Közgazdasági Szemle – 1967.
július–augusztus - Megyeri Endre: Vállalati nyereségérdekeltség és termelési optimum
VÁLLALATI NYERESÉGÉRDEKELTSÉG ÉS TERMELÉSI OPTIMUM hányadérdekeltség esetén a (2) H(x) = 1 — Q(x), ahol (3) px a függvény maximális értékét keressük, ahol x a termelési volument jelenti és M = a nyereség összege; H = a nyereséghányad; Q = a vállalati költséghányad; p = az egységár; P = a termelés összköltsége; ρ = a termelés egységköltsége. Minthogy a nyereséghányad maximumának megfelelő termelési szint adott egységár mellett egybeesik az egységköltség minimumához tartozó termelési volumennel, Kornai János következtetései, mint azt maga is hangsúlyozza, megegyeznek az irodalomból már ismert összefüggésekkel. Eszerint : a) Hányadérdekeltség esetén a vállalatnak mindig normálkapacitáson érdemes termelni. A normálkapacitás az a termelési szint, amelynél a differenciális költség görbéje az egységköltség görbéjét metszi, ahol tehát az egységköltség a legkisebb; b) összegérdekeltség esetén — nem érdemes termelni, ha az egységár nem fedezi a változó egységköltség minimumát; — a normál kapacitásnál kevesebbet érdemes termelni, ha az egységár meghaladja ugyan a változó egységköltség minimumát, de nem fedezi a teljes egységköltség minimumát; — a normálkapacitáson érdemes termelni, ha az egységár éppen fedezi a teljes egységköltség minimumát; — a normálkapacitáson felül érdemes termelni, ha az egységár meghaladja a teljes egységköltség minimumát. A nyereség összege mindaddig nő, míg a differenciális költség az árral egyenlővé nem válik. A költséggörbék alakja az irodalom és a gyakorlat ma is sokat vitatott kérdése. Ha nem is tekintik az „U" alakú költséggörbéket általános érvényűnek, azt azonban ma már mind több közgazdász elismeri, hogy az ilyen típusú költségalakulással, legalábbis korlátozott területen és korlátozott feltételek között, a szocialista gazdaságban is számolni kell. Ezért a fenti összefüggések a szocialista állami vállalatok és a vállalatokat szabályozó központi szervek számára is jelentőséggel bírnak. A vállalatok nyereségérdekeltségének formája és tartalma az új gazdasági mechanizmusban Az iparunkban 1957-ben bevezetett vállalati nyereségérdekeltséget általában hányadérdekeltségnek tekintették, minthogy eredeti formájában a vállalat csak akkor juthatott nyereségrészesedéshez, ha a nyereséghányadot növelte.* * Kornai szerint ez az érdekeltségi rendszer inkább az összeg- és a hányadérdekeltség sajátos kombinációja.