Közlekedés, 1968 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1968-01-10 / 1. szám
2 VÁLLALNAK: FUTÓJAVÍTÁST, SZERVIZMUNKÁKAT, NAGYJAVÍTÁST. I. és II SZEMLÉKET, AUTÓMENTÉST. Vegye igénybe a MAFIT területi autójavító üzemeit és karbantartó állomásait! KÖZLEKEDÉS ---------- 1967. decemberében szakszervezetünk elnöksége, majd azt követően Központi Vezetőcége is ülést tartott. Mindkét ülésen a fő tárgyalási témát — tekintettel a közelgő január 1-re — „A szakszervezet feladatai az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével kapcsolatban” című napirendi pont jelentette. A szakszervezetek feladata az új gazdaságirányítási rendszerben — mint ismeretes — nagymértékben növekszik. A reform előkészítésében a szakszervezeteknek jelentős szerep jutott, a felvilágosító-ismertető munkából is alaposan kivették részüket a szakszervezetek. Természetes, hogy a végrehajtás, a megvalósítás terén is hasonló a szakszervezetek szerepe, feladatköre. Ezt hangsúlyozza Központi Vezetőségének is, ehhez nyújtott hasznos útmutatást a Központi Vezetőség állásfoglalása, ame-lyet az alábbiakban közlünk. Szakszervezetünk Központi Vezetősége 1967. december 21-i ülésén megvitatta a gazdaságirányítás új rendszeréből fakadó szakszervezeti feladatokat, amelyek végrehajtásával a közlekedési vállala■tok területén is elősegítjük a reformból fakadó célkitűzéseink megvalósítását. A Központi Vezetőség véleménye szerint az új gazdaságirányítási rendszer alkalmazása hozzásegít szocialista társadalmi rendszerünk további megszilárdításához, lehetővé teszi a termelőerők gyorsabb ütemű fejlődését, gazdasági életünk fellendülését, és ezek alapján a dolgozók életszínvonalának gyorsabb ütemű "növekedését. A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete is részt vett abban az előkészítő munkában, amely a reformnak a közlekedési vállalatoknál történő bevezetését készítette elő, és ezért a jövőben is maximális segítséget nyújt a reformból adódó, és az egységes közlekedéspolitikai koncepcióból fakadó feladatok végrehajtásához. A Központi Vezetőség egyetért az új gazdaságirányítás alkalmazásával, helyesli azokat az érdemi és szervezeti intézkedéseket, amelyek alapján vállalataink, intézményeink megkezdik az 1968. évi feladataink megvalósítását. Az 1968. évi feladatok — az új helyzetben — minden eddiginél alaposabb felkészülést, körültekintő és megfontolt intézkedéseket követelnek a vállalatok vezetőitől, szakszervezeti szerveitől. Ennek a követelménynek csakis a szocialista demokrácia erőteljesebb kibontakoztatásával, a dolgozók véleményeinek, javaslatainak fokozottabb figyelembevételével lehet eleget tenni. Szakszervezeti szerveinknek elő kell segíteniük, hogy a vezetők és a dolgozók között erősödjön a szocialista munkakapcsolat, hogy ezen keresztülis erősödjön dolgozóinknak a szocialista rendszerünkhöz való ragaszkodása. A reform megvalósítása során nagy figyelmet kell fordítani a szocialista munkaverseny további fejlesztésére. A versenyt az ágazatok, vállalatok előtt álló közvetlen feladatok megoldására kell irányítani. Az anyagi ösztönök alkalmazásával, az erőteljesebb agitációs és propagandamunkával elő kell segíteni a verseny széleskörű kiterjesztését, új versenyformák kialakulását, ügyelve az eddig kialakult versenyformák fejlődésére is. A szocialista versenyt fel kell használni szakmánk területén arra, hogy elősegítse a városi és távolsági személyszállítás