Közalkalmazott, 1964 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Eredményes a szakbizottságok munkája i A szakszervezet elnöksége mel­­­­lett működő szakbizottsá­gok társadalmi bizottságokként tevékenykednek. (Jelenleg az elnökség, illetve a budapesti elnökség elvi és operatív irá­nyítása alatt a tanácsi, az ál­latorvosi, az igazságügyi, a könyvtáros, a levéltáros, a mú­zeumi, a statisztikai, az SZTK, a tudományos, a minisztériu­mi és a nyugdíjas szakbizott­ságok dolgoznak.) A szakbizottságok a tanács­adó szerepen túl operatív se­gítséget adnak az egyes szak­mai rétegek sajátos problémái­nak megoldásához, a központi vezetőség, elnökség határoza­tainak végrehajtásához. Anké­tok, viták, előadások, tapasz­talatcserék szervezésével segí­tik a szakmai-politikai-kultu­­rális, a dolgozók jogait és kö­telességét érintő kérdések meg­vitatását és a helyes álláspon­tok kialakítását. Éves feladataik meghatáro­zásánál figyelembe veszik a központi vezetőség, az elnök­ség vonatkozó határozatát s segítik azok megvalósítását szakterületükön. Az utóbbi években különösen nagy gon­dot fordítottak a hivatali munka színvonalának emelé­sére, a közalkalmazottak szak­mai, politikai, kulturális isme­reteinek bővítésére, élet- és munkakörülményeinek az adott lehetőségeken belüli ja­vítására. Az igazságügyi szakbizott­ság például az ítélkezés szín­vonalának továbbfejlesztése, a bírák, az ügyészek, az igazság­ügyi szakértők közötti helyes munkakapcsolat kialakítása érdekében az igazságügyi szakértők csoportjával együtt jól sikerült előadásokat rende­zett. Ezeken a gyakorlati mun­ka során szerzett tapasztalato­kat az igazságügyi dolgozók és szakértők egymással kicserél­hették. A szakbizottság segíti a társadalmi bíróságokat, a bírák és ügyészek ilyen irányú munkáját. A társadalmi bíró­ságok segítésének tapasztala­tait például Zala megyében an­kéten vitatták meg. Említésre méltó a szakbizottság azon te­vékenysége is, amelyet az igaz­ságügyi szakszervezeti bizott­ságok munkájának, s ezen be­lül a szakszervezeti politikai nevelő munka hatékonyságá­nak felmérése során végeztek. A­z állatorvosi szakbizottság ” közreműködött az állat­­egészségügy előtt álló felada­tok megvalósításában, az egy­séges állategészségügyi szak­irányítás kialakításában. Részt vett a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által »Az ál­lategészségügy szerepe az áru­termelésben« címmel június 7—8-án Kecskeméten tartott ankét előkészítésében. Nagy gondot fordítottak az állat­egészségügyi etikai kérdésekre és tervbe vették az etikai bi­zottságok megalakítását, a mű­ködésük irányelveire vonatko­zó javaslatok kidolgozását A könyvtáros, a levéltáros, a statisztikai és az SZTK szakbizottságok az év folya­mán a munkamozgalom, a munkakollektívák kiszélesíté­se, a munkaértekezletek tar­talmi színvonala emelésének lehetőségével foglalkoztak. A tudományos szakbizottság nagyaktíva értekezleten tár­gyalta a tudományos munka hatékonyságával összefüggő időszerű kérdéseket és az ah­hoz kapcsolódó szakszervezeti feladatokat. A múzeumi szakbizottság széles körben megvitatta a szakszervezet erkölcsi, politi­kai nevelő munkájának a mú­zeumi dolgozók körében szer­zett tapasztalatait. A politikai nevelő munka hatékonyságá­nak vizsgálata során a szakbi­zottság tagjai csoportos beszél­getéseket folytattak néhány vidéki, illetve budapesti mú­zeum dolgozóival, szakszerve­zeti aktivistáival. A tapaszta­latokról tájékoztatták a szak­­szervezet elnökségét. Hasonló beszélgetéseket folytatott a le­véltárosi, a könyvtárosi, a sta­tisztikai, a tanácsi, az állator­vosi, az SzTK, a tudományos, a minisztériumi szakbizottság is. Szinte valamennyi szakbi­­zottság foglalkozott az év folyamán szakterületeink dol­gozóinak élet- és munkakörül­ményeivel, egészségügyi