Közlekedés, 1957 (47. évfolyam, 1-7. szám)

1957-06-01 / 1. szám

TÁJÉKOZTATÁS a szakszervezet elnökségének 1957. május 10 és 31-i üléséről Az elnökség a két legutóbbi ülésén az idei üdüléssel, a külföldi segélyakció elosztásá­val, a munkavédelmi baleset­elhárítással, a szakmai szak­osztályok működésének irány­elveivel és az üzemi szak­­szervezeti mozik jelenlegi helyzetével foglalkozott. Ez­en­­kívül az elnökség több más fontos kérdésben döntött, il­letve hozott határozatot, ame­lyek végrehajtása hasznosan lendíti majd fel a szakszer­vezeti mozgalom munkáját. Az elnökség megállapította, hogy a dolgozók pihenésének biztosítása az üdültetés fontos tényezővé vált a szakszervezet munká­jában. Örvendetes jelenség, hogy a fizikai dolgozók mind­jobban felismerik az üdülés jótékony hatását, s ennek kö­vetkeztében évről évre nő a fizikai dolgozók részvétele az üdültetésben. Az elnökség megállapítja azonban, hogy még tovább kell fejleszteni a gyermek- és családos üdülte­tést. Különös gonddal kell el­járni ennek biztosítása érdekében az illetékes szakminisztériu­mokban, illetve üzemi szer­veknél. Javaslat hangzott el, hogy a nyugdíjban levő régi szervezett dolgozókat egyéni elbírálás alapján, a szakszer­vezet szintén részesítse üdü­lésben. Ebben az évben mint­egy 60 ilyen nyugdíjas dol­gozó vehet részt ebben az ak­cióban. A nemzetközi szolidaritás jegyében számos külföldi szakszervezet a magyar szer­vezett dolgozók megsegítésére sietett. Szakmánk területén mintegy kétmillió forint értékű ruhaneművel, élel­miszerrel siettek enyhíteni azt a veszte­séget, amelyet az ellenforra­dalom okozott népünknek. Az ajándékokat elsősorban a bu­dapesti üzemek rászorult dol­gozóinak osztották ki. Az el­nökség megállapította, hogy az elosztás­­ helyesen történt meg. Az elnökség a KPM és a hozzátartozó vállalatok mun­kavédelmi és balesetelhárítási munkájával kapcsolatban megállapította, hogy a mi­nisztériumban és több üzem­ben helytelenül, megszüntet­ték az önálló munkavédelmi előadói munkakört, vagy az előadót más teendőkkel látják el. Ennek következtében háttérbe szorul a munka­­védelemmel való foglalko­zás, amely kihat a balesetek szá­mának növekedésére, a bal­esetek megelőzésére. A mű­szaki dolgozók jelentős része még mindig nem érzi át a munkavédelem, a balesetelhá­rítás nagy fontosságát, nem látják a termelés, a munka­védelem és a balesetelhárítás szorosan összefüggő egységét. Az elnökség továbbá megálla­pította, hogy a balesetek kö­zül jelenleg 13 százalék a köz­úti baleset. Éppen ezért fon­tos, hogy az illetékes szervek fokozottabb figyelmet szentel­jenek a kötelező balesetelhárítási oktatásra, ezek színvonalának lényeges emelésére. Különös gondot kell fordítani az új dolgozók­ra, mert a balesetek 30 száza­léka ezeknél a dolgozóknál fordul elő. Mindent el kell kö­vetni annak érdekében, hogy javuljon a vállalati munka­­fegyelem is, mert a laza mun­kafegyelem sok baleset elő­idézője lehet. Az elnökség a felsoroltakon kívül még szá­mos más javaslatot, megálla­pítást eszközölt, amelyek jelentős segítséget biztosí­tanak mind a minisztériumnak, mind a szakszervezeti szer­veknek ahhoz, hogy a munka­­védelem és a balesetelhárítás eredményességét növeljék. Az elnökség megállapította, hogy szakmánk területén a felszabadulás óta — ha nem is olyan mértékben, mint ahogy azt a dolgozók művelő­dési és szórakozási igényei megkívánták — az üzemi mo­zik sokat fejlődtek. Ugyanak­kor le kell szögezni, hogy a kulturális és sajtóosztály nem foglalkozott annyit e fontos kérdéssel, mint amennyit az megkívánt volna. Éppen ezért szükségessé válik, hogy sok­kal fokozottabb mértékben és önállóbban foglalkozzunk az üzemi mozik