Közlekedés, 1964 (54. évfolyam, 1-24. szám)
1964-01-07 / 1. szám
Korszerűbb módszerekkel Az elmúlt év szerteágazó közlekedési problémái figyelmeztetnek arra, hogy a közlekedési apparátus fejlesztése ma a népgazdaság egyik kulcskérdése. Ennek egyik feltétele a korszerű szervezet és az irányítási rendszer. Az autójavító és karbantartó ipar számos kisebb vállalatra tagozódik. A korszerűtlen, alacsony műszaki színvonalon és kis termelékenységgel dolgozó javító és karbantartó üzemek helyett ezért határozták el, hogy — a KPM irányítása alá tartozó területen — centralizált nagyüzemeket hozzanak létre. Ezt a célt szolgálja, hogy az Autófenntartó Ipari Tröszt irányítása alatt 9 budapesti vállalatot 4 üzemmé vontak össze 1964. január 1-vel. Az összevonás lehetővé teszi, hogy a gépjárművek és a fődarabok javítása sorozatban, korszerű technológiával történjék sem. Az üzemi összevonások, az azt követő ésszerű profil megosztás csak távlatban nézve ad lehetőséget a zsúfoltság enyhítésére. Miskolcon, Egerben, Tatabányán, Zalaegerszegben, Pécsett, Hódmezővásárhelyen és a fővárosban két helyen hozzákezdenek az új szervizállomások építéséhez, ám ezek nem fejeződnek be, így a jelenlegi helyzet csak részben enyhül. — Vállalatainkra az idén nagy feladatok várnak. A megtörtént átszervezés jobb keretet biztosít e feladatok tökéletesebb ellátásához, az emberek élet- és munkakörülményeinek javításához — mondja befejezésül Szentaskó Antal. Tőlünk, a tröszt, illetve a vállalatok vezetőitől és munkásaitól függ, mennyiben tudunk élni a kapott lehetőséggel, mindanynyiunk és a népgazdaság hasznára. Az átszervezés csupán lehetőség a jobb munkára A VI. sz. Autójavító Vállalatot, az Autómotorjavító Vállalatot, továbbá az Autóközlekedési Építő és Tatarozó Vállalatot beolvasztják az I. sz. Autójavító Vállalatba és az így létrejött Teherautójavító Vállalat nagy sorozatokban elégítheti majd ki az igényeket, a profiljába utalt tehergépjárművek szükségletét fődarabokból, valamint megjavítja, felújítja az alkatrésze A VII. sz. Autójavító Vállalatot beolvasztják a II. sz. Autójavító Vállalatba. Az így létrejött Autószerviz Vállalatot azzal a feladattal bízták meg, hogy karbantartsa és javítsa a személygépkocsikat és a kistehergépkocsikat. Az Autótartozékokat Gyártó és Javító Vállalatot egyesítették az Autóalkatrészgyárral. Az új gyár, az Alkatrészgyártó és Felújító Vállalat a különböző közúti gépjárművek pótalkatrészeinek, tartozékainak, valamint szerviz berendezési cikkeknek gyártásával foglalkozik. A IV. sz. Autójavító Vállalat, amelynek nevét a Személy és Kisteherautójavító Vállalatra változtatták, a személygépkocsik szerviz szolgálatát, garanciális és futójavítását látja majd el. Ezenkívül még egy változtatás történt: az V. sz. Autójavító Vállalatot beolvasztották a MÁVAUT Autóközlekedési Vállalatba, amelynek új elnevezése: MÁVAUT Autóközlekedési és Autóbuszjavító Vállalat. Az ország gépjármű-állománya az utóbbi évtizedben megötszöröződött. Az iparág kapacitása alig bővült. Az igényeket nehezen tudja máris kielégíteni. Ugyanakkor a gépjárművek száma állandóan szaporodik. — Hogyan tudnak megbirkózni ezzel a nagy feladattal — erről beszélgetünk Szentaskó Antallal, a KPM Autófenntartó Ipari Trösztvezetőjével. — Az átszervezés csupán lehetőség a jobb munkára — válaszol Szentaskó Antal. — A jobb munka feltételeit az elkövetkezendő hónapokban kell megteremteni. Megfelező kezekben van a vállalatok vezetése A továbbiakban arról beszélgetünk, hogy személyi, szervezeti, termelés-szervezési és műszaki szempontból mennyiben sikerült előkészíteni a vállalatok összevonását. Megtudjuk, hogy a rendelkezésre álló időhöz képest eléggé jól. Az átszervezésről szóló határozat ugyanis októberben született, így alaposabb és mélyrehatóbb tervek készítésére már kevés volt az idő. Megnyugtató viszont, hogy a személyi kérdéseket általában jól sikerült megoldanunk. Az új vállalatok vezetése megfelelő kezekben van mindenütt, s ez biztosíték arra, hogy a dolgozók együttes érdekének megfelelően tudjuk majd kialakítani a vállalat perspektivikus jövőjét Elképzelésük máris nagyon sok van. Elmondása szerint okvetlenül sor kerül majd a korábbi beruházási, üzemalapítási és fejlesztési tervek felülvizsgálatára, mert az átszervezés lehetőséget ad az ésszerűbb profilmegosztásra, s ezáltal a beruházásokat a korábban tervezettnél sok-sok millió forinttal olcsóbban lehet megvalósítani. Csodádat nem várhatunk . Az 1964-es esztendőt lényegében az átmenet időszakának nevezhetjük — mondja Szentaskó Antal. — Vállalatunk holnapjáról nem csupán a gazdasági vezetőkkel, de a szakszervezeti aktivistákkal és a munkásokkal is kívánunk tanácskozni. — Ezt, biztosak vagyunk benne, örömmel fogadják majd a munkások. Tapasztalataink szerint ugyanis a kilátásba helyezett profilírozás nyugtalanságot váltott ki, egyik-másik gyárban. KresztAbra módosítási JAVASLATUNK — 1954-ben előreláthatóan jelentősebb profilmozgás nem lesz — hangsúlyozza az Autófenntartó Ipari Tröszt vezetője. Természetesen a pillanatnyilag ésszerűtlen és gazdaságtalan üzemi tevékenységeket a későbbiek során meg fogjuk szüntetni. A népgazdaság érdeke megkívánja, hogy a többi között jól felszerelt centralizált TMK-ja, fényezőműhelye legyen az autójavító vállalatoknak. Ez persze azzal is jár, hogy néhány dolgozónak esetleg a tröszt vállalatain belül munkahelyet kell cserélnie ... — Várhatnak-e javulást a munkások szociális, kulturális ellátottságukban? Sikerül-e enyhíteni az egyik-másik helyen meglevő már-már tarthatatlan zsúfoltságot, a munkahelyeken, az öltözőkben, fürdőkben és mosdókban egyaránt? Szentaskó Antal javulónak minősíti a lehetőségeket, de hangsúlyozza, csodákat senki sem várhat az idei esztendőtől AJÁNDÉKOK. Kellemes meglepetésekkel örvendeztette meg a peremkerületek lakóit a FAÜ és az FVV — karácsony előtt, szinte »évvégi hajrában« új járatok indultak, illetve módosították néhány viszonylat útvonalát. Mindössze egy kereszteződést kellett elágazássá változtatni és menten sikerült megteremteni a közvetlen öszszeköttetést Újpest vasúti hídja és a budapestiek Margithídja között. A 15-ös villamos közlekedik errefelé. A 4-es vonalán csupán egy váltó lefektetésére volt szükség, és új betétjáratot kapott a lágymányosi lakótelep. Reméljük, az Üllői úti panasz is megoldódott a József Attila-telep és a Deák tér között megindult »J« busz rendszeres közlekedtetésével, míg a pesterzsébetiek új autóbuszjárata a legutolsó kétjegyű számot a 99-et viseli homlokán. Ez a viszonylat a Harminckettesek teréig közlekedik , ám villamos összeköttetése már eddig is volt