hely­zetével. A statisztikai szakbi­zottság például széleskör­ben tájékozódott a vidéki statisz­tikai dolgozók munka- és vé­dőruha ellátottságáról. A prob­lémák megoldására tett javasa­lataik többségével az illetékes állami szervek egyetértettek és ezeket folyamatosan megold­ják. Közreműködtek a szakbizott­ságok a szakszervezeti bizott­sági titkárok továbbképzésé­ben. Az a tény, hogy a tovább­képzés gyakorlati lebonyolítá­sát — elnökségünk megbízása alapján — a szakbizottságok látták el, hozzájárult az okta­tás tartalmi színvonalának nö­veléséhez, a sajátos szakmai, szakszervezeti kérdések tisz­tázásához. E néhány példa is érzékel­teti a szakbizottságok munká­jának jelentőségét. Az ered­mények természetesen nem je­lentik azt, hogy a szakbizott­ságok munkájában minden tö­kéletes. A jövőben tovább kell javítani a munka tartalmi színvonalát, fejleszteni opera­tív és gyakorlati tevékenysé­güket. Kovács Györgyné önkét az ellenőrzési munka tapasztalatairól A SZAKSZERVEZET NÓG­­RÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA, a Megyei Tanács VB és a Me­gyei Népi ellenőrző Bizottság közös rendezésében Salgótar­jánban 1963 december 3-án el­lenőrzési ankétot tartottak, hogy az eredmények és hibák feltárásával színvonalasabbá és hatékonyabbá tegyék a me­gyében az ellenőrzést. Az an­kéten az MSZMP, felsőbb ál­lami, társadalmi és tömegszer­vek képviselőin kívül részt vettek a tanácsok vezetői, re­vizori munkakört betöltő dol­gozói, vállalatok és intézmé­nyek igazgatói, főkönyvelői, csaknem 200 fő. Illés Miklós elvtárs a me­gyei tanács vb elnökhelyette­se beszámolójában a megyé­ben folyó ellenőrzési munka tapasztalatait, a fogyatékossá­gokat és a további feladatokat ismertetné. Hangsúlyozta, hogy az ellenőrzés nem csupán az erre hivatott szervek feladata, hanem valamennyi dolgozó ügye. Ebből következik, hogy a hivatali és a társadalmi ellen­őrzésnek együtt kell funkcio­nálni. Erre lehetőséget bizto­sít a magyar jogrend, a taná­csi rendszer és a népi ellenőr­zés fejlettsége. A gazdasági és tanácsi veze­tők munkájuk helyes vitelé­hez, területük helyes irányítá­sához nem nélkülözhetik az ellenőrzés segítségét. Szüksé­ges tehát, hogy a vezetés igé­nyelje is az ellnőrzést, támas­­­szon vele szemben követelmé­nyeket és a fogyatékosságok megszüntetése érdekében ké­sedelem nélkül intézkedjék. Hiba, hogy még mindig előfor­dul a futó ellenőrzés és egyes vállalatok lebecsülik a belső ellenőrzés fontosságát. Előfor­dulnak ismétlődő hibák, me­lyeknek oka, hogy nem megfe­lelő az ellenőrzések realizálá­sa, nem következetes a felelős­ségre vonás. Az ellenőrzésre hivatott szervek részéről is mutatkozik szervezetlenség. Előfordul, hogy egy szervet több esetben ellenőriznek, ami a munka rovására megy. Illés elvtárs foglalkozott a népi ellenőrzés, az Ügyészség, a Pénzügyőrség, a Magyar Nemzeti Bank, a Beruházási Bank és az Országos Takarék­­pénztár ellenőrzésével is. Hangsúlyozta, hogy a felsorolt szerveknek ellenőrzési tevé­kenységüket jobban össze­ kell hangolni. A FOGYATÉKOSSÁGOK ELLENÉRE lényeges előreha­ladás történt az ellenőrzési tervek teljesítésébe, sokolda­lúbb, alaposabb az ellenőrzés, nőtt az egy egységre eső revi­zori napok száma, annak elle­nére, hogy a költségvetési vo­lumen növekedésének arányá­ban nem nőtt a gazdálkodó vagy ellenőrzésre hivatott ap­parátus létszáma. Évről évre nő a szakképzett, mind öntu­­datosabb, a nép vagyonát óvó, védő dolgozók száma. Végezetül hangsúlyozta: a revizoroktól feltétlenül azt várják, hogy törekedjenek po­litikai és szakmai ismeretük bővítésére, mert munkájuk csak így lehet eredményes. Ja­vítani kell a tanácsoknál az egyes szakosztályok operatív ellenőrzési tevékenységét. Az ankéten referátumot tar­tott dr. László István a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság