Közgazdasági Szemle – 1959.
3. szám - Schmidt Ádám: A Tanácsköztársaság néhány pénzügyi kérdése
SCHMIDT ÁDÁM rasztság) visszatartották áruikat, az infláció továbbfolyását vonta maga után. Az adott helyzetbena forradalomnak léte függött attól, hogy legyenek pénzforgalmi eszközei, amint azt Lengyel Gyula később megállapította.20 A pénzkibocsátás és a pénzforgalom azonban a Tanácsköztársaság idején egészen sajátos módon alakult. A pénzprobléma A Tanácsköztársaság kikiáltásának előestéjén Magyarországon az Osztrák—Magyar Bank bankjegyei voltak forgalomban, a háború előttihez képest erősen csökkent értékkel. A bankjegyek közül egyesek külső alakjukban eltértek a többiektől. A Károlyi-kormány idején ugyanis a bankjegy kibocsátás technikai megkönnyítése végett olyan 200 és 250-s bankjegyeket nyomtattak a bécsi főintézetből Budapestre hozott klisékkel, amelyekneka hátlapján nem volt rendes nyomás. Ezeket a bankjegyeket nevezték később (első kibocsátású) ,,fehérpénz"-nek, eltérően a régi bankjegyektől, a „kékpénz"-től. 1919. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásakor az OMB budapesti főintézetében 760 millió K kékpénz és 1207 millió K fehérpénz volt; később a szocializált pénzintézetek még mintegy 1080 millió kékpénzt szállítottak be. A Tanácsköztársaság pénzügyi vezetői, látva, hogy a további pénzkibocsátás elkerülhetetlen, intézkedtek (a Budapesten levő klisék felhasználásával, a korábbiaktól eltérő sorozatszámozással) 200 és 25 koronás bankjegyek nyomása iránt. (Ezen felül 2 és 1 koronásokat is kibocsátottak.) A 25 koronások április vége felé, a 2 és 1 koronások, valamint a 200 koronások május közepe táján kerültek forgalomba. E címletekből összesen 3,7 milliárd korona készült. Az újabb kibocsátású 200 és 25 koronásokat nevezték azután ,,fehérpénz"-nek.21 A közönség már a régi kibocsátású 200 és 25 koronásokat sem kedvelte. Ennek egyik oka a többi bankjegytől eltérő külső alak (a nyomás nélküli hátlap) volt, másik a bankjegy szerencsétlen szövege, amely azt a hitet keltette, hogy 1919. június 30-ával érvénytelenné válik. Az újonnan kibocsátott 200 és 25 koronások forgalomképességét ezen felül még az a körülmény is nehezítette, hogy az OMB bécsi főintézete ezeket a bankjegyeket nem ismerte el saját bankjegyeinek. A Tanácsköztársaság ezért egy sor intézkedést hozott a szóban forgó bankjegyek fizetőképességének biztosítására. A LXXXV. sz. rendelet május elején kimondta, hogy a 200 és 250-ás bankjegyeket mindenki változatlanul köteles törvényes fizetési eszközként elfogadni; nyilatkozatok hangzottak el, tájékoztató brosúrák és cikkek jelentek meg, amelyek súlyos szankciókat helyeztek kilátásba stb. A vázolt bankjegyforgalmi helyzetben (inflációs folyamat, az árutermelők, elsősorban a parasztság aránylag bő pénzellátottsága), s a tőkésekkel, a tőkések pénzével szemben hozott intézkedések hatására bankjegyelrejtés, valamint az új nagyobb címletekkel szemben a kisebb címletek gyűjtése kezdődött el. Az egész országban mindenütt aprópénz- 20 Lengyel Gyula: Bankjegyhamisítás és rablás. Proletár (Wien) 1921. szeptember 30. 21 Fentiekre vonatkozóan 1. Faragó Miksa és társai ügyének B. Kgy. 9389 1920. sz. iratait, továbbá Lengyel Gyula és Faragó Miksa ügyének iratait, közöttük különösen az OMB. 1919 decemberben kelt többrendbeli levelét. P. I. Archívum. A/II-11/132. és A/II/12/1291. sz. iratcsomók. Továbbá: Korányi Frigyes: A kommün pénzügyi mérlege „A proletárdiktatúra Magyarországon" c. gyűjteményes kötetben. Budapest 1920. 55—68. o. és Korányi Frigyes: Magyarország jelenlegi állampénztári helyzete. Közgazdasági Szemle, 62. kötet. 1920. 494—514. o.