irányítá­sával, növeljük gazdaságosságát és emeljük szervezettségét. Az elnökség az üzemi mozik vezetésének és üzemeltetésé­nek megjavítására több fontos határozatot hozott. Az elnökség 25 000 forint­tal hozzájárult a »Gyer­mekváros« felépítéséhez. Továbbá elhatározta, hogy külföldi csereműsor kereté­ben egyik népi demokratikus ország közlekedési együttesét magyarországi vendégszerep­lésre hívja meg. A szakszervezeti taggyűlések tapasztalatai A szakszervezetünkhöz tar­tozó üzemekben hosszú idő után most tartották meg alap­szerveink az első szakszerve­zeti taggyűléseket. A szakszervezet elnöksége megtárgyalta és határozatot hozott a taggyűlések napirendi pontjára. A taggyűléseken­­két napirendi ponttal foglalkoztak alapszerveink. Egyrészt beszá­moltak a tagságnak az októ­beri események óta végzett szakszervezeti munkáiról, vala­mint a további feladatokról a szakszervezet központi vezető­sége irányelvei alapján. Má­sodik napirendi pontként fog­lalkoztak az alapszervek az 1957. évi költségvetéssel és jó­váhagyásával. A taggyűlések előkészítését jól oldották meg. A központi vezetőség az elnökség tagjai­nak a szakszervezeti központ munkatársainak konkrét segít­ségnyújtása a taggyűlések elő­készítésében, megtartásában jobban érezhető volt, mint az elmúlt taggyűléseknél. Az elv­­tá­rsak többsége kint az üze­mekben gyakorlatilag és szak­mailag is segítette a szakszer­vezeti bizottságok munkáját. Ahol jó volt az előkészítés Üzemi szakszervezeti bizott­ságaink többsége, a szakszer­vezet központi vezetősége irányelveinek megfelelően, szakszervezeti bizottsági és ak­tíva értekezleten tárgyalta meg a taggyűlések és szerve­zeti kérdéseit. A szakszerve­zeti bizottságok egy része he­lyesen támaszkodott a szak­­szervezeti bizalmiak és az egyes aktívák segítségére, amelynek eredménye megmu­tatkozott a taggyűlések részvé­telében, egész menetében. A Könnyűipari Szállítási Válla­lat szakszervezeti bizottságá­nak tagjai és a szakszervezeti bizalmiak alapos, jó munkát végeztek, amit bizonyít az, hogy a taggyűlésen körülbelül 200 dolgozó jelent meg és a hozzászólások is kielégítőek voltak. A taggyűlésen 12 jól dolgozó szakszervezeti aktívát jutalmaztak meg. A győri 66. sz. Autóközleke­dési Vállalatnál a most meg­tartott szakszervezeti taggyű­lés a megjelenés és aktivitás szempontjából felülmúlta az eddigi taggyűléseket. Ebben nem kis részük van a szak­­szervezeti aktíváknak és bi­zalmiaknak. Egyes üzemein­k­ben komoly hiányosságok mutatkoztak a taggyűlések részvételében, amely főleg a hiányos előké­szítő munkából adódott. A 11. sz. Autóközlekedési Vállalat­nál, a Fővárosi Autóbuszüzem Fürst-garázsában, a Füzessy Árpád Főműhelyben az üzem dolgozóinak mintegy 23 száza­léka vett csak részt a taggyű­léseken. Ennek okát abban is látjuk, hogy a szakszervezeti bizottságok, a munka könnyeb­bik oldalát nézve, a decentra­lizált taggyűlések helyett köz­ponti taggyűlést tartottak, ahova az egyes távolabb eső telepek, munkahelyek dolgozói munkaidő után nem szívesen utaztak be. Hasonló hiányossá­gokkal találkozunk a Fővárosi Villamosvasút területén is. Egyes telephelyeken a szak­­szervezeti bizottságok figyel­men kívül hagyták a régi jó módszereket. Azelőtt a forgal­mi dolgozók részére is két részletben tartották meg a taggyűléseket, még most egyes telepeken csak egy taggyűlést tartottak, így a jelenlegi lét­számhiány és a forgalmi adott­ság miatt csak igen kevés dol­­gozó tudott a taggyűlésen­­ résztvenni. Kollektív munkával A beszámolók részletesen foglalkoztak a helyi adottsá­goknak megfelelően az októ­beri eseményekkel, számot ad­tak a tagságnak az időközben végrehajtott bér- és szociális ügyek intézéséről, a