terén jelentkező igények kulturált kielégítését, a teheráruk gyors és pontos, időbeni elszállítását, a javító-, ipari tevékenységben a kifogástalan, minőségi követelmé-nyeknek megfelelő munkavég-zést. Szakszervezeti szerveinknek minden ágazat, vállalat terü- letén, a belső tartalékok feltárásával, elő kell segíteniük a munka hatékonyságának növelését, a termelékenység állandó fokozását. Csakis ezen az úton valósíthatók meg a vállalataink előtt álló közvetlen feladatok. Nagy körültekintéssel, alapos megfontoltsággal kell előkészíteni, és fokozatosan megvalósítani a rövidített munkaidőre való áttérést. Különösen az utazó forgalmi dolgozók tekintetében jelent ez rendkívüli feladatot, mert ezek tekintetében 1970. év végéig el kell érni, vagy legalábbis meg kell közelíteni a havi 2111 órát. Ezen feladat végrehajtását alapvetően önerőből, a belső üzem- és munkaszervezési, vezénylési és forgalomirányítási tartalékok feltárásával kell megoldani, a lehető legkisebbre szorítva a jelentkező többletlétszám és bérigényt. Állandó és folyamatos feladatot jelent minden szakszervezeti szerv számára az érdekvédelmi feladatok ellátása, az új Munka Törvénykönyvben lefektetett jogok alapján. Ezek során ügyelni kell arra, hogy a reformból adódó tennivalók végrehajtása sehol ne okozza a szociális ellátás színvonalának csökkenését, a munkakörülmények romlását. Ügyelni kell arra, hogy a nagyobb vállalati önállóság necsak termelő beruházások megvalósítását, hanem ugyanakkor a szociális ellátásban, a a helyenként nem kielégítő munkakörülmények tekintetében meglevő hiányosságok megszüntetését is elősegítse. Nagy felelősséget hárít szakszervezeti szerveinkre a kiterjesztett hatáskör alkalmazása. Ezzel kapcsolatban a Központi Vezetőség véleménye szerint a gazdasági vezetők és szakszervezeti szervek együttműködésének fő követelménye, hogy az elvi alapon, a kölcsönösség, és az egymásra utaltság jegyében, az elvtársi együttműködés szellemében történjék. Nagy körültekintéssel kell alkalmazni szakszervezeti szerveinknek a kifogásolási jogot. Fontos követelmény, hogy ezen jog gyakorlása a választott szakszervezeti szervek kollektív véleménye alapján, időben, gyorsan történjen, a helytelen intézkedés megakadályozása érdekében. Ugyancsak nagy megfontoltságot és szubjektív megítélésektől mentes véleményt igényel a gazdasági vezetők tevékenysége tekintetében biztosított vélemény-nyilvánítási jog. A szakszervezeti szervek ezt a jogot a dolgozók jogaiként, a dolgozók körében szerzett tapasztalatok alapján gyakorolják a népgazdaság, valamint a vállalati dolgozók érdekeinek figyelembevételével. Olyan agitációs, propaganda, felvilágosító, nevelő munkát kell folytatni, hogy a közlekedés és szállítás minden területén maradéktalanul érvényesüljön a reform célja: a dolgozók anyagi és szellemi felemelkedése. Ez a szakszervezet valamennyi aktivistájától, tisztségviselőjétől egyértelműbb, gondosabb, céltudatosabb politikai, felvilágosító, nevelő munkát igényel. A népművelés valamennyi eszközének felhasználásával, de különösen a személyi agitációval hozzá kell járulni ahhoz, hogy a dolgozók megértsék a reform összefüggéseit, lássák, hogy egyéni boldogulásuk, életszínvonaluk tervszerű emelése csak a fegyelmezettebb, becsületesebb munka révén lehetséges. A Központi Vezetőség meg van győződve arról, hogy a közlekedés és szállítás dolgozói mindent megtesznek azért, hogy