Közalkalmazott, 1978 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-03 / 1. szám
A bér- és jutalmazáspolitika idei elvei és feladatai (Folytatás az első oldalról) ban kell biztosítani, hogy erősödjék az összhang a teljesítmények és a bérek növekedése között. Ennek megfelelően a szakszervezet területi és alapszerveitől, a munkahelyi vezetőktől azt várjuk, hogy a bérfejlesztési és jutalmazási keretek elosztásánál érvényesítsék a munka szerinti elosztás erősítését szolgáló szakmapolitikai elveket, az egyéni fizetésemeléseknél és jutalmazásoknál — a kötelező jellegű béremeléseken túl — kellő figyelmet fordítsanak a kiemelkedően eredményes, vagy átlagon felüli munkát végző dolgozók differenciált elismerésére és ezzel ösztönözzenek a további jó munkára. Ugyanakkor életszínvonal-politikai céljaink megvalósításának segítésére kellő figyelmet indokolt fordítani a becsülettel dolgozó, a feladataikat hiánytalanul teljesítő, „átlagos munkát” végzők bérszínvonalának a fogyasztói ármozgást figyelembe vevő emelésére is. Indokoltnak tartjuk azt is, hogy a bérfejlesztési kereteket — a tervszerű gazdálkodást biztosító tartalékolás mellett — a közszolgálatban is általában január elsejei hatállyal használják fel. Nem támogathatók az olyan törekvések, amelyek a bérfejlesztés terhére a jutalmazási lehetőségek bővítésére irányulnak. Az államigazgatási és az igazságszolgáltatási, továbbá a kutatói, valamint az úgynevezett egyéb költségvetési intézmények módosított bérrendszere január 1-ével hatályba lépett. Módosításuk a következő fontosabb tényezők szerint történt: — jelentős mértékben volt szükséges növelni a bértételek alsó és felső határát, továbbá a három évenkénti kötelező alapbéremelés fix összegét; — a kiemelkedő munkát végző, magasan kvalifikált dolgozók fokozottabb anyagi elismerése érdekében úgynevezett „főmunkatárs” munkakör és az ehhez kapcsolódó kiemelt bértétel megállapítására került sor; — szükségessé vált a népgazdaság egészében, ezen belül különösen a költségvetési szférában, az ügyviteli és a kisegítő állománycsoportba tartozó dolgozók bértételeinek egységesítése, segítve ezzel a munkaerőmozgás jelentős csökkenését. A bérfejlesztési keretekből az automatikus béremelések fix öszszege, a korábbinál nagyobb volument köt le. Az új bértételek alsó határának eléréséhez viszont kellő idő áll rendelkezésre, 1980- ig kell végrehajtani. Ez az intézkedés módot nyújt az említett elvi alapokon álló bérpolitika alkalmazására. Biztosak vagyunk abban, ha a rendelkezésre álló bérfejlesztési és jutalmazási kereteket a szocialista elosztás elvei szerint használják fel, akkor jól szolgálhatják az említett körülményeket figyelembe véve szervezeteink a közalkalmazottak érdekvédelmét és érdekképviseletét, életszínvonaluknak a népgazdasági tervben megjelölt célok szerinti emelését. Mindehhez szükséges, hogy az illetékes szakszervezeti szervek, a bizalmiak kellő körültekintéssel és felelősséggel gyakorolják egyetértési jogukat mind a fizetésemelésekre, mind a jutalmazásokra vonatkozó egyéni döntések kialakításakor. Dr. Tóth Ferenc a központi vezetőség munkaügyi és szociális osztályának vezetője A Közalkalmazottak Szakszervezete budapesti bizottságának nyugdíjas csoportja klubnapot tart minden hónap utolsó csütörtökén a Puskin utcai székházban délután 126 órai kezdettel. Január 26-án Demjén Éva SZOT- és Jászai-díjas előadóművésznő ad műsort, február 23-án fellép Váradi Edit harmonikaművésznő. Eredményesen dolgozik a társadalombiztosítási tanács Biztosítják a bizalmiak jogosultságainak gyakorlását . Alapszervezetünk szakszervezeti bizottsága a közelmúltban beszámolt a megyei bizottságnak az alapszervezetben folyó társadalombiztosítási tevékenységéről. A beszámolóban az 1975. évi választások óta végzett munkáról szóltunk, mégpedig az öttagú társadalombiztosítási tanács, a három-három tagú egészségügyi és beteglátogatási, segélyezési, valamint üdültetési albizottság tagjainak felelős tevékenységéről, a bizalmiak ehhez kapcsolódó funkcióinak gyakorlásáról. A legnagyobb gondot a segélyezés, illetőleg az e célra fordítandó összeg meghatározása és a tényleges felhasználás közti ellentmondás okozta. 