Szép-Literatúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 1. (1821)
—lő ,— Ébren légy, ’s teremj’ gyorsan ott, ’S fogd pártul, ki elnyomatott. A’ sötéten mászó Ravaszt, Ki, jaj! utolér sok Igazt; "Veszélyeket, ’s ki most ide Rád lesbe állt, — kaczagd ki te. "S bár csúf lenne tetted dija , Kaczagd , oh szerelmem fija ! Csak Istenednek tessék, —,hát, Mit bánod a’ Világ diját? Emeld Ég felé szemedet, Ne kérdezz mást, csak szivedet. Ha ez nem vétt, bár kezeden Bilincs, alszol édesdeden. Mint most, olly édesden alszol, Ha Lelk’isméret nem ’sarczol; ’S ha múlik tőled ez élet, Nem rettent Halál, ítélet. Csak kevés Jók ismérjenek, Sir oszlopok nem kellenek. Él neved , mint elvetett mag ’Szép férjfijas virtusoknak. EDVI ILLYÉS PÁL: PLACATUR DONIS JUPITER IPSE DATIS. Példa Beszéd. Hijjába csurognak a’ silány öltözetű Irásnak Töredezett zokogási akár mennyire.