Közgazdasági Szemle – 1994.
március - † Nagy Tamás 1914–1993
Nagy Tamás 1914-1993 Meghalt Nagy Tamás, a politikai gazdaságtan professzora, „A tőke" fordítója. A közgazdaságtan művelői, oktatói közül keveseket övezett akkora tisztelet, mint őt. Az 1948-ban létrehozott Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen - mint az egyetem tényleges vezetőjének és mint a közgazdaságtan professzorának tekintélye osztatlan volt. Előadásait mindig zsúfolt teremben tartotta. A marxista politikai gazdaságtant adta elő, józanul érvelve, nem tévedésektől, hibáktól mentesen, de az intellektuális meggyőzésre törekedve. Mindig az értelemre és nem az érzelemre akart hatni. Mindig azt mondta, aminek igazságáról meg volt győződve. Nem ő tehetett róla, hogy - mai ismeretekkel mérve - előadásaiban bizony sok volt a hiba és az ideologikus tévtan. De azok más idők voltak, más volt a hallgatók, kollégák, a társadalom és az ő hite, meggyőződése. Aki akkor is élt és hallgatta őt, az tudja: kész csoda, hogy azt tudta adni, amit adott. Nagy igazság, hogy mindenkit annak a kornak a viszonyai alapján kell megítélni, amelyben élt. Ő a maga korában kiemelkedőt nyújtott, neve fogalommá vált. Nem véletlen, hogy megbecsülése, tekintélye mindvégig nagyobb volt, mint a legtöbb, tudományos rangban és hivatali pozícióban fölötte állóé. Életének utóbbi évtizedében korábbi önmagára tekintve magát „hithűnek" nevezte, mert korábban még nem tudta, sok minden, amiben hitt, nem igaz, vagy jó esetben csak féligazságnak nevezhető. De a „hithű" politikai gazdaságtan profeszszorból igen hamar reformközgazdász lett. 1953-ban csatlakozott a Nagy Imre kormányprogramjában vázolt gazdaságpolitikához, és annak főbb gondolatait egyetemi előadásaiban népszerűsítette. 1954 végétől mint az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének főosztályvezetője munkatársaival együtt már a központi tervutasításos rendszer anomáliáit, súlyos belső ellentmondásait vizsgálta. Nagy része volt abban, hogy az akkori Közgazdasági Intézet a reformgondolatok kialakításának műhelyévé vált. 1956. október 23-a után tagja lett az Értelmiségi Forradalmi Bizottságnak. A hatvanas évek közepe tájának időszakát tekintette élete legszebb éveinek. Ő lett a vezetője a gazdasági reform kidolgozására alapított reformbizottság mellett működő mechanizmustitkárságnak, amelynek tagjai a reformmunkálatok eredményeit szintetizálták, a kiforrott reformjavaslatok szövegét előkészítették, és az úgynevezett sárga-barna könyvben megjelenítették. Nem ők tehetnek arról, hogy súlyos kompromisszumok terhelték már a gazdasági reform bevezetését is. Nagy Tamás a kompromisszumokat, a reform irányelveitől való mind határozottabb visszalépéseket, a gazdasági irányítás recentralizálását mindig hevesen bírálta. A nyolcvanas évek első felében ismét részt vett a reformmunkálatokban. Ekkorra a pártvezetés belátta: a reform továbbvitelére van szükség. Néhány más munkatársával együtt azt a