Közalkalmazott, 1964 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
Eredményes a szakbizottságok munkája i A szakszervezet elnöksége mellett működő szakbizottságok társadalmi bizottságokként tevékenykednek. (Jelenleg az elnökség, illetve a budapesti elnökség elvi és operatív irányítása alatt a tanácsi, az állatorvosi, az igazságügyi, a könyvtáros, a levéltáros, a múzeumi, a statisztikai, az SZTK, a tudományos, a minisztériumi és a nyugdíjas szakbizottságok dolgoznak.) A szakbizottságok a tanácsadó szerepen túl operatív segítséget adnak az egyes szakmai rétegek sajátos problémáinak megoldásához, a központi vezetőség, elnökség határozatainak végrehajtásához. Ankétok, viták, előadások, tapasztalatcserék szervezésével segítik a szakmai-politikai-kulturális, a dolgozók jogait és kötelességét érintő kérdések megvitatását és a helyes álláspontok kialakítását. Éves feladataik meghatározásánál figyelembe veszik a központi vezetőség, az elnökség vonatkozó határozatát s segítik azok megvalósítását szakterületükön. Az utóbbi években különösen nagy gondot fordítottak a hivatali munka színvonalának emelésére, a közalkalmazottak szakmai, politikai, kulturális ismereteinek bővítésére, élet- és munkakörülményeinek az adott lehetőségeken belüli javítására. Az igazságügyi szakbizottság például az ítélkezés színvonalának továbbfejlesztése, a bírák, az ügyészek, az igazságügyi szakértők közötti helyes munkakapcsolat kialakítása érdekében az igazságügyi szakértők csoportjával együtt jól sikerült előadásokat rendezett. Ezeken a gyakorlati munka során szerzett tapasztalatokat az igazságügyi dolgozók és szakértők egymással kicserélhették. A szakbizottság segíti a társadalmi bíróságokat, a bírák és ügyészek ilyen irányú munkáját. A társadalmi bíróságok segítésének tapasztalatait például Zala megyében ankéten vitatták meg. Említésre méltó a szakbizottság azon tevékenysége is, amelyet az igazságügyi szakszervezeti bizottságok munkájának, s ezen belül a szakszervezeti politikai nevelő munka hatékonyságának felmérése során végeztek. Az állatorvosi szakbizottság ” közreműködött az állategészségügy előtt álló feladatok megvalósításában, az egységes állategészségügyi szakirányítás kialakításában. Részt vett a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által »Az állategészségügy szerepe az árutermelésben« címmel június 7—8-án Kecskeméten tartott ankét előkészítésében. Nagy gondot fordítottak az állategészségügyi etikai kérdésekre és tervbe vették az etikai bizottságok megalakítását, a működésük irányelveire vonatkozó javaslatok kidolgozását A könyvtáros, a levéltáros, a statisztikai és az SZTK szakbizottságok az év folyamán a munkamozgalom, a munkakollektívák kiszélesítése, a munkaértekezletek tartalmi színvonala emelésének lehetőségével foglalkoztak. A tudományos szakbizottság nagyaktíva értekezleten tárgyalta a tudományos munka hatékonyságával összefüggő időszerű kérdéseket és az ahhoz kapcsolódó szakszervezeti feladatokat. A múzeumi szakbizottság széles körben megvitatta a szakszervezet erkölcsi, politikai nevelő munkájának a múzeumi dolgozók körében szerzett tapasztalatait. A politikai nevelő munka hatékonyságának vizsgálata során a szakbizottság tagjai csoportos beszélgetéseket folytattak néhány vidéki, illetve budapesti múzeum dolgozóival, szakszervezeti aktivistáival. A tapasztalatokról tájékoztatták a szakszervezet elnökségét. Hasonló beszélgetéseket folytatott a levéltárosi, a könyvtárosi, a statisztikai, a tanácsi, az állatorvosi, az SzTK, a tudományos, a minisztériumi szakbizottság is. Szinte valamennyi szakbizottság foglalkozott az év folyamán szakterületeink dolgozóinak élet- és munkakörülményeivel, egészségügyi helyzetével. A