maradéktalanul teljesítsék az ágazatok előtt álló feladatokat, és ezzel hozzájáruljanak ahhoz, hogy újabb nagy lépést tegyünk előre hazánkban a szocializmus teljes felépítése és az életszínvonal további emelésének útján. A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének állásfoglalása II Központi Vezetőségünk december 21-én tárgyalta és hagyta jóvá szakszervezetünk 1968. évi költségvetését, amely a magyar szakszervezetek XXI. és szakszervezetünk XXVII. kongresszusának szellemében készült. Az egyes szervek a tervezésnél gondosan felmérték a tagság szociális, kulturális, sport igényeit, az előttük álló feladatok anyagi kihatását, a rendelkezésükre álló pénzügyi lehetőségeket. A jóváhagyott tervezet mesz-sszemenően figyelembe vette, hogy 1968. január 1-től a szakszervezeti bizottságok gazdálkodási területe bővül, s hatáskörük a tervezésben és a felhasználásban egy-I aránt új vonásokat tartalmaz. I Az alapszervezetek és a Központi Vezetőség bevételeinek összege -» 25,7 millió forint —, több mint 10 százalék- I kar haladja meg az 1967. évi I várható tényszámokat. A felhasználások is jelentős mértékben növekszenek és az elfogadott tervek szerint elérik a 25,5 millió forintot. Az előző két adat különbözeté, a több mint 200 ezer forint, be- vételi többlet, ami a költségvetés végösszegének 0,8 százaléka. Ez teljes egészében az alapszerveknél mutatkozik és lehetőséget biztosít az év közben felmerülő, terven felüli igények egy részének kielégítésére. A bevételek legnagyobb része — ugyanúgy, mint az elmúlt évben — most is a tagdíjfizetésből származik. Ennek várható összege meghaladja a3 millió forintot. Az 1967. évi érvszámot 2,3 millió forinttal meghaladó összeg biztosítása érdekében szakszervezeti bi-zottságaink, tisztségviselőink,ársadalmi munkásaink már az elmúlt év nyarán megkezdek politikai, nevelő, szervező munkájukat. A besorolásokkészítése idején szakszervezeti tagságunk túlnyomó többégével egyénileg beszélték meg a tagdíjfizetési kötelezettséget. Ezt a nehéz, felelősségteljes munkát elősegítette, hogy szakmánk területén az elmúlt évben is emelkedett az átlagbér és 1988-ra bizonyos létszámnövekedés is várható. A bevételi előirányzat teljesítéséhez, túlteljesítéséhez azonban továbbra is sok ezer bizalmi, gazdasági felelős, számvizsgáló bizottsági tag, szőtitkár lelkiismeretes munkájára van elsősorban szükség. Ennek a tevékenységnek természetesen nem szabad a szűken felfogott pénzügyi tevékenységre korlátozódnia, hanem ki kell terjeszteni az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatos legkülönbözőbb kérdésekre, biztosítani kell vállalatainknál a megfelelő politikai hangulatot. A tervezett felhasználások több, mint háromnegyede, mintegy 20 millió forint — alapszervi célokra lesz felhasználva. Jóllehet az alapszervi felhasználások aránya megváltozott, mégis van egykét olyan jelenség, amelyekre szükséges felhívni a figyelmet így a többi között: — az összes alapszervi felhasználások összege több mint 2,5 millió forinttal emelkedik — a felhasználásokon belül a szakszervezeti bizottságok közvetlen felhasználásai 1 millió forinttal emelkednek és megközelítik a 3 millió forintos összeget. Az alapszervezetekénél a helyileg felhasználható összegekről készített költségvetést a szakszervezeti tanácsok, taggyűlések jóváhagyták és így olvasóink előtt általában ismert. Ennek ellenére érdemes talán megemlíteni, hogy pl. a szakszervezeti