Közgazdasági Szemle – 1937.
Tanulmányok - Schmidt Ádám: Termelés és termelékenység
Termelés és termelékenység. 1. Tudományos vitatkozások során, különösen, hogyha a vita nagyon sokáig húzódik, elfajul és kilátástalanná válik, elég gyakran előfordul, hogy egyesek a kérdést a tudomány területére nem tartozónak, onnan kirekesztendőnek mondják , és így a problémát a gordiusi csomó szétvágásához hasonló módon igyekeznek megoldani. A közgazdaságtanban például a múlt század utolsó évtizedeiben lefolyt és meddővé fajult értékelméleti viták a jelen század első negyedéven több jelentős közgazdászt vezettek arra a gondolatra, hogy az érték fogalmának nincs helye a közgazdaságtanban. Egy másik ilyen kérdés, melynek megoldásában szintén tapasztalhatjuk ezt a tudományos struccpolitikát: a temetékenység. Marshal még csak kerülni óhajtja a produktív szó használatát, mert nem kielégítő ott, ahol teljes pontosságra van szükség.1 Amonn azonban egészen kizárja a termelékenység fogalmát az elméleti közgazdaságtanból és a közgazdasági politikába utalja azt.2 Véleményünk szerint a termelékenység az elméleti közgazdaságtannak egyik legjelentősebb és szinte állandóan időszerű problémája. Időszerű különösen ma, amikor aközgazdaságtan figyelme a termelés és hozadékalakulás jelenségeire irányul. A hozadékalakulás és termelékenység között meglehetősen szoros az összefüggés: a hozadékalakulás tana a termelés eredményét, a termelékenység elmélete a termelés eredményességét vizsgálja; utóbbi tehát előbbinek általánosságban tartott bevezetéséül szolgál. II. Tantörténeti áttekintés. A közgazdaságtan legkorábbi irodalma a termelés és termelékenység között okozati kapcsolatot állapított meg. A „produktiv" szó nem volt olyan értékszinezetű, mint ma, hanem a Marshall: Principles of Economics. London, 1930. Eight Edition. 66 1. 2 Amonn: Objekt und Grundbegriffe der theoretischen Nationalökonomie. Wien, 1927. 2. kiadás. 351 1. 3 A hozadékalakulás kérdéseivel elsősorban az angolszász és olasz, a termelékenység problémájával — bölcseleti hajlamának megfelelően főként a német közgazdaságtani irodalom foglalkozott, illetőleg foglalkozik.