statisztikai szakbizottság például széleskörben tájékozódott a vidéki statisztikai dolgozók munka- és védőruha ellátottságáról. A problémák megoldására tett javasalataik többségével az illetékes állami szervek egyetértettek és ezeket folyamatosan megoldják. Közreműködtek a szakbizottságok a szakszervezeti bizottsági titkárok továbbképzésében. Az a tény, hogy a továbbképzés gyakorlati lebonyolítását — elnökségünk megbízása alapján — a szakbizottságok látták el, hozzájárult az oktatás tartalmi színvonalának növeléséhez, a sajátos szakmai, szakszervezeti kérdések tisztázásához. E néhány példa is érzékelteti a szakbizottságok munkájának jelentőségét. Az eredmények természetesen nem jelentik azt, hogy a szakbizottságok munkájában minden tökéletes. A jövőben tovább kell javítani a munka tartalmi színvonalát, fejleszteni operatív és gyakorlati tevékenységüket. Kovács Györgyné önkét az ellenőrzési munka tapasztalatairól A SZAKSZERVEZET NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA, a Megyei Tanács VB és a Megyei Népi ellenőrző Bizottság közös rendezésében Salgótarjánban 1963 december 3-án ellenőrzési ankétot tartottak, hogy az eredmények és hibák feltárásával színvonalasabbá és hatékonyabbá tegyék a megyében az ellenőrzést. Az ankéten az MSZMP, felsőbb állami, társadalmi és tömegszervek képviselőin kívül részt vettek a tanácsok vezetői, revizori munkakört betöltő dolgozói, vállalatok és intézmények igazgatói, főkönyvelői, csaknem 200 fő. Illés Miklós elvtárs a megyei tanács vb elnökhelyettese beszámolójában a megyében folyó ellenőrzési munka tapasztalatait, a fogyatékosságokat és a további feladatokat ismertetné. Hangsúlyozta, hogy az ellenőrzés nem csupán az erre hivatott szervek feladata, hanem valamennyi dolgozó ügye. Ebből következik, hogy a hivatali és a társadalmi ellenőrzésnek együtt kell funkcionálni. Erre lehetőséget biztosít a magyar jogrend, a tanácsi rendszer és a népi ellenőrzés fejlettsége. A gazdasági és tanácsi vezetők munkájuk helyes viteléhez, területük helyes irányításához nem nélkülözhetik az ellenőrzés segítségét. Szükséges tehát, hogy a vezetés igényelje is az ellnőrzést, támasszon vele szemben követelményeket és a fogyatékosságok megszüntetése érdekében késedelem nélkül intézkedjék. Hiba, hogy még mindig előfordul a futó ellenőrzés és egyes vállalatok lebecsülik a belső ellenőrzés fontosságát. Előfordulnak ismétlődő hibák, melyeknek oka, hogy nem megfelelő az ellenőrzések realizálása, nem következetes a felelősségre vonás. Az ellenőrzésre hivatott szervek részéről is mutatkozik szervezetlenség. Előfordul, hogy egy szervet több esetben ellenőriznek, ami a munka rovására megy. Illés elvtárs foglalkozott a népi ellenőrzés, az Ügyészség, a Pénzügyőrség, a Magyar Nemzeti Bank, a Beruházási Bank és az Országos Takarékpénztár ellenőrzésével is. Hangsúlyozta, hogy a felsorolt szerveknek ellenőrzési tevékenységüket jobban össze kell hangolni. A FOGYATÉKOSSÁGOK ELLENÉRE lényeges előrehaladás történt az ellenőrzési tervek teljesítésébe, sokoldalúbb, alaposabb az ellenőrzés, nőtt az egy egységre eső revizori napok száma, annak ellenére, hogy a költségvetési volumen növekedésének arányában nem nőtt a gazdálkodó vagy ellenőrzésre hivatott apparátus létszáma. Évről évre nő a szakképzett, mind öntudatosabb, a nép vagyonát óvó, védő dolgozók száma. Végezetül hangsúlyozta: a revizoroktól feltétlenül azt várják, hogy törekedjenek politikai és szakmai ismeretük bővítésére, mert munkájuk csak így lehet eredményes. Javítani kell a tanácsoknál az egyes szakosztályok operatív ellenőrzési tevékenységét. Az ankéten referátumot tartott dr. László István a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, aki a népi