Közgazdasági Szemle – 1978.

január - SZAKIRODALMI TÁJÉKOZTATÓ - Dr. Adorján Bence: Számítástechnika tegnap, ma, holnap (Nováky Erzsébet)

SZAKIRODALMI TÁJÉKOZTATÓ szített előrejelzéseket mutat be jövőnkről, a tudományos-technikai fejlődésről és a népesedés alakulásáról, valamint néhány fontosabb terület fejlődéséről. Más or­szágok jövőjének bemutatása mellett még élesebben ütközik ki a könyvnek az a gyengesége, hogy hazánk ezredforduló körüli állapotára a szerző csak irodalmi hi­vatkozással utal, de konkrét ismertetést nem nyújt. A könyv első része így elsősor­ban egy nagyléptékű keretként szolgál, ami a különböző források alapján tetszés szerint „kitölthető". A könyv második részében a szerző a modern számítástechnika kialakulását elemzi. Kerek gondolati egészbe foglalja a hardware és a software fejlődésének, az emberi gép kapcsolat, a számítógépipar kialakulásának és a számítástechnika alkalmazásának folyamatát. Tömör értékelést kapunk a szocialista országok ESZR számítógépeiről. A szerző a harmadik részben a holnap számítástechnikáját a várható műszaki­gazdasági adottságok és felhasználási szempontok alapján vázolja fel. Bepillantást nyerünk egy, az ezeredfordulóra készített számítástechnikai előrejelzés eredmé­nyeibe. Ebből kiderül, hogy az aktatáska nagyságú és az emberi hangot érzékelő számítógépek nagy valószínűséggel még 1980 előtt megjelennek, s 1990 előtt várható a számítógépek árának jelentős csökkenése. Az előrejelzések szerint a kézírásos adatbevitel még 1978 előtt általánossá válik (úgy gondolom, ez kissé túl optimista előrejelzés). Képet kapunk a félvezetők (integrált áramkörök) fejlesztéséről és a különböző memóriatípusokkal kapcsolatos jövőbeli elképzelésekről, kitérve az egészen új irányzatokra (mint például a töltéscsatolás elvének megjelenése) is. A számítógéprendszerek fejlődési trendjeinek elemzése során a szerző össze­hasonlítja a szocialista és a fejlett nyugati országok számítógépeit, azok főbb jel­lemzőit. Fontosságának megfelelő helyet szentel a hardware jellemzői mellett a software fejlesztése és gyártása témakörnek. Az 1960-as évek elején alakult ki az önálló software ipar. Ez megteremti az igen fejlett „hardware"-val rendelkező számítógépek software-jei tudatos alkalmazási körének bővítését. A software áru jellegét felismerve, egymás után létesülnek a programcsomagok kidolgozásával, értékesítésével foglalkozó ügynöki vállalatok. A számítógépek jövője (a „hardware" fejlesztése mellett) nagymértékben attól is függ, milyen mértékű és ütemű a soft­sware fejlesztése. A számítástechnika jövőjében központi szerepe van az ember—gép-kapcsolat alakulásának. A különböző új perifériák megkönnyíthetik az ember és a gép közti „párbeszédet". Az ember—gép kapcsolatát forradalmasíthatják az emberi beszéd­del működő input-output-berendezések. Éppen ezért intenzíven folynak az ilyen irányú kutatások. Jól illusztrálja a táv-adatfeldolgozás iránti igényt az az előrejelzés, amely szerint nem egészen 10 év alatt a nyugat-európai nyilvános adathálózatokra kap­csolt végállomások száma megtízszereződik. Ezzel kapcsolatban merül fel a nagy-és kisgép közti választás dilemmája. A szerző mindkét típus szükségességét vizs­gálja. Olyan érveket sorol fel, amelyek alapján igent kell mondanunk mindkét típus további fejlesztésére és széles körű elterjesztésére. A negyedik részben a szerző a számítástechnika alkalmazási területeiről ad tá­jékoztatást. Az államigazgatás, a termelés, a kereskedelem, a közlekedés stb. terüle­tén megismerkedhetünk néhány gyakorlati eredménnyel és problémával. Sajnos igen szűkre szabottak az egyes részfejezetek, így kevés információval szolgálnak. A szerző bírálja a hazai termelővállalatokat, mert a számítógépet ritkábban hasz­nálják a döntések előkészítésében, mint az ügyviteli gépesítésben. E fejezetben a szerző foglalkozik a számítástechnika társadalmi-gazdasági ha­tásaival és a hazai számítástechnikai tevékenységgel. A következő időszak hazai teendőit vázolva, felhívja a figyelmet arra, hogy „csak a tényleges reális, már be­érett szükségleteket számítógépesítsük". (224. 1.) Véleményem szerint emelte volna a könyv egyébként magas színvonalát, ha a könyv egészére a végkövetkeztetéseket levonó rész polemikus stílusa lett volna a jellemző. A könyv áttekinthető szerkezete megkönnyíti az olvasó számára az el­igazodást e széles körű témában. A könyvet hallatlanul bő bibliográfia (792 forrás) egészíti ki, amellyel a szerző elősegíti a téma további kutatását. Jó lett volna az irodalom tematikus vagy alfa­betikus rendezése vagy akár tárgymutató kidolgozása. Nováky Erzsébet

Next