Közlekedés, 1971 (61. évfolyam, 1-24. szám)
1971-01-03 / 1. szám
s Köszönet a jókívánságokért Az 1971-es esztendő beköszöntése alkalmából levélben, telefonon és dísztáviratok útján sokan fejezték ki jókívánságaikat a KSZDSZ elnökségének és titkárságának. Az elnökség és titkárság köszönettel nyugtázza az újévi üdvözleteket, és ezúton kíván az 1971. esztendő, a negyedik ötéves terv indulása éve megnövekedett feladatainak megoldásához a választott szakszervezeti testületeknek, a tisztségviselőknek, a tagságnak, szakmánk gazdasági vezetőinek, a hozzánk tartozó ágazatok valamennyi dolgozójának eredményes munkát, jó erőt, egészséget és sok sikert. INGÁZÓK Az elmúlt húsz év alatt Budapest lakossága 22 százalékkal, Pest megyéé pedig 27 százalékkal nőtt meg. A statisztikák szerint a keresőképesek nagyobb része naponkénti ingázással jár be a környékről fővárosi munkahelyére. IDÉNYJÁRATOK Mint köztudomású, megnyílt Szófiában a MALÉV új irodája. Ebben az évben továbbfejlesztik a két ország közötti légi összeköttetést is, idényjáratokat indítanak Budapest—Várna, és Budapest— Burgasz között. Negyvenötezer forint a borítékokban Akik most a hoszszú, vörös bársonynyal letakart asztalokat körül ülik, nem tanácskozásra, hivatalos értekezletre gyűltek össze itt a Teherautójavító Vállalat kultúrtermében. Van, aki sötét ünneplőbe öltözött és van, aki egyenest a munkából, olajos pufajkában sietett ide. Némelyik asszony ölében kisgyerek — szendvicset majszolva, tágra nyílt szemmel figyeli, mi történik itt... — Harminchárom családot hívtunk meg — köszönti a vendégeket Borsos Gyula szb-titkár. — Harminchárom olyan családot, ahol sok gyerek nevelkedik. Tudjuk, hogy ez mennyi örömmel, de mennyi gonddal és fáradsággal is jár. Azt , az összeget, Almit ,most adni tudnak, nem is megoldásnak, valóban csak segítségnek szántuk. Eddig évente nem több, mint 12 000 forintot tudtunk elosztani a nagycsaládosok között. Igyekeztünk jól gazdálkodni és most 15 000 forint van a borítékokban. Sorra fölhangzanak a nevek: Kovács István... Balogh Imre ... Bóta Pál... Kolompár János, akinek tíz szép, egészséges gyereke van... Tóth Imre... Végül elfogynak a borítékok. Az asztalok körül csöndes, halk beszélgetés kezdődik. Ki a feleségével, ki a mellette ülővel beszél, és van, aki csak csöndesen ül, talán azt számolja magában, mi mindenre telik majd ebből a pénzből. Jut télikabátra, ruhára, cipőre, és most még pótlólag a kért babát, kisautót, könyvet is meg lehet venni. Lassan szedelőzködnek a vendégek, de mielőtt indulnának, sorra megköszönik az ajándékot. — Nekem ugyan csak három gyerekem van — mondja Tóth Imre, a 111-as üzemegység kovácsa —, de én magam kilencgyerekes családban nőttem fel. Az én gyerekeim jól tanulnak, segítik egymást mindenben. Mert aki nagy családban nevelkedik, az ezt az egyet biztosan megtanulja: segíteni kell egymást, figyelni kell egymásra. És jó volna, ha — úgy, mint itt — törődnének a nagycsaládosokkal minden vállalatnál, ha a munkahelyeken a vezetők gyakrabban odamennének a több gyereket nevelő dolgozókhoz, és megkérdeznék, milyen gondjaik-bajaik vannak. Hát csak ennyit akartam mondani, most pedig — siessünk a gyerekekért az óvodába ... Óvodába, bölcsődébe, bevásárolni, vacsorát főzni — mindegyikükre munka várt még... Petriné KÖZLEKEDÉS Hári Béla, az MSZMP Központi Bizottsága Párt- és Tömegszervezetek Osztályának helyettes vezetője a X. pártkongresszus határozataiból adódó feladatokról tartott előadást decemberben a KSZDSZ Politikai Akadémiáján. Jobboldalt: Tóth István főtitkár, a kép bal oldalán Vigh János titkár. (Katkó István felv.) Ünnepi ajándék Kedves ajándékkal lepte meg a VOLÁN 8. sz. Vállalat KISZ- szervezete és a VOLÁN Utazási Iroda az Ecsegfalvához tartozó nagyosztályi tanyasi