Közgazdasági Szemle – 1956.

7-8. szám - SZEMLE - A lengyel közgazdászképzésről szerzett tapasztalatok (László Imre)

­ A lengyel közgazdászképzésről szerzett tapasztalatok A népi demokratikus Lengyelor­szágban a gazdasági építéssel párhu­zamosan halad a szakemberek­ kép­zése. A főiskolák száma a második világháború előtti 27-hez képest több mint a háromszorosára növekedett, és ezekben a tanintézetekben a hall­gatók száma a háború előttinek (48 ezer) mintegy háromszorosa; a hall­gatók kétharmada munkás- és pa­rasztszármazású. A népi állam nagy anyagi támoga­tást ad a felsőfokú oktatás minél na­gyobb fokú fejlesztéséhez. A külön­böző objektumok — az új tanintéze­tek, laboratóriumok, könyvtárak, tan­székek stb. — fejlesztése fogalmat ad a kulturális haladásról a népi hatalom éveiben. Elég egyetlen pillantást vet­nünk azokra a tervekre, amelyeket a főiskolai oktatás központi szervei ké­szítenek, hogy lássuk a lengyel fel­­ő­oktatás perspektíváját. A gazdasági kérdések iránt érdek­lődő fiatalok és a gazdasági munka­körben dolgozók marxista közgazdá­szokká való képzése a lengyel felső­oktatás egyik fontos célkitűzése. Az elmúlt 11 év alatt Lengyelországban a közgazdászképzés területén a fel­adatokat az új közgazdasági főiskolák létesítése, a főiskolai képzés marxis­ta jellegét biztosító tantervek, tan­anyagok kialakítása, új oktatók fel­nevelése, a levelező oktatás helyes módjának kialakítása, a népgazdaság szükségleteit ismerő szakemberek képzése határozta meg. Ezek a fel­adatok igencsak hasonlatosak azok­hoz, amelyekkel nekünk Magyaror­szágon foglalkoznunk kell. Magától értetődőnek tűnhet: nyil­ván felhasználtuk kölcsönösen egy­más tapasztalatait a közgazdászkép­zésben. Ez azonban nem tör­tént meg és nem is történhe­tett meg, mert korábban csak kevés számú és ötletszerűen kiválasztott felsőoktatási dokumentáció adott tá­jékoztatást a lengyel felsőoktatás fej­lődéséről. Még kevesebbet tudtunk a lengyel közgazdászképzésről. Pedig munkánk szempontjából hasznos lett volna e terület részletes ismerete. A felsőoktatásban is érvényes, hogy azo­nos célkitűzéseket azonos elvi alapon, sokféle módon lehet megvalósítani. Mi biztosítja a választott mód, az esz­köz helyességét? Erre nincs biztosí­ték, az elért eredmények alapján mondhatunk végleges ítéletet a mód­szer helyességéről vagy helytelensé­géről, s csak utólag. De növelhetjük biztonságérzetünket a célkitűzéseket megvalósító módozatok, eszközök megválasztásában, mások tapasztala­tainak megismerésével. Ezért úgy vél­jük, még most sem időszerűtlen a len­gyelországi közgazdászképzést ille­tően szerzett tapasztalatainknak a magyar olvasók előtt való ismerte­tése. Közgazdasági főiskolák Lengyelországban nyolc közgazda­sági főiskola működik. A főiskolák fejlődésük folyamán szakirányúakká váltak. A krakkói főiskola elsősorban SZEMLE -t nagymértékben gazdagítják, vál­tozatosabbá teszik a lap tartalmát. A Promislenno-Ekonomicseszkaja Gazeta — mint e vázlatos, teljesség­re korántsem törekvő áttekintésből is megállapítható — nemcsak aktív harcosa, hanem hű tükre is a szov­jet ipar és közlekedés műszaki fejlő­désének, s az e területen szerzett ta­pasztalatoknak valóságos kincsestá­rát tartalmazza. S minthogy e ta­pasztalatok tanulmányozása és hazai viszonyainknak megfelelő felhaszná­lása továbbra is fejlődésünk egyik fontos forrása, a lap méltán komoly érdeklődésre tarthat számot a mű­szaki-gazdasági kérdésekkel foglalko­zó magyar szakemberek körében is. Megyeri Endre 947

Next