Közlekedés, 1953 (45. évfolyam, 1-3. szám)

1953-01-06 / 1. szám

»953 JANUÁR 6. KÖZLEKEDÉS’ — GÉPJÁRMŰVEZETŐK, AUTÓJAVÍTÓK ÉS REPÜLŐK LAPJA Mi a MA­VAUT feladata az új évben és hogyan hajtja végre ? Vállalatunk dolgozóinak még élénken emlékezetében él, ho­gyan festett a MAVAUT a fel­szabadulás után, milyen körül­mények között hagyták hátra a fa­sisztáik ezt a vállalatot is, hogyan emelték ki a dolgozók a gépeket a romok alól s hogyan építettek át tíz roncskocsiból egy hasz­nálhatót. De hősi munka után — nem sok kocsival ugyan — mégis megindult a vérkeringés, megindult az országban a for­galom. A vasúti forgalom fejlő­dése után,a­ MÁVAUT-nál rövid időre visszaesés mutatkozott, amelynek az a magyarázata, hogy a párhuzamosan futó vo­nalakról az olcsóbb vonat levet­te a terhet. Ez azonban csak rövid ideig tartott. Nemso­kára a MAVAUT is hatalmas fejlődésnek indult. A vasúttól és munkahelyüktől távollakó dolgozóink — főként a­ bányászok — gépkocsikat, autó­buszokat kaptak és folyamato­san kapnak ma is. Ott, ahol nincs vagy nem lehet vasút, a MAVAUT-jár­a­tok helyettesítik azt és különösen fontos felada­­­tot tölt be a vállalat munká­sjá­­rataival. Hogy a gyakorlatban mennyire nyilvánul meg a mun­kásjáratok kezelésének súly­ponti volta, azt bizonyítja az a tény, hogy az elmúlt év terv­feladatai közül egyedül a bevé­tel terén maradtunk le. Ennek legfőbb magyarázata az, hogy elsősorban a bányász- és mun­kásjáratok zavartalanságát igye­keztünk biztosítani s így némi­leg visszaestünk a polgári jára­tok kiszolgálása terén. Termé­szetes, hogy emiatt a polgári járatok utasai, de nem egy eset­ben a mun­kásjáratok utasai is egy-egy késés vagy közlekedési zavar esetén a MÁVAUT-ot hi­báztatták, szidták. Be kell val­lanunk, hogy ezeknek a bírála­toknak igen sokszor alap­juk van és Gerő elvtársnak a Központi Vezetőség ülésén elmondott be­szédét magunkra is vonatkoztat­hatjuk. Gerő elvtárs foglalko­zott a szénbányászat októberi és novemberi tervlemaradásával és ez a kritika nekünk is szól. Ha megvizsgáljuk, hogy eleget tet­tünk-e­­a szénbányászok szállí­tásánál ránk háruló feladatok­nak, meg kell állapítanunk, hogy nem. Igen sokszor volt késés és gyakran fordultak elő járat­kimaradások. Hozzá kell ten­nünk, hogy vannak nehézsé­geink. Sokszor küzdünk anyag­hiánnyal. Ha azonban vállala­tunk minden dolgozója átérzi a terv teljesítéséért folyó harc je­lentőségét és felszámolja a munkafegyelem terén mutatkozó hiányosságokat, úgy végre tud­juk hajtani Gerő elvtárs beszé­dének azt a részét is, amely 1953-as tervünkre vonatkozik. Komoly feladataink vannak személyzetünk és az utazóközön­ség közötti viszony rendezése terén is. Különösen sok panasz hangzik el az utóbbi időben az utazószemélyzet udvariatlan vi­selkedése miatt. Ez­t a hibát az új esztendőben teljesen ki kell küszöbölnünk azzal, hogy sze­mélyzetünket a helyes viselke­désre neveljük. Az 1953-as évben hatalmas feladatok várnak ránk. Gépkocsi­parkunk jelenleg háromszorosa a­ háború előttinek, viszont 3,5 százalékkal több utast kell el­szállítanunk, mint 1952-ben. Az el­múlt évben hazai iparunk olyan nagyszámú Ikarus 30 és Csepel DJ 350 típusú gépkocsival látta el váll­a­latonkat, hogy ez kocsi­parkunknak mintegy felét ké­pezi. Az új esztendőben ú­jabb típusok sorozatait kapjuk. Ter­mészetes dolog, hogy ebben az esztendőben is legfontosabb fel­adatunk bányász- és munkás­­járataink súlyponti kérdésként való kezelése. Természetesen na­gyobb lehetőség nyílik ebben az évben arra is, hogy elavult ko­csijainknak korszerű hazai autó­buszokkal való felváltásával ki­­bővíthessük és felfrissíthessük polgári járatainkat is. Vállalatunknál a szocialistás munkaverseny szép eredménye­ket ért el, vannak azonban hiá­nyosságok is. Súlyos hiba, hogy a verseny hullámzó, nem egyen­letesen emelkedő irányzatú.