Közgazdasági Szemle – 1974.
december - VITA - Lengyel László: A közgazdaságtani tulajdonfogalom kérdéséhez
LENGYEL LÁSZLÓ: A közgazdaságtani tulajdonfogalom kérdéséhez A Közgazdasági Szemle 1974. 7—8-as számában Takács Béla „Megjegyzések a marxi tulajdonfogalomhoz" címmel cikket írt, amelyben bírálja Sárközy Tamás legújabb könyvét. A könyv nagy érdeklődést keltett a jogászok (és talán a közgazdászok) körében, így az ezekkel az új gondolatokkal kapcsolatos minden kritika érdekes és hasznos lehet. Mivel egyáltalán nem érzem lezártnak a marxi tulajdonfogalom feletti vitát Takács Béla cikke után sem, néhány megjegyzést szeretnék fűzni Takács kritikájához. Nem vitatkoznék itt Takácsnak Sárközy eszméit bíráló megállapításaival, mert bár ezekben sok a helyes gondolat, nem tapint rá minden esetben a lényegre, és főként saját kifejtésében nem nyújt Sárközy megfogalmazásai helyett tartalmasabb fogalommeghatározásokat. Takács elméletének elemei azonban olyan hibákat tartalmaznak, melyeket nem hagyhatok szó nélkül, különösen azután nem, hogy a szerző cikkében igen élesen kioktatta Sárközy Tamást a közgazdaságtan „alapelemeiről". Vegyük végig Takács Béla meghatározásait, amelyeket igen szűken mér ugyan, mégis viszonylag összefüggő rendszerként foghatók fel. Lássuk először az elsajátítási viszony kérdését. Miután Takács vitatkozik Sárközynek azzal a felfogásával, hogy minden elsajátító tulajdonos, illetve megfordítva: minden tulajdonos elsajátító (itt szerintem Sárközy koncepciója bonyolultabb, de erre most nem térek ki), az elsajátításról a következőket mondja: „Az elsajátítás általában nem használható fogalom. Első megközelítésben is világos, hogy csak emberrel kapcsolatban értelmezhető, bár az emberen kívüli szervetlen és szerves természetben is lejátszódik bizonyos értelemben elsajátítás, az előbbi mondjuk a vas rozsdásodása (oxigént sajátít el), utóbbi mondjuk a növények CO2 elsajátítása vagy az állatok táplálkozása stb." (876.1.) Ez a néhány sor, amelyet nemcsak elméletileg bizonytalannak, hanem önellentmondásosnak is tartok, a következő alapvető tévedéseket rejti magában: 1. Nem védhető az az állítás, hogy az elsajátítás általában (vagyis az elsajátítás elvont fogalma) nem használható fogalom, mivel csak az emberekkel kapcsolatban értelmezhető. Ez azt jelentené, hogy Sárközy az elsajátítást nem tekinti társadalmi fogalomnak, amire a műveiben semmiféle utalást sem látunk, vagy azt, hogy a társadalomnak nincsenek általános elvont fogalmai, ami viszont szöges ellentétben áll a marxizmussal. Sárközy marxista alapon az elsajátítást társadalmi viszonyként téte.