Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-12-16 / 145. szám

a bélyegző gyávaságnak íme lealacsonyító jelenségét nemes önér­zettel tagadja meg; nem késhetik maga és összes zászlóalja részé­ről különösen nyilvánítani, hogy valahányszor az imádott hazának védkarjaira szüksége leend, minden aggodalom nélkül, a hazafiéi kötelesség lelkesítő szent érzetével, lesz kész, hona ellenével harczra kelni, kijelentvén, hogy azon névtelen levél íróit, kiknek aggodalma következtében a szóban forgó nyilatkozat keletkezett, nemzetőröknek nem tarthatja, s ennél fogva ünnepélyesen fölhíja őket, hogy magukat megnevezzék, hadd ismerje a haza azon fiait, kik a nemzetőr hizes nevét alig gyalázatosan bitorolják. Pest, no­vember 27-én 1848. Száz, alezredes. Ráday Gedeon, lov. őrnagy. Vukovics Mihály, őrnagy. László József, százados. Kajdán Miklós, százados. Szigliget, főhadnagy. Serbeck István, főhadnagy. Fran­­kendorfer J. őrmester. Artner Izidor, III. zászlóalj 9-ik száz. ti­zedes. Szentpétery Zsigmond. Takács István. — Az arany és ezüstnek kivitelét tiltó s illetőleg korlátozó pénzügyministeri rendelet, az orsz. honvédelmi bizottmány ren­deletéből ezennel megújíttatik, s annak szigorú foganatbavételre minden posta és harminczad hivataloknak szoros felelet terhe alatt mulaszthatlan kötelességül tétetik. A pénzügyministériumtól, — Beöthy Ödön orsz. teljhatalmú biztos úrnak folyó hó 5-di­­kéről kelt 596-ik számú jelentése szerint, bácsmegyei Szeghegy helysége az állodalomnak hét lovat ajándékozott. — Schmidt orvos úr által több nemeskeblű hölgyektől a hon­védtüzérség részére mint ajándék beszedett számos­ ruhaneműek­és tépetért,a tüzérség nevében nyilvános köszönetet mond Lukács, őrnagy. D. T­ö­rt­é­n­y­­, tüzéri főorvos. — Somogymegyében ujonan alakult két honvéd zászlóalj a 60-ik, és 61-ik számmal a Somogy­ és Zalamegyei ujoncz-fe­leslegből alakulandó zászlóalj pedig, a 62-dik számmal jeleltetik meg. „ ** — A pesti tanítóképző intézetnél egy külön hittanári s hit­szónoki állomás rendszeríttetvén, erre Jallosics András ájtatos ta­nító rendű áldozat, s a helybeli középtanoda és képezde igazga­tója , e hivatalok további megtarthatása mellett ezennel kinevezte­tik. Budapest, dec. 13. 1848. Szász Károly, vallás és köz­oktatási ministériumi állam,­titkár. Tapasztaltatván, miszerint némelly hadi parancsnokok és kormánybiztosok, hol kisebb, hol nagyobb számú hadi­foglyokat vagy katonai csapatokat,a hadügyministériumnak minden eleve tu­dósítása nélkül, indítanak és küldenek Budapestre, miután ez az elhelyezés dolgában gyakran a legnagyobb zavarokat és nehézsé­geket idézi elő, minden hadi parancsnoknak és kormánybiztosok­nak ezennel szigorúan meghagyatik, hogy ezentúl minden illy szállítási esetekben a szállítandó egyének számáról s hova szállí­tásáról magukat a hadügyministeriummal eleve értekezésbe tegyék. — Kelt Budapesten, dec. 9-kén 1848. A honvédelmi bizottmány elnöke Kossuth Lajos. ORszicevCLÉ». Dec. 14. 107-dik ülés a képviselőházban. Kez­dete d. u. 4 órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök jelenté, hogy a mai ülés a honv. bizottmány elnöke, Kossuth Lajos felszólítása következtében hivatott össze, ki a Kassa körül történtekről akar valamit közölni a házzal. Ő annyit tud, hogy ott a nemzetőrök s kaszások megfutottak,­­ némileg hát vesztettünk, de az ellenség vesztesége is nagy. A Schlick ellen küldött sereg vezérletét M­é­­s­z­á­r­o­s vállalta el. A honv. bizottmány részéről még senki sem lévén jelen, vagy más tárgyat kell fölvenni, vagy pedig várni, ezen esetben azonban nem ő fizeti a két pftot. (Nevetés) Mészáros Lázár (éljenzések közt a