el­nöke, aki a népi ellenőrzés fontosságáról, céljáról, szere­péről és feladatairól beszélt; dr. Káplán János a megyei ügyészség csoportvezető ügyé­sze pedig ismertette a 29/1955. sz. tvr. végrehajtásával kap­csolatos tapasztalatokat. Az ankéten tizennégyen szó­laltak fel. A vitában részt vett dr. Jókai Lóránd, szakszerve­zetünk főtitkára. Hozzászólá­­sában beszélt az ankét jelentő­ségéről. Felhívta a szakszerve­zeti bizottságok figyelmét, hogy fordítsanak gondot a hi­bák megelőzésére, mert ezek elkövetői a hivatalok dolgozói, szakszervezeti tagok. Gallai Lajos, a Pénzügyminisztérium Revizori osztályának vezetője, beszélt az ellenőrzési munka országos tapasztalatairól. AZ ELHANGZOTT JAVAS­LATOK megvalósítását a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága a különböző szervekkel együtt segíteni fogja. Aranyi László Az igazgatási szakvizsgákról A tanácsi munka színvona­lának további javítása érde­kében a kormány a végrehaj­tó bizottságok szakigazgatási szervezetében egyes munkakö­rök betöltését képesítés meg­szerzéséhez kötötte. Ilyen ké­pesítés lehet valamely iskolai végzettség (középiskolai érett-­­ségi, egyetemi oklevél) meg­szerzése, bizonyos idejű szak­mai gyakorlat igazolása, ille­tőleg miniszter által előírt spe­ciális szakvizsga. A képesítési rendszer a tanácsi végrehajtó bizottságok igazgatási osztály­­vezetői és ügyintézői, valamint a községi igazgatási előadói ál­lás betöltését iskolai végzett­ségen és bizonyos állások szakmai gyakorlati követelmé­nyein túl, igazgatási szakvizs­ga letételéhez kötötte. Ezeregyszáz szakvizsgás­ ó szakvizsga előírását indo­kolta egyebek között az, hogy az igazgatási osztályok mun­kája az állampolgárok jogai­nak érvényesítése és köteles­ségeinek teljesítése szempont­jából rendkívül jelentős. Ez az apparátus intézi ugyanis a tanácsi hatósági munka zömét, mindennap kapcsolatba kerül az állampolgárok tömegével és sokféle — az élet szinte min­den ágát érintő — ügyeivel. Az állampolgárok ennek meg­felelően jogosan igénylik, hogy ügyeikkel az igazgatási apparátus nagy gonddal, ügy­szeretettel, széles körű szakmai ismeretek alapján foglalkoz­zék. Mindez szükségessé teszi, hogy az igazgatási állomány­ba tartozó dolgozók kiválóan ismerjék sokrétű, rendszerint még a legjelentéktelenebbnek tűnő feladatkörben is jelentős jogi alapismereteket igénylő feladataik elvi alapjait, szer­vezeti és működési problémáit, egyszóval kellően tudjanak mindent, ami nélkülözhetet­len a napi munka ellátásához. A szakvizsgáztatást — amely jelenleg mintegy 1100 dolgo­zót érint, 1963. decemberében kezdődött és előreláthatólag ez év májusáig tart, — alapos előkészítő munka előzte meg. Az igazgatási osztályoknál 1959. óta rendszeresen szervez­nek szakmai oktatást és az egyes tanévek végén vizsgajel­­legű beszámoltatások is vol­tak, mintegy előkészítvén a jelen szakvizsgára való felké­szülést ö­vezésénél, továbbá az egyes feladatok ellátásánál alkalmaz­ni kell. Az igazgatási dolgozók nagy többsége a célokat megértette és élve az adott segítségekkel, szorgalmasan készült a vizs­gákra. Hirnék eredménye már az első vizsganapokon meg­mutatkozott. A kiváló elméle­ti és gyakorlati szakemberek­ből álló vizsgáztató bizottsá­gok előtt jó eredményt, meg­alapozott szakmai tudást, a napi munkára való kellő fel­készülést tanúsítottak. Annak a 176 dolgozónak — megyei osztályvezetőnek, megyei sza­bálysértési előadónak, és köz­ségi igazgatási előadónak — aki már eleget tett jogsza­bályból eredő kötelességének, vizsgaeredménye a várakozás­nak megfelelt. A jelöltek 35 százaléka kitűnően minősített vizsgabizonyítványt vett át, és mindössze hét dolgozót — a vizsgázók 3,8 százalékát — kellett pótvizsgára kötelezni, és csupán egy jelöltnek kell vizsgáját megismételnie. Jó eredmények A