Közlekedés, 1953 (45. évfolyam, 1-3. szám)

1953-01-06 / 1. szám

4 KÖZLEKEDÉS­I GÉPJÁRMŰVEZETŐK, AUTÓJAVÍTÓK ÉS REPÜLŐK LAPJA 1933 JANUÁR 1. „Mit tanultam a százezer kilométer című könyvből** Ankét a FŐTEFU-nál Anatolij Ribakov regényéből­ ­.A magyar nép olvasó néppé válik, olvasva és ta­nulva építi a szocializmust." (Révai József) A FŐTEFU Fiumei­ úti tele­pének kultúrtermében vagyunk. A terem zsúfolásig megtelt gépkocsivezetőkkel, vendégek­­kel. A vállalat gépkocsivezetői gyű­ltek össze, hogy a Sztahaj­movista és Műszaki Továbbfej­lesztő Kör ankétjén beszámol­janak: mit­­ tanultak Ribakov szovjet író „Százezer kilométer" című regényéből. A legtöbb gépkocsivezetőnek most­­telt le a szolgálata, haza se mentek, egyenesen idejöttek a kutartterembe, mert nem min­dennapi eseménynek akarnak részesei lenni. Itt ülnek sorban a székeken és padokon a jelvé­­nyes és okleveles sztahanovis­ták, akik a város forgalmában a pillanatok tört része alatt vil­lámgyorsan felismerik a helyze­tet és aszerint cselekszenek — most kissé izgatottak, mert szá­­­­mukra szokatlan helyzet előtt állnak. Ennek azonban hamar végeszakad, mert az ankét elő­adója, Vedres József elvtárs megkezdi beszámolóját a közle­kedési dolgozók körében nagy népszerűségnek örvendő regény­ről. A gépkocsivezetők helyes­­lő­en bólongatnak, amikor arról beszél, hogy Ribakov elvtárs műve nem egyszerű regény, ha­nem olyan irodalmi munka, amely az autós és teherfuvaro­zással foglalkozó vállalatokat közelről érdekli. „Minden lapja, minden sora az autófuvarozás eleven, mozgalmas életének áb­rázolója. Az író erénye, hogy az olvasó — különösen a tehergép­kocsizás területén jártas olvasó !— nyomban beleéli magát idő­ben és térben mindabba, amit az író­ közölni akar... Megismerke­dünk az emberekkel, a regény hús-vér elevenségű alakjaival. Szinte észrevétlenül csöppenünk be a telep gazdasági, műszaki problémáiba”. Vedres elvtárs a maga és dolgozótársai élményei­ről számolt be. Egy-egy fejezet után elfelejtettek lapozni, kezük ott maradt a szétnyitott könyv oldalain és elgondolkoztak az olvasottakon, úgy érezték, hogy­ Ribakov az ő üzemük, az ő autófuvarozási vállalatuk pro­blémáiról ír, mintha a zagrajzs­­szki váll­alat itt lenne a Fiumei­­úton. Vedres elvtárs nagy gonddal készített beszámolója után a hozzászólások következtek. A vállalat dolgozói sorra elmon­dották, mit tanultak Ribakov elvtárs nagysikerű regényéből, ebből a kincsestárból, hogyan hasznosítják a tanultakat a munkájukban. A gépkocsiveze­tők bátran bíráltak, nyíltan fel­tárták azokat a hibákat, amelyek munká­juk közben előfordulnak, javaslatokat tettek a hibák meg­szüntetésére. Ribakov emvtárs kitűnő regé­nye adott segítséget a FOTEFU gépkocsivezetőinek, dolgozóinak, hogy a szállításoknál mutatkozó hibák ellen úgy harcoljana­k, mint Demin, a zagrjazsszki gép­­kocsiállomás első százezres gép­kocsivezetője Poljakov elvtárs, igazgató, Timosin párttitkár, Nyura Vorobjeva gépkocsiveze­tőnő és a többiek. * Milyen hibák mulasztások fordulnak elő a FŐTEFU és a sz­á­l­l­í­tt­a­t­ók