szószékre lép) kö­­szönöm, igen köszönöm ezen hangulatot, s nincsen más hozzátenni valóm, azon óhajtásnál, hogy ilyen maradjon (tetszés). A honvé­delmi bizottmány ajánlatát elfogadtam (éljenzések), ajánlottam vol­na magamat is pedig örömest, hogyha a mostani körülményekben némellykor némelly egyének iránt méltányosabbak volnának, s a­mint a Lajthán felül mondják, schwarzgelb maradványoknál fogva a szerencsétlen esetek szülte szerencsétlenségeket resz akaratnak, s valami egyébnek is nem szokták volna tulajdonítani. Egyénisé­günket nem bírjuk felülmúlni, hanem azt, mit az isten belénk adott, s mivel megajándékozott — noha pénteken jutottunk hozzá — azt ezennel a hazának felszentelem (zajos tetszés). Benne vagyunk, azért a hazáért mindent megtenni szent kö­telességünk (tetszés). Szent Jánosok mentek már előre, nem ugyan megváltót hirdetni, hanem velünk együtt egy győzelmet hirdetni, és remény­jük, hogy felül fogjuk múlni a római Pompejust, ki azt mondá, hogy valahányszor lábával kapálódzik, 50 ezret fog terem­teni; midőn azonban kellett volna, akkor nem tudott teremteni;— mondom, reméljük, hogy magyar Pompejusként fogunk kapálózni és teremteni olly erőt, miszerint azt, kit Schlicknek hívnak, talán megschlikoljuk (kaczaj). Ismerem a vezért, volt szerencsém­­vele ha nem is szolgálni, de összejőni, ő jó derék katona, s így ha vele mint ellenséggel összejövök, nem tudom, mennyire fogok vele felérni; annyit azonban mondhatok, hogy mindent, a­mi tehet­ségem szerint tőlem telik, ellene fel fogok használni (tetszés). Nem marad tehát egyéb hátra, mint elvárni a gondviselésnek határoza­tát, ha még mondom, hogy azt, mit tenni lehet, tenni akarom, azon kérésemet csatolom a közvéleményhez: ítéljetek felettem, de em­e ítéljetek, vagy mint a német mondja: Urtheilt, aber mich nicht Verurtheilt. (zajos éljenzések). Ezután elnök jelenté, hogy Petőfi Sándor egy levél kíséretében egy hadi dalt küldött hozzá, kérvén, hogy ha a ház érdemesnek találja, nyomassa ki és osztassa szét a magyar had­sereg közt. Felolvastatván a honv. bizottmányhoz utasíttatik. A felsőház korona meglétét vizsgáló tagjai fölolvastatnak. Több követ haza akar menni, de csak azok bocsáttatnak, kiknek megyéjébe az ellenség beütött. Ivánka kívánja, hogy az elnök a megjött követeket szinte jelentse be a háznak. (Helyes): Elnök. A honv. bizottmány kevesítni fogja a kormány­­biztosok számát, s igy többen visszajőnek, akkor kezdhetni új rendet. Besze. Most kiki oda álljon, a­hol legtöbbet használhat hazájának, ö érethangja, nagy termete által sokat tehet a nép lelkesítésére; ő Borsodban született, ismeri a nép természetét, hangulatát; ő ott a népfelkelés eszközlésében jó szolgálatot tehet. Mészáros bizonyságot tehet róla, hogy mindig ott volt, a­hol kel­lett , a­hol meleg volt. Ő tehát Borsodba fog menni, ha a ház megengedi. (Helyes). Elnök. A ház megengedi, ha a honv. bizottmány szüksé­gesnek tartja. — Egy követ. Besze nem akar kormánybiztos lenni, igy nem szükséges a honv. bizottmány beleegyezése. — Elnök. Ennek mégis a honv. bizottmány tudtával kell történni. Besze. Ha a ház megengedi, semmi köze hozzá a kormánynak. Ő a többi közé akar állam­ s érczhangjával a népet lelkesíteni. Keresztesy. A kormánybiztosokat vissza akarja hivat­ni, és egy választmányt a képviselőház és honv. bizottmány kebe­léből kiküldeni, melly a népfölkelést rendezze. Kossuth Lajos. (Éljenzések): Tisztelt házi Én azon véleményben voltam, hogy a mai ülés 5 órakor fog kezdődni, azért bocsánatot kérek, hogy később jöttem , mert különben sok foglalatosságaim mellett is kötelességemnek tartottam volna meg­jelenni 4 órakor, s annálfogva