Közgazdasági Értesítő, 1931. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1931-03-14 / 11. szám
1931 március 14. 10 KÖZGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ A „Csongor” és a „Tünde” nevű fatestű motoroshajók főméretei a következők: hossza 22.5 m, szélessége 4.95 m, oldalmagassága 2.70 m, merülése teljes terheléssel (130 utassal) 1.54 m. A hajótest elsőrendű szlavóniai tölgyfából, a fedélzet és a felépítmények Teak-fából, a belső burkolás és a berendezés pedig javarészben mahagóniából készült. A hajó Diagonal-Karnel, vagyis kettős burkolattal bír. A„Szigliget” motoroshajón egy négyhengeres 140 eff. lóerejű, a „Csongor” nevű motoroshajón pedig egy 3 hengeres 105 eff. lóerejű, a Láng Lajos gépgyár részvénytársaság által Budapesten épített négyütemű kompresszor nélküli szabadsugár befecskendezésű Dieselmotor van elhelyezve. A „Csobánc” motoroshajón egy négyhengeres 140 eff. lóerejű Benz- Mannheimi négyütemű kompresszor nélküli előkamrás Diesel-motort építettek be. A Láng-féle motorok teljesítménye teljesen azonos a Benz-Mannheimi motorok teljesítményével. A motorok nyersolajfogyasztása teljes terhelésnél (320 fordulat percenként) 175 gr. lóerőóránként. A Balatoni Hajózási Rt. vezetősége véleményem szerint úgy a saját üzeme, mint a magyar gyáripar szempontjából helyesen és körültekintéssel járt el akkor, amidőn a szóbanforgó négy motoroshajónál a két különböző típusba tartozó 22 hajó közül az egyiket német, a másikat pedig magyar gyártmányú Diesel-motorral látta el, mert ezáltal lehetővé tette a két különböző gyártmányú motoroknak egyenlő viszonyok mellett való összehasonlítását úgy üzembiztonság, mint gazdaságosság tekintetében. Az eredmény pedig az, hogy a magyar gyár által készített motor is minden tekintetben megfelel. Az említett négy motoroshajó, úgy modern berendezésük, mint tetszetős külsejük folytán nemcsak a hazai, hanem a külföldi hajózási szakértőknek is legmesszebbmenő elismerését érdemelte ki. E négy motoroshajó üzembehelyezése után, az 1929. évben a társaság alkalmi kirándulási járatok céljaira, továbbá abból a célból, hogy csekélyebb forgalmú vonalakon az üzemet gazdaságosan bonyolíthassa le, egy kisebb típusú — 50 utast befogadó — motoroshajó beszerzését határozta el, amely az Ibusz balatonfüredi yachtépítő telepén épült. A társaság fejlesztési programmjába felvette a Szántód és a tihanyi rév közötti, elavult kézi hajtású kompközlekedésnek modernizálását is és evégből e révátkelés lebonyolítására 1927. évben a Ganz-Danubius r. t. budapesti hajógyárában motoros kompot rendelt meg. A szóbanforgó kompjáratot a Balatoni Hajózási Rt. a m. kir. kereskedelemügyi minisztériummal kötött üzemi szerződés alapján bonyolítja le, amely szerint az ezen üzemből esetleg előálló veszteségeket a nevezett minisztérium fedezi. A két kompkikötő, a hozzá vezető és a balatoni körútba bekapcsolódó utak, továbbá a mindkét parton elhelyezett váróhelyiségek, úgyszintén a tihanyi oldalon levő személyzeti lakóépület a kereskedelemügyi minisztérium hiteléből épültek. A motoroskomp az 1930. évben 26.431 személyt és 2144 személyautót szállított. Ezzel szemben az 1927. évben a kézi hajtású kompon 10.585 személyt és 615 személyautót szállítottak. A kompüzem 1930. évi vesztesége kereken 16.600 pengő volt. Ez a veszteség nagyrészt onnan származik, hogy a komp a tó befagyásának idejét kivéve, az egész évben meghatározott menetrend szerint akkor is közlekedik, amikor az csak nagyon csekély mértékben vagy egyáltalán nincs kihasználva. A vállalat abból a célból, hogy a hajójavítási és fenntartási munkákat minél gazdaságosabban elvégezhesse, 1928-ban egy vasból készült két légtartállyal bíró u. n. sülyesztő bárkát építtetett, amellyel a hajócsavarok és tengelyek kicserélése és javítása céljából a hajó hátsó része a vízből kiemelhető. Továbbá 1929-ben a hajóknak partra húzhatása céljából egy négy szánkóval ellátott sólyát szerzett be, amely a siófoki kikötőben nyert elhelyezést. A két vasútintézet közbelépésének és áldozatkészségének köszönhető, hogy a részvénytársaság hajóparkja ma az átvett és rendbehozott négy gőzhajón kívül immár 5 modern személyszállító motoroshajóból, 6 új vasuszályhajóból és 4 fauszályhajóból áll. A két vasútintézet által megteremtett új rezsim első feladatául tűzte ki a személy- és teherszállításnak megfelelő színvonalra való emelését, amit a szállítóeszközöknek már említett szaporításával életbe léptetett sűrített menetrenddel és új vonalak létesítésével hajtott végre. Az alsóőrsi kikötőnek forgalomba helyezése után a társaság Siófok és Alsóőrs között új vonalat létesített megfelelő csatlakozással a Veszprémbe menő és az onnan induló vonatokhoz. Továbbá új a Siófok—balatonalmádi— balatonkenesei járat és a nyári hónapokban Keszthely—Badacsony—Balatonboglár és Balatonszemes között fenntartott heti két odavissza járat is. Sűrűbb járatokat tartott fenn a társaság a Siófok—balatonfüredi és a Balatonfüred—tihanyi nagyobb forgalmú vonalakon és különösen nagyobb forgalom esetén, az esetleg szükséges különjáratok céljaira Balatonfüreden a főidényben állandóan egy motoroshajót tartott készenlétben. A részvénytársaság továbbá az utasközönség kényelmére nagy számban indított mérsékelt menetdíjakkal különjáratokat is. Az utazási kedv emelésére ezenkívül az 1926. évben érvényben volt menetdíjakat 25—30%-kal leszállították. Ezeknek az üdvös intézkedéseknek folyományaképpen az 1926. évi személyforgalom az akkori 53717 utasszámról az 1930. évben 143.022 utasszámig, az utasforgalomból eredő bevétel pedig 91.977 pengőről 127.412 pengőre emelkedett. A teherforgalom az 1926. évi 25.066 tonnáról 1930-ban 95.000 tonnára, az ebből származó bevétel pedig 41.719 pengőről a múlt évben 112.630 pengőre emelkedett. Ezek az eredmények bizonyára még kedvezőbbek lennének, ha