­­En-­ nek eredménye az is, hogy a múlt év januárjában megnyert minisztertanácsi vándorzászlót augusztusban elvitték tőlünk. November 7-én székesfehérvári főnökségünk elnyerte az élüzem csillagot. Erről már nem mon­dunk le, sőt, harcot indítunk a minisztertanács vándorzászlajá­nak visszahódításáért i­s. Ennek érdekében feltétlenül változtat­nunk tell gépkocsivezetőink ma­gatartásán. Keményebb harcot kell indítanunk a balesetek el­len és ezért az új évbek­ na­gyobb súlyt kell fektetnünk az oktatás és ellenőrzés kérdésére. Összefoglalva: az új tervév­ben továbbra is elsőrendű fel­adatként kell kezelnünk a bá­nyász- és munkásjáratok kérdé­sét és változtatnunk kell pol­gári járatainknál a közlekedés minőségén. Fel kell számolnunk a munkafegyelem terén lévő hiányosságokat, fokozni kell a harcot a balesetmentes közleke­désért. Meg kell javítanunk a gazdasági vezetés színvonalát és eme­ln­nk kell minden egyes dolgozónk szakmai és politikai képzettségét. Ezeknek a felada­toknak a végrehajtásáért indu­lunk harcba, az új tervév sikere érdekében. Hidasi György, a­ MAVAUT igazgatója A sztahanovista címek odaítélése az igazgató megtisztelő joga Pártunk több ízben rámutatott arra, hogy a Sztahanov-moz­­galom fejlődését gyakran aka­dályozza a bürokrácia. Ez so­k esetben abban nyilvánul meg, hogy a dolgozó késedelmesen, a vállalati központ, tröszt és mi­nisztérium hosszú láncolatán keresztül kapta meg a sztaha­novista kitüntetést. A felterjesz­téseknek ez a hosszú vándor­últa, lehetőséget adott a­ huza­vonára, az aktatologatásra és arra, hogy érdemes dolgozókat elüssenek a sztahanovista okle­véltől, vagy jelvénytől. Ezeket a hibákat kívánta meg­szüntetni az a miniszteri uta­sítás, amely kimondta, hogy 1952 november 1-től a 250 mun­kást, vagy forgalmi alkalmazot­tat meghaladó létszámú válla­latok igazgatói jogosultak a sztahanovista okleveleket adni. Ez az utasítás lehetővé teszi, hogy az igazgató felelőssége, a megtisztelő sztahanovista rím adományozásában is kidombo­rodjék.­­ Ez a helyes intézkedés azon­ban csak akkor éri el célját, ha az igazgató megfelelően él ez­zel a jogával és valóban arra érdemes, a munkában élenjáró, magatartásában példamutató, dolgozókat tüntet ki­lóbé, kell tekintettel lenni a­­sztahanovista cím odaítélésé­nél? Elsősorban a dolgozók telje­sítményére. Sztahanovista csak az lehet, aki átlagon felüli tel­jesítményt ér el Ez az átlagon felüli teljesítményt megmutat­kozhat mennyiségben, de minő­ségben és­ anyagtakarékosság­ban is. Tehát nemcsak az lehet sztahanovista, aki meghatáro­zott ideig túlteljesíti a nor­mát, hanem olyan dolgozó is, aki az átlagosnál jobb minő­ségű munkát végez, vagy több anyagot takarít meg. A minisz­térium főosztályai közlekedési áganként kidolgozták azokat a feltételeket, azokat a szinteket, amelyek a sztahanovista cím eléréséhez szükségesek. Ezek a szintek azonban nem felelnek meg egyformánn minden üzem adottságainak. Helyi sajátossá­gok indokolhatják, hogy a szin­tektől lefelé, vagy felfelé keve­set eltérjünk. A sztahanovista cím odaítélé­sénél — a teljesítmény vizsgá­lata mellett — figyelembe kell venni a dolgozó magatartását is. Nem méltó