Közgazdasági Szemle – 1989.
november - Jónás Anna: Váltás az agrártermelés technológiájában
84* Közgazdasági Szemle, XXXVI. évf., 1989. 11. sz. (1355—1363.1.) JÓNÁS ANNA Váltás az agrártermelés technológiájában A mezőgazdaságbak megvalósítandó reformok sikerét magában a termelési folyamatban a termelési technológia korszerűsítésével kell megalapozni. A technológiaváltás szükségességét elsősorban az iparszerű mezőgazdasági termelés nyomán az ökológiai környezetben tapasztalható kedvezőtlen hatások indokolják. E hatások mérsékelhetők az agrokémia és a biológia legújabb tudományos eredményeire alapozó, környezetkímélő, ésszerű módon intenzív agrártermelési technológia kifejlesztésével, ami azonban csupán tüneti kezelés. Perspektivikus megoldást jelentene viszont az ún. organikus vagy biológiai, ökológiai gazdálkodás, amely a talaj termőképességének megőrzését, a természeti környezet védelmét, a jövő nemzedék javát is szolgálná, s egyben — a termelési költségek számottevő csökkentése, valamint az értékesebb élelmiszerek előállítása révén — jövedelmezővé tehetné a mezőgazdasági termelést. A mezőgazdasági termelés lényegében rövidebb-hosszabb életfolyamatok levezetéséből áll. A termelési technológia az ezen életfolyamatokba való emberi beavatkozás módját és mértékét határozza meg. Sikeres alkalmazása feltételezi a természet szabályozó mechanizmusainak, ezek működési rendszerének minél mélyebb megismerését. Egy-egy technológia konkrét formáját azonban az adott történelmi helyzet, a társadalmi és gazdasági körülmények jelentősen befolyásolják. Napjainkban ezek a körülmények szinte viharos gyorsasággal változnak: éles viták tanúi vagyunk az agrárkérdések megoldására törekvő szakmai körökben, a különféle társadalmi fórumokon, politikai, gazdaságirányítási intézményekben. A földhasználatról, a tulajdonviszonyokról, az érdekeltség érvényesítésének intézményes formáiról, a struktúraváltásról jóformán minden szinten, országos és helyi szervezetekben gyökeres változásra irányuló javaslatok, egy-egy kérdésben nagyfontosságú döntések születnek. Nyugtalanító azonban, hogy eközben sem az általános gazdaságpolitikai vitákban, sem a szakmai irányításban nem vetődik fel napi feladatként a termeléstechnológia jelentős módosításának határozott szándéka. Igaz, van rá magyarázat. A magyar mezőgazdaság az utóbbi évtizedekben nemzetközi viszonylatban is elismerten magas termelési színvonalat ért el, ami főként a termésátlagok kiugróan gyors növekedésével és a termékegységre jutó élőmunka-felhasználás jelentős csökkenésével jellemezhető. Ma azonban egyre több jelét látjuk annak, hogy a mezőgazdaság fejlődése stagnál, a gazdaságok jövedelmi helyzete romlik. Ezek a gondok nyilvánvalóan kötődnek a közgazdasági környezethez, az ország általános gazdasági helyzetéből fakadó nehézségekhez. Érthető tehát, ha elsősorban a gazdaság strukturális változtatásában keresik a megoldást, és mivel itt is bőven vannak sürgető feladatok, kevéssé figyelünk magának a termelési folyamatnak a megreformálására. Váginé dr. Jónás Anna kandidátus a Közgazdasági Szemle rovatvezetője