Közgazdasági Szemle – 1961.
január - TUDOMÁNYOS TÁJÉKOZTATÓ - Az életszínvonal távlati tervezésének egyes kérdései (Jávorka Edit–Schmidt Ádám)
TUDOMÁNYOS TÁJÉKOZTATÓ Az életszínvonal távlati tervezésének egyes kérdései A népgazdaság távlati (15 évre vagy még hosszabb időszakra kiterjedő) tervezésének feladatai minőségileg különböznek az éves vagy akár az ötéves tervek összeállításának feladataitól. A termelőerők várható fejlődése, a gazdasági erőforrások alakulása, a demográfiai helyzet módosulása, továbbá a társadalmi viszonyokban bekövetkező változás, a szocialista társadalmi és gazdasági rendszerből a kommunista társadalomra való áttérés, illetve ennek előkészítése és még egyéb momentumok is olyan problémákat vetnek fel, amelyek az éves vagy az ötéves tervezéskor ilyen módon alig merülnek fel. A távlati tervezéskor a jövőnek szükségszerűen kevésbé részletes előrelátása miatt csökken az előirányzatok részletessége és pontossága, a tervezés az egész népgazdasági fejlődés fő vonalaira irányul, ami bizonyos súlypontok képzését, alapvető elvi kérdések megvizsgálását és megoldását teszi szükségessé. Külön probléma a szocialista országok távlati terveinek egyeztetése és összehangolása is. A távlati tervezés tehát az eddigiektől részben eltérő módszerek és eszközök alkalmazását kívánja meg. A távlati tervezéssel kapcsolatban nemcsak a tervezési gyakorlatban, hanem a tervezés tudományos megalapozásával kapcsolatban is számos újszerű probléma vár megoldásra. A távlati tervezés problémáival nemcsak a tervező, hanem a tudományos kutatómunkát végző szervek (kutatóintézetek, egyetemek stb.) is egyre behatóbban foglalkoznak. A szóban forgó problémák jelentőségére és időszerűségére utal, hogy a berlini Hochschule für Ökonomie (Közgazdasági Főiskola) tízéves fennállása alkalmából nemzetközi tudományos konferenciát szervezett a távlati tervezés kérdéseiről. A Berlinben 1960. szeptember 23-tól október 4-ig tartó konferencián az NDK-n kívül a szocialista országokból (a Szovjetunióból, Bulgáriából, Csehszlovákiából, Lengyelországból, Magyarországról, Romániából) csaknem 60, három további országból (az Egyesült Arab Köztársaságból, Irakból, Japánból) 5 küldött, az NDK tudományos és hivatali szervei részéről pedig több száz meghívott vett részt. A konferencia első napján, plenáris ülésen, a társadalmi fejlődés távlati tervezésének alapvető kérdéseire vonatkozó főreferátum és — a távlati tervezés problematikájához csupán lazábban kapcsolódóan — az NDK egységes pénzügyi rendszerére vonatkozó előadás hangzott el. A konferencia ezután — az egy-egy problémára vonatkozó, előzetesen megküldött tézisek alapján — nyolc munkakörben folytatta tárgyalásait. A munkakörök problémái a következők voltak: 1. az ágazati kapcsolatok mérlegének alkalmazása a távlati tervezésben, 2. a népgazdaság egységes pénzügyi rendszere, 3. a komplex territoriális-regionális távlati tervezés alapkérdései, 4. az ipargazdaság és 5. a mezőgazdaság távlati tervezése, 6. a szocialista nemzetközi munkamegosztás és a távlati tervezés, 7. a technikai haladás és az NDK munkaerő-fejlődésének távlatai, 8. az életszínvonal és távlati tervezése, valamint statisztikai visszatükröződése. A munkakörökben a bevezető referátum után a külföldi és a német résztvevők saját tézisekben vagy hozzászólásokban fejtették ki véleményüket, s tettek esetleg javaslatot a kérdések megoldására. A munkakörök tanácskozásainak befejezése után újból plenáris ülésen az összefoglaló referátum és ahhoz még az általános kérdéseket érintő néhány hozzászólás hangzott el. A konferencia napirendjén szereplő problémák közül hazai vonatkozásban különösen az ágazati kapcsolatok mérlegének, a nemzetközi szocialista munkamegosztásnak, a technikai fejlődésnek, valamint az életszínvonal távlati tervezésnek problémái érdemelnek figyelmet. Most ez utóbbi problémáról, tehát az életszínvonal távlati tervezésének és statisztikai visszatükrözésének kérdéseiről, az ezzel kapcsolatban ott lezajlott tárgyalásokról, azok 7* 99