a XX. kerületieknek a Nagykörúttal. Néhányan már az első napon megkérdezték (miközben jogos örömüknek is kifejezést adtak) — nem lehetne-e a 99-est valamivel tovább közlekedtetni? Kőbányán tanácsülésen foglalkoztak többek között a kerület közlekedésével — szólottak a 28-as villamos zsúfoltságáról és kérték a 37-es viszonylat útvonalának meghosszabbítását (ez a város belsejéből az Újköztemető felé igyekvők menetidejét is megrövidítené). S javasolták, hogy a 13-as villamos ismét álljon meg a Mázsa téri piacnál... No, de ez utóbbi nem csupán peremkerületi gond, hasonló kérést Budapest mind a 22 kerületében hallhatunk. Ám vigaszul szolgál, hogy az illetékesek is tudják: ajándékozni nemcsak ünnepek előtt lehet. Egy új megálló szívmelegítően hathat a téli szimankóban, egy új járat pedig fokozhatja tavasz-köszöntő jókedvünket. Csak már jönne a jókedvhozó tavasz!... AKI A-T MOND, MONDJON B-T IS! Közmondás volt, majd egy sláger első sora lett és most szó szerinti értelmezésben is használni tudom. Amikor néhány héttel ezelőtt első ízben figyeltem fel arra, hogy egy a Bajcsy-Zsilinszky úton suhanó szerelvény motorkocsiján 52/A jelzésű tábla hívogatja az utasokat a kispesti Határ útig, a hátsó kocsin levő tábla viszont már csak a Nagyvárad térig ígért 52/B jelzéssel átszállás-mentes szállítást, a fenti közmondás helyett egy másikat idéztem: tévedni emberi dolog. December 16-án viszont már elővettem a noteszomat és feljegyeztem azt a Nagykörúton haladó szerelvényt, amelynek a 3453-as rendszámú motorkocsiján 4/B jelzésű tábla fehér lett, a 3452-es rendszámú hátsó motorkocsin ugyanakkr 4/A jelzésű táblát olvastam. Vitára okot adó feledékenység. Ha egy utas vonaljegyet kér abban a hiszemben, hogy átszállás nélkül eljuthat a Fehérvári útig, ugyanakkor a Petőfi-híd budai hídfőjénél »végállomás, tessék leszállni!» felkiáltással leparancsolják a kocsiról, kevésbé lesz megértő, mint én voltam az 52-es esetében. HANGULAT IRÁNYÍTÁS. Egy ízben már szólottam a kölcsönösségről, vagyis — hogy a közmondásoknál maradjak —, amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten! Ez igazolódott be ismét az elmúlt héten, két esetben is és mindkészer a 67-es villamoson. Először örvendtem és rokonszenvesnek találtam azt a vidám kedvű kalauzt, aki a következő szavakkal fordult az utasokhoz: »-Nem óhajt valamit közölni velem, uram?*'... »Szívesen állok a rendelkezésére egy átszálló, vagy egy vonaljegy erejéig« ... »Bízza rám a titkát, milyen jegyre áhítozik«... A kedélyes férfi szinte feledtetni tudta a fogkoccantó időt — a leszállni igyekvők udvariasan kértek helyet, a fiatalok között pedig — horribile dictu! — olyan áldozatkész legényke is akadt, aki felszólítás nélkül átadta ülőhelyét egy korosabb hölgynek. Keserűbb szájízzel utaztam, december 19-én reggel 10 óra tájban. A 67-es rendszáma 5651-es, a kalauznő pedig fiatal és igen-igen haragos volt. A Keleti felé igyekeztünk. A korszerű aluljárónál korszerűtlen hangon ráripakodott egy idős bácsira: »Mi az isten, maguknál otthon zippzár van és nem ajtó?...« Két diákgyerek — kisebb pénzük nem lévén — ötven forintost nyújott át. Kalauznőnk önmagából kikelve csepülte őket, amiért »feltartják munkájában«, majd amikor a két fiú a Rókus-kórháznál leszállt, haragjából még arra is tellett, hogy ő is leszálljon és utánuk kiáltsa tömör konklúzióját: »Rohadt csibészek!...