Szép-Literatúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 3. (1823)
72 ) A’ HIÚ REMÉNY AVAGY A’ HÁROM TOLVAJ. ( Napkeleti Rege.) Egy paraszt egy ketskét vitt Bagdadba vásárra, és mintegy előre markában tartotta már a’ kintset, mellyet élte remény lett. Szamarán ült, és a’ Ketske utánra ment, nyakán lévén kolompja. Három tolvaj látta meg e’ Kis karavánt ballagni, szemmel is ügyelt mind a’ három utánra. Engem uttse , mond az első: úgy ellopom ezen ember ketskéjét, hogy ő annak életében a’ neszére sem akad; és én, szótl a másik én elvezetem a’ szamarat, mellyen ült. Hanem a* mi a’ legnehezebb, mond az utolsó : én kivetkeztetem ötét a’ nélkül, hogy észre vegye ruhájából. Röpi markát mindenike, ’s utánna lát dolgának. Az első tolvaj nyomába lézzegvén a’ parasztnak, szépen le óldgya a’ ketskéről a’ Kolompot, ’s a’ szamárnak farkára köti azt, és leire áll a’ zsákmánnyal. A’ Szamár hátán lévő ember jövendő gazdag voltáról gondolkodván, és a’ kolomp szót szüntelen hallván, erősen hiszi , hogy utánna jönn ketskéje. Kevés idő múlván hátra tekint, ’s meg ütközve borzadozik, a’ midőn hűlt helyét láttya karmának. Vissza fordul nyomozni azt , fűt fát kérdez felőle , és im ott terem a’ második tolvaj , és mond: ,,E’ gyalog út végén láttam egy embert, a’ ki sebes futva egy ketskét vezetett. Hirtelen leugrik szamaráról a’ paraszt, kéri a’ tolvajt akarná kevésig tartani paripáját, és egész erejéből futásnak ered a’ vélt tolvajnak utánna. Hanem midőn hasztalan törné marná magát , ki fáradva és elcsüggedve jön vissza , és még nagyobb boszújára se szamarát, sem őrzőjét nem teli ott.