Közlekedés, 1965 (55. évfolyam, 1-24. szám)
1965-01-05 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA_____ LV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR ________ 1965. JANUÁR A SZOT elnökségének határozata a nyereségrészesedés hatékonyságána“ fokozására A népgazdasági és vállalati tervfeladatok megoldásában az anyagi ösztönzésnek jelentős szerepe van. A nyereségrészesedés rendszere a tervekben meghatározott célkitűzések gazdaságos teljesítésére ösztönzi a vállalatokat. A nyereségrészesedés megtermelésében, igazságos elosztásában a szakszervezeti szerveknek jelentős a szerepük. Az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve a SZOT elnöksége a szakszervezeti szervek feladatait az alábbiakban határozza meg: „ A nyereségrészesedés biztosítása érdekében teendő feladatok: A nyereségrészesedés alapja a vállalati tervekben előírt jövedelmezőségi feladatok teljesítése és túlteljesítése. A szakszervezeti szervek: — követeljék meg a gazdasági vezetőktől, hogy a vállalati tervmutatókat — különösen a jövedelmezőségi célkitűzéseket — gyáregységekre, üzemekre lebontsák. Ez a feltétele annak, hogy az egyes dolgozó csoportok a rájuk vonatkozó feladatokat megismerjék és végrehajtását elősegítsék; — a szakszervezetek termelést segítő munkájában — a tervek komplex teljesítése mellett — a fő figyelmet a gazdaságosságot segítő versenymozgalmakra irányítsák. A szocialista munkaverseny különböző formáin keresztül biztosítsák, hogy a dolgozók vállalásaiban a gazdaságos termelést segítő feladatok végrehajtása tükröződjön; a szocialista munkaverseny nyilvánosságán keresztül biztosítani kell, hogy a dolgozók évközben tájékozódjanak vállalásaik teljesítéséről. A szakszervezeti szervek követeljék meg a gazdasági vezetéstől, hogy a jövedelmezőségi feladatok teljesítéséről, a nyereségrészesedés alakulásáról évközben rendszeresen beszámoljanak. Erről a dolgozókat is tájékoztassák; — az anyagi ösztönzőket — ezen belül a nyereségrészesedés vállalaton belüli feltételeit is — úgy állapítsák meg, hogy az erkölcsi ösztönzőkkel párosulva a tervekben előírt minőségi mutatók teljesítésére is ösztönözzenek. II. A nyereségrészesedés elosztásával kapcsolatos feladatok. A nyereségrészesedés vállalaton belüli (gyáregységek közötti) és az egyénekre történő felosztásánál a következő főbb elveket kell alkalmazni: — a kollektív ösztönzés elvéből kiindulva a nyereségrészesedés mindazon dolgozókat megilleti, akik munkájukkal, tevékenységükkel hozzájárultak a nyereségrészesedés biztosításához; — a munka szerinti elosztás elvét — a gyáregységek, üzemrészek és dolgozók között — a nyereségrészesedés elosztásánál is biztosítani kell. Ezért az egyes dolgozók, dolgozó csoportok a nyereségrészesedést hozzájárulásuk arányában kapják; — a nyereségrészesedés elosztásával is elő kell segíteni a vállalati törzsgárdák megszilárdítását, a szocialista munkafegyelem erősítését, a társadalmi tulajdon fokozott védelmét. A fenti elvek érvényesítése érdekében a nyereségrészesedést minden vállalatnál egységesen a következő módszer alapján kell felosztani: 1. Teljes nyereségrészesedés megilleti mindazon dolgozókat, akik a nyereségrészesedés szempontjából számításba vett tárgyévben a vállalatnál dolgoztak és december 31-ig 1 éves folyamatos munkaviszonyuk van. Két év folyamatos munkaviszony szükséges annál a dolgozónál, aki előző munkaviszonyát egy éven belül kétszer, vagy többször továbbá az ilyen évet követő évben akár csak egyszer is felmondta (kivéve a IV^I. V. 30. §. (2) bekezdés a—1. pontjában említett esetekben történt felmondást). 