ellenőrzés fontosságáról, céljáról, szerepéről és feladatairól beszélt; dr. Káplán János a megyei ügyészség csoportvezető ügyésze pedig ismertette a 29/1955. sz. tvr. végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatokat. Az ankéten tizennégyen szólaltak fel. A vitában részt vett dr. Jókai Lóránd, szakszervezetünk főtitkára. Hozzászólásában beszélt az ankét jelentőségéről. Felhívta a szakszervezeti bizottságok figyelmét, hogy fordítsanak gondot a hibák megelőzésére, mert ezek elkövetői a hivatalok dolgozói, szakszervezeti tagok. Gallai Lajos, a Pénzügyminisztérium Revizori osztályának vezetője, beszélt az ellenőrzési munka országos tapasztalatairól. AZ ELHANGZOTT JAVASLATOK megvalósítását a megyei tanács végrehajtó bizottsága a különböző szervekkel együtt segíteni fogja. Aranyi László Az igazgatási szakvizsgákról A tanácsi munka színvonalának további javítása érdekében a kormány a végrehajtó bizottságok szakigazgatási szervezetében egyes munkakörök betöltését képesítés megszerzéséhez kötötte. Ilyen képesítés lehet valamely iskolai végzettség (középiskolai érett-ségi, egyetemi oklevél) megszerzése, bizonyos idejű szakmai gyakorlat igazolása, illetőleg miniszter által előírt speciális szakvizsga. A képesítési rendszer a tanácsi végrehajtó bizottságok igazgatási osztályvezetői és ügyintézői, valamint a községi igazgatási előadói állás betöltését iskolai végzettségen és bizonyos állások szakmai gyakorlati követelményein túl, igazgatási szakvizsga letételéhez kötötte. Ezeregyszáz szakvizsgás ó szakvizsga előírását indokolta egyebek között az, hogy az igazgatási osztályok munkája az állampolgárok jogainak érvényesítése és kötelességeinek teljesítése szempontjából rendkívül jelentős. Ez az apparátus intézi ugyanis a tanácsi hatósági munka zömét, mindennap kapcsolatba kerül az állampolgárok tömegével és sokféle — az élet szinte minden ágát érintő — ügyeivel. Az állampolgárok ennek megfelelően jogosan igénylik, hogy ügyeikkel az igazgatási apparátus nagy gonddal, ügyszeretettel, széles körű szakmai ismeretek alapján foglalkozzék. Mindez szükségessé teszi, hogy az igazgatási állományba tartozó dolgozók kiválóan ismerjék sokrétű, rendszerint még a legjelentéktelenebbnek tűnő feladatkörben is jelentős jogi alapismereteket igénylő feladataik elvi alapjait, szervezeti és működési problémáit, egyszóval kellően tudjanak mindent, ami nélkülözhetetlen a napi munka ellátásához. A szakvizsgáztatást — amely jelenleg mintegy 1100 dolgozót érint, 1963. decemberében kezdődött és előreláthatólag ez év májusáig tart, — alapos előkészítő munka előzte meg. Az igazgatási osztályoknál 1959. óta rendszeresen szerveznek szakmai oktatást és az egyes tanévek végén vizsgajellegű beszámoltatások is voltak, mintegy előkészítvén a jelen szakvizsgára való felkészülést övezésénél, továbbá az egyes feladatok ellátásánál alkalmazni kell. Az igazgatási dolgozók nagy többsége a célokat megértette és élve az adott segítségekkel, szorgalmasan készült a vizsgákra. Hirnék eredménye már az első vizsganapokon megmutatkozott. A kiváló elméleti és gyakorlati szakemberekből álló vizsgáztató bizottságok előtt jó eredményt, megalapozott szakmai tudást, a napi munkára való kellő felkészülést tanúsítottak. Annak a 176 dolgozónak — megyei osztályvezetőnek, megyei szabálysértési előadónak, és községi igazgatási előadónak — aki már eleget tett jogszabályból eredő kötelességének, vizsgaeredménye a várakozásnak megfelelt. A jelöltek 35 százaléka kitűnően minősített vizsgabizonyítványt vett át, és mindössze hét dolgozót — a vizsgázók 3,8 százalékát — kellett pótvizsgára kötelezni, és csupán egy jelöltnek kell vizsgáját megismételnie. Jó eredmények A tapasztalatok szerint további