tapasztalatok szerint to­vábbi szorgalmas készüléssel minden remény megvan arra, hogy a következő hónapokban sorra kerülő tömegesebb vizs­gáztatáson megjelenők is ha­sonló eredménnyel térjenek vissza munkahelyükre. Ez a tény és az, hogy az igazgatási osztályok dolgozóinak több mint 40 százaléka jelenleg kö­zépiskolában vagy egyetemen tanul, további biztosítéka an­nak, hogy a kitűzött célt a kulturáltabb, korszerűbb ha­tósági munkát az igazgatási apparátusban is hamarosan megvalósítsák. Dr. Fonyó Gyula Az igazgatási szakvizsga tankönyve A jelöltek tanulását meg­könnyítette, hogy az igazgatá­si munka felügyeletében részt­vevő gyakorlati szakemberek a Minisztertanács Tanácsszer­vek Osztálya munkaközössége­ként összeállították­­Az igaz­gatási szakvizsga tankönyvét­. Ez a tankönyv tartalmazza a szakvizsga teljes anyagát, mindazokat a rendelkezéseket, állásfoglalásokat és jól bevált munkamódszereket, amelyeket a munka vezetésénél, megszer­ Nyolc éve szakszervezeti bizalmi s­zinte természetesnek veszik nálunk az idős emberek ezrei és ezrei, hogy hónap vé­gén bekopogtat a postás, hozza a nyugdí­jat. Évről évre emelkedik a nyugdíjasok szá­ma, s 1964-ben a nyugdíjasok és járadékosok száma meghaladja az egymilliót. Éppen ezért nem könnyű az Országos Nyug­díjintézet dolgozóinak feladata. Erről beszél­gettünk Probstner Ferenc szakszervezeti bi­zottsági titkárral és Gillyén Lászlónéval, a költségvetési osztály pénzügyi előadójával, aki hivatali elfoglaltsága mellett szakszerve­zeti bizalmi tisztséget is vállalt. — Nálunk az utóbbi évben a Hollerit gépe­sítés problémája került előtérbe, — mondja Gillyén elvtársnő. — A gépek hozzásegítenek bennünket a precízebb, jobb statisztika elké­szítéséhez. Az ilyen statisztikai adatszolgálta­tás azelőtt komoly gondot okozott, mintegy kétszáz dolgozónkat kötötte le egy teljes hó­napig Most viszont egy fél nap alatt elké­szül. A régi módszer teljes mértékben igény­be vette a beosztottak munkaidejét és ismert kifejezéssel élve, az ilyen­­kampánymunkák” alatt alig volt lehetőség a nyugdíjasok egyéni problémáinak intézésére. Ebből a szempont­ból is jelentős a gépek bevezetése és gyorsabbá teszi a nyugdíjak kiutalását is. A gépesítés munkát ad a szakszervezeti bi­zalmiaknak. Reánk vár a »megnyugtató kam­pány« lefolytatása. Ugyanis akadt olyan dol­gozó, aki úgy gondolta, hogy most már fölös­legessé válik. Nem veszik észre, hogy szükség van rájuk, és ezután könnyebb lesz a munká­juk. Több területen munkaerőhiány mutatkozik. Megoldásra vár az utánpótlás a gép- és gyorsíróknál. Hozzá kell fűzni azt is,hogy kü­lönleges területen dolgozunk. Nem egyszerű a meglehetősen bonyolult nyugdíj­rendelet meg­ismerése, gyakorlati alkalmazása. Hosszú idő­be telik, amíg nálunk ezt a dolgozók megis­merik. Nincs ehhez a kellő kitartásuk, nem várják meg, amíg az 1700—1800 forintos fize­tést elérik, inkább másfelé gravitálnak. Jól ismerem már ezeket a problémákat, hi­szen nyolc éve vagyok szakszervezeti bizalmi. Szeretem ezt a megbízást, pedig eléggé elfog­lalt ember vagyok. A közelmúltban végeztem el a közgazdasági technikum pénzügyi tago­zatát. Most mérlegképes könyvelői tanfolyam­ra járok. Férjemmel versenyt tanulunk. Ő a Budapesti Füszért 2. bázisának igazgató-he­lyettese, most fejezte be a közgazdasági tech­nikum kereskedelmi tagozatát, de máris terv­be vette a felsőfokú technikum elvégzését. Két fiúgyermekünk van. Szeretjük a szép, tiszta, korszerűen beren­dezett lakást, a jó ebédet és vacsorát. Közö­sen dolgozunk. Nálunk nincs sem napos, sem reszortfelelős, hanem mindenki azt csinálja, ami éppen adódik, így azután jut idő a pihe­nésre, a szórakozásra és a sportolásra is. Egy bizalmit mutattunk be ismét a sok kö­zül. Nem különleges fotográfia, hanem olyan megnyugtató kép, amit mindenki