Kóta, 1987 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1987 / 7. szám
nincs, de szerte a megyéből — Csengertől Fehérgyarmaton, Mátészalkán, Vásárosnaményon, Nyírbátoron át Nyíregyházáig jelentkeztek vállalkozó szellemű férfiak, akikhez az evangélikus egyház és a görög katolikus Hittudományi Intézet kórusainak férfi dalosai is csatlakoztak, hogy szabadszombatjaik „feláldozásával” felkészüljenek a „Fölszállott a páva”, a Huszt és a „Kit kéne elvenni” férfikari művek bemutatására — Fehér Ottó vezetésével. A csodálatosan zengő, 60 tagú férfikar éneke méltó befejezése volt a hangverseny első felének. Szünet után a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Nőikarából és a Nyíregyházi Leánykarból egyesített 130 tagú nőikar előadásában — Ferenczi Erzsébet vezetésével — a Vízkereszt, a Gergelyjárás és az „Angyalok és pásztorok” című kórusművek hangzottak el. Ezt követte a 95 tagú Egyesített Vegyeskar (az Ifjú Zenebarátok Kórusa és a Nyíregyházi Vegyeskar tagjaiból), akik — Gebri József irányításával — az Öregek és a „Túrót eszik a cigány” című kompozíciókat mutatták be. Ide kívánkozik, hogy a mintegy 500 főnyi közönség a terembe lépéskor kézbe kapta „A magyarokhoz” kánon kottáját. Amíg a kórusok váltották egymást a színpadon, Tárcás Zoltán gyakoroltatta az örökbecsű kórusművet, s így — a hangverseny csodálatos befejezéseként Fehér Ottó intésére — megrázó erővel szólalhatott meg közel ezer torokból a dalosmozgalom jeligéje: „ ... lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat." ERDŐS JENŐ Méltó koronát tett fel A kórusirodalom — tanárajkakon Bár a kórusélet országos palettáján az idei évben is gazdagon sorakoznak a színvariációk, a pedagóguskórusok találkozósorozata meghatározó, kiemelkedő jelentőségű rendezvényegyüttesként illeszkedik be az összképbe. Méltó koronát tett fel a nagy vállalkozásra a kecskeméti zárórendezvény: 13 kórus produkciója hangzott el a szombat délelőtti és délutáni hangversenyen, szinte végig telt ház és minden „jó megoldásra” értően reagáló publikum előtt. Mindjárt indulásként meglepetést okozott a szép tónusú kiegyenlített hangzású Ceglédi Pedagógus Kórus (karnagy: Holló Gyula), Gounod: Ave Verumát és Bartók: Négy szlovák népdalát maradéktalanul élvezhettük. Kevésbé sikerült Kodály: Békesség óhajtása, viszont Udvardy: Tél című műve, amely újabb színt jelentett a programban, némi intonációs hibától eltekintve jól hatott. Szerencsésnek tűnt a martfűiek kísérlete. A Művelődési Központ Nőikara Bozorády János vezetésével nem átallt felhasználni valamit a nemzetközi kóruséneklési technikából: műsorukat kört alakítva, némi átélő mozgással kiteljesítve valósították meg. East: Szép tavasz idején című művét hibátlanul, Kodály: Ave Mariáját, Kocsár: A havas erdő némasága című kórusát apró intonációs problémáktól eltekintve jó zenei formálással, a spirituálékat szépen, de talán nem eléggé szabad szárnyalással adták elő. Szatmári József karnagy magas zenei felkészültségét tükrözte a Tápiószecsői Pedagógus Kamarakórus programja: Hassler, Lassus, Kodály, Farkas és Sárközy darabjait — ha nem is nagy hangon, hiszen összesen 24 énekesből áll az együttes — tisztán, jó indításokkal és zárásokkal, biztos formálással szólaltatták meg. Igényes darabok életrekeltését, életrehívását tűzte ki célul a Kéry Mihály vezette Leninvárosi Derkovits Gyula Pedagógus Vegyeskar, jóllehet a kiadott műsorhoz képest programjuk teljesen megváltozott. Kár, hogy a kórus — jó karmesteri elképzelések, megfelelő hangadottságok ellenére — végig hajszoltságot mutatott. Különösen a régi műveknél (Jannequin, Passereau, Viadana) volt könnyen kitapintható a túl gyors tempóválasztás. Jó zenei elképzelések mellett is halványabb képet mutatott a Szabóné Bozóki Flóra vezette Érdi Pedagógus Nőikar. A Gödöllői Körzeti Pedagóguskórus (karnagy: Vadász Ágnes) sajnos szintén sok bizonytalansággal küszködött. Bár igaz, a régi művek „megszólaltak”, csak a kiválasztott A. Scarlatti tétel (Exsultate Deo) volt egy kicsit gyors. A Liszt (Salve Regina) és a Karai-mű (Intés az őrzőkhöz) viszont megformált előadásban szólalt meg. Fontos felhívni a figyelmüket, hogy a szóvégi cezúrákat még az imitációs technikával készült műveknél is érdemes figyelembe venni. Kicsit iskolásnak tűnt a Törökszentmiklósi Liszt Ferenc Kórus (karnagy: Bischof László) produkciója. Jól sikerült a Praetorius-mű és Láng Szerenádja. Viszont a második Brahms-tétel (Szép május édes álma) kicsit „ledarálva” szólalt meg a rossz tempóválasztás miatt. Bár bizonyos „technikai gondok” jellemezték a záróhangversenyen elsőként fellépő Tiszafüredi Pedagóguskórus (karnagy: Erős Lászlóné) Kocsár megvalósítását (Köd, Ének a völgyben), Karai: Esték nótázása jó megformálásával maradt emlékezetes. A Jászberényi Palotásy János Vegyeskar nagy lendülettel hívta életre Szokolay Cantate Domino-ját és megszólaltatta a fennállásuk 125. évfordulójára Karai Józseftől kapott ajándékot, a Juhász Gyula versre írt Tiszai tájakat is (ismertetését lásd a 6. számban). Széphangú kórus a dr. Sárhelyi Jenőné vezette Békés Megyei Pedagógus Nőikar. Kár, hogy igényesen összeállított műsorukat túl sok helyen zavarták intonációs nehézségek. Érdemes volna a hangképzés e vonatkozásban segítő hatású eszközeit is igénybe venni. Bárdos: Himnusz a naphoz című műve jó karnagyi elképzelésekről tanúskodott. Sajátos módon mutatta meg a hazai kórusmozgalom helyzetét, másrészt a karnagyi lángolás csodate 7