1975/76-ban a tervezett és a kifizetett segélyek összege csaknem az alapszervezet rendelkezésére álló összeg 50 százaléka volt. Ez azonban azzal a — véleményem szerint minden bírósági alapszervezetre jellemző — sajátossággal függ össze, hogy a dolgozók nagyobb része — nálunk 220-ból 152 — segédhivatali dolgozó, sokuk bére alacsonyabb a más munkahelyen hasonló munkakörben foglalkoztatott dolgozók bérénél. A magas segélykeret miatt bírálatot kaptunk. Ennek ellenére szakszervezeti bizottságunk úgy határozott, hogy bár 1980-ig a központi irányelveknek megfelelően a segélykeret összegét 17 százalékra csökkentjük, ezt azonban csak a szóban forgó dolgozók bérének rendezése után fogjuk megtenni. A benyújtott segélykérelmeket azonban az eddigiekhez képest alaposabban bíráljuk el, körültekintőbben járunk utána a kérelmező szociális helyzetének. A segélykérelmeket a segélyezési albizottság havonta bírálja el, javaslatáról a társadalombiztosítási tanács dönt, mégpedig úgy, hogy ülésére a kérelmező bizalmiját is meghívja, aki egyetértési jogát itt gyakorolhatja. Az üdülőjegyek odaítélésénél az a gondunk, hogy a nyáron, de általában is, az igényekhez viszonyítva kevés beutalót kapunk és különösen keveselltük a családos beutalók számát. Az odaítélésnél egyébként a szakszervezeti bizottság minden esetben érvényre juttatja az üdültetés jutalom jellegét. Az összbizalmi értekezletről — amelyen az üdülőjegyek odaítélése történik — a bizalmiak egyetértési jogának érvényesüléséről felvett jegyzőkönyvet megküldjük a bizalmiaknak, hogy tájékoztatni tudják a dolgozókat. Alapszervezetünknél üzemi orvosi rendelés nincs. A bírák általában kétévenként vesznek részt általános szűrővizsgálaton, amely hatékonyan szolgálja egészségük megóvását. A beteglátogatás az egészségügyi és beteglátogatási albizottság és az általuk bevont aktivisták útján, rendszeres. Nyugdíjügyi albizottságot nem hívtunk életre, mert ennek feladatkörét bíróságunk szakképzett dolgozói, mint társadalmi aktivisták ellátják. Ettől függetlenül a nyugdíjasokkal való foglalkozás a tz egyik tagjának külön feladata. Az aktivisták a nyugdíjasokat otthonukban is felkeresik, tájékoztatják őket a munkahelyi élet időszerű kérdéseiről és segítenek problémáik megoldásában, előkészítik a nyugdíjas találkozókat. A társadalombiztosítási tanács sokrétű és nagy szakértelmet igénylő munkáját megfelelően látja el. A választás óta mind az ismeretek elsajátításában, mind a gyakorlati munkában egyaránt előbbre lépett, albizottságait megfelelően irányítja és érvényre juttatja az igazságügyi miniszter és a szakszervezet elnökségének a jogosultságok gyakorlásával kapcsolatos közös irányelveit. Bugyi János a Hajdú-Bihar megyei bírósági alapszervezet szb-titkára A segélyezés néhány tapasztalata Tolna megyében élnek a differenciálás lehetőségével, azonos összegű rendkívüli segélyeket fizetnek mindenkinek. Ugyancsak hibás az az álláspont is, hogy aki kér segélyt, annak „illik” adni, legfeljebb — mivel nem kellően indokolt — csekély összeget. Ezekből adódnak a 200 forintos segélyek. A szülési segélyeknél az előírt 300—400 forint minimális összeggel szemben a kifizetett megyei átlag 500 forint, a szóródás 350— 600 forint között van. Az szb-k véleménye szerint a megtervezett és rendelkezésre álló segélykeretek elegendőknek bizonyultak. Nem fordult elő, hogy valamely alapszervezetnek kérni kellett volna a megyei bizottság engedélyét a tervezett segélykeretek felemelésére. Csak néhány olyan alapszervezetnél keveslik a tervezhető összegeket, ahol sok a nyugdíjasok között az alacsony összeget kapó, s ezért évenként rendszeresen szeretnék őket segélyezni. Az indokolt kéréseket a megyei bizottság teljesíti. Az intézményes segélyeket azonnal, de legkésőbb két-három napon belül kifizetik és csak a rendkívüli segélyeket viszik szülés elé jóváhagyásra. Az ügyintézési idő ilyen esetben sem haladja meg a húsz napot. Rendkívüli segélyeket általában nyugdíjasoknak, nagycsaládosoknak, egyedülállóknak vagy hoszszabb betegség esetén fizetnek. A rendkívüli segélykérelmek közül 1976-ban a szakszervezeti bizottságok 12-től elutasítottak. 