2. Részleges (időarányos) nyereségrészesedésre jogosultak — a minimálisan előírt 1 éves munkaviszonytól függetlenül — azok a dolgozók, akik: — évközben nyugállományba kerültek, — évközben elhaláloztak (ilyen esetben az elhalálozott dolgozó örökösei a jogosultak); — évközben átszervezés, létszámfelesleg címén felmondottaknak [kivéve a vállalat által eszközölt indoklás nélküli felmondást Mt. 29. §. (2) bek.]; — határozott időre, vagy meghatározott munkára alkalmaztak, ha legalább 3 hónapos munkaviszonyuk van a vállalatnál, — a fegyveres testületekhez tényleges szolgálatra behívottak és leszereltek, — évközben más vállalathoz áthelyezettek és a vállalathoz áthelyezéssel került dolgozók, — a hozzájárulással — az Mt. V. 30. §. (2) bekezdés a— 1. pontja alapján — kilépett dolgozókat, ha a tárgyévben legalább 3 hónapot a vállalatnál ledolgoztak, 3. Állományon kívüli, illetve nem a vállalat állományába tartozó dolgozók (például orvos, ipari tanulók és oktatók) a nyereségrészesedésből csak az üzemi tanács külön határozata alapján részesíthetők. A részesedés mértékét is az üzemi tanács határozza meg. A vállalatnál tevékenykedő függetlenített párt- és tömegszervezeti tisztségviselők a nyereségrészesedés szempontjából úgy bírálandók el, mint a vállalat állományába tartozó dolgozók. A trösztök, nagyvállalatok központjában dolgozók, valamint a vállalatok, gyáregységek vezetőállású dolgozóinak nyereségrészesedésre való jogosultságánál az 1. és 2. pontokban foglaltakat értelemszerűen kell alkalmazni. 4. A nyereségrészesedésre jogosultak az év folyamán a tényleges munkában töltött idejük arányában kapjanak nyereségrészesedést. Ténylegesen ledolgozott időnek kell tekinteni a munkában töltött időn kívül: — a fizetett szabadságot, — a szülési szabadságot, — a fegyveres testületekhez (munkásőrség, honvédség, légó, stb.) továbbképzésre behívottak szolgálati idejét, — az ülnöki megbízatással járó elfoglaltságot, — a mozgalmi szervek és az üzem részéről történt iskolára, tanfolyamra küldés idejét, a dolgozók önhibáján kívül betegállományban töltött időt (például a foglalkozási megbetegedés, üzemi baleset, tbc., rákos megbetegedés, gyermekápolás címén fizetett táppénzes időszak időtartamát). 5. Az egyéni nyereségrészesedés számítási alapja a dolgozó átlagkeresete. 6. Nyereségrészesedést növelő tényezők: a) azoknak az egységeknek, amelyek a nyereségrészesedés megtermelésében különösen kimagasló munkát végeztek, az átlagos nyereségrészesedésnél magasabbat kell adni. Ennek feltételeit és mértékét gyáregységekre az intéző bizottság a vezérigazgatóval közösen, vállalatoknál, gyáregységeknél az üzemi tanács határozza meg; b) a vállalatoknál huzamosabb idő óta dolgozókat — ideértve az áthelyezett dolgozókat is — a nyereségrészesedés terhére hűségjutalomban kell részesíteni. Ennek mértékét az üzemi tanács határozza meg. Az egy dolgozónak kifizethető nyereségrészesedés a növelő tényezőkkel együttesen a 6 heti átlagkeresetnek megfelelő összeget nem haladhatja meg. 7. A nyereségrészesedést csökkenteni kell: a) azoknál az egységeknél, amelyeknél bizonyítható, hogy tevékenységükkel rontották a vállalat gazdaságosságát, jövedelmezőségét. A csökkentés mértékét gyáregységek esetében az IB, a vezérigazgatóval közösen, vállalatoknál, gyáregységeknél az ÜT határozza meg. b) fegyelmi vétség — ezen belül fokozottabban a társadalmi tulajdon elleni vétség, a dolgozók testi épségét veszélyeztető magatartás esetén, c) igazolatlan hiányzás és rendszeresen ismétlődő késések esetén, d) olyan egyéb tényezők fennforgatása