« S dühe olthatatlannak bizonyult. A körútig harsogott, morgott, lökdösődött és pillanatokon belül a fázós utasok is egymást szidalmazták: »Miért lép a lábamra?... Nem tud vigyázni, maga...! ... Szégyellheti magát! ...« Méhkas volt a villamos. Minha egy gonosz kis manó bújt volna be az emberek tudatába — Shakespeare Puckja tudta csak így megkeverni Szentivánéjén az erdőben bolyongó szerelmeseket. Ámde Puck csak »rosszalkodott« és minden csínytevésével együtt bájos volt, sőt végezetül javulást ígért. A 67-es rosszalkodó kalauznőjének náspácolást érdemlő csínytevéseit jóakarattal sem lehet bájosnak nevezni. Viszont, Puckhoz hasonlóan, még ő is javulhat. Ha akar (földes) „Még is versenyben állunk...” Látogatás a FAÜ Récsey-garázs 4. sz. Műszaki Szocialista Brigádjánál Csak a brigádtagok harmada van jelen. A többiek a délutáni, illetve az éjszakai műszakban dolgoznak. Harmincketten vannak — lakatosok, fényezők, porlasztások, villanyszerelők, öt brigád versenyében ők végeztek tavaly az első helyen, ők nyerték el egyedül a szocialista brigád címet. 1963. augusztus 20-a óta a nevük: 4. sz. Műszaki Szocialista Brigád. 24 órán keresztül — Délelőtt a »kettes szemlét« végezzük — mondja Horváth 3. János brigádvezető. — Akik délutáni műszakban vannak, a forgalomban váratlanul előálló meghibásodásokat igyekeznek kijavítani, míg az éjszakaiak minden beérkező kocsit átvizsgálnak. Kijavítják a gépkocsivezetők által bejelentett hibákat, s tüzetesen átnézik az aknák fölött áthaladó autóbuszokat. Sok a munkájuk. Most különösen igyekezniük kell, mert néhány társukat »kölcsönadták« más brigádoknak. Lemaradni viszont nem akarnak. Az óév harmadik negyedévében ismét az első helyen szerepeltek, míg a negyedik évnegyedben (a végleges értékelés még nincs meg), a másodiknál semmiképpen nem kerültek roszszabb helyre. Tavalyi jó szereplésüket ebben az esztendőben is szeretnék megismételni — céljuk, hogy 1964-ben újra elérjék a »szocialista brigád« címét. Jó — és rossz A munka elvégzése szempontjából jó, hogy három műszakban dolgoznak (másként nem is lehetne), egymást váltják, egymásnak adják át a szerszámot, a munkát — a közös kulturális programokat emiatt viszont csak részben tudják megvalósítani. — Tavaly mindössze három közös rendezvényünk volt — jegyzi meg Haimann Lajos szerelő —, tizenhatan elmen-tünk cirkuszba, tizenkettőn kirándulni, tizennyolcan pedig (egy vadonatúj mosógép »társaságában«) Mezőtúrra, brigádtársunk, Märcz Viktor lakodalmára. Emlékezetes, afféle igazi vidéki lagzi volt. Két napig mulattak, ünnepelték az ifjú párt Az asztalokat, székeket kivitték az udvarra és a friss levegőn köszöntötték a hajnalt. Märcz Viktor fiatal ember. Két esztendeje van a brigádnál. A Récsey-garázsból vonult be katonának és ide is jött vissza. — Azért szeretek ennél a brigádnál lenni, mert itt egyéni problémáit is őszintén megtárgyalhatja az ember — vallja. — Az idősebbek és a fiatalok kitűnően megértik egymást, a fiatalok nem restellnek tanácsot kérni, az »öregek« pedig szívesen adják át szakmai és élettapasztalatukat. Közlemény Felhívjuk szakszervezeti tagjaink figyelmét, hogy 1984. évben módosul a szakszervezeti központunkban tartott jogi tanácsadási fogadóórák rendje. A korábbi