Közgazdasági és statisztikai évkönyv 2. (Budapest, 1888)
Előszó
ELŐSZÓ. Az országos magyar kir. statisztikai hivatal által, a magyar tudományos Akadémia statisztikai és nemzetgazdasági bizottságának támogatásával kiadottKözgazdasági és Statisztikai Évkönyvének ezúttal, második évfolyamát veszi a közönség. A múlt évi első évfolyam, a legilletékesebb szakemberek osztatlan elismerésével találkozott s általános volt a meggyőződés, hogy a magyar évkönyv bátran kiállja az összehasonlítást a külföldi legjelesebb e fajta művekkel. A munkának azonban épen ezen, alig remélt becse és gazdagsága önkénytelenül felkelté a kételyt, ha vájjon a szerkesztők képesek lesznek-e az elért színvonalon, a további évfolyamokat is fentartani ? Nem csökken-e meg buzgalmuk és munkakedvök, nem merítették-e nagyon is ki a forrásokat, szóval az egyszeri siker után, nem áll-e be hirtelen hanyatlás ? Ez aggályokat, melyeket, megvallom, magam is tápláltam, a munkának jelen évfolyama a legfényesebben eloszlatja. Nemcsak hogy hanyatlásról nem lehet szó, hanem minden tekintetben emelkedést tapasztalunk s az adatoknak oly gazdag forrásait látjuk feltárva, hogy jövőre is teljes biztossággal várhatjuk a munka színvonalának fentartását, sőt fokozatos emelését is. A munkának nemcsak roppant adatkincsét dicsérhetjük, a csoportosítás és feldolgozás is teljes elismerést érdemel. Az ily évkönyv iránt számos, egymással meglehetősen ellentétes igényt szoktunk támasztani. Kívánjuk, hogy minél többet feltaláljunk benne, úgy a jelenre, mint a múltra nézve, mert egyik fő cél épen az, hogy mentsen fel bennünket egyéb források átkutatásától.