szakszer­­,V?t,ett.Szerv?ken belül történt lu ,a S­krot- A beszámolók általában tisztázták a SZOT t­ ,teges ülésének elvi állás- foglalását, a szakszervezetek­­nel, a párthoz és kormányhoz való viszonyát. Az ellenforra­dalmi események után a most megtartott szakszervezeti tag­­gyűléseken lett e fontos, elvi kérdés szélesebb körben meg­­tárgyalva tisztázva a szerve­zeti tagság körében. Az érdekvédelem Egyes beszámolók helyesen foglalkoztak az üzemi szak- s szervezeti munka eredményei­vel és hiányosságaival, a szer­vezettség és tagdíjfizetési kész­­ség alakulásával, az üzem ter­­melési és gazdasági kérdései­vel. A II. sz. Autójavító Vál­lalat szakszervezeti bizottsá­gának beszámolóján érezhető volt a szakszervezeti bizottság alapos, gondos munkája. Rész­letesen ismertette a tagsággal az üzem szakszervezeti és gaz­dasági munkájának eredmé­nyeit és hiányosságait. Általá­ban megállapítható, hogy a beszámolók többsége a szak­szervezeti bizottságok kollekt­­ tív, jó munkáját tükrözte vissza. A hozzászólások főleg szo­ciális és bérügyi, termelési és egyéb szakszervezeti kérdé­sekkel foglalkoztak. A Fővá­rosi Villamosvasút területén élesen felvetették a dolgozók a munkafegyelem kérdését, amelyet jogosan összefüggésbe hoztak a ki nem adott szabad­napokkal, a dolgozók fáradtak, nincs biztosítva számukra a pihenési lehetőség. Több üzem dolgozóinak hozzászólásában felmerült, hogy a szakszerve­zeteknek sokkal többet kell foglalkoznia a dolgozók érdek­­védelmével, a többiek között a lakások építésével, elosztásá­val, a munkaruhák kérdésével. A forgalmi dolgozók kérése Többen kérték a szakszer­vezet felsőbb vezetését, hogy több gyógyüdültetési lehetősé­get biztosítsanak részükre, kü­lönösen az időjárás viszontag­ságainak kitett forgalmi dol­gozók részére. A taggyűlések előbbre vit­ték és segítették a szakszerve­zeti munkát, tájékoztatást ad­tak a szervezett tagság részé­re a végzett szakszervezeti munkáról, a szervezett dolgo­zók aktívan befolytak a szak­­szervezet pénzgazdálkodásának értékelésébe. Mindezek mellett le kell szűrnünk azt a tapasz­talatot, hogy a jövőben a szak­­szervezeti taggyűlések előké­szítésében sokkal aktívabban kell támaszkodni a szakszer­vezeti bizalmiak segítő mun­kájára, sokkal alaposabb fel­­világosító és propaganda munkát kell kifejteni a dol­gozók között a szakszervezeti taggyűlések sikerének érdeké­ben és ebben a munkában a szervezeti tagságnak is részt kell vennie. Egyetlen szerve­zett dolgozóinak sem lehet kö­zömbös, hogy az üzem dolgo­zóinak csak 25, avagy 70 szá­zaléka vesz részt a szakszer­vezeti taggyűlésen, ahol lénye­gében a választott szervek ad­nak számot végzett munkájá­ról. Üzemi szakszervezeti bizott­ságainknak is le kell szűrni azt a tapasztalatot, hogy a de­centralizált taggyűlések több lehetőséget adnak a dolgozók taggyűlésen való nagyobb­­számú részvételére. Éppen ezért meg kell keresni a lehe­tőséget ahhoz, hogy a jövőben munkahelyenként, esetleg na­gyobb munkaegységenként kell a szakszervezeti taggyűléseket megtartani. A SZOCIÁLIS OSZTÁLY HÍREI A szakszervezet szociális osztálya egy pedagógusokból álló bizottsággal megvizsgálta a MÁVAUT Főműhely gyer­mekotthonának munkáját. A bizottság több megállapítást eszközölt, amely a napköziott­hon szervezeti, illetve pedagó­giai munkájára vonatkozott. Egyúttal útmutatást is adtak az otthon munkájának megja­vítására. Úgy gondoljuk, hogy a segítségnek ez a formája le­hetővé teszi, hogy az otthonok jól bevált pedagógiai módsze­reket átvegyenek és munkáju­kat szervezettebbé tegyék. Mindez hozzájárulna ahhoz, hogy a dolgozók gyermekei valóban második otthont talál­janak a vállalati gyermekin­tézményekben. A dolgozók ellátásának