Közgazdasági Szemle – 1963.
1. Cikkek - Megyeri Endre: Rugalmasabb anyagtervezést és gazdálkodást
MEGYERI ENDRE: Rugalmasabb anyagtervezést és gazdálkodást A szocialista gazdaság gyors fejlődésének egyik fő forrása és feltétele a szükségletek és a lehetőségek tervszerű összehangolása. Bár ezt a feladatot alapjában sikerrel oldjuk meg, korántsem állíthatjuk, hogy a megoldás mindenütt, vagy akárcsak a legfontosabb részletek tekintetében is maradéktalan. Ebben nagy szerepet játszanak az olyan objektív, , a szocialista társadalom tervszerű tevékenységével nem, illetve csak kis mértékben befolyásolható tényezők, mint például az időjárás hatása a mezőgazdasági termelésre és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak keresletére, a nemzetközi helyzet változásai, a tőkés világpiac konjunktúramozgásai stb. Gyakran azonban tervezési és gazdálkodási módszereink fogyatékosságai vezetnek jobb módszerek mellett elkerülhető hibákhoz. Nézzük például az anyagszükségletek felmérését. Az érvényben levő gazdálkodási utasítások és szállítási feltételek szerint a felhasználóknak viszonylag hosszú idővel a szükséglet felmerülése előtt kell jelenteniük igényüket, illetve feladniuk megrendeléseiket. A felhasználók egy része azonban az előírt időpontban még nem ismeri részletes termelési tervét. Ezért a felhasználók gyakran szükségleteiket meghaladó rendeléseket adnak fel és széles választékban jelentős készleteket tartalékolnak. A tényleges igényeket meghaladó rendelések, a feleslegesen lekötött készletek és a részleges anyaghiányok felesleges költségeket okoznak a népgazdaságnak. E probléma jelentőségét felismerve, a Gazdasági Bizottság 1961-ben előírta a megrendelési és szállítási határidők felülvizsgálatát. A megrendelési és szállítási határidők csökkentése azonban a mai tervezési, programozási módszerek és a készletezés jelenlegi rendszere mellett nehezen áthidalható korlátokba ütközik. A megrendelési határidők csökkentése ugyanis fokozza a biztonságot a felhasználó, de csökkenti a termelő vállalatoknál. A probléma megoldása az intézkedések komplex rendszerét követeli. Rendkívül fontos az egymáshoz kapcsolódó szükségletek felmérésének időbeli összehangolása. Ebből a szempontból nagy jelentősége van a végső felhasználás (a lakosság fogyasztása, beruházások, készletnövekedés és export) tökéletesebb tervezésének. A termelési és ellátási tervek kellő időben való specifikálását ugyanis ma elsősorban az nehezíti, hogy a végső felhasználást egyes területeken az anyagellátás tervezéséhez, sőt az anyagmegrendelések feladásához is viszonylag későn részletezik. A keresletkutatás fejlesztésével, a beruházások tervezési és jóváhagyási rendszerének javításával e tekintetben még sok tartalék várható 77 Közgazdasági Szemle * 1209