szorgalmas készüléssel minden remény megvan arra, hogy a következő hónapokban sorra kerülő tömegesebb vizsgáztatáson megjelenők is hasonló eredménnyel térjenek vissza munkahelyükre. Ez a tény és az, hogy az igazgatási osztályok dolgozóinak több mint 40 százaléka jelenleg középiskolában vagy egyetemen tanul, további biztosítéka annak, hogy a kitűzött célt a kulturáltabb, korszerűbb hatósági munkát az igazgatási apparátusban is hamarosan megvalósítsák. Dr. Fonyó Gyula Az igazgatási szakvizsga tankönyve A jelöltek tanulását megkönnyítette, hogy az igazgatási munka felügyeletében résztvevő gyakorlati szakemberek a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya munkaközösségeként összeállítottákAz igazgatási szakvizsga tankönyvét. Ez a tankönyv tartalmazza a szakvizsga teljes anyagát, mindazokat a rendelkezéseket, állásfoglalásokat és jól bevált munkamódszereket, amelyeket a munka vezetésénél, megszer Nyolc éve szakszervezeti bizalmi szinte természetesnek veszik nálunk az idős emberek ezrei és ezrei, hogy hónap végén bekopogtat a postás, hozza a nyugdíjat. Évről évre emelkedik a nyugdíjasok száma, s 1964-ben a nyugdíjasok és járadékosok száma meghaladja az egymilliót. Éppen ezért nem könnyű az Országos Nyugdíjintézet dolgozóinak feladata. Erről beszélgettünk Probstner Ferenc szakszervezeti bizottsági titkárral és Gillyén Lászlónéval, a költségvetési osztály pénzügyi előadójával, aki hivatali elfoglaltsága mellett szakszervezeti bizalmi tisztséget is vállalt. — Nálunk az utóbbi évben a Hollerit gépesítés problémája került előtérbe, — mondja Gillyén elvtársnő. — A gépek hozzásegítenek bennünket a precízebb, jobb statisztika elkészítéséhez. Az ilyen statisztikai adatszolgáltatás azelőtt komoly gondot okozott, mintegy kétszáz dolgozónkat kötötte le egy teljes hónapig Most viszont egy fél nap alatt elkészül. A régi módszer teljes mértékben igénybe vette a beosztottak munkaidejét és ismert kifejezéssel élve, az ilyenkampánymunkák” alatt alig volt lehetőség a nyugdíjasok egyéni problémáinak intézésére. Ebből a szempontból is jelentős a gépek bevezetése és gyorsabbá teszi a nyugdíjak kiutalását is. A gépesítés munkát ad a szakszervezeti bizalmiaknak. Reánk vár a »megnyugtató kampány« lefolytatása. Ugyanis akadt olyan dolgozó, aki úgy gondolta, hogy most már fölöslegessé válik. Nem veszik észre, hogy szükség van rájuk, és ezután könnyebb lesz a munkájuk. Több területen munkaerőhiány mutatkozik. Megoldásra vár az utánpótlás a gép- és gyorsíróknál. Hozzá kell fűzni azt is,hogy különleges területen dolgozunk. Nem egyszerű a meglehetősen bonyolult nyugdíjrendelet megismerése, gyakorlati alkalmazása. Hosszú időbe telik, amíg nálunk ezt a dolgozók megismerik. Nincs ehhez a kellő kitartásuk, nem várják meg, amíg az 1700—1800 forintos fizetést elérik, inkább másfelé gravitálnak. Jól ismerem már ezeket a problémákat, hiszen nyolc éve vagyok szakszervezeti bizalmi. Szeretem ezt a megbízást, pedig eléggé elfoglalt ember vagyok. A közelmúltban végeztem el a közgazdasági technikum pénzügyi tagozatát. Most mérlegképes könyvelői tanfolyamra járok. Férjemmel versenyt tanulunk. Ő a Budapesti Füszért 2. bázisának igazgató-helyettese, most fejezte be a közgazdasági technikum kereskedelmi tagozatát, de máris tervbe vette a felsőfokú technikum elvégzését. Két fiúgyermekünk van. Szeretjük a szép, tiszta, korszerűen berendezett lakást, a jó ebédet és vacsorát. Közösen dolgozunk. Nálunk nincs sem napos, sem reszortfelelős, hanem mindenki azt csinálja, ami éppen adódik, így azután jut idő a pihenésre, a szórakozásra és a sportolásra is. Egy bizalmit mutattunk be ismét a sok közül. Nem különleges fotográfia, hanem olyan megnyugtató kép, amit mindenki