munkájában ? Martis Béla elvtárs, igazgató elmondotta, hogy a szállíttató vállalatok nagy többsége ahelyett hogy a munka jobb megszerve­zésével foglalkozna, a tűzoltó­­módszert alkalmazza: „oda kap, ahol ég.” Sok esetben a „jócsen­gésű” munkahelyeket emlegetik, amikor gépkocsit igényelnek, a valóságban súlyosan megkáro­sítják a népgazdaságot.. A FŐ­KERT például átiratot intézett a tanács kommunális osztályá­hoz, Baráth elvtárshoz, közölték, hogy azért nem tudják teljesíte­ni az előírt 42,5 százalékos gép­kocsikihasználást, mert a Petőfi­­hídi és gellérthegyi munkák ezt „nem teszik lehetővé”. Mar­­tu­s elvtárs így folytatta: Meg­vizsgáltuk a FŐKERT-hez irá­nyított gépkocsik tíznapos mun­káját és megállapítottuk, hogy II menetlevélen a rakott kilo­méter 409, míg az üres kilomé­ter 1002 volt, de még csak vé­letlenül sem fordult elő ezeken a fuvarleveleken a gellérthegyi, vagy a Petőfi-hídi munkahely. A szovjet regény tanította meg Martis elvtársat arra is, hogy szorosabb kapcsolatot épít­sen ki a FŐTEFA és a szállít­tató vállalatok között. Felkeresik a vállalatokat és tíznaponkint átadják a dekádjelentéseket, amelyben feltüntetik, ha nem használták ki a gépkocsikat az előírt határig. A fuvaroztatókkal megbeszélik a gépkocsik gazda­ságosabb kihasználásának lehe­tőségeit. Felkeresték a tanács tüze­mrészlegét, amelynek napon­ta 15 gépkocsit adnak. Javasolták hogy a Körösi Csorna­ úti telep­ről ne rendeljék feleslegesen a kocsit a Révész­ utcába és on­nan üresen ne küldjék tovább a Józsefvárosi pályaudvarra, mert ezzel összesen húsz üres kilométert tesz meg egy-egy ko­csi. Helyette egyenesen a Körösi Csoma­ útról a Józsefvárosi pá­lyaudvarra irányítják. Poliakov elvtárs, a zagrjazs­szki állomás igazgatója módsze­rét alkalmazta Martis elvtárs és a forgalmi osztály vezetője, Bám­kuti­el társ, amikor meg­vonta a gépkocsikat azoktól a vállalatoktól, amelyek nem használják ki gazdaságosan. El­rettentő példaként felsorolunk néhány vállalatot, amely sem­mibe veszi a rendelkezéseket, a takarékosságot, a népgazdaság érdeké­t. Novemberben a gépko­csik ki nem használási rekord­ját a Gázkészülékgyártó Válla­lat tartotta, amely az előírt 42,5 százalék helyett csak 2,7 száza­lékban használta ki a FŐTEFU gépkocsiját. Nem sokkal marad el ettől az eredménytől a tanács pénzügyi ■osztálya zálogházi részlege, amelynek rossz mun­kájáról Gyenge Lajos gépkocsi­­vezető feljegyzése számol be. Gyenge Lajos november 9-én 11 órából 9 óra 10 percet állt gép­kocsijával és a 3,5 tonnás gép­pel egy­ szekrényt, egy lábast, három fedőt, két sótartót és pár hasonló apróságot szállított ösz­­szesen négy mázsa súlyban. 