jobb ellenőrzése érdekében újra megszervezzük a társadalmi ellenőrző aktívahálózatot. El­nökségünk régebbi határozata alapján a MÁVAUT Főmű­helyben, Füzessy Főműhely­ben, I. sz. Autójavító Válla­latnál, 13. sz. Autóközlekedési Vállalatnál, MAHART köz­pontiban és az Alkatrészgyár­ban szervezzük meg az ellen­őrzést a vállalatok közelében levő üzletek munkájára vo­natkozólag. * A szakszervezeti központ ba­­latonlellei családos üdülőjé­ben 1957. május 28-án kezdődő csoporttól bevezettük a két­­mentis étkezést, amelyet az itt levő beutaltak a legnagyobb örömmel és megelégedéssel fo­gadták. A kétmentis étkezés bevezetése az üdültetés fejlő­désének egyik fejlettebb for­mája, amely az életszínvonal emelkedését jelenti. * A nyár folyamán, júliusban újabb gyermekcsoportok utaz­nak többhetes úttö­rőtáborozás­­ra, a baráti országok szakszer­vezeti tanácsainak meghívásá­ra a Német Demokratikus Köztársaságba és a Szovjet­unióba. Az úttörőtáborozás­ban 10—14 éves fiú- és leány­­gyermekek vesznek részt. Az indulás előtt a gyermekek két napiig a csillebérci úttörő­táborban lesznek. Szakszer­­­zetünktől a Szovjetunióban 12 gyermeket, a Német Demokra­tikus Köztársaságban pedig 21 gyermeket részesítünk üdülte­tésben. * A nyár folyamán, július­­augusztusban 360 gyermeket üdültetünk, ebből 200 beutalót vidéki üzemeink dolgozóinak gyermekei részére biztosítot­tunk és 160 beutalót­ a buda­pesti üzemi dolgozók gyerme­kei részére. A gyermekeket a Balatonszántódon és Röjtök­­muzsolyon helyezik el. Mind a külföldi, mind a belföldi gyermek beutaló jegyeket az üzemi bizottságoknak kiadtuk. A vállalati gyermeküdülte­tést is megkezdtük 11 gyer­meküdülőben a Balaton kör­nyékén. A vállalati üdülők­ben 2000 gyermek üdülését biztosítjuk a nyár folyamán. A gyermekek üdültetésével, minden üdülőben szakképzett pedagógusok és szakorvosok foglalkoznak. Köszöntjük a nyugdíjasokat I. SZ. AUTÓJAVÍTÓ v­állal­at: Krammer Ágoston segéd­munkás; Vági Miklós szerkesz­tő; Mikosdy István időelemző; Kiss Lászlóné tervkészítő; özv. Horváth Andrásné takarítónő; Ürge Lajos lakatos; Varga Jó­­zsef gyárt, terv.; Pertl Antal lakatos; Pálkövi Árpád portás; Makó Tamás bognár; Láng Fe­renc kárpitos; Hámbor Sándor lakatos; Kiss Lajos bognár; Koczpek Imre bognár; Tég­lás Béla kőműves; Jagositz Márton művezető; Lajos Imre takarító; Cziglán András se­gédmunkás; Premmelr Oszkár kárpitos; Balla Sándor hegesz­tő b.; Krause Gyuláné mosó­nő; Zimmer­man Rudolf rakt. m.; Pogány Márkus rakt. m­.; Vajda László adm.; Sztancsik István meós. II. SZ. AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT: Dutkovszky József szerelő; Harsányi Lajos portás; Heck­­mann Erzsébet portás; Kinizsi János lakatos; Miklósi József könyvelő; Nagy Géza műszaki alkalmazott; Zsidó Imre segéd­munkás. III. SZ. AUTÓJAVÍTÓ vÁllalAT: Bencsik József lakatos mű­vezető; Csukás József autófé­nyező; Fischer Béla eszterg. művezető; Strausz Kálmán karbantartó lakatos; Mészáros Ferenc segédmunkás; Braune Géza éjjeliőr; Engel Izidor anyagkiíró; Horváth Gyula fé­nyező művezető; Karli József segédmunkás. V. SZ. AUTÓJAVÍTÓ vállalat: Denczler József minőségi el­lenőr; Terek István minőségi ellenőr; Kucsera József minő­ségi ellenőr; Binder Vilmosné anyagkönyvelő; Weiner Gézá­­né gyors­gépíró; Bedő Lajos kőműves; Bydzsovszky Ferenc géplakatos; Cser Péter fűtő; Főző János raktári munkás; Fülöp János segédmunkás; Kó­­czián Béla esztergályos; Koncz Lajos gépkocsivezető; Nagy Gyula anyagkiíró; dr. Ősz Bé­la éjjeliőr; Petőházi János számlázó; Pintér Vince hiva­talsegéd; Sugár Gyula gépko­csivezető; Szemler Géza fénye­ző; Üregdi Ferenc kárpitos; Végh Benő bognár; Winter István hegesztő ;Wittman Lász­­lóné bérelszámoló; György La­­josné számlázó; Uresch Jolán hivatalsegéd; Kemény Sándor­­né számviteli vez. 10. SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT: Szilágyi Sándor oktató tiszt; Tóth Mihály éjjeliőr; Szalóki Imre betanított segédmunkás. 12. SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI vÁllalAT: Bertók István motorszerelő; Scharf Lajos műszerész; Kéne­­si Károly service m.; Kriston András service m.; Jécsi Ká­roly tervelőadó; Kurta Árpád bev. ellenőr; Göndör Lajosné gyors­gépíró; Kovács József raktáros; Nádasi Ferenc por­tás; Szentmihályi Ferenc kár­pitos; Koller Károly segédmun­kás; Tóthi Károly service mun­kás; Kulcsár József raktárke­zelő; Rédei Ferenc forgalmi oszt. vez.; Nagy István műve­zető; dr. Folinusz József bev. ellenőr; Élő Sándor portás. 13. SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT: Grosswald Lajos betanított munkás; Zsigmond Elekné be­vételi ellenőr; dr. Wagner Jó­zsef főkönyvelő; dr. Takács Istvánné gyors- és gépíró; Bauer Pál bevételi ellenőr; Szalai Béla raktárvezető; Ros­tás János betanított munkás; Irányi Sándor számadásvezető; Pödör Béla utókalkulátor; Thar Nándor üzemanyagkezelő; Juszt István segédmunkás. 18. SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT: Kreppel József portás. 61. SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT, GYŐR: Buják­ György taxi-gépko­csivezető; Haris János taxi­sze­relő; Endrédi Sanda­ taxi-for­galmista; Schiller Pál tert gép­kocsivezető; Böröndi Endre guminyilvántartó, 62. SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT, TATA: Koncsán Flórián portás; Ramsli Ferenc portás; Gatlov Gyula üzemanyag kútkezelő; Mészáros Miklósné bérszám­fejtő. 66. SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT, GYŐR: Csaplovics József garage­­mester; Treuer János portás; Gergely Ferenc fűtő; Svajda Károly kalauz; Molnár Imr ad­minisztrátor. 67. SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT, TATABÁNYA: Csurgó Henrik gépkocsi-ka­lauz. AUTÓALKATRÉSZGYÁR, SOPRON: Korsch László, pénzügyi elő­adó; Kovács Lajos statisztikus; Vargyas József fúrás; Halvai József főművezető. MISKOLCI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT: Balkovszki János lakatos; Brindzár József segédmunkás; Csege Gusztáv segédmunkás; Dolezsár János lakatos; Eszlá­­ri András pálya-előmunkás; Frózsi Lajos kalauz; Győrfi Lászlóné segédmunkás; Homo­­vics András kocsi-kiadó; Kele­men János művezető; V. Kiss István kapus; Koós Gyula vo­nal-ellenőr; Orosz József asz­talos; Orosz Károly kapus; Stefankó József főellenőr; Sompiák Mihály hivatalsegéd; id. Siket László gépkocsiveze­tő; Suhajda József szerelő; Szabó Sándor s. munkás; Szeg­halmi József váltóőr; özv. Tup­­ler Józsefné munkaügyi elő­adó; Tóth János segédmun­kás; Tóth János gépkocsivezető; Petus István gépkocsivezető; Lukács Károly indító; Fejes F­erenc indító; Kelemen Kele­men segédmunkás; Turóci Ká­roly telepőr; Páldi Járna telep­őr; Csernátonyi Gyula raktári segédmunkás; Ostorházi Jó­zsef lakatos; id. Molnár Ká­roly oktatótiszt; Visnovszki Kálmán diszpécser; Kovács Tibor indító. XVI. SZ. AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT. MISKOLC: Tersánszki Mihály lakatos; Soltész József portás. 31. SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT. MISKOLC: Szigli Mátyás gépkocsiveze­tő; Tömör Ferenc szerelő; Drucskó István szerelő. MISKOLCI FUVAROZÁSI VÁLLALAT: Bukta Kálmán lóápoló MISKOLCI BELSPED: Ambrus János hajtó, Díkácz József hajtós DE MI LESZ TÉLEN?... (A MAHART I. sz. taszóműhelyének mosdóhelyisége olyan szűk, hogy szinte veszélyes a tolongás.) — Engedjetek ki az utcára, szakik!... Ott legalább meg­­törülközhetek.«*

Next