Kóta, 1987 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1987 / 7. szám

nincs, de szerte a megyéből — Csengertől Fehérgyar­maton, Mátészalkán, Vásárosnaményon, Nyírbáto­ron át Nyíregyházáig jelentkeztek vállalkozó szelle­mű férfiak, akikhez az evangélikus egyház és a görög katolikus Hittudományi Intézet kórusainak férfi da­losai is csatlakoztak, hogy szabadszombatjaik „felál­dozásával” felkészüljenek a „Fölszállott a páva”, a Huszt és a „Kit kéne elvenni” férfikari művek bemu­tatására — Fehér Ottó vezetésével. A csodálatosan zengő, 60 tagú férfikar éneke méltó befejezése volt a hangverseny első felének. Szünet után a Bessenyei György Tanárképző Főis­kola Nőikarából és a Nyíregyházi Leánykarból egye­sített 130 tagú nőikar előadásában — Ferenczi Erzsé­bet vezetésével — a Vízkereszt, a Gergelyjárás és az „Angyalok és pásztorok” című kórusművek hangzot­tak el. Ezt követte a 95 tagú Egyesített Vegyeskar (az Ifjú Zenebarátok Kórusa és a Nyíregyházi Vegyeskar tagjaiból), akik — Gebri József irányításával — az Öregek és a „Túrót eszik a cigány” című kompozíció­kat mutatták be. Ide kívánkozik, hogy a mintegy 500 főnyi közönség a terembe lépéskor kézbe kapta „A magyarokhoz” kánon kottáját. Amíg a kórusok váltották egymást a színpadon, Tárcás Zoltán gyakoroltatta az örökbecsű kórusművet, s így — a hangverseny csodálatos befeje­zéseként Fehér Ottó intésére — megrázó erővel szó­lalhatott meg közel ezer torokból a dalosmozgalom jeligéje: „ ... lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat." ERDŐS JENŐ Méltó koronát tett fel A kórusirodalom — tanárajkakon Bár a kórusélet országos palettáján az idei évben is gazdagon sorakoznak a színvariációk, a pedagó­guskórusok találkozósorozata meghatározó, kiemel­kedő jelentőségű rendezvényegyüttesként illeszkedik be az összképbe. Méltó koronát tett fel a nagy vállalkozásra a kecs­keméti zárórendezvény: 13 kórus produkciója hang­zott el a szombat délelőtti és délutáni hangversenyen, szinte végig telt ház és minden „jó megoldásra” értő­en reagáló publikum előtt. Mindjárt indulásként meglepetést okozott a szép tónusú kiegyenlített hangzású Ceglédi Pedagógus Kórus (karnagy: Holló Gyula), Gounod: Ave Verum­­át és Bartók: Négy szlovák népdalát maradéktalanul élvezhettük. Kevésbé sikerült Kodály: Békesség­ óhaj­tása, viszont Udvardy: Tél című műve, amely újabb színt jelentett a programban, némi intonációs hibától eltekintve jól hatott. Szerencsésnek tűnt a martfűiek kísérlete. A Művelődési Központ Nőikara Bozorády János vezetésével nem átallt felhasználni valamit a nemzetközi kóruséneklési technikából: műsorukat kört alakítva, némi átélő mozgással kiteljesítve való­sították meg. East: Szép tavasz idején című művét hibátlanul, Kodály: Ave Mariáját, Kocsár: A havas erdő némasága című kórusát apró intonációs problé­máktól eltekintve jó zenei formálással, a spirituálékat szépen, de talán nem eléggé szabad szárnyalással ad­ták elő. Szatmári József karnagy magas zenei felkészültsé­gét tükrözte a Tápiószecsői Pedagógus Kamarakórus programja: Hassler, Lassus, Kodály, Farkas és Sár­­közy darabjait — ha nem is nagy hangon, hiszen összesen 24 énekesből áll az együttes — tisztán, jó indításokkal és zárásokkal, biztos formálással szólal­tatták meg. Igényes darabok életrekeltését, életrehívását tűzte ki célul a Kéry Mihály vezette Leninvárosi Der­­kovits Gyula Pedagógus Vegyeskar, jóllehet a kiadott műsorhoz képest programjuk teljesen megváltozott. Kár, hogy a kórus — jó karmesteri elképzelések, megfelelő hangadottságok ellenére — végig hajszolt­­ságot mutatott. Különösen a régi műveknél (Janne­­quin, Passereau, Viadana) volt könnyen kitapintható a túl gyors tempóválasztás. Jó zenei elképzelések mel­lett is halványabb képet mutatott a Szabóné Bozóki Flóra vezette Érdi Pedagógus Nőikar. A Gödöllői Körzeti Pedagóguskórus (karnagy: Vadász Ágnes) sajnos szintén sok bizonytalansággal küszködött. Bár igaz, a régi művek „megszólaltak”, csak a kiválasztott A. Scarlatti tétel (Exsultate Deo) volt egy kicsit gyors. A Liszt (Salve Regina) és a Ka­­rai-mű (Intés az őrzőkhöz) viszont megformált elő­adásban szólalt meg. Fontos felhívni a figyelmüket, hogy a szóvégi cezúrákat még az imitációs technikával készült műveknél is érdemes figyelembe venni. Kicsit iskolásnak tűnt a Törökszentmiklósi Liszt Ferenc Kórus (karnagy: Bischof László) produkciója. Jól sikerült a Praetorius-mű és Láng Szerenádja. Viszont a második Brahms-tétel (Szép május édes álma) kicsit „ledarálva” szólalt meg a rossz tempóválasztás miatt. Bár bizonyos „technikai gondok” jellemezték a záróhangversenyen elsőként fellépő Tiszafüredi Pe­dagóguskórus (karnagy: Erős Lászlóné) Kocsár meg­valósítását (Köd, Ének a völgyben), Karai: Esték­ nótázása jó megformálásával maradt emlékezetes. A Jászberényi Palotásy János Vegyeskar nagy lendü­lettel hívta életre Szokolay­ Cantate Domino-ját és megszólaltatta a fennállásuk 125. évfordulójára Ka­rai Józseftől kapott ajándékot, a Juhász Gyula versre írt Tiszai tájakat is (ismertetését lásd a 6. számban). Széphangú kórus a dr. Sárhelyi Jenőné vezette Bé­kés Megyei Pedagógus Nőikar. Kár, hogy igényesen összeállított műsorukat túl sok helyen zavarták into­nációs nehézségek. Érdemes volna a hangképzés e vonatkozásban segítő hatású eszközeit is igénybe venni. Bárdos: Himnusz a naphoz című műve jó kar­nagyi elképzelésekről tanúskodott. Sajátos módon mutatta meg a hazai kórusmozga­lom helyzetét, másrészt a karnagyi lángolás csodate­ 7

Next