Közgazdasági Szemle – 1967.

július–augusztus - Megyeri Endre: Vállalati nyereségérdekeltség és termelési optimum

VÁLLALATI NYERESÉGÉRDEKELTSÉG ÉS TERMELÉSI OPTIMUM hányadérdekeltség esetén a (2) H(x) = 1 — Q(x), ahol (3) px a függvény maximális értékét keressük, ahol x a termelési volument jelenti és M = a nyereség összege; H = a nyereséghányad; Q = a vállalati költséghányad; p = az egységár; P = a termelés összköltsége; ρ = a termelés egységköltsége. Minthogy a nyereséghányad maximumának megfelelő termelési szint adott egységár mellett egybeesik az egységköltség minimumához tartozó termelési volumennel, Kornai János következtetései, mint azt maga is hang­súlyozza, megegyeznek az irodalomból már ismert összefüggésekkel. Esze­rint : a) Hányadérdekeltség esetén a vállalatnak mindig normálkapacitáson érdemes termelni. A normálkapacitás az a termelési szint, amelynél a dif­ferenciális költség görbéje az egységköltség görbéjét metszi, ahol tehát az egységköltség a legkisebb; b) összegérdekeltség esetén — nem érdemes termelni, ha az egységár nem fedezi a változó egység­költség minimumát; — a normál kapacitásnál kevesebbet érdemes termelni, ha az egységár meghaladja ugyan a változó egységköltség minimumát, de nem fedezi a tel­jes egységköltség minimumát; — a normálkapacitáson érdemes termelni, ha az egységár éppen fedezi a teljes egységköltség minimumát; — a normálkapacitáson felül érdemes termelni, ha az egységár meg­haladja a teljes egységköltség minimumát. A nyereség összege mindaddig nő, míg a differenciális költség az árral egyenlővé nem válik. A költséggörbék alakja az irodalom és a gyakorlat ma is sokat vitatott kérdése. Ha nem is tekintik az „U" alakú költséggörbéket általános érvé­nyűnek, azt azonban ma már mind több közgazdász elismeri, hogy az ilyen típusú költségalakulással, legalábbis korlátozott területen és korlátozott fel­tételek között, a szocialista gazdaságban is számolni kell. Ezért a fenti össze­függések a szocialista állami vállalatok és a vállalatokat szabályozó központi szervek számára is jelentőséggel bírnak. A vállalatok nyereségérdekeltségének formája és tartalma az új gazdasági mechanizmusban Az iparunkban 1957-ben bevezetett vállalati nyereségérdekeltséget ál­talában hányadérdekeltségnek tekintették, minthogy eredeti formájában a vállalat csak akkor juthatott nyereségrészesedéshez, ha a nyereséghánya­dot növelte.* * Kornai szerint ez az érdekeltségi rendszer inkább az összeg- és a hányadérdekeltség sajátos kombinációja.

Next