a sztahanovista­­cím viselésére az a dolgozó, aki a munkafegyelmet nem tartja be, vagy magatartása egyéb te­­kintetben nem példamutató. Ha ilyen dolgozót tüntetnénk ki sztahanovista oklevéllel, vagy jelvénnyel, ez lejáratása lenne a büszke sztahanovista címnek s méltán vonná maga után a többi dolgozó felháborodását. A dolgozó magatartását elsősor­ban­ azok hivatottak megítélni, akikkel együtt végzi munkáját. A sztahanovista cím adomá­nyozási joga nagyobb felelős­séget jelent az igazgató számá­ra, de az igazgatónak bátran kell élnie azzal a megtisztelő lehetőséggel, hogy a régiek mel­lett új sztahanovistákat vonhat be a terv teljesítéséért, a leg­fejlettebb technikáért harcolok csapatába. Radó Dezső Kitüntették a legjobb közúti járművezetőket A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága, a budapesti rendőr­­főkapitányság közlekedési osz­tálya és a Közlekedési és Szál­lítási Dolgozók Szakszervezete közös ünnepségén másodízben jutalmazták meg a főváros for­galmában példamutatóan dol­gozó gépkocsivezetőket, hajtó­kat és villamosvezetőket. 40.000 forint pénzjutalmat, oklevelet kaptak jutalmul azok a közúti járművezetők, akik baleset - és kihágás nélkül végzik feladatu­kat, védik a gondjaikra bízott nagyértékű járműveket és óv­ják a legfőbb értéket, az em­bert. Az ünnepségen Földvári Ala­dár elvtárs, a szakszervezet el­nöke méltatta a „Vezess bal­eset nélkül”-mozgalom nagy népgazdasági jelentőségét. Az élenjáró szovjet sztahanovista és Sztálin-díjas gépkocsivezetők útmutatása alapján elindult mozgalom nálunk is hatalmas értéket takarít meg évente a népgazdaságnak. A 100.000 kilo­méteres mozgalomban részvevő gépkocsivezetőket és a baleset­­mentes közlekedésben élenjáró­kat arra buzdította, segítsék a­z elmaradókat, neveljék meg azo­kat, akik a balesetekkel meg­károsítják a közösséget. A bal­esetek okozta károkból évente 75 Ikarrus-autóbuszt­­lehetne be­szerezni, forgalomba állítani. Az 1500, 1000 és 500 forintos ju­talmakat Baranyai János elv­­társ, a VB elnökhelyettese osz­totta ki. Varga R. József elvtársat, a Fővárosi Autóbuszüzem gépkocsi­­vezetőjét 1500 forinttal és oklevéllel tüntették ki. Varga elvtárs 21 év alatt egyetlen balesetet és kihágást sem követett el. Fischer Jenőné elvtársnő, az Autóbuszüzem kétszeres sztahanovis­tája is kitüntetést kapott jó munkájáért. 1951 óta nem volt balesete és kihágása, GF 333. számú autóbuszával 169.000 kilométert ért el. Cubek Lajos elvtárs, a IV. sz. TEFU gépkocsivezetője példamu­tatói vesz részt a „Vezess baleset nélkül” és a 100.000 kilométeres mozgalomban. Húsz év alatt nem volt balesete és kihágása gép­kocsijával 109.000 kilométert ért el. A KRESZ a gépkocsivezető védelmezője A közlekedésügyi miniszté­rium gépjárműközlekedési fő­osztályán­ nemrég alakult meg a balesetelhárítási csoport, amely fontos fel­a­datának tekinti a közúti balesetek elleni harc fokozását. A balesetelhárítási csoport dolgozói ankétokat ren­deznek a közlekedési vállalatok dolgozóinak bevonásával, tájé­koztatják őket a feladatokról, a balesetek megelőzésének jelen­tőségéről. Legutóbb az V.. sz. TEFU gépkocsivezetői részére tartott beszámolót Dömény Ist­ván, a balesetelhárítási csoport dolgozója. A bevezetőben a munkafegye­lem megszilárdításának jelen­tőségével foglalkozott. Megál­la­­­pította, hogy ezen a téren van javulás, de ez korántsem kielé­gítő. Azo­k a gépkocsivezetők, akiknek munkafegyelme mélyen áttérzett öntudaton alapul, egész szolgálatuk alatt fegyelmezett, öntudatos