Közgazdasági Szemle – 1972.

december - SZAKIRODALMI TÁJÉKOZTATÓ - Karl Marx: A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai (Mihalik István)

SZAKIRODALMI TÁJÉKOZTATÓ Karl Marx: A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai Kossuth Könyvkiadó, 1972. I. rész, 411­­.; II. rész, 514­­. Nagy örömünkre magyarul is megjelentek Marx kézirati hagyatékából „A tőke" első fogalmazványának tekinthető 1857—58-as kéziratok Lissauer Zoltán gondos fordításában. Marx közgazdasági kutatásaiban 1857-ben új szakasz kezdődött. A kibontakozó válságtól Marx forradalmi fellendülést várt, és ez arra ösztönözte, hogy „még az özönvíz előtt" kifejtse a proletár politikai gazdaságtan legfőbb tételeit, átlépje azt a küszöböt, amely az empirikus adatok felhalmozását elválasztja az elméleti kidolgozástól. Engels is többször tanácsolta barátjának a munkásmozgalom számára oly jelentős ügy befejezését. Több évi munka után Marx elhatározta, hogy összegezi az 1844 óta folytatott közgazdasági vizsgálódásainak eredményeit. Először önmaga számára akarta tisz­tázni azt, hogy vizsgálódásai során a politikai gazdaságtan problémáinak milyen új megoldására jutott. 1857. október közepétől 1858. májusáig, azaz 7 és fél hónap alatt kb. 50 ívnyi kézirat készült el. 8 nagyalakú füzet maradt fenn, amelyekben Marx megörökítette közgazdasági nézeteit. Noha Marx nem kiadásra írta ezeket az anyagokat, mégis nagy a jelentősé­gük, mert lényegében ez „A tőke" első változata. Mivel a kéziratokat nem szánta kiadásra, az érintett problémákat Marx nem fejti ki rendszeresen. Gyakran a kapcsolódó kérdések fejtegetésébe bocsátkozik, vagy meghatározza, hogy mi tisz­tázandó a továbbiakban még, néhol teletűzdeli a szöveget megjegyzésekkel, míg másutt csak egész vázlatosan fejti ki nézeteit. Marx maga utal arra, hogy a ku­tatás és a kifejtés módja eltér egymástól. A kéziratokban magától értetődően a kutatási módszer dominál. Ezért is értékes számunkra ez a mű, hiszen bepillant­hatunk Marx alkotóműhelyébe, és a gondolatok születését kísérhetjük nyomon. A kérdések kifejtésének sorrendje itt még eltér ,,A tőke" sorrendjétől. „A tőke"-t az áru és az árutermelő munka kettős jellegének ismertetésével kezdi Marx, és az elvonttól halad a konkréthoz. A kéziratokban a pénzről szóló fejezetben azon­ban először a francia bank nemesfém-készletét és értékpapír-kibocsátását, a pénz­forgalom és a bankrendszer mechanizmusát elemzi. Itt a konkréttól halad az absztrakt felé, a felszíntől a lényegig. A terminológia sem teljesen szabatos még, gyakran elmarad a kifejtett tarta­lom mögött. Ez bizonyos mértékig magyarázható a közgazdaságtan fejlettségével, azaz fejletlenségével Németországban. Marx németül írt, de elsősorban angol és francia nyelvű irodalmat használt. A fogalmakat olykor lefordította, másszor nem, néha pedig a két nyelvből kombinálta össze őket. A „Bevezetés"-ben Marx részletesebben, mint bármely más művében, foglal­kozik a politikai gazdaságtan tárgyával és módszerével. A klasszikus polgári köz­gazdászok a termelést általában vizsgálták. Öröknek tekintve a tőkés termelést és gazdasági kategóriáit, a polgári közgazdaságtan megfeledkezik arról a lényeges dologról, hogy a gazdasági viszonyok, a kategóriák történelmi korszakonként változók, és ezért vizsgálatuk csak történelmi jellegük figyelembevételével tudo­mányos. A polgári közgazdaságtan egymástól független, önálló részekként elemzi a termelést, az elosztást, a cserét és a fogyasztást. Ricardo például a politikai gazda­ságtan fő feladatának az elosztás vizsgálatát tekinti. A dialektikát alkalmazva Marx feltárja a termelés, az elosztás, a csere és a fogyasztás szerepét, bonyolult és kölcsönös kapcsolatát. Bebizonyítja, hogy a társadalmi termelés elemei közül a termelésnek van primátusa. A politikai gazdaságtan tárgya tehát a termelés, de

Next