Közgazdasági Szemle – 1940.

október–november - IRODALOM - KÖNYVISMERTETÉSEK - Dr. Kendi-Finály István: A magyar földért (Darányi Ignácz élete és munkássága.)

764 Könyv ismer­tetések 764 az ügyvédi oklevelet. Gróf Teleki József­né unokája Tisza Kál­mán, aki jól ismerte és méltányolta Darányi atyjának érdemeit, támogatta Darányi Ignáczot és elősegítette a politikai életben való érvényesülését. 1871-ben lett képviselő (a budai II. kerület­ben), mint a szabadelvű párt tagja. 1895 novemberben lett föld­mívelésügyi miniszter, a Br. Bánffy Dezső által alakított kor­mányban. Hivatalba lépése alkalmával programmot adott, ame­lyet Finály munkája részletesen ismertet. Darányi célkitűzései voltak: a nagyobb mérvű telepítés, a szakoktatás és kísérlet­ügy fejlesztése, a terményértékesítés támogatása, a gazdavitel megszervezése, mintagazdaságok létesítése, munkáslakások épí­tése állami segéllyel és sociális reformok. Gyökeres változást jelentett ez a program, nem annyira az egyes pontok felállí­tásában, mint inkább a kivitelben, ahol Darányi az állami irá­nyítás hívének vallotta magát s így bizonyos mérvben eltért a szabadelvűség alapelvétől, mely az erők korlátozás nélküli szabad érvényesülését kívánta. Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt is megtartotta Darányi a földmívelésügyi miniszteri tárcát 1903 október 31-ig, amikor Tisza István lett a kormányelnök. 190­8-ban, amidőn a koalíciós kormány jutott uralomra Wekerle Sándor vezetésével, Darányi újból földmívelésügyi­­ miniszter lett s megmaradt 1909-ig. Ezek a száraz adatok, a munka azonban élénk színekkel festi az egész korszakot, a politikai élet hullámzását s az abban szereplő egyének jellemét és nézeteit. Ami Darányi alkotásait illeti, a telepítés terén a meglevő telepítési törvény (1894 V. t. c.) alapján kellett haladnia. Tele­pes falvakat létesített a hozzájuk tartozó földekkel, különösen­­ Erdélyben, a nemzetiségek előretörésének megakadályozására. A telepítéshez szükséges területeket az államnak szabad kézből kellett megvenni. A kisajátítási jog megadásáról az akkori fel­fogás mellett szó sem lehetett. A telepesek a részükre kiosztott földek vételárának 10 %-át lefizették, a többit pedig törlesztet­ték. A lakóházakat s később az istállókat is az állam építtette. A telepesfalvakban a templomot, lelkészlakot, községházát, jegyzői lakot, iskolát és óvodát az állam állította fel. Az egyes telepeseknek a földmívelésügyi miniszter tenyészállatokat és vetőmagot osztott ki kedvezményes áron. Ez nagyon nagysza­bású akció volt s helyes lett volna, ha a munka felsorolja a léte­sített telepes községek nevét és fekvését. Második minisztersége alatt szükségesnek látta Darányi egy új telepítési törvény alkotását. Az erre vonatkozó tárgya­lásokat 1903-ban megindította, de a felmerült nehézségek foly­tán csak 1909-ben készült el a javaslat, mely nemcsak a telepí­­tésre, hanem az összes birtokpolitikai kérdésekre ki is terjjedt. A javaslat sezrint a telepítés alkalmával középbirtokot is kell

Next