Közlekedés, 1968 (58. évfolyam, 1-24. szám)

1968-01-10 / 1. szám

2 KÖZLEKEDÉS ----­----- 1968. lanttár 10. A Közlekedési es Szállítási Dolgozók Szakszervezete Kézponti Vezetosegenek állási eglaiása 1967. decemberében szakszervezetünk elnöksége, majd azt követően Központi Vezetőcége is. ülést tartott. Mindkét ülésen a fő tárgyalási témát — tekintettel a kö­zelgő január 1-re — „A szakszervezet feladatai az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével kapcsolatban” című napirendi pont jelentette. A szakszervezetek feladata az új gazdaságirányítási rendszerben — mint ismeretes — nagymértékben növek­szik. A reform előkészítésében a szakszervezeteknek je­lentős szerep jutott, a felvilágosító-ismertető munkából is alaposan kivették részüket a szakszervezetek. Termé-, szetes, hogy a végrehajtás, a megvalósítás terén is ha­sonló a szakszervezetek szerepe, feladatköre. Ezt hang­súlyozza Központi Vezetőségének is, ehhez nyújtott hasz­nos útmutatást a Központi Vezetőség állásfoglalása, ame-1 lyet az alábbiakban közlünk. 1 Szakszervezetünk Központi Vezetősége 1967. december 21-i ülésén megvitatta a gaz­daságirányítás új rendszeré­­bői fakadó szakszervezeti fel­adatokat, amelyek végrehaj­­. tásával a közlekedési vállala­­■ tok területén is elősegítjük a reformból fakadó célkitűzése­ink megvalósítását. A Központi Vezetőség véle­ménye szerint az új gazdaság­­irányítási rendszer alkalmazá­sa hozzásegít szocialista társa­dalmi rendszerünk további megszilárdításához, lehetővé teszi a termelőerők gyorsabb ütemű fejlődését, gazdasági életünk fellendülését, és ezek alapján a dolgozók életszín­vonalának gyorsabb ütemű "növekedését. A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete is részt vett abban az előkészítő munkában, amely a reform­nak a közlekedési vállalatok­nál történő bevezetését készí­tette elő, és ezért a jövőben is maximális segítséget nyújt a reformból adódó, és az egy­séges közlekedéspolitikai kon­cepcióból fakadó feladatok végrehajtásához. A Központi Vezetőség egyet­ért az új gazdaságirányítás al­kalmazásával, helyesli azokat az érdemi és szervezeti intéz­kedéseket, amelyek alapján vállalataink, intézményeink megkezdik az 1968. évi felada­taink megvalósítását. Az 1968. évi feladatok — az üj helyzetben — minden eddi­ginél alaposabb felkészülést, körültekintő és megfontolt in­tézkedéseket követelnek a vál­lalatok vezetőitől, szakszerve­zeti szerveitől. Ennek a köve­telménynek csakis a szocialis­ta demokrácia erőteljesebb ki­bontakoztatásával, a dolgozók véleményeinek, javaslatainak fokozottabb figyelembevételé­vel lehet eleget tenni. Szak­­szervezeti szerveinknek ele kell segíteniük, hogy a veze­tők és a dolgozók között erő­södjön a szocialista munka­­kapcsolat, hogy ezen keresztül­­is erősödjön dolgozóinknak a szocialista rendszerünkhöz va­ló ragaszkodása. A reform megvalósítása so­rán nagy figyelmet kell fordí­tani a szocialista munkaver­seny további fejlesztésére. A versenyt az ágazatok, vállala­tok előtt álló közvetlen fela­datok megoldására kell irá­nyítani. Az anyagi ösztönök alkalmazásával, az erőtelje­sebb agitációs és propaganda­­munkával elő kell segíteni a verseny széleskörű kiterjesz­tését, új versenyformák kiala­kulását, ügyelve az eddig kia­lakult versenyformák fejlődé­sére is. A szocialista versenyt fel kell használni szakmánk terü­letén arra, hogy elősegítse a városi és távolsági személy­szállítás terén jelentkező igé­nyek kulturált kielégítését, a tcheráruk gyors és pontos, időbeni