iskolát. Szépirodalmi kiskönyvtárat adtak át a békéscsabaiak az iskolásoknak és nevelőknek. A szakszervezeti bizottság ezenkívül az oktatást segítő szemléltető eszközöket és tanszercsomagokat ajándékozott a tanyasi gyerekeknek. Hasonló ajándékozásról tájékoztatta lapunk szerkesztőségét Borsod megyei tudósítónk. Mint írja, nem mai keletű a VOLÁN 3. sz. Vállalat „Forradalom 50 éve” szocialista brigádjának és Újharangod kisiskolásainak kapcsolata. A „Televíziót minden iskolának” mozgalom óta többször találkoztak a brigád tagjai az iskola tanulóival. A gyermekek kérésére hozzásegítették az iskolát egy játszóhinta birtoklásához, amelyet a vállalat ipari tanulói készítettek el. Nem maradt el decemberben az ünnepi ajándékozás sem. A miskolci brigád tagjai egy 550 forint értékű, 30 kötetből álló kiskönyvtárat adtak át a gyermekeknek. Közösen, a közösség érdekében Az Autó- és Alkatrészkereskedelmi Vállalat munkahelyei a szélrózsa irányában, szétszórtan helyezkednek el az országban, így aztán nem kis gond a közel kétezer dolgozó munkáját irányítani, mozgalmi tevékenységét a mindennapok gyakorlatához igazítani. Ám mégsem lehetetlen. A sok társadalmi munkás közül most csupán egyet mutatunk be olvasóinknak, akinek szorgalma, emberismerete, mint cseppben a tenger, jelzi az AUTÓKER- nél folyó szakszervezeti munkát. Közvetlen emberi kapcsolatok Jellegzetes régi házban levő irodahelyiség a Nagymező utcában. Itt találkoztunk Gárdás Istvánnal, az szb bérbizottságának a vezetőjével. Gárdás elvtárs 14 éve dolgozik a vállalatnál, de itt mindenki úgy ismeri, akár az alapító tagokat. Mert az igazsághoz tartozik, hogy a vállalat mindössze két évtizedes múltra tekinthet vissza. Mint üzemgazdasági csoportvezető érthetően jó kapcsolatot épített ki a dolgozókkal. Ez a közeli, emberi kapcsolat nem csupán a közvetlen beosztottjaira vonatkozik, hanem azokra is, akiknek érdekében lelkiismeretesemn végzi mindennapos munkáját. A jó emberismeret és az emberek szeretete vezérli minden tevékenységét. Ez pedig nem a véletlen műve, mert a dolgozó ember megbecsülését, sorsuk megértését még gyermekkorában, a vidéki kovács kisiparos házában tanulta meg. Aztán ahogy felcseperedett, jött az embertelen háború. A szörnyűségekből, a borzalmakból, a temérdek szenvedésből ugyancsak kijutott neki, így aztán nem csoda, hogy a háború végnapjaiban nem várta tétlenül a helyzet alakulását, hanem sokadmagával átszökött a felszabadult országrészbe és a jobb világ reményében látott munkához. Ebből fakad, hogy piros kis könyvecskéjében ez a bejegyzés áll: Párttagságának kelte 1945. január 3. Választott tisztségben írásunkban szinte lehetelen Gárdas elvtárs életútját végigkísérni, ezért jobbára a közelmúlttal, a jelennel, és a jövővel foglalkozunk. Előző munkahelyén párttitkárként dolgozott, a szakszervezeti tevékenységet itt kezdte. De erről hadd valljon inkább ő maga. — Első ízben, mintegy öt évvel ezelőtt választottak be a szakszervezeti bizottságba és éveken át a termelési bizottság vezetője voltam. Újabban változás történt a reszortokban, így a bérbizottságot vezetem és szükség esetén az szb-titkárt helyettesítem. — Mi foglalkoztatta legtöbbet mint szakszervezeti tisztségviselőt? — Azt hiszem, kézenfekvő a kérdés, hiszen a munkahelyek szétszórtan helyezkednek el, és nem a legideálisabb körülmények a jellemzők mindenütt. Azért az utóbbi időben tettünk egyet, s mást. Például a szociális létesítmények, öltöző, mosdó vonatkozásában léptünk előre, de még sok a teendőnk. Aztán a gazdasági reform következtében ugyancsak sikerült kezdeti eredményeket elérnünk a differenciált bérezés megvalósításában. Igaz, ez sem megy magától, mert sokat kell érte vitatkozni, és mehet közben alakítgatni a legjobb formákat De, hogy jó úton járunk, arra