magatartást tanúsíta­nak és a KRESZ szabályait mindenkor betartják. A KRESZ a gépkocsivezető védelmezője. Elmondotta, hogy az V. sz. „TEFU-b­a áll a gépkocsialtomaniu Tt­l.7 százalékkal, a kilométertel­­jesítmény 43,6 százalékkal, ugyanakkor a balesetek száma egy év alatt 68,7 százalékkal növekedett, az okozott anyagi kár összege több mint 600 szá­zalékkal, az egymillió kilomé­terre eső kárösszeg pedig 10.000 forinttal emelkedett. Ebből az adatfelsorolásból is látható, hogy a balesetek növekedése, a balesetek által okozott anyagi kár nincsen arányban a válla­lat fejlődésével a balesetek száma és az okozott anyagi kár lényegesen több. Ennek oka az, hogy a vállalat gépjárművezetői a baleseteik elleni küzdelmet, a balesetmentes közlekedés meg­valósítását eddig nem tekintették harci feladatoknak. A továbbiakban a baleset el­leni harcban való fokozottabb részvételre szólította fel a gép­kocsivezetőket, ismertette kon­krét feladataikat, amelyeknek jó végrehajtásával segítik válla­latuk fejlődését. Az én munkamódszerem Elmondotta: Tószegi József, a MÁVAUT kétszeres sztahanovista gépkocsivezetője Hegyi terepen való gépkocsi­vezetés a gépkocsivezetőtől na­gyobb gondot és figyelmet kíván és több felelősség hárul a gép­kocsivezetőre. Ezért szükséges az, hogy hegyi járat előtt gép­kocsinkat a legnagyobb gonddal átvizsgáljuk. Főként a kormányt és a fékeket. Ilyen terepen való közlekedésnél a csúszós vagy havas úton az egyenlőtlenül fogó fékek a legnagyobb veszélyt rej­tik magukban. Ezért lejtőn- le­felé sose bízzuk magunkat tisz­tán a fékekre és bátozabb féke­zést ne­­is gyakoroljunk, mert a hosszú fékezés következtében a fékek bemelegednek és hatásuk nem kielégítő. Ezért mindig olyan sebességbe kapcsoljuk be a motort, hogy a kocsi lendüle­tét fékezés nélkül is vissza tud­juk tartani, illetve a kocsi len­dületét, megszaladását meg tud­juk akadályozni. A vezetésnél elsősorban men­tiig a biztonságot tartsuk szem előtt, soha ne gondoljunk arra, hogy kikapcsolt motorral men­jünk hegyről lefelé, mert ez előbb vagy utóbb balesetet idéz elő. Kanyarban vagy emelkedők tetején soha ne előzzünk, mert nem tudjuk és nem is látjuk azt, hogy az esetleg szembejövő ko­csi miikor ér oda, ahol mi elő­zésben vagyunk. Üzemanyagtarkar­ékosság szem­pontjából kihasználhatjuk a te­repviszonyokat oly módon, hogy lejtőn teljesen gáz nélkül jö­vünk le és emelkedés előtt, m­a a terep-és a látási viszonyok meg­engedik, olyan lendületbe hoz­z­zuk a kocsinkat, hogy felfelé ha­ladva, ne sokat kelljen kap­csolni és ha mégis kell, akkor azt idejekorán, kellő fordulatnál végezzük, nehogy visszaessen a motor fordu­lati száma és ezáltal e'ö'­ről kelljen kezdeni a kapcso­lásokat. Ez üzemanyagpazsar­­lást idéz elő és ki vagyunk téve annak, hogy havas, jeges útjon a kései kapcsolás következtében a kerekek forgása is és a kocsi lendülete visszaesik és nem bí­runk tovább menni. M­yenkor, ha csúszós, havas az út, felliszórás után annyi gázzal induljunk, hogy éppen a kocsi el tudjon in­­­dulni. A motort fölöslegesen ne tú­­ráztassuk, illetve nagy gázzal ne házas­sunk, mert ez árt a mo­tornak, a bekapcsolt sebesség­nek megfelelően nagyobb sebes­séget úgys­em tudunk elérni, ez csak a motor rovására és az­ üzemanyag fölösleges fogyasz­tására vezethet. Nekem és a váltótársamnak, Kovács Márton elvtá­rsnak, a fentiek betart­ottáv­al sikerült a motort fődarabja­vítás nélkül, az útvonal szorzószámát beszámít­­va, 460.000 kilométert baleset és karambol nélkül megtenni. S Élenjár a munkamódszerátadásban A Nyíregyházi TEFU egyik legjobb gépkocsivezetője Gé­­gény János elvtárs. Közel há­rom éve dolgozik a vállalatinál és­ jó munkájával megszerezte a sztahanovista jelvényt. VT 745 számú gépkocsijával, ame­lyet a Szigetvári­ úti garázs dol­gozói építettek újjá, 110.000 ki­lométert tett meg fődarab­­csere nélkül.­­ Gégény János pártonkívüli, de a párt útmutatását követve lendületesen kiveszi a részét a békeharcból, a­­ balesetmentes közlekedésből, a munkamódszer­­átadásból. „Nem gombolkozik be", nem tartja titokban tapasztalatait, szívesen átadja a fiataloknak. Legutóbb Mócsán Andrásnak segített, hogy még jobb gépko­csivezető legyen, jelenleg pedig Lakatos Zoltánnénak adja át munkamódszerét. Lakatosné nemrég még segédmunkásként dolgozott a vállalatinál, majd gépkocsivezetőnek jelentkezett. A tanfolyamot sikerrel tette le. Gégény elvtárs sokat magyaráz neki, hogyan takarékoskodjék az üzemanyaggal, hogyan in­duljon, megismerteti vele a közlekedési szabályokat. Leg­utóbb, amikor Nyíregyházán őssézi vásárt tartottak, Gégény János beült Lakatos Zoltánná mellé a vezetőfülkébe. Laka­tosné vezette a kocsit és Gé­gény elvtárs a nagy soka­da­­lomban oktatta, tanította a for­galmi szabályokra, a sebes­ségre, tennivalókra. „Ezen a napon többet tanultam, mint egy hét alatt a kis forgalom­ban. Gégény elvtárs­­nem ide­geskedett, nem kábált velem, szépen megmondta, mit kell tennem", — mondotta. Laka­tosné.­­ Gégény elvtárs nem elégszik meg az eddigi eredményekkel, még több gépkocsivezető társá­nak akar segítségére lenni Részt vett a Népszava szerda tanácskozáson, is és az ott szer­zett tapasztalatokat át akarja adni dolgozótársainak a Szta­­hanov-körbe­. Kilencvenezer kilométer az YD 265-ös Csepel-gépkocsival A szakma legjobb dolgozója címért folyó verseny legutóbbi kiértékelése alkalmával a „leg­jobb teher gépkocsivezető" címet Kerekes Lajos elvtársnak, a III. sz­TEFU gépkocsivezetőjének ítélték. Kerekes elvtárs kétszeres sztahanovista, az oklevelet 1951 januárban, a jelvényt 1952 no­vember 7-re kapta meg. Legnagyobb büszkesége az YD 265-ös rendszámú Csepel Diesel gépkocsi. Olyan szeretet­tel beszél róla, mint az apa a kisfiáról. Ápolja, gondozza a rábízott gépkocsit, ahogyan ezt a szovjet gépkocsivezetőktől ta­nulta. Gépével 90.000 kilométert ért el eddig, de a gépkocsiveze­tők Népszava-szerda tanácsko­zásán megfogadta, hogy eléri Bellér György gépkocsivezető 143.000 kilométeres teljesítmé­nyét sőt 7000 kilométerrel meg­toldja. Leváltó­ját, Pokorny Lajost se­gíti, átadja neki munkamódsze­rét, hogy ő is mielőbb az élen­járók sorába kerüljön. Mindket­ten jelentős mennyiségű üzem­anyagot takarítanak meg. Átlag­ban 20—25 százalékot, de volt eset, amikor 27 százalékig is felvitték. Kerekes elvtársat gép­kocsivezető társai szeretik, meg­becsülik, de vannak, akik kétel­kednek eredményeiben. Voltak például, akik nem hitték a 25 százalékos üzemanyagmegtaka­rí­ást. Három napig ellenőr mérte a fogyasztást és bebizo­nyosodott , hogy az adatok iga­zak. „A­­ gépkocsi gazdaságos üzemeltetésének két fontos kö­vetelménye van: 1. műszakilag rendben legyen 2. szakszerűen kell vezetni a kocsit. Egyik a másik nélkül nem sokat ér. Hiá­ba van a gépkocsi műszakilag rendben, ha a gépkocsivezető nem tekinti szakmáját hivatás­nak." így beszél szakmájáról Kerekes elvtárs. A KRESZ szabályéul ponto­san betartja, 14 éve vezet gép­kocsit, ezalatt egyetlen kihá­gást, balesetet nem követett­­.

Next