Közgazdasági Szemle – 1983.
július-augusztus - Adorján Bence: A tudományos-technikai forradalom okozta változások felgyorsulásának és állandósuló irányzatainak néhány következménye
adorján bence Vizsgálódásaim [1] szerint a tudomány és a technika fejlődése az emberi tevékenység legkülönbözőbb területein — eltérő mértékben ugyan, de tendenciáját illetően — gyorsul. Szellemesen szemlélteti a fejlődést Barbier [2], aki az emberiség elmúlt félmillió éves történetét 30 ezer éves periódusokra osztja, s minden ilyen periódust egy évnek tekint. Ezzel a módszerrel számolva, a durva pattintott kőtől a csiszolt kőszerszámok kialakulásáig 18 év, a csiszolt kőszerszámoktól a vasszerszámok megjelenéséig 10 hó és 18 nap, ettől az időtől a gőzgép megjelenéséig 1 hó és 10 nap telt el. További 16 óra után indult el az első gőzmozdony, és az első villanylámpa kigyulladásáig már csak 13 és fél órára volt szükség. Ezután alig 9 óra múlva levegőbe emelkedett az első repülőgép, majd ettől kezdve már szinte csak percekben lehet kifejezni azt az időt, amely az első atomreaktor üzembe helyezéséig s az első szputnyik fellövéséig eltelt. Diebold [5] az elmúlt 300 évre visszatekintve érzékletesen mutatja be azt, hogy a tudományos felfedezések és gyakorlati megvalósulásuk közötti időtartam egyre rövidül. Összehasonlításából kiviláglik, hogy ez a gyorsulás miként következik be a gőzgép feltalálásától az elektromosságon, a drótnélküli adatátvitelen, az atomenergia hasznosításán, a számítógépek alkalmazásának a kiszélesedésén át a közeljövőben várható biológiai forradalomig. A gyorsulási tendencia századunk második felétől leginkább az elektronika fejlődésében s annak egyre szélesedő, szinte minden — termelő és nem termelő — területre kiható alkalmazásában érzékelhető. Az elektronizálás világszerte egyre inkább társadalmi méretűvé válik.* Számos jelből arra lehet következtetni, hogy az elmúlt évtizedtől világ(s ezzel együtt társadalmi) méretűvé vált elektronikai forradalmat még az ezredfordulót megelőzően biológiai forradalom fogja követni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy mind a fejlett iparral rendelkező szocialista és tőkésországok, mind pedig az őket követő fejlődő országok néhány (3—8) éves eltolódással egyaránt igen széles — és egyre terjedő — körben alkalmazzák az elektronikát. Várható, hogy egy-két évtizeden belül a ma még elmaradott országok zömében is megindul a számítógépek térhódítása. E tanulmány adta keretek között nyilván nincs módom kitérni a fejlődés igen lényeges más területeire, mint például az atomtechnikára, az űrtechnikára, az automatizálásra, az agrobiológiára. A további következtetések levonását megelőzően mindenesetre annyit le kell szögeznem, hogy — egyrészt szinte minden területen igen nagymérvű fejlődés tapasztalható mind az anyagi javak termelését közvetlenül, illetve közvetve szolgáló területeken, mind a nem termelő szférában, — másrészt a különböző területek fejlődése szoros interdiszciplinaritás keretében történt, mely napjainkban egyre inkább interdependes jellegűvé válik. A tudomány és a technika előbb említett növekvő mértékű fejlődésével párhuzamosan — a fennálló s az elmúlt években fokozódó politikai feszült * Lásd a Római Klub 1992 első felében megjelent tanulmánykötetét [6] vagy a jelen tanulmány szerzőjének azzal egyidőben megjelent könyvét [ 1 ].