azt vélem, hogy az egyik főtárgy t. i. Schlicknek beütése, és a Kassa melletti csatavesztés már al­­sint a háznak tudomásán s határozatán átment. (Nem). Nem ? (csak említve volt az elnök által). Erre nézve tehát, ha még mon­dani való, a háznak annyit juttatok tudomására, miként Schlich­­nek mintegy 8—9000 főből álló serege, a Pulszky Sándor alezredes* vezérlete alatt rögtön összealkotott nagyszámú, de több­nyire, mert ez a 10-ik sereg, mellyet rövid idő alatt kiállítani kénytelenek voltunk — nemzetőrökből és kaszásokból állott sereg­gel megütközvén, ezen sereg Kassa táján, mint tudósíttattunk, szétveretett. Megvallom, hogy ezen hit felett valamelly meglepetést épen nem éreztem, mert kijelentem azon meggyőződésemet, hogy a nemzet­őrségi ins­ti­tutiót ollyannak tekintem, melly az ország jö­vendőjének biztosítására , szabadságának megőrzésére egy igen hatalmas tényezővé fog válhatni, ha t. i. elég idő lesz azt kellőleg organizálni és kifejteni, de mostani rendezetlen állapotában, a czélnak nem felelhet meg; rögtön jövén ránk a veszély, nem volt elég ideje a volt kormánynak a nemzetőrséget kellőleg rendezni s rendeltetésébe be is gyakorolni. Megvallom tehát, hogy a volt tudósításon semmikép meg nem ütközöm. Egyébiránt a kassai ütközetre nézve még annyit vagyok kénytelen a háznak bejelenteni, miszerint nem tudom, mi rejlik abban a honvéd nevezetben ? Azt lehet mondani, hogy egy leve­gőnek , egy vidéknek gyermekei, mihelyt honvédeknek hívják, egészen máskép viselik magukat a harczban, mint a többiek, így nagy méltánylattal és köszönettel tartom kötelességemnek, megem­líteni a 42. honvéd zászlóaljat, melly Gedeon őrnagy vezérlete alatt áll, s a melly felszerelésben leghátrább van, a vitézek csaknem mezítláb s minden fegyver nélkül voltak , és mégis a nemzet há­láját, méltánylását s teljes tiszteletét megérdemlő lengyel csapattal az egész, sok ezredekre terjedő ellenséges tábor ellen működtek, s elég erősek voltak akkor, midőn ezrek szétfutottak, a mi sere­günk hátravonulását egész biztossággal s nyugalommal eszközölni. Ezen név honvéd dicsőséges névvé fog válni a magyar histó­riában. (Éljenek.) Egyébiránt mondhatom, hogy ámbár csaknem emberi erőt felülmúló foglalatosság rögtön, néhány hetek alatt már a 10-dik seregnek kiállításáról gondoskodni, nem azért, mintha e hazában elég kár s hazafias lelkesedés nem volna, hanem azért, mert sok olly aprólékos részletek körül forog a seregnek kiállítása, miről hirtelen, rögtönösen intézkedni, emberi erőt csaknem felülhalad; hanem mégis meg vannak téve az intézkedések, hogy a hadügy­­miniszer úr, ki önkénytes felajánlásával szíves volt a Schlick el­­­­leni tábor vezérletét elfogadni (éljen!) , el legyen látva mindazon eszközökkel, mellyek következtében ne csak a győzelem legyen biztosítva a nemzet számára, hanem teljesedjék az is, mit hiszek, ha meg nem szökik Schlick, hogy ő Magyarországra nézve fegy­­ver-literánssá fog változtatni. (Tetszés.) Soha nyugodtabb nem voltam, mint most;­­ legalább én mondhatom ezt, ki az ország helyzetét a ház parancsából rajtam fekvő kötelességnél fogva ismerem. Én valóban e részben semmi veszélyt fenforogni nem látok ; csupán egyet óhajtanék, hogy azok, kik a baj közepett vannak, ne veszítsék el lelki jelenlétüket, s ne ijedjenek meg annyira, mert ütközetet elveszteni nem olly nagy dolog, az Napóleonon s a világ első seregével is megtörtént, azért nincs baj, majd megverjük másszor mi az ellenséget. (Tetszés.) Ha van mitől félek , ez az, hogy Schlick vagy megszökik, vagy a határszéli tót vidékek felé fordul, mert ha elbizakodva szíves volna beljebb nyomulni az országba, és más részről