Közgazdasági Szemle – 1975.
január - Lengyel László: A gazdaságpolitika és a szociálpolitika összefüggéseiről
A GAZDASÁGPOLITIKA ÉS A SZOCIÁLPOLITIKA ÖSSZEFÜGGÉSEIRŐL A szociálpolitika szocialista jegyei 3. A szociálpolitika a szocializmusban minőségileg mást, többet jelent, mint a kapitalizmus viszonyai között. Még akkor is igaz ez, ha a tőkés társadalom több, klasszikus szociálpolitikai intézménye a mi viszonyaink között is felhasználható, s felhasználásra is kerül. A formai egyezőség azonban ez esetben sem indokolja, hogy a jelentős tartalmi különbségektől eltekintsünk. 4. Ha a lényegi eltéréseket keressük, azok sokaságából, szociálpolitikánk szocialista jellegének legfontosabb jegyei közül kézenfekvőnek látszik négyet kiemelni: 4.1. A szocializmusban a szociálpolitika intézményrendszere kialakulásának és fejlődésének fő akcelerátora nem az egymással szembenálló társadalmi osztályok közötti harc, hanem alapvetően maga a társadalom egészének osztatlan érdekeit képviselő s a lakossági jövedelmek felett áttekintéssel és döntési joggal rendelkező szocialista állam. Ebből következik, hogy szociálpolitikánk intézményeinek a fejlettségi szintjét nem az osztályharc pillanatnyi állása határozza meg, mint a kapitalizmusban, hanem — az anyagi, gazdasági vonzatúakét is — az általános politikai stratégia és a gazdasági lehetőségek, a gazdasági racionalitás együttes mérlegelése. Így adódik az, hogy egyes szociálpolitikai intézményeink gazdasági fejlettségünk adott színvonalához képest esetenként kiemelkedően fejlettek. 4.2. A szocializmusban a szociálpolitika alapvetően nem a társadalom egyes, főként „elesett" egyedei jótékonysági célú, karitatív jellegű megsegítésére irányul, hanem döntő funkciót tekintve arra, hogy a munkára még, átmenetileg vagy már nem képes személyek eltartásához nyújtson társadalmi hozzájárulást. Továbbá arra, hogy — mint a szükségletek szerinti elosztás intézményrendszerének eleme, a személyi jövedelmek színvonalától függetlenül — lehetőleg egyenlő mértékű szükségletkielégítést biztosítson a társadalom valamennyi tagja számára azokból a javakból (főként szolgáltatásokból), amelyeknél a szükségletkielégítés kollektív formája társadalmi rendünk lényegéből adódó közérdek (alapvető egészségügyi ellátás, oktatás ingyenessége, a lakás és bizonyos kulturális javak árpreferenciája stb.). 4.3 A szocializmusban a szociálpolitika alapvető feladata nem csupán az ún. emberi és társadalmi kockázatok, veszélyek („risks") elhárítása, illetve ezek bekövetkezése esetén a „kárpótlás". Társadalmi rendszerünk őszinte humanizmusából fakadóan minden lehetőt meg kell tenni annak érdekében, hogy a társadalom valamennyi tagja, s így végső soron az egész társadalom, fizikailag és szellemileg egészséges, magas kultúrfokon álló, jó szakmai felkészültségű legyen. A humanizmusnak ez esetben sem mond ellent a mellette fellelhető gazdasági racionalitás, az a tény, hogy az „emberi beruházás", az egészséges, a „kiművelt emberfők" sokasága mindennél hatékonyabb s gyümölcsözőbben visszatérülő társadalmi befektetés. 4.4. A szocializmusban a szociálpolitika — mintegy az előzőek következményeként — nem holmi taktikai megoldás és engedménysorozat, mint a kapitalizmusban, hanem alapvető stratégiai kérdés, egy hosszú távon kibontakozó cél- és követelményrendszer realizálásának egyik — a Közgazdasági Szemle