10-én, egy nappal később már ezt a „rekordját” sem tudta el­érni egy sezlon egy toalett­­tükör és egy rádió elszál­lításával, összesen 3­ mázsa súlyban. Még rosszabb volt a folytatás: 11-én Gyenge elvtárs még kevesebbet szállított, mindössze egy tükröt kellett továbbítania reggel 9- től déli 12-ig. Ekkor újabb „fu­vart” kapott: 12 órától estig egy 26 forint értékű virágvázát szállított öt kiló súlyban. Gyen­ge elvtárs jelentette a forgalmi osztálynak azt a bűnös pazar­lást, amelyet a szállíttató követ el vele és gépkocsijával. (Úgy látszik a tanács pénzügyi osz­tályának zálogházi részlege nem hallott a takarékossági mozgalomról, jó lenne, ha az erre vonatkozó part- és kor­mányhatározatokat alaposan át­tanulmányozná! ) Gutai László gépkocsivezető jelentése arról panaszkodott hogy a Fővárosi Útépítő hibájá­ból november 27-én 6 óra 20 per­cig egyhelyben állt gépkocsijá­val. Szabó Kálmán felolvasott jelentéséből az derült ki, hogy a Fővárosi I. ker. Tatarozó Válla­lat te hanyag a­ szállítás meg­szervezésében, mert 8 rakott ki­lométert­ és 50—60 üres kilomé­tert tesz meg, a kocsit 5—15 mázsával közlekedtetik. Neuhold József is bírálta azo­kat a száll­íttatókat, akik 8 ton­nás gépkocsiját 50—60, sőt néha még ennél is kevesebb súlyú te­herrel használják ki, súlyos hiba, hogy a visszajuvart nem tudják megvalósítani a szállíttatók. Monostori Rezső sztahanovis­ta gépkocsivezető arról a harc­ról számolt be, amelyet a Lőrin­ci Téglagyár igazgatójával foly­tatott, a gépkocsi helyes kihasz­nálásával kapcsolatban. Bódis János sztahanovista gépkocsivezető arra hívta fel dolgozótársait, tekintsék példa­képüknek Demint és társait, akik azonnal jelentik igazgató­juknak, ha a gépkocsijukat­ a szállíttató ácsorogtatja, nem használja ki. Ezután bejelen­tette, hogy a vállalatnál meg­alakult a Ribakov-brigád, amely a gazdaságos fuvarozást, a leg­jobb kocsi kihasználást, az üzem­­anyyagtakarékosság elősegítését és az üres kilométerek csökken­tését tekinti feladatának. Holvai Mihály sztahanovista arra kérte az igazgatót, ne küld­jenek kocsit azoknak a vállala­toknak, amelyek hátralékban vannak a fuvardíjjal. Az ankéton számos javaslat hangzott el. Kovács Zoltán, a Budapesti Vegyesipari Tröszt főkönyvelője javasolta, hogy a fuvaroztató vállalatok hozzanak létre olyan szervet, amely meg­szervezi a fuvaroztatók szállítá­sát, gondoskodik a visszafuvar­­ról, a gépkocsik helyes kihasz­nálásáról. Bánkuti József elvtárs java­solta: tegyék kötelezővé a fővá­rosi vállalatok számára is a szállítási tervek e­lőreké­szít­és­ét, mert ezzel a­­kocsikat jobban el tudják osztani, a rövidebb-hosz­­szabb fuvaroknál társítani tud­ják az útvonalban egyező fuva­rokat. Bánkuti elvtárs javaslatá­ra az ankét részvevői táviratot küldtek Ribakov elvtársnak, megköszönték értékes művét, amely nagy segítséget adott munkájukhoz. Számos gépkocsivezető, a vál­lalat igazgatója tett többször is említést a tanács IX. Közleke­dési igazgatóságáról, amely nem támogatja a FŐTEFU dol­gozóit a feladatok elvégzésében, kezdeményezései megvalósításá­ban. Megtörtént több ízben is,­ hogy sürgős jellegű kérdésükre hetekkel később kaptak választ a tanácstól. Ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell a Köz­lekedési Igazgatóságnak. A FŐTEFA a Ribakov-könyvből átvett tapasztalatokkal akarja fejlődését előre vinni, a tanács­nak ebben segítenie kell. A FOTEFU dolgozói olvas­ták, áttanulmányozták Rabakov „Százezer kilométer” című regé­nyét, a felbecsül­hetet­len értékű szovjet útmulza­tásokat felhasz­nál­ják munkájukban, segítik a fuvaroztatókat feladataik meg­oldásában — ezzel a maguk te­rületén hatékonyabban kiveszik a részüket a szocializmus építé­séből. A balatoni országúton Ivócs Béla elvtárs, a KM VI. főosztá­lyának helyettes vezetője és a TEFU központ igazgatója, Hal­mai elvtárs személyesen tartot­tak az egyik nap közúti ellenőr­zést. Gárdonyban az egyik ven­déglő előtt találták az YN 422. rendszámú tehergépkocsit. Első gondolatuk azt volt, hogy a gépkocsivezetőt víg poharazás közben a vendéglőben találják. Nem ez történt! Az ellenőrzés során kiderült, hogy a fuvaroz­tató kívánságára álltak meg a vendéglő előtt, a fuvaroztató, aki árukísérőként a gépkocsin utazott, táttázott és bement a vendéglőbe felmelegedni és megvacsorázni. A gépkocsi ve­zetője azonban nem ment vele, ottmaradt a kocsiján és ott fo­gyasztotta el hideg vacsoráját. Vér Pál elvtársat, a IV. sz. TEFU gépkocsivezetőjét példa­képül állítják a gépkocsivezetők elé, mert öntudatos sofőrhöz méltóan viselkedett, nem szegte meg a KRESZ-t, nem ment be a vendéglőbe „frissítőre”, tuda­tában volt annak, hogy a for­galmi utasítás tiltja a szolgálat­­előtti és szolgálat közbeni alko­holfogyasztást. Ivócs és Halmai elvtársak örömmel állapították meg, hogy Vér Pál elvtárs azok közé a gépkocsivezetők közé tartozik, aki tudja, hogy amikor a nép vagyonát jelentő gép­kocsira ültetik, megtisztelő fel­adatot bíznak rá Vér Pál elv­társat példamutató magatartásá­ért a Közlekedésügyi Miniszté­rium 100 forint pénzjutalomban részesítette. Vér Pál elvtárs magatartását vegyék példának gépkocsivezető társai. Ha sok ilyen sofőrje lesz az országnak, kevesebb lesz a baleset, ered­ményesebb lesz a harc a bal­esetek csökkentéséért. Több gondot fordítsanak a dolgozókra Helyesnek tartja-e az 1. sz. Autójavító Vállalat igazgatója, Dékán elv­társ, azt, hogy a ter­melési értekezletek szervezésé­nél zavarok vannak? Például a dolgozók türelmetlenek azért, mert nincsen megfelelő ülő­hely és az ld Fi, órás érte­kez­let­eken allva vesznek részt. Több gondot kérnek a dolgozók! Sok kicsi sokra megy Az autójavító vállalatoknál a késések és hiányzások száma háromnegyed év alatt emelke­dett. Dicséretes munkát végzett ezen a területen a XIII. sz. Autójavító, amelynek dolgozói az igazolatlan hiányzásból és késésekből eredő munkanapok kiesését teljesen megszüntették. Jók az eredmények a HL sz. és XV. sz. Autójavítónál is, de a többi vállalatnál bőven akad tennivaló. Ezt bizonyítja az a szomorú eredmény is, hogy 1952 első három negyedévében jód volt az indokolatlanul ki­esett munkanapok száma. Ha ezt a dolgozók munkában töltöt­ték volna el, akkor 14 személy­­kocsit, vagy hét tehergépkocsi nagyjavítását végezhették vol­na el.