Közgazdasági Szemle – 1994.

október - Rimler Judit: Munkanélküliség és foglalkoztatás a GDP függvényében hosszú távon

Munkanélküliség és foglalkoztatás a GDP függvényében 893 A gazdasági teljesítmény mérőszáma a GDP. Számításaink volumenének változását - országonként és statisztikánként változóan - vagy valamely megha­tározott év változatlan áron mért értékadata, vagy valamiféle bázison megadott volumenindexe reprezentálja. A foglalkoztatottság (rövidítése a modellben FLG) minden esetben főben van mérve. Az adatgyűjtés során két munkanélküliségi sorral találkoztunk: az egyik a százalékos formában megadott munkanélküliségi ráta (MNR), amely a munkanéllküliek számát viszonyítja a teljes munkaerő­számhoz (foglalkoztatottak és munkanélküliek), a másik a munkanélküliek szá­ma. Tekintve, hogy a két sor a foglalkoztatás viszonylag lassú változása miatt dinamikájában alig tér el egymástól a következőkben csak a rátával végzett szá­mítások eredményeivel foglalkozunk. A vizsgálat egyszerű matematikai statisztikai módszerekkel, trend- és reg­ressziószámítások segítségével elemzi a változók alakulását, és kísérel meg közöt­tük kapcsolatokat feltárni. A becsléseket, az idősorok erős autókorrelációja mi­att, az azt kezelni tudó ARI módszerrel végeztük. Eredmények Trendek és összefüggések hosszú távon A századfordulótól máig terjedő hosszú időszakban mindkét vizsgált országban a GDP közepes mértékben - évi átlagban 2-3 százalékkal - növekedett, ugyan­csak közepes mértékű szórás mellett, aminek a relatív nagyságát mutató variáci­ós együttható értéke 0,6-0,8. A szórás nagyobb része a növekedésnek és kisebb része a rövid távú ingadozásoknak tudható be. A foglalkoztatottság változása mérsékelt volt, különösen az Egyesült Királyságban, ahol növekedése nem érte el az évi fél százalékot sem. Az Egyesült Államokban az évi átlagos növekedés másfél százalékos volt. A foglalkoztatás szórása mindkét országban, a többi mu­tatóhoz képest, nagyon alacsony. (A variációs együttható értéke 0,1, illetve 0,4.) A munkanélküliségi ráta hosszú távú alakulására nem annyira a trendszerű vál­tozások, hanem sokkal inkább a rövid távú ingadozások a jellemzők. A munka­nélküliségi ráta évi átlagos változási üteme ugyanis mindkét országban igen ala­csony, az Egyesült Királyságban plusz 0,4, az Egyesült Államokban mínusz 0,3 százalék. Az igazán magas szórásértékekért­­ a maximális ráta 20-40-szerese a minimálisnak - a hosszú távú változások tehát nem lehetnek felelősek, csak a rövidek. Adott tehát három változó: a közepes ütemben növekvő és mérsékelten ingado­zó GDP, a lassan növekvő és még mérsékeltebben ingadozó foglalkoztatottság, és a korszakosan lassan változó, de rövid távon nagyon erősen ingadozó munkanélküli­ségi ráta. A kérdés az, megállapíthatók-e szignifikáns kapcsolatok ezek között az első pillantásra nagyon különbözően viselkedő változók között. Számítási eredményeink szerint, igen. Ezt az igent azonban nem annyira a trendszerű, hanem sokkal inkább a rövid távú együttmozgások indokolják. Azok a számítások, amelyekben a hosszú és a rövid távú változásokat egyaránt kifejező alapértékek szerepelnek, nem hoztak megfelelő eredményeket, sem a függvények illeszkedése, sem a becsült paraméterek megbízhatósága szempontjából. Az eredmények azonban látványosan megjavultak, amikor az eredeti értékeket azok logaritmusaival helyettesítettük. A leglineáris regressziók kielégítő eredménye a három változó rövid távú együttmozgásának a következménye. Nevezetesen annak, hogy a GDP és a foglalkoztatottság évről évre együtt nő vagy csökken, míg a munkanélküliségi ráta, ugyancsak szabályosan, de velük ellentétes irányban változik: amikor a GDP és a foglalkoztatás nő, ez csökken.

Next