Közgazdasági Szemle – 1972.
május - Megyeri Endre: Ipari termelői árrendszerünk típusáról
IPARI TERMELŐI ÁRRENDSZERÜNK TÍPUSÁRÓL mazta meg Csikós-Nagy Béla „Szocialista árelmélet és árpolitika"* és „Általános és szocialista árelmélet"** című munkájában. Elsőként említett könyvének előszavában például a következőket írja: „Vajon nem bizonyultak-e sok esetben hatástalanoknak rendkívül hatásosnak vélt módszerek, és nem derült-e ki az egyes javaslatokról gyakorlati alkalmazásuk során, hogy hamis hipotéziseken alapultak? Minderre nem árt gondolnunk, amikor készek vagyunk mindent megtenni, amivel javíthatjuk népgazdaságunk hatékonyságát, és amikor szilárd az elhatározásunk, hogy a közgazdasági törvények tiszteletben tartásával oldjuk meg a soron következő közgazdasági tennivalókat." Magára a gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatkoztatva pedig másik idézett munkájában a következőket olvashatjuk: „Az új gazdasági modell irányelveinek kialakításánál gyakorlati tapasztalatok és elvont hipotézisek egyaránt szerepet játszottak." „Elvont hipotézisekkel főként a mikroökonómia területén kellett élni." „Mindez kötelességgé teszi az új gazdaságirányítási rendszer ellenőrzését."*** Ez teljesen indokolt, hiszen a jövőt formáló tettek nem csak a gyakorlati tapasztalatokra s az elmélet útmutatására, hanem — a megismerési folyamat jellege miatt — hipotézisekre is kénytelenek támaszkodni. Két hipotézis ipari termelői árrendszerünk típusáról, különös tekintettel a jövedelmezőség rátájára Gazdaságirányítási rendszerünk reformjában is támaszkodtunk hipotézisekre. Ilyen volt például az a feltételezés, hogy ipari termelői árrendszerünk termelésiár-típusú lesz, legalábbis abban az értelemben, hogy a vállalatok gazdálkodásukban a nyereség eszközarányos kiegyenlítésére törekszenek. Igaz, hogy amennyiben az ártípus ismérvének az összes tiszta jövedelem árakban való elosztásának mikéntjét tekintjük, már tervezett árrendszerünk sem volt „tiszta termelésiár-típusú", hiszen a jövedelemelvonási csatornák egyik része (a társadalombiztosítási járulék és az illetményadó) bérarányosan illeszkedik az árrendszerbe. Ennyiben a tervezett, illetve a működő árrendszer is tartalmaz értéktípusú árrendszeri elemet. A szocialista árelmélettel foglalkozó hazai munkák az ártípust általában a tiszta jövedelem elosztásának elve alapján definiálják, s így érthető, hogy a „többcsatornás" jövedelemelvonásra támaszkodó árrendszerünket vegyes típusúnak minősítik. Csikós-Nagy Béla idézett munkái mellett például „A szocializmus politikai gazdaságtana" tankönyv**** Nagy Tamás által írott fejezeteiben ugyanez a felfogás jut kifejezésre. Azonban a jövedelmezőség sajátos funkciói miatt célszerűnek látszik az ártípust nemcsak a tiszta jövedelem, hanem az annak zömét alkotó nyereség képződése, illetve árakban való „elosztása" alapján is meghatározni. Ebben a szűkebb értelemben — a továbbiakban ezzel az értelmezéssel élünk — az árreform a termelési ár elvére épült, minthogy a nyereség eszközarányos elosztására törekedett, s így a termelők szá * Kossuth, 1966. , ** Kossuth, 1968. *** i. m. 401—403. 1. **** Kossuth 1967. és 1969.