Közgazdasági Szemle – 1959.

8-9. szám - Schmidt Ádám: Jövedelemelvonási rendszer – árrendszer

schmidt adóm egymás mellett is fennállhatnak és létjogosultak lehetnek, feltéve, hogy a rendszerezési szempontok népgazdaságilag tekintve kellő jelentősé­gűek, s hogy az egyes szempontok következetesen, tisztán érvényesül­nek.­ Az árrendszer esetében többféle egyaránt jelentős rendszerezési szempontot választhatunk ki. Az árak által gyakorolt hatás szem előtt tartásával megkülönböztethetünk pl. „közömbös" (semleges, steril) és befolyásoló árakat, a népgazdaság mérlegproblémáinak megoldásából kiindulva egyensúlyi és nem-egyensúlyi árakat, az árak érvényességé­nek időtartama szempontjából rögzített és változó árakat, beszélhetünk tervszerű és piaci árakról stb., stb.. Az alábbiakban ezeket a csoporto­sítási lehetőségeket figyelmen kívül hagyva csupán azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy a társadalmi tiszta jövedelem számításba vétele, s ami ehhez igen közel áll, a vállalati jövedelemelvonás alkalmazása szempontjából miként szokás és miként lehetséges az árrendszereket csoportosítani. Az utóbbi években — főként a szovjet érték- és árelméleti vita után, s nálunk Csikós-Nagy Béla nyomán — a közgazdasági irodalomban az árrendszerek hármas csoportosítása alakult ki.­ Eszerint a szocialista tervgazdálkodásban nagyjában véve háromféle árrendszer-típus kép­zelhető el és valósítható meg: az önköltségi, az érték és a termelési ár­típusú árrendszer. Önköltségi áron ex definitione az olyan árrendszert értik, amelyben a társadalmi tiszta jövedelem, valamint abból a jöve­delemelvonás döntően a fogyasztási cikkek árában jelentkezik és a ter­melőeszközök önköltségi szinten álló árában társadalmi tisztajövedelem (elvben) nincs számításba véve. Az értékár fogalmán azt az árrendszert értik, amelyben a társadalmi tiszta jövedelem a termeléshez felhasznált élőmunka-ráfordítás — közelebbről, de kevésbé szabatosan: a munka­bér — arányában kerül megállapításra. Végül a termelésiár-típusú ár fogalma annyit jelent, hogy az árakban a társadalmi tiszta jövedelem a termeléshez lekötött (álló- és forgó-) eszközök arányában jelenik meg. A szocialista árrendszer-típusoknak ez a felosztása elég következe­tesnek látszik. Az árrendszerek egyes típusai közvetlenül fűződnek a társadalmi újratermelés egyes momentumaihoz, az élőmunkához, a holtmunkához, illetőleg a termelés eredményéhez. Helyesnek látszik ez a rendszerezés a történeti kialakulás szempontjából is: az egyszerű áru­csere értékára és a tőkésgazdálkodás temetésiár-típusú ára után — a monopolárat figyelmen kívül hagyva — történetileg is a szocialista tervgazdálkodás ún. önköltségi árrendszere következik. Ha azonban a kérdést kissé közelebbről megvizsgáljuk, úgy különböző kérdések, két­ségek és aggályok merülhetnek fel. Az első nehézség inkább terminológiai jellegű és abban áll, hogy a szóban forgó elnevezéseken nem mindenki érti feltétlenül ugyanazt a fogalmat, a megjelölések tehát nem eléggé egyértelműek. Ebben a­ ­ Az áraknak több szempontú rendszerezését az árelméleti irodalom gyakran elhanya­golja. Kivétel ebben Csikós Nagy Béla: Árpolitika az átmeneti gazdaságban (Budapest, 1958.) c. munkája, amely az árrendszereket a legkülönbözőbb szempontból csoportosítja. (15—95. o.)­­ Megjegyzendő, hogy ezek a megkülönböztetések szocialista árrendszerben nem fel­tétlenül az egész árrendszerre vonatkoznak; adott helyzetben pl. a fogyasztói árrendszer lehet egyensúlyi árakból, a termelői árrendszer nem-egyensúlyi árakból álló rendszer stb. 3 Csikós Nagy Béla: I. m. 19—43. o. Hasonlóan Vince Imre: A jelenlegi termelői ár­rendezés alapelvei. Közgazdasági Szemle, 1958. 10. 993—1007. o. 878

Next