elszállítását, a javító-, ipari tevékenységben a kifo­gástalan, minőségi követeimé- j nyéknek megfelelő munka rég-' zést. | Szakszervezeti szerveinknek minden ágazat, vállalat terű-' létén, a belső tartalékok i eltá­­rásával, elő kell segíteniük a munka hatékonyságának nö­velését, a termelékenység ál­landó fokozását. Csakis ezen az úton valósíthatók miig a vállalataink előtt álló közvet­len feladatok. Nagy körültekintéssel, ala­pos megfontoltsággal kell elő­készíteni. és fokozatosan meg­valósítani a rövidített munka­időre való áttérést. Különösen az utazó forgalmi dolgozók tekintetében jelent ez rendkí­vüli feladatot, mert ezek te­kintetében 1970. év végéig el kell érni, vagy legalábbis meg kell közelíteni a havi 2111 órát. Ezen feladat végrehajtását alapvetően Önerőből, a belső üzem- és munkaszervezési, ve­zénylési és forgalomirányítási tartalékok feltárásával kell megoldani, a lehető legkisebb­re szorítva a jelentkező több­let-létszám és bérigényt. Állandó és folyamatos fela­datot jelent minden szakszer­vezeti szerv számára az ér­dekvédelmi feladatok ellátása, az új Munka Törvénykönyv­ben lefektetett jogok alapján. Ezek során ügyelni kell arra, hogy a reformból adódó tenni­valók végrehajtása sehol ne okozza a szociális ellátás szín­vonalának csökkenését, a munkakörülmények romlását. Ügyelni kell arra, hogy a na­gyobb vállalati önállóság pe­­csak termelő beruházások meg­valósítását. hanem ugyanak­kor a szociális ellátásban, a a helyenként nem kielégítő munkakörülmények tekinteté­ben meglevő hiányosságok megszüntetését is elősegítse. Nagy felelősséget hárít szak­­szervezeti szerveinkre a kiter­jesztett hatáskör alkalmazása. Ezzel kapcsolatban a Központi Vezetőség véleménye szerint a gazdasági vezetők és szakszer­vezeti szervek együttműködé­sének fő követelménye, hogy az elvi alapon, a kölcsönösség, és az egymásra utaltság jegyé­ben, az elvtársi együttműkö­dés szellemében történjék. Nagy körültekintéssel kell alkalmazni szakszervezeti szerveinknek a kifogásolási jo­got. Fontos követelmény, hogy ezen jog gyakorlása a válasz­tott szakszervezeti szervek kollektív véleménye alapján, időben, gyorsan történjen, a helytelen intézkedés megaka­dályozása érdekében. Ugyancsak nagy megfontolt­ságot és szubjektív megítélé­sektől mentes véleményt igé­nyel a gazdasági vezetők tevé­kenysége tekintetében biztosí­tott vélemény-nyilvánítási jog. A szakszervezeti szervek ezt a jogot a dolgozók jogaiként, a dolgozók körében szerzett ta­pasztalatok alapján gyakorol­ják a népgazdaság, valamint a vállalati dolgozók érdekei­nek figyelembevételével. Olyan agitációs, propaganda, felvilágosító, nevelő munkát kell folytatni, hogy a közleke­dés és szállítás minden terüle­tén maradéktalanul érvénye­süljön a reform célja: a dolgo­zók anyagi és szellemi fel­­emelkedése. Ez a szakszervezet vala­mennyi aktivistájától, tiszt­ségviselőjétől egyértelműbb, gondosabb, céltudatosabb po­litikai, felvilágosító, nevelő munkát igényel. A népműve­lés valamennyi eszközének fel­­használásával, de különösen a személyi agitációval hozzá kell járulni ahhoz, hogy a dol­gozók megértsék a reform összefüggéseit, lássák, hogy egyéni boldogulásuk, életszín­vonaluk tervszerű emelés« csak a fegyelmezettebb, be­csületesebb munka ^ révén le­hetséges. A Központi Vezetőség meg van győződve arról, hogy a közlekedés és szállítás dolgo­zói mindent megtesznek azért, hogy maradéktalanul teljesít­sék az ágazatok előtt álló fela­datokat, és ezzel hozzájárulja­nak ahhoz, hogy