gyakorlattól eltérően jogi tanácsadást szakszervezeti tagjaink részére 1964. január 8-tól kezdődően minden szerdán 15 órától 19 óráig biztosítunk szakszervezeti központunkban (Bp. Vil., Köztársaság tér 3.). KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOZGŐZÖK SZAKSZERVEZETE ELNÖKSÉGE A „Közlekedés" hírei A KGST közlekedési állandó bizottsága 13. ülésén hozott határozatának megfelelően december 16—-30. között Budapesten tartották a gépkocsiközlekedés és a közutak távlati műszaki fejlesztési kérdéseivel foglalkozó szakértői értekezletet. Az értekezleten megvitatták a gépkocsiközlekedés és a közutak távlati fejlesztésének alapvető kérdéseit. Az amerikai légügyi szakértők küldöttsége hazautazott Moszkvából. Tárgyalásokat folytattak a Moszkva—New York közötti közvetlen légijárat megindításáról. Döntöttek az első magyar szárnyashajó sorsáról. A sikeres próbaút után a Fecske a Dunán közlekedik majd. 88 éves korában elhunyt a franciaországi Nancyban Marie Marvingt, az első női pilóta. 1909-ben a nők közül a világon elsőként szerzett pilótaképesítést. Újabb szabotázsakciókat fedeztek fel a texasi repülőtereken. A szabotőrök több T- 38-as típusú gépet megrongáltak. A hadügyminisztérium utasította az összes katonai repülőtereket, hogy erősítsék meg az ellenőrzést.. Az örökifjú — Óvtuk is eléggé Viktort, hogy ne házasodjon meg ilyen fiatalon — mondja tréfásan, mosolyogva Horváth —, de ő nem hallgatott ránk... Nagy volt a szerelem, még katonakorában ismerte meg a kislányt, nem lehetett lebeszélni az esküvőről. — De nem is akármilyen a menyecske! — dicséri a fiatalasszony erényeit Haimann. — Ha fiatal lennék, lehet, én sem tétováztam volna... Haimann Lajos felett valóban eltelt már néhány évtized, ám többek véleménye szerint fiatalabb a nála jóval ifjabbaknál is. Vidám, tréfálkozásra mindig kész munkásember, változatlanul sportol. Decemberben, mihelyt megmaradt a hegyekben a frissen hullott hó, vállára kapta a sílécét és sebesen száguldott a havon. Könyvek Lajos bácsi portréjához tartozik még az is, hogy ő olvassa a legtöbb könyvet a brigádban. Különösen a történelmi regényeket kedveli. Olvasmányairól beszámol munkatársainak, s ha sikerül valakit rávenni, hogy elolvasson egy könyvet, Haimann szaki már boldog... Horváthék igyekeznek (és ígérik: igyekezni fognak), hogy a tavalyi szép eredményüket megismételhessék. Szeretnének idén is elsők lenni , ám komoly riválisaik vannak: a szocialista címért versenyző 2-es és az 5-ös Műszaki-brigád. A következő hónapok munkája ad majd végleges választ. Sportnyelven szólva: a papírforma alapján esélyesek az első helyre. (—sz) Hajóirányítás rádióval ABalatoni Vízügyi Igazgatóság és a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat tavi úszóegységeit URH adó-vevő berendezésekkel szerelik fel A vontató- és munkahajók, a hozzájuk tartozó uszályokkal, valamint a kotrógépek kora tavasztól a tél beálltáig kint tartózkodnak az 595 négyzetkilométeres Balatonon, Írónyitásuk, anyagellátásuk a gyakori mozgás és a nagy távolságok miatt mindeddig nehézkes volt. A vízügyi igazgatóság siófoki székházán már megépült az állomás magas antennája, és külön alállomást létesítenek a siófoki kikötőben is. A Balatoni Vízügyi Igazgatóság úszóegységeit fokozatosan látják el URH adó-vevő-berendezéssel , j