Szép-Literatúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 4. (1824)
—( 72 )— De megunván böltselkedni Tévelygő gondolatival, Elindult vad Társaival A’ Pusztákra gyökért szedni. ’S hát im’ vig kiáltásokra Rendül ileg a’ Sziget’ tájja ’S egy Európai gálya Száll pompáson a’ partokra. Mellynek várából végtére Nyájjas nézéssel kilépe A’ boldogabb világ népe E’ sovány Sziget’ szélére. A* több gyáva Barbarusok Elfutottak félelemmel, De ez nézi meredt szemmel, Miilyen nyájjas Geniusok. A’ kik véle fogtak kezet ? Kiknek szívek olly jó, olly szent Róllok ’s Hazájokról mindent Sóhajtozva elkérdezett. E’ jó szívű Idegenek, A’ mi tsak szép valójában És tsínos Európában, Mindent elöbeszélhtenek. Az Indus’ szemét könny telte ’S mihelyt e’ boldog Megyébe Hívták, ugrott örömébe , — ’S Barátit rendre ölelte.— — Az én itt eddig telt Életem, és a’ Tekintetes Uraknak a’ közelebbi Vásárkor lett ide érkezések, Tanátsok, és az én öröm- tisztelettel lett elfogadásom vagynak it-