újabb nagy lépést tegyünk előre hazánk­ban a szocializmus teljes fel­építése és az életszínvonal to­vábbi emelésének útján. I Központi Vezetőségünk de­cember 21-én tárgyalta és hagyta jóvá szakszervezetünk 1 1968. évi költségvetését, amely a magyar szakszervezetek XXI. és szakszervezetünk I XXVII. kongresszusának szel­lemében készült. Az egyes (szervek a tervezésnél gondo­san felmérték a tagság szociá­lis, kulturális, sport igényeit, az előttük álló feladatok anya-Igi kihatását, a rendelkezésük­re álló pénzügyi lehetőségeket. A jóváhagyott tervezet mesz- I szemenően figyelembe vette, I hogy 1 1968. január 1-től a szak­szervezeti bizottságok gaz­dálkodási területe bővül, I hatáskörük a tervezésben és a felhasználásban egy-I aránt új vonásokat tartal­maz. IAz alapszervezetek és a Központi Vezetőség bevételei­nek összege -» 25,7 millió fo­rint —, több mint 10 százalék- I kai haladja meg az 1967. évi I várható tényszámokat. A fel­! használások is jelentős mér­tékben növekszenek és az el­fogadott tervek szerint elérik I1 a 25,5 millió forintot. Az elő­ző két- adat különbözeié, a több mint 200 ezer forint, be-I vételi többlet, ami a költség­vetés végösszegének 0,8 száza­léka. Ez teljes egészében az 1 alapszerveknél mutatkozik és lehetőséget biztosít az év köz­ben lelmerülő, terven felüli I igények egy részének kielégí­tésére. A bevételek legnagyobb ré-Isze — ugyanúgy, mint az el­múlt évben — most is a tag­­díjfizetésből származik. Ennek várható összege meghaladja a Szakszervezetünk pvi k olts éa vetése ;3 millió forintot. Az 1967. évi ervszámot 2,3 millió forinttal neghaladó összeg biztosítása •rdekében szakszervezeti bd-» ottságaink, tisztségviselőink, ársadalmi munkásaink már íz elmúlt év nyarán megkezd­ek politikai, nevelő, szervező nunkájukat. A besorolások ^készítése idején szakszerve­­:eti tagságunk túlnyomó több­­egével egyénileg beszélték neg a tagdíjfizetési kötele­zettséget. Ezt a nehéz, felelős­ségteljes munkát elősegítette, hogy szak­mánk területén az elmúlt évben is emelkedett az át­lagbér és 1988-ra bizonyos létszámnövekedés is vár­ható. A bevételi előirányzat teljesí­téséhez, túlteljesítéséhez* azon­sán továbbra is sok ezer bi­talmi, gazdasági felelős, szám­­vizsgáló bizottsági tag, szb­­titkár lelkiismeretes munkájá­ra van elsősorban szükség. Ennek a tevékenységnek ter­mészetesen nem szabad a szű­kén felfogott pénzügyi tevé­kenységre korlátozódnia, ha­nem ki kell terjeszteni az új gazdasági mechanizmus beve­zetésével kapcsolatos legkü­lönbözőbb kérdésekre, biztosí­tani kell vállalatainknál a megfelelő politikai hangula­tot. A tervezett felhasználások több, mint háromnegyede —» mintegy 20 millió forint — alapszervi célokra lesz fel­használva. Jóllehet az alap­­szervi felhasználások aránya megváltozott, mégis van egy­két olyan jelenség, amelyekre szükséges felhívni a figyel­met így a többi között: — az összes alapszervi fel­­használások összege több mint 2,5 millió forinttal emelkedik! — a felhasználásokon belül a szakszervezeti bizottságok köz­vetlen felhasználásai M millió forinttal emelkednek és megkö­zelítik a n millió forintos össze­get. Az alapszervezetefcnéü a he­lyileg felhasználható össze­gekről készített költségvetés* a szakszervezeti tanácsok, tag­gyűlések jóváhagyták és így olvasóink előtt általában is­mert. Ebinek ellenére érdemes talán megemlíteni, hogy pl. a szakszervezeti segélyekre elő­irányzott összeg — szakmánk területén — megközelíti a 4 millió forintot, ami az 1967. évihez képest