Szép-Literatúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 3. (1823)
— dicsekedhetünk ugyan ; azonban egygyikünknek másikunknak itt is vagyon kertjében egykét cseresznye—, baraczk , körtvély, szilva fája. Nyári gyümölcsei kitartja a’felső Répcze - Mellék az alsót; télre pedig a’ Pinka- fej és Kőszeg táji német szomszédok gondoskodnak rólunk, kik késő őszszel almával , körtvélyel terhelt szekereiken nálunk esztendőnként megjelenni, és gyümölcseikkel bennünket faluról falura gabnacserében megkínálni el nem mulasztják. — I elég azt se véljétek, ti Bakonymellékiek, hogy mi itt télen fáznánk és dideregnénk. Mert ha nem válogathatunk is a’ Bakony Bőrös és Cserfái között, de azért ne félts te , engem Barátom , mert mi sem melegszünk mint* nyájon csak török és szalmatüznél. A’ kissebb ’s osztott erdőkön kívül a’ Himodi, Hali, Acsádi erdőkből őszönként elegendő ’s alkalmas tüzelőlét eresztenek orrba az Uraságok, és pedig jutápyin. — Mi kellene még is több ? A’ vizekből eredő gyönyörködések és haszonvételek ez azokból éppen bővölködik e’ kis vidék. A’ vizmalmoknak és kishalászatnak hazája ez. Kivált illyenkor tájban , miga’ szoros mezei munka elő nem áll, s’ földnépének ráérőbb része órákig elhalász a’ Répcze vizében, ’s nem haszon nélkül. Maholnap leszsz divatja a’fördésnek is;’s bár volna vele egygyütt az úszás mesterségnek jobban mint van! A’ malmok munkás zörgéseik pedig itt soha meg nem szűnnek. Elölök a’ Répcze partján mendegelö semmi,képpen se mehet el, olly sűrűn vágynak egymáshoz. Minden egyegy parti helységnek külön malma lévén , egygyik nesze mindig elhallik a’ másikig. Illy áldott ’s eleven vidék Répcze Melléke. ’S reményiem , nem fogod kérdeni többé, megbarátkoztam e vele. Mert megbarátkoztam mind földével, mind lakóéival , de a’ kikről majd más úttal. 5 ) —