Közgazdasági Szemle – 1969.

február - Megyeri Endre: A vállalati beruházásgazdaságossági számítások néhány elvi-módszertani kérdése

MEGYERI ENDRE: A vállalati beruházásgazdaságossági számítások néhány elvi-módszertani kérdése A gazdaságirányítás új rendszere a beruházási szférában is jelentő­sen kiszélesítette a vállalatok döntési szabadságát, s ezzel szükségessé tette a vállalati beruházásgazdaságossági számítások metodikájának ki­alakítását. E módszertan megteremtése minden bizonnyal hosszabb fo­lyamat eredménye lesz, amelyben termékeny szerepet játszik majd a vállalatok fejlődő gyakorlata. Ezt a folyamatot meggyorsíthatja a fon­tosabb elvi-módszertani problémák felvetése és tudományos vizsgálata. Ehhez szeretnénk e cikk keretében adalékokat nyújtani. A vállalati beruházások gazdaságosságának alapvető kritériuma A vállalat beruházási tevékenységében is akkor jár el racionálisan, ha döntéseit igyekszik alárendelni alapvető érdekeinek. A gazdasági me­chanizmus koncepciójának megfelelően a központi irányítószervek fel­adata, hogy a vállalatok érdekeltségét a népgazdaság érdekeivel össz­hangba hozzák. Mivel a vállalatok döntéseiket igyekeznek saját érde­keiknek alárendelni, ezért a vállalati beruházások gazdaságosságát komplexen jellemző, szintetikus mutatóknak a vállalatok alapvető, leg­általánosabb érdekeit kell tükrözniök, illetve a figyelembevételük alap­ján hozott döntéseknek — feltételezve, hogy a mutatókban szintetizált információk megbízhatóak — összhangban kell lenniök ezen legáltalá­nosabb érdekekkel. A vállalati érdek rendkívül sokrétű, sok összetevője van, de ezek mellett megfigyelhetők alapvető, közös jellemzői is. Az új gazdasági me­chanizmusban ilyen közös jellemzőként az emelhető ki, hogy a vállalati érdek alapvető motívumai a nyereséghez fűződnek. A nyereségérdekeltségnek különböző formái vannak. Ami az új gazdasági mechanizmusban kialakuló nyereségérdekeltség konkrét for­máját illeti, két várakozás áll egymással szemben. Az egyik: az „összeg­érdekeltség", amely mögött tulajdonképpen az a felfogás húzódik meg, hogy dinamikusan a vállalatok a lekötött eszközök egységére jutó nye­reség (eszközjövedelmezőségi ráta) maximálásában érdekeltek. A másik: a vállalati érdekeltség a munka egységére jutó személyes jövedelem maximálásához fűződik, amely az adott szabályozási rendszerben lénye­gében, jó közelítéssel az egységnyi bérre jutó részesedési alap, illetve a kitermeléséhez szükséges nyereség — a bér jövedelmezőségi ráta —

Next