mintegy 1 millió forintos növekedést jelent. A segélyeken kívül az alapszer­vezetek költségvetésében meg­felelő összeg van biztosítva sportcélokra, könyvtár fenn­tartására és fejlesztésére, is­meretterjesztésre, egyéb kul­turális felhasználásokra., aktí­vák jutalmazására, a függet­lenített tisztségviselők bérére, szervezési és ügyviteli célok­ra. A központilag elszámol! összegekből kultúrintézmé­nyek támogatására 200 ezer forint, felújításra 350 ezer fo­rint, egyéb kulturális célokra mintegy 330 ezer forint jut Szakmánk veteránjainak anyagi megsegítésére több, mint 500 ezer forintot fordí­tunk, üdülési célokra közel 70C ezer forint felhasználását ter­vezzük. A proletár nemzetkö­ziség szellemében — más or­szágok dolgozóinak megsegíté­sére — több mint 100 ezer fo­rintot juttattunk. Az össz­­szakszervezeti feladatok meg­oldására és a közös beruházá­sokra mintegy 3 millió forin­tot tervezünk. A Központi Vezetőség és ap­parátusának felhasználásai között kerülnek elszámolásra a káderképzés és a különböze tanfolyamok költségei, a pro­paganda költségek, a *»Közle­kedés« nyomdai és terjesztési költsége -—. amelynél a jelen­tős emelkedés és oldalterjede­lem bővülés ellenére is az elő­fizetési díj változatlan maradi — bel- és külföldi kiküldeté­sek, a bérek és egyéb szemé­lyi költségei«, a központi épü­let fenntartása és sok más hasonló tétel. A Központi Vezetőség mel­lett működő Számvizsgáló Bi­zottság a költségvetést felül­vizsgálta, annak előirányza­tait helyesnek találta és a jó­váhagyással egyetértett. VÁLLALNAK: FUTÓJAVÍTÁST, SZERVIZMUNKÁKAT. NAGYJAVÍTÁST. I. és II SZEMI ÉKET, AUTÓMENTÉST. A tagság bizalmából — A tagság bizalmából 1967 februárjában választottak újra a Közlekedési Anyagellátó Vállalatnál szakszervezeti bi­zottságot. A bizottság nyom­ban munkához látott. A kidol­gozásnál meghallgatták a párt és a KISZ véleményét, észre­vételeit, kérték segítségüket. Terveiket meg is tudták való­sítani, mert elgondolásaik reá­lisak voltak. Munkájuk filmjét igy lehet újra lepergetni.., Márciusban a Nemzetközi Nőnapot szép megemlékezéssel és kedves ajándékozással ün­nepelték. A Gyermeknapon műsort rendeztek és ugyan­csak ajándékokkal is emléke­zetessé tették ezt a napot az -érdekeltek- részére. A kul­­túrprogramok között olyan ní­vós akciók szerepeltek, mint például egy szentendrei kirán­dulás, amelyen hetvennégyen vettek részt s tekintették meg szakszerű — idegenvezetőktől kapott tájékoztatás mellett — a múzeumok gazdag anyagát. Gondolt a szakszervezeti bi­zottság o nyugdíjba vonult dolgozókra is: kellemes han­gulatú délután keretében ren­deztek közös szórakozást ré­szükre. Nem felejtkeztek meg egyik igen fontos feladatukról, a továbbképzés problémájáról sem. Természetesen, a kultúr­­' programoknál is mindig [ szem előtt I tartották I a művelődés, a látókör szélesí- I tésének állandóan érvényes szempontjait. De lépéseket ' tettek egyes dolgozók tovább-Í tanulása érdekében is: konzul­táltak a Kertész utcai általá­nos iskola igazgatójával ilyen I ügyben. A megbeszéléseken részt vett — az szb megbízott­ja mellett — a munkaügyi Í osztály vezetője is. Többen je­lentkeztek és be is kapcsolód­tak a tanulásba, elvégzik a 8 I általánost — vállalatuk segít­ségével. A szakszervezeti kulr túrfelelős -szülői- tisztet és I feladatokat is vállalt a tanu­lók mellett:, eljár az iskolába, a szülői értekezletekre, hogy a I problémákról közvetlenül, azonnal értesüljenek és ha kell, segíthessenek. | — Kultúrfelelősfink ezenkí­vül állandó