esetén, amelyek gátolják, illetve rontják a vállalat jövedelmezőségét, mint például selejt, szerszámtörés, kötbérfizetés, helytelen anyaggazdálkodás stb. fegyelmi határozat nélkül is lehet a nyereségrészesedést csökkenteni az egyes dolgozóknál. A b), c) és d) pontoknál a csökkenés szabályait a felosztási szabályzatban előre kell meghatározni és közölni kell a dolgozókkal, kivéve azon eseteket, amikor a nyereségrészesedés csökkentése az Mt. V. 171. §. (1) bekezdés a) pontja alapján fegyelmi büntetésként illetve a társadalmi bíróság határozata szerint történt. 8. Nyereségrészesedésre nem jogosultak: a) az előírt minimális idővel nem rendelkezők (kivéve a 2. pontban felsorolt eseteket), b) akik a nyereségrészesedés szempontjából számításba vett tárgyévben szüntették meg a munkaviszonyukat, kivéve akiknél a munkaviszony folyamatossága nem szakad meg [Mt. V. 30. §. (2) bekezdés a—1. pontok], c) akiket a vállalat fegyelmi úton elbocsátott, d) a más vállalattól korábban elbocsátott dolgozók, az elbocsátástól számított 2 évig [Mt. V. 172. §. (3) d) bekezdés alapján], e) akiknek az üzemi tanács által meghatározott napnál több igazolatlan hiányzásuk van, f) akiknek a vállalat az Mt. 29. §. d) pontja alapján felmondott (kivéve, ha a dolgozó önhibáján kívül válik alkalmatlanná munkája ellátására, például betegség.) g) akiket a bíróság az év folyamán bármilyen bűntett miatt szabadságvesztésre ítélt, továbbá akiket a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűntett miatt bármilyen büntetéssel sújtott. Amennyiben a jogerős fegyelmi, illetve bírósági határozat a kifizetés időpontjában nem áll a vállalat rendelkezésére, a dolgozó nyereségrészesedését az ügy jogerős befejezéséig vissza kell tartani. III. EGYÉB KÉRDÉSEK 1. A fennálló rendelkezések alapján a »kiváló dolgozó« kitüntetéssel járó jutalmakat a nyereségrészesedésből kell fedezni. Azonban a jutalmazott dolgozók nyereségrészesedését emiatt csökkenteni nem lehet. 2. A felosztható nyereségrészesedésből évközi jutalmazásokra, kulturális, szociális, sport támogatásra, valamint az esetleges reklamációk fedezésére tartalékot kell képezni. Nagyvállalati szinten a tartalék mértékéről és felhasználásáról az Intéző Bizottság a vezérigazgatóval közösen dönt. Vállalatoknál és gyáregységeknél e jogkör az üzemi tanácsot illeti meg. 3. Az üzemi tanácsok minden évben legkésőbb január 15-ig határozzák meg a nyereségrészesedés egyénekre történő elosztásának szabályait. Az ipari nagyvállalatoknál működő Intéző Bizottságok irányelvek kiadásával segítsék ezt. Ahol üzemi tanács nincs, ott e határozatban felsorolt jogokat a szakszervezeti bizottság gyakorolja. A szabályzatban foglalt csökkentő és kizáró tényezőket (kivéve az üzemi tanács határozatánál magasabbrendű jogszabályban foglaltakat) csak attól az időponttól lehet alkalmazni, amikor a dolgozókkal ismertették. ZÁRÓRENDELKEZÉS E határozattal hatályát veszti a SZOT elnöksége 6071960. (XII. 24.) számú határozata. Ez a határozat 1965. január 1-től lép hatályba. 1965. évre kivételesen a nyereségrészesedési szabályzatot 1965. március 31-ig kell elkészíteni. a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetősége Szakszervezetünk Központi Vezetősége ezúton mond köszönetet a közlekedési dolgozóktól, vállalatoktól és szakszervezeti bizottságoktól beérkezett újévi jókívánságokért. Központi vezetőségünk a „Közlekedés" útján viszonozza a sok jókívánságot és őszinte, szívből jövő üdvözletét küldi. Kívánjuk, hogy a közlekedés minden dolgozója számára sok szép eredményt, örömet hozzon 1965. Munkájuk