­­ (A Villámból, az Autójavító Ipari Központ Versenyhír­adójából.) DÍCSÉRET Szakszervezetünk elnöksége egyik ülésén foglalkozott az üzemi balesetelhárítási munka eredményeivel és hiányosságai­val. Megállapította az elnökség, hogy több vállalatnál ezen a té­ren szép eredményeket értek el. Az ez a megállapítás különösen a Pécsi­­Közlekedési Vállalatra, ahol a feladatokat maradéktala­nul végrehajtották és az elnök­ség a munkavédelem fejleszté­sében és a dolgozók nevelésé­ben elért eredményekért dicsé­retben részesítette a vállalat igazgatóját Bakán József elv­társat és a munkavédelem kér­désével foglalkozó vállalati­ és üzemi bizottsági funkcionáriuso­kat és aktívákat. Elvtársi segítség A Székesfehérvári TEFU az utolsó helyen kullog a TEFU vállalatok versenyében. Lendér Jenő elvtárs, az 1. sz TEFU igazgatója nemrég lentjárt Szé­kesfehérváron és tanulmányozta a vállalat munkáját, majd kö­zölte észrevételeit az igazgató­val. Reméljük, hogy az átvett tapasztalatok segítségével a székesfehérvári vállalat hamaro­san elkerül az utolsó helyről és felzárkózik az éj üzem I. sz. TEFU mögé Reméljük, hogy a termelési értekezlet megtartását Balázs Tibor elvtárs, igazgató ezentúl már nem bízza az üzemi bizottság elnökére, hanem maga tartja meg. A KEREK NYOMÁBAN Példamutatás Vezess baleset nélkül! Könyv a balesetmentes közlekedés elősegítésére A napokban hagyta el a nyomdát egy 56 oldalas füzet. Címéül azt a jelszót kapta, amelyet ma már minden jár­művezető jól ismer az ország minden táján: „Vezess baleset nélkül!” A könyvecske — ame­lyet Reményi-Gyenes István, az „Autó-Motor“ szaklap munka­társa állított össze , eredmé­nyesebbé akarja tenni a dolgo­zóknak a baleset nélküli közle­kedés megteremtéséért folyó harcát. Az első fejezetben rész­letezi a közlekedési balesetek okait és azok tanulságait, a második részben „A balesetek megelőzésének technikája" cím alatt gyakorlati tanácsokat ad a vezetőknek a közutakon való magatartásra, s a vezetés tech­nikájára. A brosúra harmadik része is­merteti a „Vezess baleset nél­kül!” mozgalom történetét, be­szél a mozgalom fejlődésének akadályairól s ugyanakkor meg­állapítja a tennivalókat is a mozgalom eredményesebbé téte­lére. A könyvecske minden állami könyvkereskedésben, de első­sorban a Népszava Köny­v­­kereskedésében­ (Budapest, ill. Lenin­ körút 17.) kapható. Ára 3,50 forint. A SZAKKÖNYV A Közlekedési Kiadónál most jelent meg Balogh Arthur „Autófékek megelőző karban­tartása” című könyv, amely a közúti balesetek elleni harcban értékes segítőtársa a gépkocsi­­vezetőknek. Fontos feladat a gépkocsik fékjeinek kifogástalan állapota, karbantartása. Ehhez ad hasznos útmutatásokat a kézikönyv. Megtámadta a MÁVAUT-kalauzt, öt hónapi börtönbüntetést kapott A pestvidéki járásbíróság Ko­vács Géza pátyi lakost, a Gold­­berger gyár dolgozóját hatósági közeg elleni erőszak és könnyű testi sértés bűntettében bűnös­nek mondotta ki. Kovács Géza a Széna-téri MÁVAUT váróte­remben szóváltásba keveredett Gönczi Rozália kalauz­nővel, aki figyelmeztette, hogy a kitakarí­tott váróteremben ne szemetel­­jen.. Később Pátyon megtámadta Gönczi Rozáliát, Oly erősen ütötte arcul, hogy Gönczi Rozá­lia, hátraesett a motorházra és szeme alatt a bőr felrepedt. Sé­rüléséből nyolc napon belül gyó­gyult fel