Közgazdasági Szemle – 1959.

3. szám - Schmidt Ádám: A Tanácsköztársaság néhány pénzügyi kérdése

SCHMIDT ÁDÁM rasztság) visszatartották áruikat, az infláció továbbfolyását vonta maga után. Az adott helyzetben­­a forradalomnak léte függött attól, hogy le­gyenek pénzforgalmi eszközei, amint azt Lengyel Gyula később megál­lapította.20 A pénzkibocsátás és a pénzforgalom azonban a Tanácsköztár­saság idején egészen sajátos módon alakult. A pénzprobléma A Tanácsköztársaság kikiáltásának előestéjén Magyarországon az Osztrák—Magyar Bank bankjegyei voltak forgalomban, a háború előtti­hez képest erősen csökkent értékkel. A bankjegyek közül egyesek külső alakjukban eltértek a többiektől. A Károlyi-kormány idején ugyanis a bank­jegy kibocsátás technikai megkönnyítése végett olyan 200 és 25­0-s bankjegyeket nyomtattak a bécsi főintézetből Budapestre hozott klisék­kel, amelyeknek­­a hátlapján nem volt rendes nyomás. Ezeket a bank­jegyeket nevezték később (első kibocsátású) ,,fehérpénz"-nek, eltérően a régi bankjegyektől, a „kékpénz"-től. 1919. március 21-én, a Tanácsköz­társaság kikiáltásakor az OMB budapesti főintézetében 760 millió K kék­pénz és 1207 millió K fehérpénz volt; később a szocializált pénzintéze­tek még mintegy 1080 millió­­ kékpénzt szállítottak be. A Tanácsköztár­saság pénzügyi vezetői, látva, hogy a további pénzkibocsátás elkerülhe­tetlen, intézkedtek (a Budapesten levő klisék felhasználásával, a koráb­biaktól eltérő sorozatszámozással) 200 és 25 koronás bankjegyek nyomása iránt. (Ezen felül 2 és 1 koronásokat is kibocsátottak.) A 25 koronások április vége felé, a 2 és 1 koronások, valamint a 200 koronások május közepe táján kerültek forgalomba. E címletekből összesen 3,7 milliárd korona készült. Az újabb kibocsátású 200 és 25 koronásokat nevezték az­után ,,fehérpénz"-nek.21 A közönség már a régi kibocsátású 200 és 25 koronásokat sem ked­velte. Ennek egyik oka a többi bankjegytől eltérő külső alak (a nyomás nélküli hátlap) volt, másik a bankjegy szerencsétlen szövege, amely azt a hitet keltette, hogy 1919. június 30-ával érvénytelenné válik. Az újon­nan kibocsátott 200 és 25 koronások forgalomképességét ezen felül még az a körülmény is nehezítette, hogy az OMB bécsi főintézete ezeket a bankjegyeket nem ismerte el saját bankjegyeinek. A Tanácsköztársaság ezért egy sor intézkedést hozott a szóban forgó bankjegyek fizetőképes­ségének biztosítására. A LXXXV. sz. rendelet május elején kimondta, hogy a 200 és 25­0-ás bankjegyeket mindenki változatlanul köteles tör­vényes fizetési eszközként elfogadni; nyilatkozatok hangzottak el, tájé­koztató brosúrák és cikkek jelentek meg, amelyek súlyos szankciókat helyeztek kilátásba stb. A vázolt bankjegyforgalmi helyzetben (inflációs folyamat, az áru­termelők, elsősorban a parasztság aránylag bő pénzellátottsága), s a tő­késekkel, a tőkések pénzével szemben hozott intézkedések hatására bank­jegyelrejtés, valamint az új nagyobb címletekkel szemben a kisebb cím­letek gyűjtése kezdődött el. Az egész országban mindenütt aprópénz- 20 Lengyel Gyula: Bankjegyhamisítás és rablás. Proletár (Wien) 1921. szeptember 30. 21 Fentiekre vonatkozóan 1. Faragó Miksa és társai ügyének B. Kgy. 9389 1920. sz. iratait, továbbá Lengyel Gyula és Faragó Miksa ügyének iratait, közöttük különösen az OMB. 1919 decemberben kelt többrendbeli levelét. P. I. Archívum. A/II-11/132. és A/II/12/1291. sz. irat­csomók. Továbbá: Korányi Frigyes: A kommün pénzügyi mérlege „A proletárdiktatúra Ma­gyarországon" c. gyűjteményes kötetben. Budapest 1920. 55—68. o. és Korányi Frigyes: Ma­gyarország jelenlegi állampénztári helyzete. Közgazdasági Szemle, 62. kötet. 1920. 494—514. o.

Next