elvégzéséhez, terveik megvalósításához sok erőt és egészséget, zavartalan békét kíván ötmilliós megtakarítás — ügyvitelgépesítéssel Hogyan alakultak a fuvarteljesítmények a szállított áruk neme és a rakodások módja szerint? ... Teljesítették-e a minisztériumok, és azokon belül az egyes fuvaroztatók a szállítási tervet? ... Mennyi árut rakodtak az AKÖV-ök saját és idegen rakodógépekkel? ... Melyik AKÖV, és azon belül melyik főnökség, milyen gépkocsi típusokkal dolgozott leggazdaságosabban? ... Ezekre és még egy sor hasonló, a tervek és a további teendők meghatározásához, valamint az értékelő, elemző munkához nélkülözhetetlen kérdésre válaszol az Autóközlekedési Szervező Iroda. A szakmabeliek is keveset hallanak erről az országos szervről, pedig fontos és érdekes feladatkört tölt be. Az autóközlekedés területén közel négy esztendeje az Iroda végzi az ügyviteli gépszervezést, a központi lyukkártyagéppark üzemeltetését, az AKÖV-ök könyvelőgép kezelőinek és irodagép műszerészeinek kiképzését, valamint az ügyviteli szervező, és ügyviteli gépszervező munka lebonyolítását. Négy év alatt az Iroda valamennyi közhasználatú autóközlekedési vállalatot bekapcsolta az ügyvitelgépesítési rendszerbe. Az ország minden részéből beérkezett, és a központi lyukkártyagépen feldolgozott adatokból ágazati és vállalati szintű összesítéseket, elemzéseket készítenek, elősegítve ezzel az Országos Tervhivatal, a Központi Statisztikai Hivatal, a Központi Szállítási Tanács, a KPM és az Autóközlekedési Vezérigazgatóság, nem utolsósorban pedig az adatszolgáltató vállalatok munkáját. A valóságos adatáradatot 11 gépi táblára dolgozzák fel. Az Autóközlekedési Szervező Iroda eddigi tevékenységének eredményeként több mint 200 fő létszám- és ötmillió forint költségmegtakarítást ért el. Elácsorgott milliók A Fővárosi Autóbuszüzem, a Szabolcs utcai MÁVATIT, és az egyéb nagy kocsiparkkal rendelkező autóközlekedési vállalatok telephelyeinél naponta visszatérő —, sokszor a közúti forgalmat is akadályozó jelenség —, hogy a napi munka végeztével befutó gépjárművek a csúcsidőszakban gyakran félóránál is többet kénytelenek vesztegelni az utcán. Ennek oka, hogy a telepen az üzemanyagtöltő állomás kiszolgáló állásai kevésnek bizonyulnak, és a tankolásra várakozó gépkocsik részére fenntartott hely sem elegendő. Nagy Miklós okleveles gépészmérnök, a KPM Autóközlekedési Igazgatóságának munkatársa, sokoldalúan vizsgálva e kérdést, bonyolult számítások eredményeként megállapította, hogy jelenleg országosan az autóközlekedési telepek gépkocsiparkjának mintegy 70 százaléka munkaideje befejeztével átlagosan napi kilenc percet vár a telepen kívül, majd ugyanennyire tehető az az idő is, amit a telepen belül kénytelen ácsorogni addig, amíg a töltőállomáshoz ér. Ez összesen 13 percet tesz ki. Ha a tankolásnál eltöltött várakozási időt átlagosan három percre csökkenti, úgy a gépkocsivezetők naponta kereken negyedórát megtakaríthatnak. Amennyiben ezt az időt a szállítási kapacitás kihasználására fordítják, az AKÖV-öknél és a MÁVAUT-nál az egy évre eső termelési értéket 60 millió forinttal növelik. A jelentős megtakarításra tekintettel a probléma megoldását nem lehet elhanyagolni. AKözlekedéstudományi Szemlében Nagy Miklós részletesen ismerteti azokat a számításokat, amelyek alapján a létesítendő forgalmi telepek tervezésekor vagy a meglevő telepek bővítésekor az üzemanyagkiszolgáló helyek optimális számát, és a tankolásra való gépkocsisor helyszükségletét meghatározhatják. SZILVESZTERI HANGULATBAN TH*M: — Kórházból szökött meg az ipse, vagy jelmezben van?