Szép-Literatúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 6. (1826)

—­ 54 Senki ollyan örömben, Mint én a’ hegedümben. 5. DA­L. Még mikor az emberi Nem Pólyájában nyavalygott, És semmit se tudott, hanem Setétségben kóválygott: Még tetteik durvák voltak, Az örömök szilajok , Mellyek mindent meggátoltak Vagy tapodtak alajok • Még is már ezen szép érzést, Melly pallérozza az ízlést,, Az emberek szerették ,­­ És a’ Lantot pengették. 6. D A L. Lelkünk’ azon tehetségét, Mellyel aztal szerezzük, slogy a’ természet szépségét Gyönyörködve érezzük, ’S hogy a’ szép mesterségeknek Nagy míveit becsülni Tudjuk, — eztet Jó ízlésnek Nevezzük; de hevülni Az illyenek érzésére Szent láng, mellynek íhlésére/ Szert csak akkor tehetek , Ha én hegedülhetek. 7. DAL. Ezer huszonkettedikben Élt egy tisztes Apátúr, Aretin Guido nevében Igen jeles és tisztes l­r .

Next