azon vidékekbeli hazánkfiai, ha magát mutatja az ellenség, meg nem rémülnek, s e tekintetben csaknem a mondó vagyok, mit Bém tábornok, kit a felső erdélyi hadsereg neve alatt egyesített tábo­runk vezérletével bízott meg a kormány, a midőn t. i. híre szár­nyalt néhány nap előtt, hogy Urbán Nagy-Bányát elfoglalta volna, megírván ezt a tábornoknak, hogy erről kellő tudomása legyen, azt felelte a honvédelmi bizottmánynak, „azt írta nekem a honvéd, bizottmány elnöke, hogy fájdalom , Urbán elfoglalta Nagybányát, én pedig azt mondom, sajnálom, hogy nincsen úgy, mert ha Nagy- Bányán van, az ellenséges sereget elfogjuk, ha nincsen ott, alkal­masint nem fogjuk el.“ Jellachich és Rottál mit csinált volna a nemzet, ha ők a Dráván túl rostokoltak volna ? Tömérdek pénzbe került volna az ország széleinek őrizete, s mi volt a betörésnek következménye ? Bejött Rott s a nép elfogta s közbevetőleg legyen mondva, ha Schlick seregének elfogása sikerül, a fegyverekkel jobban fogunk gazdálkodni, mint akkor. Midőn ezen meggyőződésemet nyilvánítom, jelentem, hogy a hadügyminiszer úr felajánlása következtében, melly által a győ­zelmet biztosítva látom, kétszerezve érzem azon kötelességet, a kormány részéről, nem hagyni őt szűkölködni azon eszközökben, mellyek megkívántatnak. Részletekbe nem ereszkedem, hanem csak annyit mondok,­­ hogy a kormány gondoskodott, a­mennyire csak emberi erőből ki­telhetett, rendes véderőről, melly számra nézve nem csak megfe­lel az ellenség erejének, de azt túl is fogja haladni, s azonfelül sokat fog tenni a hazafiúi szeretet; ott van ama tősgyökeres magyar nép, mert ha arra megy a dolog, hogy Borsod és Heves nem állja ki a sarat, akkor lőjük főbe magunkat; de van a magyar elemben erő és lelkesedés, meg kell annak lenni, s meg lesz okvetetlenül. (za­jos éljen). így tehát e részben nyugodt vagyok, és csupán az ag­gaszt , hogy Schlick megszökik, hogy Simonich seregével egye­süljön s aztán az illy urak sebesen szoktak utazni, különösen mi­dőn a megtámadásnál a már annyira ismeretes Franken-Bewegun­­got tesznek. A nemzet igazságos ügyben van s legszentebb érzelmeiben megsértve, valamint senkit meg nem támad, úgy nem fogja tűrni, hogy megtámadtassék. (kitörő lelkesedés) Újra mondom nyugodt vagyok, minden csatát megnyerni nem lehet. Az ollyan apró megtámadásoknak bizonyos philosophiája van, melly az austriai kormánynak régi rendszeréhez tartozik, azt gondolják, minden oldalról be kell keríteni az országot. Ott van Hurbán, ki isten kegyelméből az isten igéjének hirdetője volt, s most az austriai császár kegyelméből oberster (kaczaj) beütött Trencsinbe, mert mindenhol nem őrizhetjük zászlóaljakkal a ha­társzéleket , úgy egy millió honvédet kellene tartani. Míg ellenébe a kellő erő elmehet, néhány napra szükség van; azonban mielőtt az erő Trencsinbe érkezhetett volna, ő támadásokat próbált, az egyiket Budetinnél­ erős harcz volt, a víz választván el az ellen­séget tőlünk , az ágyúlövéseket a kaszás nemzetőrök nem igen állották ki, és szétfutottak. Ezt természetesnek találom. A nem­zetőrség organisatiója tekintetében a körülmények által okulva, más rendszert fogok követni. Én úgy veszem fel a dolgot, a nem­zetőrség socialis természetű institutio, nem jó azt az egység ro­májára vonni, hanem a vidéki különbséget fel kell használni, mint annak hajlamában fekszik, egy helyt a vadász, más helyt a lovas­ság lehet jó, máshol a kaszás nép. Magam is egyike vagyok azok­nak , kik hibát követtek el a múltban. Csaknem gyalázat nevévé vált, hogy a schwechati ütközetben megszöktek bizonyos kaszá­sok, mert kartácscsal lövöldözték őket, az azt bizony nem állja­­ meg, mert