Közgazdasági Szemle – 2008.

január - Kornai János köszöntése

Közgazdasági Szemle, LV. évf., 2008. január (1-2. o.) Kornai János köszöntése A tudomány világában kivételes jelenség, hogy egy gazdag életpálya kiemelkedő tudo­mányos eredményeinek összegzésére korainak bizonyul a 80. születésnap. Kornai János e nevezetes dátumot megelőző évben is világszerte nagy figyelmet keltő könyveket és cikkeket publikált, és 2008-ban is hasonló teljesítményt várhatunk. Még szinte le sem jött a nyomdagépről a Szocializmus, kapitalizmus, demokrácia és rendszerváltás című köte­te, amikor az oroszul olvasók már kézbe vehették A gondolat erejével című, nagy figyel­met kiváltó önéletrajzi könyvének Moszkvában megjelent változatát, miközben ugyanen­nek a műnek csodálatosan szép angol kiadása már számtalan olvasóra lelt szerte a világ­ban. Ez évben megjelent cikkei is töretlen alkotókedvről, újító szellemről tanúskodnak. Kornai János személyes és szakmai fejlődése átfogta a hosszú és drámai 20. század nagy részét, és átnyúlik az új 21. századba is. Ha valaki Kornai tudományos pályájának leírására vállalkozna, legalább négy területen kellene komoly szellemi háttérrel rendel­keznie: az empirikus vállalatelemzésben, a matematikai közgazdaságtanban, a mikro­ökonómiában és az összehasonlító közgazdaságtanban. Kornai életútja a magyar közgazdászok között abban is egyedinek bizonyult, hogy pályája elején, amikor eltávolították a Közgazdaságtudományi Intézetből, egyfajta mene­kültként az ipari kutatásokban hasznosította képességeit, miközben felhasználta a bősége­sen rendelkezésére álló időt, hogy felfedezze a társadalomtudományok legkevésbé ideo­logikus területét, a matematikai közgazdaságtant. Abban a korban Kelet-Európában szo­katlanul, mindent megtett azért, hogy magávévá tegye és uralja a közgazdaságtan anali­tikus eszköztárát. Egyfajta intellektuális kárpótlásként ezekért az erőfeszítésekért, Kornai János képes volt elfogulatlan szemmel és friss aggyal szemügyre venni a neoklasszikus közgazdaságtant, amire az ebben az irányzatban iskolázott elmék ilyen mértékben való­színűleg sohasem lennének képesek. Ennek a látszólag kívülálló megközelítésnek az ered­ménye az Anti-equilibrium, amely jókora tüskeként hatott a főáramú közgazdaságtan testébe. Együtt a matematikai közgazdaságtan (eleddig egyetlen Nobel-díjjal elismert) kelet-európai képviselőjével, a szigorúan ideológiamentes közgazdaságtant művelő Kantoroviccsal, Kornai vált a világ eme részének legismertebb közgazdászává. Stockholmi tartózkodásának gyümölcse, A hiány című könyve felkavarta a reformok vizét a késő hetvenes években. Magyarország külföldi adósságának a felduzzadása vilá­gossá tette, hogy a szocialista gazdasági modell megreformált változatában sem életké­pes. Kissé lecsupaszítva a könyv üzenetét, egértelművé tette, hogy a hiány az állami tulajdonra alapozott és piac nélkül működő szocializmusban nem a kivétel, hanem a szabály. A hiány című mű logikája tökéletesen világos: a szocializmus problémáit a rendszer keretein belül nem lehet orvosolni. Ez azzal egyenértékű, hogy nincs olyan közgazdasági érvrendszer, amely a szocialista rezsim létezését igazolná. Ideológiai és politikai megfontolásoknak természetesen szintén meglehet a saját logikájuk, de akkor meg kell magyarázni, hogy miért van elsőbbségük a közgazdasági gondolkodással szem­ben. Ilyen magyarázattal azonban egyetlen hatalmon lévő politikus sem szolgált az 1980-as évek legvégéig. Fontos megjegyezni, hogy a szocializmus életképtelenségét bizonyító

Next