Közgazdasági Szemle – 1955.

1. szám - Friss István: A magyar népgazdaság fejlődése a felszabadulás óta (II. rész: A fordulat évétől pártunk II. kongresszusáig)

­* A MAGYAR NÉPGAZDASÁG FEJLŐDÉSE kommunisták tekintélye, befolyásuk uralkodóvá vált, s így valójában a munkásosztály diktatúrája érvényesült a politikai életben. * 1947 végére nagyjából megtörtént az alapvető fordulat a termelési viszonyokban is; a termelőeszközök jelentős részét társadalmasítottuk, bár az első széleskörű államosításra csak 1948 márciusában került sor. De azzal, hogy a bányák és a Weiss Manfréd, a Ganz, a Rimamurányi után a bankokat is államosítottuk, már nemcsak a termelőeszközök számbelileg jelentős része, hanem az egész gazdasági élet irányító pa­rancsnoki állásai kerültek az állam kezébe. Mindez azt jelenti, hogy államunk szocialista típusú állammá, a gazdaság államosított szektora szocialista szektorrá vált. Ha szám szerint vizsgáljuk 1947 végén a termelőeszközök társa­dalmasításának mértékét, tehát a szocialista és a magánszektor viszony­lagos súlyát, a következő képet nyerjük: A gyári jellegű nagyiparban foglalkoztatott 386 000 főnek körül­belül fele magánkapitalista üzemekben, másik fele állami, közületi üze­mekben és szövetkezetekben, tehát általában társadalmi jellegű ipari üzemekben dolgozott. A népgazdaság néhány rendkívül fontos ágában a szocialista szektor helyzete még kedvezőbb volt. A vas- és gépiparban dolgozó összes munkások 88 százaléka, 105 000 munkás, az elektromos energiatermelésben foglalkoztatottak csaknem 100 százaléka, a bányák dolgozóinak 95 százaléka a szocialista szektorban dolgozott, úgyhogy az iparban és a bányászatban foglalkoztatott összesen 453 000 dolgozó kö­zül ekkor már 253 000, tehát 58 százalék az állami és egyéb társadalma­sított szektorokra jutott. Csak a könnyűiparban volt (a foglalkoztatottak 72 százalékával) többségben a magántőke. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a kereken 143 000 dolgozót foglalkoztató nagyüzemi jel­legű közlekedésben a magánkapitalista szektornak már akkor sem volt semmiféle jelentősége, akkor ebből az adódik, hogy népgazdaságunk há­rom említett nagy ágában együttvéve a kereken 600 000 dolgozóból mintegy 400 000-et foglalkoztatott az állami és egyéb társadalmasított szektor, mintegy 200 000-et pedig a magánkapitalista gazdaság. A külkereskedelemben ebben az időben a társadalmasított szektor, tehát a különféle állami vállalatok, továbbá a nagybankok államosítása révén legalább 50 százalékban állami érdekeltségűvé vált vállalatok és a szövetkezetek az egész forgalomnak mintegy 33 százalékát bonyolítot­ták le, a magánkapitalista szektor pedig a forgalom mintegy 67 száza­lékát. Viszonylag gyenge volt a szocialista szektor a belkereskedelemben. Itt döntően magánkapitalista kézben volt még a nagykereskedelem és a kiskereskedelemből is becslés szerint legfeljebb 15—20 százalékot bo­nyolítottak a szövetkezetek, 80—85 százalékot a kiskereskedők. Állami kiskereskedelem még nem volt. De döntő többségbe jutott a társadalmi szektor a gazdasági élet egyik legfontosabb területén, a bank- és hiteléletben. A bankok alap-és tartaléktőkéjének 75 százaléka volt állami és egyéb társadalmi jellegű vállalatok tulajdonában. Náluk volt elhelyezve az összes betétek 80 szá­­­zaléka, ők szolgáltatták a kihelyezett tőkének 92 százalékát. A mezőgazdaságban még ebben az időben jóformán egyeduralkodó volt a magánszektor, de a földreform felszámolta a nagybirtokot és

Next