Kóta, 1979 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1979-06-01 / 6. szám
több erőt szánjanak a ma művészetének tolmácsolására. A karmesterek és kórustagok fáradságos és sikeres munkájáról helyhiány miatt sajnos nem számolhatunk be, csupán néhány kiemelkedő produkcióról szólhatunk — igen röviden. A Pécsi Nevelők Háza kamarakórusából csodálatos kiegyensúlyozottság áradt, tolmácsolása azonnal atmoszférát teremtett. Tillai Aurél vezénylésének szuggesztivitásával az előadott művek mélységeit hozta felszínre: saját alkotása, a Janus Pannonius versére írt „Pro pace” a maga teljességében szólalt meg, s Szokolay nagy sikert elért kórusának („Cantate Domino”) drámai tömbjei robbanó energiákkal, lírai részei simogató hajlékonysággal. Kodály (Öregek), Bárdos (Szeged felől) kórusaiban megfigyelhettük „szép” énekük ritmikai biztonságát, kristályos tisztaságát. Szerencsésnek mondhatja magát a Szerencsi Járási Pedagógus Vegyeskar, hogy megnyerte karnagyául Reményi Jánost. Mert kiváló művész és költő Reményi, akinek áttetsző világosságú formálását, külsőségektől mentes, puritán bensőségű vezénylését ritmikai pontosság, a zenei értelmezés gazdagsága jellemzi. Kórusa oldott hangvétellel, szép legatókkal, differenciáltan kibomló gazdag dinamikai hullámzással énekelte Petrovics, Udvardy, Bárdos műveit. Szokolay Miniatűr kantátájában az igazán nagy produkciók feszült légkörét éreztük. Az Esztergomi „Monteverdi” Kamarakórus — nevéhez méltóan — Monteverdi művével (Si, due vorrei morire) kezdte műsorát. Az első akkordok hallatán úgy éreztük, mintha egy varázslatnak lettünk volna tanúi: bátor tempóban, feszes ritmusban (ezúttal nem siettek!), megvesztegetően szép hangon, szinte anyanyelvi fokon tolmácsolták a nehéz kórust. Szokolay új művét (Jóslat) egy hónap alatt tanulták meg, s felfokozott szenvedélyességgel melizmatikus dallamosságát kibontva, magával ragadóan énekelték. Az indulatokban gazdag partitúra egyes szólamai — ha még nem is szólaltak meg a maguk teljességében — atmoszférát teremtve hangzottak elejétől végig. Poulenc motettája színekben változatosan tárulkozott ki. A finom belső rezdülések kiváló mesterének bizonyult karnagyuk, Hunyadi Zoltán. A Kecskeméti Pedagógus Vegyeskar Lassus és Marenzio alkotásait vitte sikerre. Hangvételük szépsége, meleg, bársonyos hangzása, kiegyensúlyozottsága azonnal feltűnt. Kodály művét (Sík Sándor Te Deuma) most éreztem először megoldottnak, bár a gregorián dallamok a férfikaron lehetnének kevésbé súlyosak is. Bárdos népdalfeldolgozása (Patkóéknál) kulturáltan, szellemesen hangzott, méltán aratott ismétlést követelő tapsokat. Erdei Péter hatásosan, érzelem- és hangulatgazdagon fogta össze a műsorra tűzött kompozíciókat. A Győri Pedagógus Vegyeskar három Kodály művel (Szép könyörgés, Székely keserves, Balassi Bálint elfelejtett éneke) remekelt. A szólamok kidolgozottan fonódtak össze szép harmóniává, s bár a férfikarnak vannak még korlátai, az összkép átésben, formálásban, szuggesztivitásban meggyőző volt. Szabó Miklós zenei kvalitásai, személyes vonzása most is nagy hatást keltett. A Hajdúszoboszlói Városi és Pedagógus Vegyeskar rengeteget fejlődött az utóbbi években. Finom, laza fortéjukkal, örömteli pianóikkal, ritmikai fegyelmükkel, lendületes tempóvételükkel valósággal lebilincselték hallgatóságukat. Jó kezű, szeretetet sugárzó karmesterüknek, Török Zoltánnak azt tanácsoljuk, hogy frissítse fel kórusának repertoárját mai hangvételű darabokkal is. Bárdos 1929-ben írt feldolgozássorozata felszabadultan, muzikálisan hangzott el. Nagyon élveztük éneküket. A Szolnoki Kodály Vegyeskar már-már az élcsoportba küzdi fel magát. Hatásos műsorukból Deák—Bárdos motettája (Éli, Éli . . .) hatalmas tömbjeivel, jó építkezésével, átéltséggel és elmélyültséggel. Pászti (kissé instrumentális faktúrájú) Lamento-ja nagyban-egészében hiteles hűséggel, árnyalt színekkel. harai sikeres spirituálé feldolgozása plasztikusan megmunkálva, kedvteremtő előadásban szólalt meg. Buday Péter és Rigó Éva — a kórus karnagyai — átforrósították a műveket, s a hallgatósság szívét is. A Somogy megyei Pedagógus Férfikar Liszt „bel canto” fogantatású kantátáját („1848”) élményszerűen adta elő. Remek, pregnáns ritmusban dalolnak, hangvételük a romantikus stílusnak megfelelően rugalmas, crescendójuk magával ragadó. Sohasem kiabálnak, szépen, hangulatosan, jó szövegmondással énekelnek, minden regiszterben. Heisz Károlyt, a tolmácsolás hitelességéért, Lányi Pétert művészi zongorajátékéért kell megdicsérnünk. A Soproni Liszt Ferenc Pedagógus Vegyeskar Monteverdi „Énekek éneké”-ből mutatott be egy himnuszt — világos, áttekinthető szólamformálással, érzelemgazdagon. Érces fényesség jellemezte fortéjukat. Több differenciáltságot kérünk tőlük hangerőben és kiegyensúlyozottságot a hangvételben. Bárdos „Csillagvirág”-ját finom hangszínekkel, hajlékony dallamívekkel, technikailag kifogástalanul tolmácsolták. Tetszett Palotai György feszültségteremtő, karakteres vezénylése. Monteverdi, Bartók, Kodály, Bárdos, Karai művekkel mutatkozott be a Békés megyei Pedagógus Nőikar. Hanganyaguk erőteljes, expresszivitásuk „óriási”: a szoprán, mezzo és alt szólam mindegyike szépségesen tömör, gyönyörű hangzású. A hangképzés ebben az együttesben egészen magas szintű, ami bizonyára karnagyuk, Sárhelyi Jenőné érdeme. Kérjük őt, foglalkozzék bátrabban a pianohangzással is — engedje kórusát a hallottnál többször halkan énekelni. Befejezésül a Pedagógus Szakszervezet, a szombathelyi rendező szervek fáradhatatlan, kiváló munkáját szeretné megköszönni a zsűri többi tagja — Szokolay Sándor, Fasang Árpád, Cs. Emődi Györgyi — nevében is: 22 N. О