Kóta, 1978 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
Fesztivál a Körös partján Békéscsabán a Forradalmi Dalok XI. Fesztiválján — egyben a Vándor Sándor Szemle elődöntőjén — ez év március 15-én csendült fel először (nyitó köröskari számként) egy lendületes, bizonyosan hamar népszerűvé váló mű: Balázs Árpád Szabadság-kánonja. A szerző — a megye szülötte — erre az alkalomra komponálta könnyen énekelhető, hatásos darabját. Dr. Csende Béla, a megyei művelődésügyi osztály helyettes vezetője megnyitójában a kiváló matematikus, Bolyai Farkas szavait idézte: az emberi boldogság záloga a 3 „m”— a munka, a mértékletesség és a muzsika. S a kétnapos fesztivál során dobogóra lépő 15 énekkar ebben a szellemben mutatta be műsorát. Kezdjük a mértékletességgel! A kórusvezetők nagy többsége együttese teljesítőképességének megfelelő műsorral szerepelt — alig akadt, aki túlzott vagy éppen csekély önbizalma sugallatára állította össze műsorát, s ez mindenképp dicséretes. Hat gimnáziumi leánykar, öt felnőtt vegyeskar, két nőikar, egy-egy szakközépiskolai és szakmunkásképzős kórus adott számot a tavalyi találkozó óta elvégzett munkájáról. Az elhangzott darabok érett előadása, a gondos formálás a kotta nélkül tudott művek nagy száma azt bizonyítja: a Békés megyei kórusok komoly munkával készültek e seregszemlére! S a muzsika? Nos, a krónikás — kivételesen — könnyű helyzetben van. A két fesztiválhangversenyen és a gálakoncerten fellépő együttesek mindegyike megörvendeztette a népes hallgatóságot — ki több, ki kevesebb — kellemes pillanattal. S ez nagymértékben annak köszönhető, hogy a kórusok mertek és szerettek dalolni! S az a néhány merevebb, oldódásra nehezebben hajló énekkar — a többieket figyelve-hallgatva — bizonyosan megérezte: a tisztaság-pontosság, a kottahűség a muzsikálás szükséges, de nem elégséges feltétele! Általában a — szokásos műsorkezdő — madrigálok voltak bátortalanok, elfogódottak, pedig ezek táncos könnyedsége inkább felszabadító semmint bénító hatású kellene hogy legyen. S ami a krónikásnak könnyű, a zsűrinek annál nehezebb perceket szerzett, hiszen nekik kellett dönteniük a három díj sorsáról . . . Végül is a nagydíjat — egy szép ötvös serleget — a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola kapta (vezetőjük Sárhelyi Jenőné). A „Hősök dicsérete” című Balázs-mű, Karai József „Novemberi dal”-a és „Peter goes ring the bells” c. spirituálé-feldolgozása szólalt meg előadásukban. A „kettős poént” a végére tartogatták: Hajdú Mihály „Fonóházi dal”-át oly virtuózan, muzikálisan, vidám játékossággal énekelték, ahogyan — úgy éreztük — a komponista megálmodta. Kodály „Angyalok és pásztorok” című, meglehetősen ritkán hallható művét az ugyancsak kitűnően szereplő Békés megyei Pedagógus Nőikar (melynek jó néhány dalosa karvezetőként is bemutatkozott az est folyamán) és a gimnazisták egyesített kórusa adta elő, maradéktalanul érvényesítve a kompozíció naiv báját, kedvességét. A Széplaky Endréné vezette Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola Énekkara meglepetéssel és kitörő örömmel fogadta a hírt: elnyerték a Megyei Tanács különdíját . . . De aki műsorukat hallotta, egyáltalán nem csodálkozott ezen! Éneküket — a példamutatóan gondos hangképzés eredményeként — kivételesen szép hangzás, átéltség, meggyőző erő, tiszta intonáció és érzékeny muzikalitás jellemezte. Kiemelkedően jó volt Juhász — ritmikus fegyelmet s egyben oldott dalolást kívánó — „Kitáruló tavasz”-a s No- A BÉKÉSCSABAI RÓZSA FERENC GIMNÁZIUM ÉS SZAKKÖZÉPISKOLA LETT A NAGYDÍJ TULAJDONOSA (SZÁNTÓ TAMÁS FELV.) 8