Kóta, 1978 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1978-06-01 / 6. szám

Fesztivál a Körös partján Békéscsabán a Forradalmi Dalok XI. Fesztiválján — egy­ben a Vándor Sándor Szemle elődöntőjén — ez év március 15-én csendült fel először (nyitó köröskari számként) egy lendü­letes, bizonyosan hamar nép­szerűvé váló mű: Balázs Árpád Szabadság-kánonja. A szerző — a megye szülötte — erre az alkalomra komponálta kön­­­nyen énekelhető, hatásos darab­ját. Dr. Csende Béla, a megyei művelődésügyi osztály helyet­tes vezetője megnyitójában a kiváló matematikus, Bolyai Farkas szavait idézte: az em­beri boldogság záloga a 3 „m”­­— a munka, a mértékletesség és a muzsika. S a kétnapos fesztivál során dobogóra lépő 15 énekkar ebben a szellemben mutatta be műsorát. Kezdjük a mértékletességgel! A kórusvezetők nagy többsége együttese teljesítőképességének megfelelő műsorral szerepelt — alig akadt, aki túlzott vagy ép­pen csekély önbizalma sugalla­tára állította össze műsorát, s ez mindenképp dicséretes. Hat gimnáziumi leánykar, öt felnőtt vegyeskar, két nőikar, egy-egy szakközépiskolai és szakmunkásképzős kórus adott számot a tavalyi találkozó óta elvégzett munkájáról. Az el­hangzott darabok érett előadá­sa, a gondos formálás a kotta nélkül tudott művek nagy szá­ma azt bizonyítja: a Békés me­gyei kórusok komoly munkával készültek e seregszemlére! S a muzsika? Nos, a krónikás — kivételesen — könnyű hely­zetben van. A két fesztiválhang­versenyen és a gálakoncerten fellépő együttesek mindegyike megörvendeztette a népes hall­gatóságot — ki több, ki keve­sebb — kellemes pillanattal. S ez nagymértékben annak köszönhető, hogy a kórusok mertek és szerettek dalolni! S az a néhány merevebb, oldódásra nehezebben hajló énekkar — a többieket figyelve-hallgatva — bizonyosan megérezte: a tisz­taság-pontosság, a kottahűség a muzsikálás szükséges, de nem elégséges feltétele! Általában a — szokásos műsorkezdő — madrigálok voltak bátortala­nok, elfogódottak, pedig ezek táncos könnyedsége inkább fel­szabadító semmint bénító ha­tású kellene hogy legyen. S ami a krónikásnak könnyű, a zsűrinek annál nehezebb per­ceket szerzett, hiszen nekik kel­­­lett dönteniük a három díj sor­sáról . . . Végül is a nagydíjat — egy szép ötvös serleget — a békés­csabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola kapta (ve­zetőjük Sárhelyi Jenőné). A „Hősök dicsérete” című Ba­­lázs-mű, Karai József „Novem­beri dal”-a és „Peter goes ring the bells” c. spirituálé-feldolgo­zása szólalt meg előadásukban. A „kettős poént” a végére tar­togatták: Hajdú Mihály „Fo­nóházi dal”-át oly virtuózan, muzikálisan, vidám játékosság­gal énekelték, ahogyan — úgy éreztük — a komponista meg­álmodta. Kodály „Angyalok és pásztorok” című, meglehető­sen ritkán hallható művét az ugyancsak kitűnően szereplő Békés megyei Pedagógus Nőikar (melynek jó néhány dalosa kar­vezetőként is bemutatkozott az est folyamán) és a gimnazisták egyesített kórusa adta elő, ma­radéktalanul érvényesítve a kompozíció naiv báját, ked­vességét. A Széplaky Endréné vezette Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola Énekkara meglepetéssel és ki­törő örömmel fogadta a hírt: elnyerték a Megyei Tanács kü­­löndíját . . . De aki műsorukat hallotta, egyáltalán nem cso­dálkozott ezen! Éneküket — a példamutatóan gondos hang­képzés eredményeként — ki­vételesen szép hangzás, átéltség, meggyőző erő, tiszta intonáció és érzékeny muzikalitás jelle­mezte. Kiemelkedően jó volt Juhász — ritmikus fegyelmet s egyben oldott dalolást kívánó — „Kitáruló tavasz”-a s No- A BÉKÉSCSABAI RÓZSA FERENC GIMNÁZIUM ÉS SZAKKÖZÉPISKOLA LETT A NAGYDÍJ TULAJDONOSA (SZÁNTÓ TAMÁS FELV.) 8

Next