a kalauznő. A vádlott­nál­­ súlyosbító körü­lménynek vették,, hogy fegyelmezetlen vi­selkedése nem első ízben fordult elő.. A pestvidéki járásbíróság Kovács Gézát öthónapi börtön­­büntetés­re ítélte. Súlyosan megszegték a KRESZ 43. és 45. paragrafusát A Győri TEFU tulajdonában lévő YN 700-as rendszámú gép­kocsi, amelyet Szalai Péter ve­zetett, az Ajkai Erőmű melletti műúton, a kanyar után nyolc méterre, a lejtőn lefelé menet árokba zuhant. A baleset oka: Szalai túllépte a megengedett sebességet és ittas volt. A vizs­gálat alkalmával megállapítot­ták, hogy Matusz János neve szerepelt a menetlevélen, de a kocsit Szalai vezette, aki fekete­fuvart végzett. Időközben­­Gor­don Mihály is vezette a kocsit. Megál­lapították, hogy három polgári személy is jogosulatlannul utazott a gépkocsin. Noszloa községben egy liter pálinkát vá­sároltak és ezt a­ gépkocsiveze­tők együtt fogyasztották el az utasokkal. A balesetnél egy élet­veszélyes, két súlyos és köny­­nyebb sérülés, történt. Az anyagi kár 35—40.000 forint. Nem tartotta be a megengedett sebességet A pécsi bíróság büntető taná­csa most tárgyalta Kelényi Kál­mán Adort gépkocsivezető bűn­ügyét. Kelényi az elmúlt év de­cember 13-án, este 7 órakor Pé­csett, a Beioiannisz-utcábann sí­kos, keramittal kövezett úttes­ten, rossz látási viszonyok kö­zepette gépkocsiját a megenge­dettnél nagyobb, körülbelül 50 km-es sebességgel vezette. A rossz látási viszonyok miatt nem vette észre az előtte menetelő 16 főből álló katonai oszlopot, abba beleszaladt és két honvédet ha­lálra gázolt, hármat súlyosan megsebesített. Ezért a büntető tanács Kelényi Kálmán gépkocsi­vezetőt 14 évi börtönre, és a gép­kocsivezetéstől való eltiltásra ítélte. A bíróság az ítélet indokolá­sában hangsúlyozta, hogy­ ennek a szigorú büntetésnek célja — a vádlott iránt megnyilvánuló nevelőhatáson kívül — a fegyel­mezetlen, kevésbbé öntudatos gépkocsivezetők megrendszabál­­­yozása, célja az alkotmányban lerögzített „legfőbb érték az em­ber” elvének fokozott megvédése és érvényre juttatása­, valamint a közlekedés rendjének és ba­l­­esetmentességének megszi­l­árdí­­tása. Cserbenhagyta áldozatát A békéscsabai büntető tanács tárgyalta Fekete Gyula gép­kocsivezető bűnügyét.­ A városi tanács épületében tartott bíró­sági tárgyaláson közel 250 gép­kocsivezető vett­ részt a helyi és környéki vállalatok dolgozói kö­zül. A vádlott, Fekete Gyula, az Útfenntartó Teherfuvar Vállal­at gépkocsivezetője november 25-én reggel 3—4 óra között teljes vi­lágítással közlekedett Békéscsa­ba belterületén. A Szarvas­ utcá­ban szembejött vele kerékpáron egy rendőr elvtárs, akit a gép­kocsi fényszórója­ teljesen elva­kított és a gépkocsi bal első lök­hárítójával a kerékpárról lelö­kött A baleset következtében a sérült agyrázkódást, koponya­­alapi repedést, gyomorfalszaka­dást,­­valamint arcán súlyos zú­­zódást szenvedett. Fekete, Gyula a gázolás után továbbhajtott. A sérültet jóval később, reggel hat óra felé találták meg és szállí­tották kórházba. Fekete Gyulát a kocsikísérő figyelmeztette a