szívesen fo­gad és raktároz el emlékezetében. B. A. Szocialista munkacsoportok az SZTK Heves megyei Alközpontjában Szakszervezetünk V. kong­resszusa határozatban mondta ki, hogy szakszervezeti szerve­ink segítsék a mun­kához való viszony új, szocialista formái­nak kialakulását, a munka­kollektivitás fejlődését. E határozat gyakorlati vég­rehajtását a szakszervezeti bi­zottság megvitatta, majd az 1963. április 27-i összdolgozói értekezleten ismertette a munkamoz­galom szervezésére vonat­kozó javaslatait. A dolgozók ezt megvitatták és sok hasznos észrevétellel ki­egészítették. Elhatározták, hogy a társadalombiztosítási munka mozgalmi és ügyviteli színvonalának emelése érde­kében »Szocialista Munkacso­portokat« alakítanak. Május 1-re hét munkacsoport alakult. A csoportok vállalásaikat naplóban rögzítették és abba írják be az eredményeket is. Minden munkacsoport vállalá­sában szerepel az elvtársi se­gítségnyújtás további javítása; a SZOT Társadalombiztosítá­si Főosztályának a munkamoz­galom fejlesztésére vonatkozó javaslatai; a szocialista brigá­dok jelszavának »szocialista módon dolgozni, tanulni és él­ni« gyakorlati megvalósítása. A járulékügyi osztályon megalakult két munkacsoport a mezőgazdasági bélyeglapok átrendezését végzi s segíti az üzemi kifizetőhelyeknél a munkaviszony nyilvántartóla­pok vezetésért. Az általános ellenőrzési osztályon működő »Gárdonyi munkacsoport« a szakmaközi bizottságok, az üzemi kifizető­­helyeket ellenőrző albizottsá­gok munkáját segíti. Az »Egyetértés« munkacso­port a készpénzsegélyek há­rom-öt napon belüli kiutalá­sát, míg a »Béke munkacso­port« a nyugdíjügyek 30 nap alatt történő érdemi intézését jelölte meg elérendő célként. A »Május 1.« munkacsoport a költségvetési és számviteli osztályon a munkáltatói cso­portok folyószámláinak havon­kénti egyezőségét biztosítja az év végi mérleg eredményes el­készítése érdekében. A munkacsoportok vál­lalták, hogy a beteg dol­gozók munkáját elvég­zik. Az »Egyetértés munkacsoport« a naprakész állapotot feszített munkával biztosította akkor is, amikor az osztályról három dolgozó volt egyidőben beteg­­állományban. A társadalombiztosítási ügy­viteli munka egyszerűsítése, ésszerűsítése ugyancsak fel­adata a munkacsoportoknak. A nyugdíjügyek, a szolgáltatá­si ügyek egységes intézése ér­dekében több nyomtatványt szerkesztettek, körlevelet ké­szítettek, amivel az ügyek in­tézésének idejét lerövidítet­ték. Külön munkacsoportot ala­kítottak az osztályvezetők. Rendszeresen megvitatták a társadalombiztosítás különbö­ző területén felmerülő olyan különleges eseteket, amelyek még nincsenek szabályozva és ezekben egységes állásfogla­lást alakítanak ki. A fentieken kívül még több olyan vállalást tettek a mun­kacsoportok, amelyek a mun­ka jobbátételét, a dolgozók ér­dekeit szolgálják. Természetesen vannak még problémáink. Bizonytalanok vagyunk abban, hogy jó-e, he­lyes-e az, amit­ csinálunk? Nem tökéletes még a cso­portok munkájának érté­kelése és összehasonlítása, mivel a társadalombiztosítás más és más ágában működnek és vállalásaik is eltérőek. Nem állnak rendelkezésünkre anya­gi eszközök, amiből megold­hatnánk a jól dolgozó munka­­csoportok jutalmazását és fe­dezni tudnánk a munkamoz­galom fejlesztésével kapcsola­tos kisebb kiadásokat — pél­dául propaganda-anyagok be­szerzése, stb. — Ezek tisztá­zásához több segítséget kérünk a felsőbb szakszervezeti és hi­­­­vatali szerveinktől. Helyes volna, ha a szakszer­vezet központi vezetősége a közeljövőben megvitatná a munkamozgalommal kapcsola­tos teendőket és irányelveket dolgozna ki a munkamozga­lom fejlesztésére. A vállalásaikat teljesítő szocialista munkacsoportok részére jelvényeket oklevele­ket lehetne adományozni, aminek a megtartása időhöz és feltételekhez lenne kötve. Dr. Tóth István

Next