nem az rendeltetése. Egyébként a kasza jó fegyver, Lengyelország kaszás seregeivel az Európa szerte elhíresedett orosz sereget semmivé tette, csakhogy úgy legyen elkészítve az ellenség ellen, a­mint kell. A nemzetőrség rendeltetése örökös rohanás kisebb csapatokban, és szünteleni nyugtalanitása az el­lenségnek jobbról balról; ha úgy alkalmaztatik mint kell, meg fog állani. Budetinnél a honvédek megállották a sarat, tartott az üt­közőt napalkonyatig s az lett a következése, hogy Hurbán vissza­­vonult Csáczáig, mielőtt oda érkezhetett volna az erő, s most a biztosok lamentálnak, hogy elszaladt kezeik közöl. Nem kell meg­ijedni az i­lyen beütésektől; azon czélból nyugtalanítanak bennün­ket,hogy megijedvén a részletes támadás által, nagyobb seregünket szétoszlatni fogjuk; de míg én a kormányban leszek,ezt tenni bizo­nyosan nem fogom.Több jelentésem nincsen a kormány részéről,azon kormány részéről,mellynek kötelessége megmondani: nem kicsinteni a veszélyt, de nem is nagyítani, valamint attól meg sem ijedni. Ha az országot azon helyzetben látnám, hogy nem állhat ellen az el­lenségnek , bár emlékezetemre a gyalázat bélyege szállna is, szent kötelességemnek tartanám, megmondani a nemzetnek, hogy kime­rítettünk minden eszközt, de úgy látom az országot, hogy csak kisütés kell, és a győzelem bizonyos (éljen!) Erre nézve nincs egyéb mondani­valóm. Mi bejövetelemkor itten előfordult kérdé­seket illeti: Besze képviselő úr nem látta szükségesnek a kormány megegyezését kérni, arra tehát nem is szólok; határozott a ház iránta egyszerűen, hogy ne töltsünk el sok időt egyes bármelly fontosságú egyének körül is. Sok alkalommal voltam szerencsés Besze úrnak különös hivatását tapasztalni arra nézve, hogy a nép­re lelkesítőleg tud hatni, isten őt ezen tehetséggel áldotta meg, menjen tehát.­De egy­úttal kimondom azt is, hogy, ha csak a leg­nagyobb haszon nem kívánja, ne kevesítsük a képviselő­házat, és épen ezen szempontból a kormánybiztosok iránt felhozott kérdésre nézve a következő felvilágosítást terjesztem elő, mert nem lehet ollyan bilosus természetű , és cholericus vérű ember, ki néhány hónap előtt képzelhette volna, hogy Magyarországgal az fog tör­ténni , mert vannak az egyéni moralitásnak bizonyos tekintetei, mellyeken keresztül becsületes ember alig hisz lehetőséget. Nálunk minden morális lehetőséget túlszárnyalt Magyarország leigázása iránti törekvése a car.-­arillának, mert ha Hurbán császári ezredes, Rajacsics, ki a rabló csordát lázította fel — nem is tudom miért, mert a császári trón iránti hűség eszükben sincs a szerbeknek a ki egy felbőszült rabló, gyújtogató s a hadviselésben a civi­­lisatiónak törvényeit sem ismeri, kedves hive a császárnak, és a magyar nemzet, melly megtartotta a trónt, és megbecsülte a mo­­narchismusnak értelmét az által, hogy nem hitte azt lehetőnek, s nem tett annak megelőzésére annyit, a menny­it kellett volna — az lázadó. Ez borzasztó, hanem épen azért, mivel ez olly borzasztó s váratlan dolog volt, igen természetes,hogy a váratlan rendkívül előkerekedett szükségnek a rendes igazgatási formák meg nem feleltek, egy­­helyt népfelkelést kellett organizálni, máshelyi élelemről gondos­kodni, harmadik helyütt az élelmi­szereket eltakarítani. Tudjuk, hogy a rendeletekkeli kormányzás nehéz körülmények között, mi­dőn perczekhez van kötve a siker, nehezen megy, azért a kormány kénytelennek látta magát, keresni egyes egyéneket a végrehaj­tásra. A­mint torlódott a vész, szaporodtak a kormánybiztosok, de a­mint a nemzet a maga védelmében maga iránt lassanként bizo­­dalomra ébredve s lelket véve, a kerékvágásba jő, a szerint ke­­vesedik