gázolásra és fel­szólította, hogy álljanak meg, de ő ezt nem tette, sőt felszólí­totta kocsikísérőjét, hogy az eset­ről ne szóljon senkinek. A tár­gyaláson a bíróság Fekete Gyu­lát hétévi börtönbüntetésre, a gépkocsivezetéstől eltiltásra ítél­te. A büntetés igazságos és meg­érdemelt, mert Fekete Gyula ál­dozatát lelkiismeretlenül­­ cser­benhagyta és igyekezett tettének következményei elől menekülni. A közlekedési dolgozók ruhaellátásáról A napokban, mielőtt szolgá­latba indultam, szokás szerint a tükörbe néztem, nincs-e ruhá­zatomon valami megigazítani való? Nem volt! A kabát és kö­peny kifogástalanul állt,.. A nad­rág szintén. Ez a kis eset nem volt szokat­lan, sőt gyakran előfordul. El­tekintve attól, amikor véletlen gyűrődés, vagy a ruhához tapa­dó toll, vagy pihe teszi „szalon­­képtelenné” a szolgálati ruhát, az mindig jól áll, mert­ kitűnő anyagból van és jól van szabva. Az ilyen eset ma már rend­szeres a Fővárosi Autób­uszüzem és a többi közlekedési vállalat dolgozói között, mert népi demo­kráciánk a szociális juttatások­kal együtt messzemenően­ gon­doskodik a ruhajuttatá­sról is. A régi kapitalista rendszer alatt a közlekedési dolgozók ruhaellátása is a lehető legrosz­­szabb volt. A vállalatok minden­ható urai igyekeztek a legsilá­­nyabb és minden szabási formát nélkülöző szolgálati ruhát besze­rezni, mert így, olcsóbb volt. Ilyen körülmények között gya­kori volt az az eset, hogy a köz­lekedési dolgozó inkább hason­lított operettfigurához, mint szolgálatot teljesítő alkalma­zotthoz. Ezzel szemben a dolgozók ál­lama ma már úgy gondoskodik a közlekedési dolgozók ruhael­látásáról, hogy a dolgozók saját­­maguk választhatják ki a jól szabott, kitűnő minőségű szol­gálati ruhák közül a nekik leg­megfelelőbbet. Elvtársi üdvözlettel Holczer Béla Fővárosi Autóbuszüzem. Új gépjárműipari szakkönyv BALOGH ARTHUR: AZ AUTÓ­MOZGÁSTAN ELEMEI. Közleke­­dési Kiadó kiadása. A szerző a mozgástan elemi ismertetését az autóhoz és annak működéséhez fűzi. Ezáltal egy­szerűen és fokozatosan rávezeti az olvasót a mozgástan néhány fontos és alapvető elméleti kérdé­sének megismerésére. Ösz­tönzést ad olvasóinak, hogy el­méletileg továbbfej­lőd­jenek és egyre hatékonyabban, szaksze­­rűbben sajátítsák el a technikát az autó, vagy akár más gének területén is; ily módon fokozot­tabb mércékben járulhatnak hoz­zá munkájukkal népgazdaságunk fejlesztéséhez. A KÖZLEKEDÉSÜGYI MINISZTÉ­­RIUM ÉS A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAK­­SZERVEZETÉNEK LAPJA . Megjelenik havonta egyszer. Szerkeszt­ a szerkesztőbizottság. Laptulajdonos: A Közlekedési Mi­nisztérium és a Közlekedési­ és Szállítási Dolgozók Szakszervezete Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VI., Csengery.u. 63. Telefon: 124—567. Az előfizetéssel, és a szállítással kapcsolatos ügyeket a Népszava kiadóhivatala szaklaposztálya. Budapest, vn., Miksa u. 8. intézi­­telefon: 224-813-8191 Megjelenít 4000 példányban. Szikra Lapnyomda Budapest VIII., József­­körút 5 Felelős nyomdavezető:­­Kulcsár Mihály KÖZLEKEDÉS

Next