segélyekre előirányzott összeg — szakmánk területén — megközelíti a 4 millió forintot, ami az 1967. évihez képest mintegy 1 millió forintos növekedést jelent. A segélyeken kívül az alapszervezetek költségvetésében megfelelő összeg van biztosítva sportcélokra, könyvtár fenntartására és fejlesztésére, ismeretterjesztésre, egyéb kulturális felhasználásokra, aktívak jutalmazására, a függetlenített tisztségviselők bérére, szervezési és ügyviteli célokra. A központilag elszámolt összegekből kultúrintézmények támogatására 200 ezer forint, felújításra 350 ezer forint, egyéb kulturális célokra mintegy 330 ezer forint jut Szakmánk veteránjainak anyagi megsegítésére több, mint 500 ezer forintot fordítunk, üdülési célokra közel 700 ezer forint felhasználását tervezzük. A proletár nemzetköziség szellemében — más országok dolgozóinak megsegítésére — több mint 100 ezer forintot juttattunk. Az összszakszervezeti feladatok megoldására és a közös beruházásokra mintegy 3 millió forintot tervezünk. A Központi Vezetőség és apparátusának felhasználásai között kerülnek elszámolásra a káderképzés és a különböző tanfolyamok költségei, a propaganda költségek, a»Közlekedés« nyomdai és terjesztési költsége—, amelynél a jelentős emelkedés és oldalterjedelem bővülés ellenére is az előfizetési díj változatlan maradt — bel- és külföldi kiküldetések, a bérek és egyéb személyi költségei«, a központi épület fenntartása és sok más hasonló tétel. A Központi Vezetőség mellett működő Számvizsgáló Bizottság a költségvetést felülvizsgálta, annak előirányzatait helyesnek találta és a jóváhagyással egyetértett. III Szakszervezetünk punköltségvetése A tagság bizalmából — A tagság bizalmából 1967 februárjában választottak újra a Közlekedési Anyagellátó Vállalatnál szakszervezeti bizottságot. A bizottság nyomban munkához látott. A kidolgozásnál meghallgatták a párt és a KISZ véleményét, észrevételeit, kérték segítségüket. Terveiket meg is tudták valósítani, mert elgondolásaik reálisak voltak. Munkájuk filmjét így lehet újra lepergetni... Márciusban a Nemzetközi Nőnapot szép megemlékezéssel és kedves ajándékozással ünnepelték. A Gyermeknapon műsort rendeztek és ugyancsak ajándékokkal is emlékezetessé tették ezt a napot azérdekeltek részére. A kultúrprogramok között olyan nívós akciók szerepeltek, mint például egy szentendrei kirándulás, amelyen hetvennégyen vettek részt s tekintették meg szakszerű — idegenvezetőktől kapott tájékoztatás mellett — a múzeumok gazdag anyagát. Gondolt a szakszervezeti bizottság a nyugdíjba vonult dolgozókra is: kellemes hangulatú délután keretében rendeztek közös szórakozást részükre. Nem felejtkeztek meg egyik igen fontos feladatukról, a továbbképzés problémájáról sem. Természetesen, a kultúrprogramoknál is mindig [ szem előtt ] tartották I a művelődés, a látókör szélesí- I tésének állandóan érvényes szempontjait. De lépéseket tettek egyes dolgozók tovább-I tanulása érdekében is: konzultáltak a Kertész utcai általános iskola igazgatójával ilyen ügyben. A megbeszéléseken részt vett — az szb megbízottja mellett — a munkaügyi osztály vezetője is. Többen jelentkeztek és be is kapcsolódtak a tanulásba, elvégzik a 80 általánost — vállalatuk segítségével. A szakszervezeti kultúrfelelősszülői tisztet és feladatokat is vállalt a tanulók mellett, eljár az iskolába, a szülői értekezletekre, hogy a I problémákról közvetlenül, azonnal értesüljenek és ha