Közgazdasági Szemle – 1941.
március - TANULMÁNYOK - Rohringer Sándor: Hajózás, Vaskapu-szabályozás, Tisza-szabályozás
Hajózás, Vaskapu-szabályozás, Tisza-szabályozás 231 intézkedés céljából, miáltal a hivatalos lassú ügymenet megrövidíttetnék. A másik javaslat, hogy törvényhozásilag alapíttassák egy telekadó, mely kizárólag Magyarország szellemi és anyagi fejlesztésére használtassák, amely meghatározott számú évekre terjedőleg kataszteri holdanként 2 vagy legalább 1 garas legyen, s amelyből nagyobb létesítményekre, főleg közlekedésiekre kölcsönök legyenek adhatók. Széchenyi ezt a javaslatát „adó és két garas" címén cikksorozattal támogatta (1840.), azonban a „nemadózás" még annyira bent volt a nemzet közfelfogásában, hogy a javaslat az országgyűlésen megbukott. Széchenyinek emlékirata két modern s az akkori életben hiányzó elvet kíván megvalósítani. Az egyik a közcélra történő adózás, a másik a kezdeményezés. Ezekben a javaslatokban a korszellem kopogtat az avult alkotmányon, de a közadózás veszélyes szirt volt, mert a magyar nemesség kiváltságos helyzetébe ütközött, a másik, a kezdeményezés, a lehetetlen s csupán rendfenntartásra, de nem alkotásokra szorítkozó, avult közigazgatási rendszerbe ütközött. A javaslat korát messzire megelőzte. A javasolt „bizottmány" ügye is csak akkor jutott kedvező mederbe, mikor Apponyi György gróf — Széchenyi barátja — jutott a kancellári székbe, akinek sikerült Metternich herceget hosszas tárgyalások után a tervnek megnyerni, mire Széchenyit Metternich felszólította, hogy a felállítandó bizottság vezetését elfogadná-e. Széchenyi a legnagyobb készséggel és örömmel fogadta el a felajánlott hatáskört minden fizetés nélkül, sőt a hozzáfűzött belső titkos tanácsosi méltóságot is vonakodva, nehogy a külvilág azt a téves hitet formálja, hogy eladta függetlenségét Bécsnek. Mindezek dacára az utca népe Pesten kocsijában sárral dobálta, meg mint hazaárulót és a vármegyei közgyűlésen lepisszegték. Széchenyi az inzultusokat méltóságteljesen tűrte, mert meggyőződése volt, hogy a kezdeményező bizottságra és a pénzalapra az országnak feltétlenül szüksége van. Hiba lett volna a bizottság elnöki tisztét el nem fogadni, ha meggyőződése szerint hazájának hasznot hajthatott. Bár a lealázások fájtak érzékeny természetének, magasztos céljától nem tért el, vállalta a küzdelmet nemcsupán az elemek ellen, hanem főleg a tudatlanság, irigység és pénztelenség ellen, az igen tökéletlen gazdasági közigazgatás ellen is. Széchenyi kinevezése után tanulmányútra indult a Tisza völgyében, ahol a bizalomnak megható jeleit tapasztalhatta, úgy a népnek, mint a főrangúaknak részéről is. Az árvizek hatása alatt a helytartó-tanács már előbb végeztetett bizonyos tervezési előkészületeket az 1833. évtől kezdve Vásárhelyi felügyelete alatt s ezek a kiválóan fontos felvételek a külföldi szakértők csodálatát is felkeltették. Ezek voltak alapjai a későbbi tervezéseknek. A terveket Széchenyi 1845-ben már bemutatta a nádor által egybehívott tiszai érdekeltségnek.