szívesen fogad és raktároz el emlékezetében. B. A. Szocialista munkacsoportok az SZTK Heves megyei Alközpontjában Szakszervezetünk V. kongresszusa határozatban mondta ki, hogy szakszervezeti szerveink segítsék a munkához való viszony új, szocialista formáinak kialakulását, a munkakollektivitás fejlődését. E határozat gyakorlati végrehajtását a szakszervezeti bizottság megvitatta, majd az 1963. április 27-i összdolgozói értekezleten ismertette a munkamozgalom szervezésére vonatkozó javaslatait. A dolgozók ezt megvitatták és sok hasznos észrevétellel kiegészítették. Elhatározták, hogy a társadalombiztosítási munka mozgalmi és ügyviteli színvonalának emelése érdekében »Szocialista Munkacsoportokat« alakítanak. Május 1-re hét munkacsoport alakult. A csoportok vállalásaikat naplóban rögzítették és abba írják be az eredményeket is. Minden munkacsoport vállalásában szerepel az elvtársi segítségnyújtás további javítása; a SZOT Társadalombiztosítási Főosztályának a munkamozgalom fejlesztésére vonatkozó javaslatai; a szocialista brigádok jelszavának »szocialista módon dolgozni, tanulni és élni« gyakorlati megvalósítása. A járulékügyi osztályon megalakult két munkacsoport a mezőgazdasági bélyeglapok átrendezését végzi s segíti az üzemi kifizetőhelyeknél a munkaviszony nyilvántartólapok vezetésért. Az általános ellenőrzési osztályon működő »Gárdonyi munkacsoport« a szakmaközi bizottságok, az üzemi kifizetőhelyeket ellenőrző albizottságok munkáját segíti. Az »Egyetértés« munkacsoport a készpénzsegélyek három-öt napon belüli kiutalását, míg a »Béke munkacsoport« a nyugdíjügyek 30 nap alatt történő érdemi intézését jelölte meg elérendő célként. A »Május 1.« munkacsoport a költségvetési és számviteli osztályon a munkáltatói csoportok folyószámláinak havonkénti egyezőségét biztosítja az év végi mérleg eredményes elkészítése érdekében. A munkacsoportok vállalták, hogy a beteg dolgozók munkáját elvégzik. Az »Egyetértés munkacsoport« a naprakész állapotot feszített munkával biztosította akkor is, amikor az osztályról három dolgozó volt egyidőben betegállományban. A társadalombiztosítási ügyviteli munka egyszerűsítése, ésszerűsítése ugyancsak feladata a munkacsoportoknak. A nyugdíjügyek, a szolgáltatási ügyek egységes intézése érdekében több nyomtatványt szerkesztettek, körlevelet készítettek, amivel az ügyek intézésének idejét lerövidítették. Külön munkacsoportot alakítottak az osztályvezetők. Rendszeresen megvitatták a társadalombiztosítás különböző területén felmerülő olyan különleges eseteket, amelyek még nincsenek szabályozva és ezekben egységes állásfoglalást alakítanak ki. A fentieken kívül még több olyan vállalást tettek a munkacsoportok, amelyek a munka jobbátételét, a dolgozók érdekeit szolgálják. Természetesen vannak még problémáink. Bizonytalanok vagyunk abban, hogy jó-e, helyes-e az, amit csinálunk? Nem tökéletes még a csoportok munkájának értékelése és összehasonlítása, mivel a társadalombiztosítás más és más ágában működnek és vállalásaik is eltérőek. Nem állnak rendelkezésünkre anyagi eszközök, amiből megoldhatnánk a jól dolgozó munkacsoportok jutalmazását és fedezni tudnánk a munkamozgalom fejlesztésével kapcsolatos kisebb kiadásokat — például propaganda-anyagok beszerzése, stb. — Ezek tisztázásához több segítséget kérünk a felsőbb szakszervezeti és hivatali szerveinktől. Helyes volna, ha a szakszervezet központi vezetősége a közeljövőben megvitatná a munkamozgalommal kapcsolatos teendőket és irányelveket dolgozna ki a munkamozgalom fejlesztésére. A vállalásaikat teljesítő szocialista munkacsoportok részére jelvényeket okleveleket lehetne adományozni, aminek a megtartása időhöz és feltételekhez lenne kötve. Dr. Tóth István