1978-ban az 1977. évi 19,2 százalékos arányról 18,1 százalékra csökkent a bruttó tagdíjbevételből a segélyezésekre tervezett felhasználás. Bízunk abban, miután szb-titkári értekezleten megtárgyaltuk a segélyezési munka tapasztalatait, a gazdasági bizottságo . A Közalkalmazottak Szakszervezete Tolna megyei Bizottsága a közelmúltban megtárgyalta az alapszervezetek segélyezési munkáját. Ezt megelőzően megvizsgáltuk, hogyan tartják be az ezzel kapcsolatos központi irányelveket, egyebek között azt, hogy a segélyezésre szánt összegek ne haladják meg a bruttó tagdíjbevétel 17—18 százalékát, a kifizetés pedig feleljen meg a szociálpolitikai elveknek. Az alapszervezetek többsége magasabban tervezi meg a szakszervezeti segélykereteket, mint kívánatos volna. 1977-ben a megyei átlag a tervezések alapján 19,2 százalék volt, de volt olyan alapszervezet, ahol 10 és ahol 39 százalék volt a tervezés. Néhány kisebb alapszervezetnél az átlagon felüli arány elfogadható. Kedvezőbb képet mutat a felhasználás, amely az 1975. évi 17,6 százalékról 1976-ban 17,3 százalékra csökkent és a jelzések szerint 1977-ben is ilyen arányú a teljesítés. 1976-ban a tagság 21,4 százaléka részesült hivatali és szakszervezeti segélyben. Néhány alapszervezetben indokolatlanul magas összegeket terveztek rendkívüli segélyezésre. A hivatali segélykereteket a többség párhuzamosan használja fel a szakszervezetivel, de előfordul az is, hogy először a szakszervezeti keretből utalnak ki és csak azután a hivataliból. A nagyobb összegű rendkívüli segélyeket mind a hivatali keretből fizetik. A legalacsonyabb kifizetett rendkívüli segély összege 200 forint, a legmagasabb pedig 1500 forint volt. Több alapszervezetben nem tagjai is feladatul kapták, hogy ellenőrzéseik során tekintsék kiemelt feladatuknak a segélyezés gyakorlatának figyelemmel kísérését, hogy a központi irányelvek betartásával jelentős és előnyös változás fog bekövetkezni a segélyezési munkánál. Csikós Ferencné a megyei bizottság tagja TÖBB KÖZHIVATALBAN Elvult a munkavédelmi szabályzat— Rendszertelen az oktatás — Nem használják a védőfelszereléseket . Szolnok megyében a jelenlegi munkavédelmi bizottság két esztendeje alakult meg, öt alapszervezet: a megyei tanács, a szolnoki városi tanács, a számítástechnikai vállalat, az állattenyésztési felügyelőség, a megyei földhivatal delegáltjaiból és a megyei bizottság munkavédelmi felelőséből. Munkavédelmmi bizottságunk terv alapján dolgozik. Ez ideig hét alapszervezetnél végeztünk ellenőrzést és egy alapszervezetnél utóellenőrzést. Vizsgáltuk, milyen erőfeszítéseket tesznek a munkahelyi vezetők a szakszervezeti bizottságokkal karöltve az egészséges és biztonságos munkafeltételek megteremtéséért, a nevelő és felvilágosító munka további javításáért, megtartják-e rendszeresen a munkavédelmi oktatásokat, készítettek-e munkavédelmi szabályzatot, betartják-e az abban foglaltakat. Mivel a megyei bizottsághoz 43, 30-700 tagot számláló alapszervezet tartozik, eddigi ellenőrzéseink elsősorban a nagyobb létszámú és több technikai eszközzel dolgozó munkahelyekre terjedt ki. Legutóbbi jelentésünk elkészítéséhez, melyet a megyei bizottság elé terjesztettünk, az ellenőrzés során szerzett tapasztalatokon túl 25 alapszervezettől kértünk néhány fontosabb adatot. Megállapítottuk, hogy a 25 alapszervezet közül 11-nél és hat munkahelyen nincs munkavédelmi felelős. Nyolc munkahelyen nem készítettek munkavédelmi szabályzatot. Négy munkahelyen nem vezetik a baleseti statisztikát. Egy munkahelyen 1973-ban volt baleseti oktatás és három munkahelyen egyáltalán nem tartottak még. Tíz munkahelyen egy éve, kettőnél két éve volt legutoljára munkavédelmi ellenőrzés, háromnál pedig egyáltalán nem tartottak. Ellenőrzéseink sorána legtöbb problémát azoknál az alapszervezeteknél, illetve munkahelyeken