Közgazdasági Szemle – 1986.
november - Kifordítom, befordítom, mégis piac… Az ár–kereslet–kínálat mechanizmus a mai tőkés gazdaságban (Szabó Katalin)
1296 E vélekedés ma is eléggé elterjedt a szakirodalomban,19 néha empirikusan aligha támasztható alá.20 A magas nagyvállalati profitok tételezése teljesen logikusnak tűnik, hiszen miért is ne használná ki a piacon versenytárs nélkül álló vagy csak kevés versenytárssal küzdő vállalat a pozícióját, és miért ne építene be áraiba akkora profitot, amekkorát csak képes. A gyakorlatban megfigyelhető, többnyire viszonylag szerény mértékű (de semmiképpen sem szignifikánsan magas) nagyvállalati profitok megértéséhez abból kell kiindulni, hogy a nagyvállalatok és a monopolista csoportok nem azonosíthatók egymással. A monopoltőkés csoportosulások ellenőrzése alatt álló vállalatok profitja és maguknak a szóban forgó monopolista csoportoknak a profitja két, egészen különböző — igaz, egymással összekapcsolódó — dolog. Ha a monopoltőke terjedelmében és társadalmi tartalmában azonos lenne az általa irányított vállalatok tőkéjével,21 akkor a monopoltőke természete által megkívánt magasabb profit valóban csak a nagyvállalatok áraiban foglalt magas profitok révén lenne biztosítható. Köztudomású azonban, hogy az uralkodó monopolista csoportosulások által ellenőrzött vállalatok javarészt „társadalmi tőkét" (Marx kifejezése) működtetnek. A sokmillió kisrészvényes, a pénzüket kezelő beruházó társaságok, a különféle társadalmi szervezetek és sokszor az állam adják össze a valóságban azt a tőkét, amely egy-egy vállalat árutermelésének alapja. A monopolista mag „aránytalanul magas profitjához"22 éppen ezért nincs feltétlenül szükség magas árakra, elegendő a vállalatban realizált összes (nem különösebben magas) profitnak a monopolista ellenőrző csoport javára történő újraelosztása.23 Sőt a vállalatot irányító csoport még alacsony vállalati profit mellett is elérhet különlegesen magas monopolista profitot, ha a vállalaton belüli újraelosztás szélsőségesen egyenlőtlen. Az alacsony nagyvállalati profit pedig egyáltalán nem valami extrém, rendellenes dolog, hanem meglehetősen szokványos a nagyvállalati gyakorlatban. l azok termékeinek árában foglalt profit mindenképpen nagyobb az átlagosnál.1818 Helmut Zschoeke — szovjet szerzők ezzel kapcsolatos koncepcióját összefoglaló cikkében [29] számos közgazdászt említ, akik az átlagprofitnál magasabb monopolprofitot a magas monopolárakból származtatják, így például utal I. K. Verescsaginra, V. A. Sildkurtra. De a magyar tankönyvek többségében is alapvető feltételezés a magas eladási monopolárak révén realizált monopolista extraprofit. 19 Jung és Schleifstein például — igazolva „a monopolprofit a magasabb profit" koncepció továbbélését — könyvükben a „költség +" árképzést közvetlenül összekapcsolják az átlagprofitot meghaladó monopolprofit feltételezésével: „Ha tehát feltételezünk egy monopolista struktúrát vagy a monopoltőke valamely szektorát, erre nézve az átlagprofitráta törvénye elveszítette érvényességét. Értékesülését a monopolprofit és a monopolár törvénye (költség + monopolprofit) szabályozza. Egyszerűsítve a dolgot, nem érvényes már, hogy »azonos tőkék — azonos profitok«, hanem ez: monopoltőkék — magasabb profitok, nem monopolista tőkék— alacsonyabb profitok" ([10] 153. 1.). 20 Erre a kényelmetlen és prekoncepcióinknak masszívan ellentmondó körülményre először Erdős Péter irányította rá a figyelmünket. 21 Valójában a monopoltőke sokkal inkább e vállalatok „kemény magja", meghatározó szerkezeti eleme, irányítója. A vállalati és az individuális tőke csak a klasszikus kapitalizmusban jelentette megközelítőleg ugyanazt [24]. 22 A magyar szakirodalomban elterjedt „monopolista extraprofit" kifejezést azért nem használjuk, mert az extraprofit elnevezés valami kivételesre, normálistól eltérőre utal. Holott a monopolista mag nagy profitja egyáltalán nem kivételes, nem extra, hanem e körben meglehetősen általános jelenség. 23 „... a bennfentesek a (többi) részvényesek terhére önmaguknak, barátaiknak vagy rokonaiknak nagy fizetéseket, költségszámlákat, rendkívüli osztalékot, öregségi nyugdíjakat és részvényelővételi jogokat szavazhatnak meg... a vezetőket megvesztegethetik, az üzletet saját magán-részvénytársaságaikhoz kapcsolhatják, vagy megsérthetik a SEC szabályait úgy, hogy belső információk felhasználásával és hamis hírek terjesztésével a részvényeken piaci profitot szereznek" ([21] 191—192. 1.). Szabó Katalin