a kormánybiztosi működések szüksége. A felső seregnél több biztosok vannak, és tisztelettel s köszönettel mondom, hogy oka van a háznak velük megelégedni, de úgy találtuk, hogy a se­regnek élelmezésére nézve egy katonai fegyelem alatt álló úgy­ne­vezett intendatura sokkal czélszerűbb, azt tehát felállítottuk, s így a biztos urak vissza fognak jöni, kivévén egyet, kinek ott kell lenni, hogy ellenőrizze politikai irányát azon tábor eljárásának, mert hitem az, hogy a katonai testületeknek belműködéseiben meg kell lenni az egységnek és harmóniának, s azon állással kell birniok, a mint bármelly más testületnek, de Magyarországban azon eszmé­nek idegennek kell lenni, hogy a katona status is statu, hanem nem egyéb mint a végrehajtó hatalom orgánuma, melylyel védeni kell a hazát. A polgári hatalmat tehát képviselni kell a seregnél, s mivel i­lyen fontos körülmények közt ezen képviselet megkívánja az in­dividuális képviseletet is,­­ a­­­n­y­i biztos úr, ki annyi resignatió­­val tud lenni, ki nem azt vitatja, hogy neki van igazsága, hanem mindig azt mondja, hogy köszönöm a kormánynak, hogy helyre­igazította hibámat, ő fogja képviselni ott a polgári hatalmat (él­jen). Más helyeken is naponként kevesedik a kormánybiztosok szá­ma, hanem egyénileg valamit kimondani, mint egy követ úr mon­dotta, nem volna czélszerű. Rendkívüli institutió lévén a kormány­­biztosok institutiója, az a körülményekhez van szabva, arra nézve átalános szabályt ne méltóztassanak hozni; ha bizodalommal van­nak önök a kormány iránt, ez most igen tövises pálya, azért kije­lentem, hogy semmit sem óhajtok inkább, minthogy akárhonnan álljon fel ember, ki azt mondja: én többet fogok tenni a hazáért, hanem míg itt vagyok, míg másokat nem rendelnek helyünkbe, ne csináljanak nehézségeket a kormánynak, hanem mondják meg egyenesen, a­mit akarnak, mert mi nem vagyunk ministerek, hanem e testületnek emanatiói. Tehát méltóztassanak közremunkálni in­tézkedéseink sikerének előmozdítására, mert most van a pont, mint egyszer Nyári Pál bizottmányi ülésben mondotta: ha sok em­ber de magyar ember hibázna is, minden magyar embernek köte­lessége volna oda menni, hol a sok ember van. A magyar név alatt értem a hazának alkotmányos polgárait. Egyet tartok most szüksé­gesnek, hogy mellőzzünk minden elvvitatásokat; most meg kell men­teni a hazát, hogy azután baldachinumok legyenek-e, vagy egy­szerű szalmaszékek azok számára, kik a nemzetet kormányozni fog­ják, akkor lehet arról intézkedni; ezzel most bíbelődni gyermek­ség, mert azon gondolatban kell most egyesülni, hogy meg kell menteni a hazát (közhelyeslés). Az egyik monarchista, a másik republicanus, a harmadik ismét új theoriát hoz fel, majd elkövet­kezik a theoriák ideje, mikor veszekedhetünk egymással; most az istentelen reachiót kell megtörni, a többivel tisztában leszünk; — akkor azután ha tetszik nyúljunk az ostracismushoz, levessük egy­mást, mihelyt kü­lellenség nem lesz. Addig, ha valakit tehetségéből kivetkeztetünk, ha valakit elmozdítunk azon térről, hol közre mun­kálhat, nagy kárt teszünk a hazának. — De sem Simonich, sem Orbán, s isten tudja még ki, nem fogja az országot veszélyre jut­tatni. Nincs ollyan városunk, mellyről azt mondhassuk: elveszett Paris, elveszett Francziaország. Tekintsünk vissza a históriába.­ Magyarország nem ritkán volt az önvédelem, vagyis úgynevezett revolutió ösvényén, de nem győzetett le soha, hacsak az utosó per­­e­ekben le nem alkudták a győzelmet, s én nem igen nagy hajla­mot érzek magamban ollyan alkura, melly a nemzet jogait com­­promittálná. (Éljen!) De néha talán logicámban egy kissé félre is megyek, mert 1 630

Next