Közgazdasági Szemle – 1940.
október–november - IRODALOM - KÖNYVISMERTETÉSEK - Dr. Kendi-Finály István: A magyar földért (Darányi Ignácz élete és munkássága.)
764 Könyv ismertetések 764 az ügyvédi oklevelet. Gróf Teleki Józsefné unokája Tisza Kálmán, aki jól ismerte és méltányolta Darányi atyjának érdemeit, támogatta Darányi Ignáczot és elősegítette a politikai életben való érvényesülését. 1871-ben lett képviselő (a budai II. kerületben), mint a szabadelvű párt tagja. 1895 novemberben lett földmívelésügyi miniszter, a Br. Bánffy Dezső által alakított kormányban. Hivatalba lépése alkalmával programmot adott, amelyet Finály munkája részletesen ismertet. Darányi célkitűzései voltak: a nagyobb mérvű telepítés, a szakoktatás és kísérletügy fejlesztése, a terményértékesítés támogatása, a gazdavitel megszervezése, mintagazdaságok létesítése, munkáslakások építése állami segéllyel és sociális reformok. Gyökeres változást jelentett ez a program, nem annyira az egyes pontok felállításában, mint inkább a kivitelben, ahol Darányi az állami irányítás hívének vallotta magát s így bizonyos mérvben eltért a szabadelvűség alapelvétől, mely az erők korlátozás nélküli szabad érvényesülését kívánta. Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt is megtartotta Darányi a földmívelésügyi miniszteri tárcát 1903 október 31-ig, amikor Tisza István lett a kormányelnök. 1908-ban, amidőn a koalíciós kormány jutott uralomra Wekerle Sándor vezetésével, Darányi újból földmívelésügyi miniszter lett s megmaradt 1909-ig. Ezek a száraz adatok, a munka azonban élénk színekkel festi az egész korszakot, a politikai élet hullámzását s az abban szereplő egyének jellemét és nézeteit. Ami Darányi alkotásait illeti, a telepítés terén a meglevő telepítési törvény (1894 V. t. c.) alapján kellett haladnia. Telepes falvakat létesített a hozzájuk tartozó földekkel, különösen Erdélyben, a nemzetiségek előretörésének megakadályozására. A telepítéshez szükséges területeket az államnak szabad kézből kellett megvenni. A kisajátítási jog megadásáról az akkori felfogás mellett szó sem lehetett. A telepesek a részükre kiosztott földek vételárának 10 %-át lefizették, a többit pedig törlesztették. A lakóházakat s később az istállókat is az állam építtette. A telepesfalvakban a templomot, lelkészlakot, községházát, jegyzői lakot, iskolát és óvodát az állam állította fel. Az egyes telepeseknek a földmívelésügyi miniszter tenyészállatokat és vetőmagot osztott ki kedvezményes áron. Ez nagyon nagyszabású akció volt s helyes lett volna, ha a munka felsorolja a létesített telepes községek nevét és fekvését. Második minisztersége alatt szükségesnek látta Darányi egy új telepítési törvény alkotását. Az erre vonatkozó tárgyalásokat 1903-ban megindította, de a felmerült nehézségek folytán csak 1909-ben készült el a javaslat, mely nemcsak a telepítésre, hanem az összes birtokpolitikai kérdésekre ki is terjjedt. A javaslat sezrint a telepítés alkalmával középbirtokot is kell