kell, segíthessenek. — Kultúrfelelőseink ezenkívül állandó kapcsolatot tart , azskolákkal — mondja T Molnár Ferencné, a vállalat stb-titká■a. — A munkásszálláson pedig egészségügyi előadást is ártottunk, orvoselőadóval és filmvetítéssel. — Nagyon szépnek mondható könyvtárunk látogatottsága — fűzi hozzá Papp Jánosné könyvtáros. — A főkönyvtárbál, a különböző oktatásokhoz szükséges szakirodalom melett megkapjuk rendszeresen a legújabb szépirodalmi műveket is. A könyveket 2—3 havonként cseréljük. Természetesen, a szakszervezet ennél a vállalatnál is, azokat a munkákat tekinti a legfontosabbnak, amelyek a termelőmunkával kapcsolatosak. Így a tervfeladatok időben történő elvégzésére munkaversenyt hirdettek, a teljesítményeket ügyeimmel kísérték és az élenjárók közt jutalmakat osztottak ki az igazgatósággal egyetértésben. — Ha mérleget készítenénk — mondja Molnárné —, akkor 1967-et úgy zárhatnánk, hogy mind a termelési, azaz gazdasági, mind társadalmi munkák tekintetében a szakszervezeti bizottság igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, a párt és a vállalat vezetőségével karöltve. A KAV január 1-vel egyesült az AFIT Teherautójavító V. 4. sz. üzemegységével, új neve: AFIT Építőipari és Szolgáltató Vállalat. Ha eddig fő funkciójuk a közlekedési vállatok anyagellátásának biztosítása volt, a jövőben elsősorban építő, tervező, tatarozó feladatokat látnak el. De ezek mellett — az AFIT-hoz tartozó vállalatokon túlmenően — az autóközlekedés, a közlekedés építőipar, a légügy, a hajózás alapanyaggal való ellátását is szeretnék biztosítani. — Szeretnénk — erősíti meg Molnárné — és mindent meg is fogunk tenni a megfelelő ellátás érdekében. Már jelentkeztek olyan problémák, hogy bizonyos termékeket egyikmásik vállalat nem kíván gyártani, mert nem látja rentábilisnak, viszont számunkra az illető gyártmány létfontosságú. Most tárgyalunk ezekről a gondokról, igyekszünk felkészülni ilyen esetekre. Az eddigi gyakorlatot jól helyettesítő megoldásokra van szükség. A megfelelő megoldások megtalálásához a vállalat jó szakgárdával és jól felszerelt telepekkel rendelkezik. A lehetőségek legjobb kihasználásával egész kollektívánk azon lesz, hogy az eddig kiérdemelt bizalmat megtartva, azt tovább fokozva elégíthessük ki vállalataink megalapozot igényeit — fűzi ehhez Molnár Ferencné, Simkó Maeda Nyolcvanötször adott életet mentő vért! A helyi Vöröskereszt a térítésmentes véradóit köszöntötte FW Szépilonán. Földeák Andor vöröskeresztes titkár számolt be az 1967. évi munkáról és megköszönte az állomás dolgozóinak, hogy olyan szép számban, 117-en jelentkeztek önkéntes véradásra. Pedig — rendszerint — a véradás után közvetlen munkába mennek, hogy helytálljanak a nagy forgalomban is. Aki már kétszer térítésmentesen adott vért, az igazolványa mellé egy kis ajándékot kapott, melyet Petterraanné, gazdasági felelős adott át. Finom uzsonnával is megvendégelték a véradókat. Köszönet minden csepp vérért. Ki tudja, hány életet mentettek meg és hány embert adtak vissza a szeretteiknek és a társadalomnak ezek a derék közlekedési dolgozók. Külön említésre méltó Lapossy Lajos kocsivezető, aki 15-ször adott már vért. Rengeteg hálás, köszönő levelet és ajándékot kapott már azoktól, akiknek élete megmentéséhez, egészsége helyreállításához az önkéntes véradással hozzájárult. Köszönetünket fejezzük ki minden véradónak. REIFFMESSER JÓZSEFNÉ Szépilona 1968. január 10.