Közgazdasági Szemle – 1969.
február - Megyeri Endre: A vállalati beruházásgazdaságossági számítások néhány elvi-módszertani kérdése
MEGYERI ENDRE: A vállalati beruházásgazdaságossági számítások néhány elvi-módszertani kérdése A gazdaságirányítás új rendszere a beruházási szférában is jelentősen kiszélesítette a vállalatok döntési szabadságát, s ezzel szükségessé tette a vállalati beruházásgazdaságossági számítások metodikájának kialakítását. E módszertan megteremtése minden bizonnyal hosszabb folyamat eredménye lesz, amelyben termékeny szerepet játszik majd a vállalatok fejlődő gyakorlata. Ezt a folyamatot meggyorsíthatja a fontosabb elvi-módszertani problémák felvetése és tudományos vizsgálata. Ehhez szeretnénk e cikk keretében adalékokat nyújtani. A vállalati beruházások gazdaságosságának alapvető kritériuma A vállalat beruházási tevékenységében is akkor jár el racionálisan, ha döntéseit igyekszik alárendelni alapvető érdekeinek. A gazdasági mechanizmus koncepciójának megfelelően a központi irányítószervek feladata, hogy a vállalatok érdekeltségét a népgazdaság érdekeivel összhangba hozzák. Mivel a vállalatok döntéseiket igyekeznek saját érdekeiknek alárendelni, ezért a vállalati beruházások gazdaságosságát komplexen jellemző, szintetikus mutatóknak a vállalatok alapvető, legáltalánosabb érdekeit kell tükrözniök, illetve a figyelembevételük alapján hozott döntéseknek — feltételezve, hogy a mutatókban szintetizált információk megbízhatóak — összhangban kell lenniök ezen legáltalánosabb érdekekkel. A vállalati érdek rendkívül sokrétű, sok összetevője van, de ezek mellett megfigyelhetők alapvető, közös jellemzői is. Az új gazdasági mechanizmusban ilyen közös jellemzőként az emelhető ki, hogy a vállalati érdek alapvető motívumai a nyereséghez fűződnek. A nyereségérdekeltségnek különböző formái vannak. Ami az új gazdasági mechanizmusban kialakuló nyereségérdekeltség konkrét formáját illeti, két várakozás áll egymással szemben. Az egyik: az „összegérdekeltség", amely mögött tulajdonképpen az a felfogás húzódik meg, hogy dinamikusan a vállalatok a lekötött eszközök egységére jutó nyereség (eszközjövedelmezőségi ráta) maximálásában érdekeltek. A másik: a vállalati érdekeltség a munka egységére jutó személyes jövedelem maximálásához fűződik, amely az adott szabályozási rendszerben lényegében, jó közelítéssel az egységnyi bérre jutó részesedési alap, illetve a kitermeléséhez szükséges nyereség — a bér jövedelmezőségi ráta —