tapasztaltuk, ahol gépjárművek, garázsok, műhelyek vannak. A villamos berendezések használata helyenként szabálytalan, szakadozott kábeleket, szigeteletlen vezetékeket találtunk. Tapasztaltuk azt is, hogy a dolgozók nem használják szívesen a védőfelszereléseket. Úgy vélekednek, hogy éveken keresztül anélkül végzik a munkájukat és úgy kényelmesebb. Előfordul, hogy a védőfelszerelés (gumikesztyű, gumicsizma, bakancs stb.) nem szabványszerű. Három járási hivatalnál erősen kifogásolható a gépi könyvelők elhelyezése. Három-négy személy van egy szobában és néhány órányi munka után szinte elviselhetetlen ott a zaj. A tanácsi szerveknél fordul elő főleg, hogy a munkavédelmi szabályzatok elavultak. Ezek módosításához segítséget nyújtunk. Munkavédelmi bizottságunk kevés tapasztalattal rendelkezik még. A kezdeti nehézségeken azonban már túljutottunk. Ehhez igen sok segítséget kaptunk az SZMT munkavédelmi osztályától, s most a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bizottságától. Fábián István munkavédelmi felelős Kisdiákok és óvodások második otthona Látogatás egy megfiatalított budai gyermekkönyvtárban a Böszörményi út 34/a, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár XII. kerületi gyermekkönyvtára. Messze környéken ismerik, hiszen a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár megalakulása óta itt működött a kerületi könyvtár, ahonnan a felnőttek és gyermekek egyaránt kölcsönözhettek könyvet. 1967 óta önálló gyermekkönyvtár. A gyermekkönyvtárat a múlt nyáron megújították. Hét hónapig tartott a tatarozás. Lakatos Józsefné, a könyvtár vezetője mondja, hogy már lesték-várták a gyermekek, mikor nyílnak meg ismét az ajtók és mikortól böngészhetnek újra a könyvespolcokon. Szép ez a megújított gyermekkönyvtár, skay bútoraival, kényelmes karosszékekkel, olvasóasztalaival. Egy kis patika, amelyet nehéz talán tisztán tartani, de látszik, a kis olvasók megbecsülik. 1600 beiratkozott gyermek tagja a könyvtárnak, közülük százan óvodások. Ez utóbbiak az anyukákkal jönnek. Lakatosné segítőtársa Trencsényi Mária, aki rangja szerint még könyvtárkezelő, de ebben az évben elvégzi tanulmányait a Debreceni Tanítóképző Főiskola népművészeti és könyvtárosi szakán — azután előrelép rangban —, azt mondja a kis olvasókról: — Nagyon szeretik a gyerekek a könyvtárat. Többnyire csoportosan jönnek a kisdiákok, egyik olvasó hozza állandó beiratkozónak a másikat. A gyermekkönyvtár valóban a második otthonuk. A könyvtárosok céljukról így beszélnek: — Tervünk, hogy felfedeztessük velük a világot, azaz tágítsuk értelmüket a könyvek segítségével, s rávezessük őket, hogy mit szeressenek, mitől lesznek műveltebbek ... A szerzők népszerűségéről szólva megtudjuk, hogy Verne Gyula és May Károly vezet, Jókai például azért nem túlságosan népszerű, még az úgynevezett legkalandosabb témájú regényeivel sem, mivel a mai gyerekek az általános iskolában nem tanulnak latint. Zavarja őket a sok „deákos” kifejezés. Viszont Mikszáth meglepően népszerű. A könyvtár élete? Vannak úttörőőrsi találkozók, író és olvasó találkozók évente három-négyszer, a kiemelkedő politikai és irodalmi évfordulókat megünneplik. A legutóbbi nagy irodalmi est, vagy inkább délután főszereplője Ady Endre volt. A könyvtári órák nemcsak az olvasnivaló válogatásával, kölcsönzésével telnek el. Megtanítják az ifjú könyvtárlátogatókat a katalógus ismeretére és kezelésére, az óvodásokat pedig szemléltető módon ugyanerre. Meglepő, hogy sok mai gyereknek kevés a kapcsolata az állatvilággal. Ennek megismertetése, ha már hazulról nem hozza magával a gyerek, a könyvtáros feladata. De ha egyszer a könyv vagy szemlélet révén megismerik az állatokat, akkor a tárgykör vonzza őket. Fekete István Bogáncsa és más könyve kézről kézre jár. Úttörőőrsi órán, olvasószakkörben, az időnként rendezett könyvbarát találkozókon a nagyobb diákok vitatkoznak könyvekről, írókról. Az otthonos környezetben kialakul egyfajta családias légkör. Olvasók ismerősként köszöntik egymást, s mint már említettük, hazajárnak ide. Szabó József