kapcsolatot tart , az skolákkal — mondja T Molnár rerencné, a vállalat szb-titká­­■a. — A munkásszálláson pe­­iig egészségügyi előadást is ártottunk, orvoselőadóval és 'ilmvetítéssel. — Nagyon szépnek mondha­­;ó könyvtárunk látogatottsága — fűzi hozzá Papp Jánosné íönyvtáros. — A főkönyvtár­aól, a különböző oktatásokhoz izükséges szakirodalom mel­­ett megkapjuk rendszeresen a legújabb szépirodalmi müve­ket is. A könyveket 2—3 ha­vonként cseréljük. Természetesen, a szakszer­vezet ennél a vállalatnál is, azokat a munkákat tekinti a legfontosabbnak, amelyek a termelőmunkával kapcsolato­sak. Így a tervfeladatok idő­ben történő elvégzésére mun­kaversenyt hirdettek, a telje­sítményeket ügyeimmel kísér­ték és az élenjárók közt jutalmakat osztottak ki az igazgatósággal egyetér­tésben. — Ha mérleget készítenénk — mondja Molnáráé —, akkor 1967-et úgy zárhatnánk, hogy mind a termelési, azaz gazda­sági, mind társadalmi mun­kák tekintetében a szakszerve­zeti bizottság igyekezett min­den tőle telhetőt megtenni, a párt és a vállalat vezetőségé­vel karöltve. A KAV január l-vel egye­sült az AFIT Teherautójavító V. 4. sz. üzemegységével, új neve: AFIT Építőipari és Szol­gáltató Vállalat. Ha eddig fő funkciójuk a közlekedési vál­latok anyagellátásának bizto­sítása volt, a jövőben elsősor­ban építő, tervező, tatarozó feladatokat látnak el. De ezek mellett — az AFIT-hoz tartozó vállalatokon túlmenően — az autóközlekedés, a közlekedés építőipar, a légügy, a hajózás alapanyaggal való ellátását is szeretnék biztosítani. — Szeretnénk — erősíti meg Molnárné — és mindent meg is fogunk tenni a megfelelő ellátás érdekében. Már jelent­keztek olyan problémák, hogy bizonyos termékeket egyik­másik vállalat nem kíván gyártani, mert nem látja ren­tábilisnak, viszont számunkra az illető gyártmány létfontos­ságú. Most tárgyalunk ezekről a gondokról, igyekszünk felké­szülni ilyen esetekre. Az eddi­gi gyakorlatot jól helyettesítő megoldásokra van szükség. A megfelelő megoldások megta­lálásához a vállalat jó szak­gárdával és jól felszerelt tele­pekkel rendelkezik. A lehető­ségek legjobb kihasználásával egész kollektívánk azon lesz, hogy az eddig kiérdemelt bi­zalmat megtartva, azt tovább fokozva elégíthessük ki válla­lataink megalapozod igényeit — fűzi ehhez Molnár Ferenc­­né. Simkő Maeda Nyolcvanötször adott életet mentő vért! A helyi Vöröskereszt a térítésmentes véradóit köszöntötte FW Szépilonán. Földeák Andor vöröskeresztes titkár számolt be az 1967. évi munkáról és megköszönte az állomás dolgozóinak, hogy olyan szép számban, 117-en jelentkeztek önkéntes véradásra. Pedig — rendszerint — a véradás után közvetlen munkába mennek, hogy helytálljanak a nagy forgalomban is. Aki már kétszer térítésmentesen adott vért, az igazolványa mellé egy kis ajándékot kapott, melyet Petterraanné, gazdasági felelős adott át. Finom uzsonnával is megvendégelték a véradókat. Köszönet minden csepp vérért. Ki tudja, hány életet mentettek meg és hány embert adtak vissza a szeretteiknek és a társadalomnak ezek a derék közlekedési dolgozók. Külön említésre méltó Lapossá Lajos kocslvezető, aki S5-szőr adott már vért. Rengeteg hálás, köszönő leve­let és ajándékot ka'ott már azoktól, akiknek élete megmentéséhez, egészsége helyreállításához az önkéntes véradással hozzájárult. a Köszönetünket fejezzük ki minden véradónak. REIFFMESSER JOZSEFNE Szépilona Vegye igénybe a* AFIT területi autójavító üzemeit és karbantartó állomásait!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék