Közgazdasági Szemle – 1978.
január - SZAKIRODALMI TÁJÉKOZTATÓ - Dr. Adorján Bence: Számítástechnika tegnap, ma, holnap (Nováky Erzsébet)
SZAKIRODALMI TÁJÉKOZTATÓ szített előrejelzéseket mutat be jövőnkről, a tudományos-technikai fejlődésről és a népesedés alakulásáról, valamint néhány fontosabb terület fejlődéséről. Más országok jövőjének bemutatása mellett még élesebben ütközik ki a könyvnek az a gyengesége, hogy hazánk ezredforduló körüli állapotára a szerző csak irodalmi hivatkozással utal, de konkrét ismertetést nem nyújt. A könyv első része így elsősorban egy nagyléptékű keretként szolgál, ami a különböző források alapján tetszés szerint „kitölthető". A könyv második részében a szerző a modern számítástechnika kialakulását elemzi. Kerek gondolati egészbe foglalja a hardware és a software fejlődésének, az emberi gép kapcsolat, a számítógépipar kialakulásának és a számítástechnika alkalmazásának folyamatát. Tömör értékelést kapunk a szocialista országok ESZR számítógépeiről. A szerző a harmadik részben a holnap számítástechnikáját a várható műszakigazdasági adottságok és felhasználási szempontok alapján vázolja fel. Bepillantást nyerünk egy, az ezeredfordulóra készített számítástechnikai előrejelzés eredményeibe. Ebből kiderül, hogy az aktatáska nagyságú és az emberi hangot érzékelő számítógépek nagy valószínűséggel még 1980 előtt megjelennek, s 1990 előtt várható a számítógépek árának jelentős csökkenése. Az előrejelzések szerint a kézírásos adatbevitel még 1978 előtt általánossá válik (úgy gondolom, ez kissé túl optimista előrejelzés). Képet kapunk a félvezetők (integrált áramkörök) fejlesztéséről és a különböző memóriatípusokkal kapcsolatos jövőbeli elképzelésekről, kitérve az egészen új irányzatokra (mint például a töltéscsatolás elvének megjelenése) is. A számítógéprendszerek fejlődési trendjeinek elemzése során a szerző összehasonlítja a szocialista és a fejlett nyugati országok számítógépeit, azok főbb jellemzőit. Fontosságának megfelelő helyet szentel a hardware jellemzői mellett a software fejlesztése és gyártása témakörnek. Az 1960-as évek elején alakult ki az önálló software ipar. Ez megteremti az igen fejlett „hardware"-val rendelkező számítógépek software-jei tudatos alkalmazási körének bővítését. A software áru jellegét felismerve, egymás után létesülnek a programcsomagok kidolgozásával, értékesítésével foglalkozó ügynöki vállalatok. A számítógépek jövője (a „hardware" fejlesztése mellett) nagymértékben attól is függ, milyen mértékű és ütemű a softsware fejlesztése. A számítástechnika jövőjében központi szerepe van az ember—gép-kapcsolat alakulásának. A különböző új perifériák megkönnyíthetik az ember és a gép közti „párbeszédet". Az ember—gép kapcsolatát forradalmasíthatják az emberi beszéddel működő input-output-berendezések. Éppen ezért intenzíven folynak az ilyen irányú kutatások. Jól illusztrálja a táv-adatfeldolgozás iránti igényt az az előrejelzés, amely szerint nem egészen 10 év alatt a nyugat-európai nyilvános adathálózatokra kapcsolt végállomások száma megtízszereződik. Ezzel kapcsolatban merül fel a nagy-és kisgép közti választás dilemmája. A szerző mindkét típus szükségességét vizsgálja. Olyan érveket sorol fel, amelyek alapján igent kell mondanunk mindkét típus további fejlesztésére és széles körű elterjesztésére. A negyedik részben a szerző a számítástechnika alkalmazási területeiről ad tájékoztatást. Az államigazgatás, a termelés, a kereskedelem, a közlekedés stb. területén megismerkedhetünk néhány gyakorlati eredménnyel és problémával. Sajnos igen szűkre szabottak az egyes részfejezetek, így kevés információval szolgálnak. A szerző bírálja a hazai termelővállalatokat, mert a számítógépet ritkábban használják a döntések előkészítésében, mint az ügyviteli gépesítésben. E fejezetben a szerző foglalkozik a számítástechnika társadalmi-gazdasági hatásaival és a hazai számítástechnikai tevékenységgel. A következő időszak hazai teendőit vázolva, felhívja a figyelmet arra, hogy „csak a tényleges reális, már beérett szükségleteket számítógépesítsük". (224. 1.) Véleményem szerint emelte volna a könyv egyébként magas színvonalát, ha a könyv egészére a végkövetkeztetéseket levonó rész polemikus stílusa lett volna a jellemző. A könyv áttekinthető szerkezete megkönnyíti az olvasó számára az eligazodást e széles körű témában. A könyvet hallatlanul bő bibliográfia (792 forrás) egészíti ki, amellyel a szerző elősegíti a téma további kutatását. Jó lett volna az irodalom tematikus vagy alfabetikus rendezése vagy akár tárgymutató kidolgozása. Nováky Erzsébet