bizonyíték a törzsgárda fokozottabb megbecsülése. Nem csupán a törzsbérnél kerülnek előnyösebb helyzetbe a régi dolgozók, hanem a nyereség felosztásakor és a jutalmazások esetében is. Ennek pedig igazán kedvező a hatása. A mindennapok gyakorlatában ez a kedvező hatás azzal is lemérhető, hogy az elmúlt esztendőben csökkent a fluktuáció. Ezt pedig jelentős eredménynek tartjuk, mert az egyre növekvő forgalmat csak gyakorlott és elégedett dolgozókkal tudjuk lebonyolítani. Lakásakciót szerveztek — Mit tettek még? — Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy a szakszervezet részére kisajátítsam egyik igen fontos vívmányunkat, mert csak vállalati közös öszszefogással léphettünk ebben is előre. Ez pedig az igen nehéz lakáshelyzet enyhítése. Nálunk is tartalékoltunk erre a célra bizonyos összeget, és már eddig is jól sikerült KISZ-lakásépítési akciót szerveztünk. Ezt a tevékenységet Tóth Árpád szbtag irányításával egy külön bizottság végzi igen eredményesen. Bizalmiak, osztóbizottságok — Milyen további terveik vannak? — A IX. kerületben már épül a vállalat központi telepe. Amikor az szb az építési tervekhez a jóváhagyást megadta, akkor gondoltunk arra, hogy a munkahelyekkel párhuzamosan épüljenek a szociális létesítmények is. Ott tehát valóban kulturált környezetben végezhetik majd dolgozóink munkájukat. — A mozgalmi élet milyen változáson megy át? — Pontosan a választások kellős közepén vagyunk. A bizalmiak újraválasztása már megtörtént és körülbelül 20 százalékos a cserélődés. Ezt jónak és egészségesnek tartjuk. Most a szakszervezeti munka hatékonyságának a fokozása érdekében a 96 bizalmi mellett hét osztálybizottság létrehozását szorgalmazzuk. Az élet ezt parancsolóan követelte tőlünk. Érthető is, hogy a fokozottabb gazdasági önállósággal a mozgalomnak is lépést kell tartania. Ha már a mozgalmi tevékenységnél tartok, elmondom azt is, hogy a szervezettség vállalatunknál 93 százalékos. Ezzel nem vagyunk megelégedve. Az előbb vázolt temérdekű intézkedés hatására az arányunk hamarosan változni fog, hiszen a vándorlás megszűnt, s ugyanakkor a szervezeti felépítés következtében körültekintőbben tudja ellátni megbízatását a nagyszámú aktivista is. Aztán tervezzük a bizalmiak és az újraválasztott reszortosok oktatását és továbbképzését is. Erre szükség van azért is, hogy a IV. ötéves terv célkitűzéseit és a pártkongresszus határozatát valamennyien alaposan megismerjük. Eredetileg egy emberről akartunk írni, de a helyes munkamegosztás következtében csaknem az egész szakszervezeti tevékenységet érintettük. És ez így van rendjén, mert csak ott tudnak jól és hatásosan fáradozni a közösség javára, ahol tízek és százak érzik megtiszteltetésnek a dolgozók bizalmát. Gárdas elvtárs pedig egy a sokak közül, aki nap, mint nap megdolgozik ezért a bizalomért Ábránkő End«* Sm. Stafin& m A Hungarocamion gépkocsivezetői , az IRU legjobb sofőrjei HÁROM KONTINENS forgalmában vesznek részt a magyar gépkocsivezetők is. Az International Road Transport Union (IRU) a nemzetközi közúti fuvarozás világszervezetének elnöksége, mint minden évben, 1970-ben is pályázatot hirdetett a nemzetközi közúti személy- és árufuvarozásban résztvevő IRU-tagegyesületek gépkocsivezetői részére. A pályázat feltételei nem sokasodtak, legfeljebb teljesítésük lett a telített országutakon, közutakon jóval nehezebb. A pályázat feltételei: 500 ezer kilométer teljesítmény és 10 éves balesetmentes szolgálat a nemzetközi közúti forgalomban, valamint a vám- és a közigazgatási előírások betartása. A feltételek nem könnyűek. Mégis, a 32 tagország több ezer gépkocsivezetője pályázott, hogy év végén megkaphassa az IRU szép aranyjelvényét és az azzal járó pénzjutalmat, valamint díszoklevelet. Nem véletlen, hogy a VOLÁN Tröszt szépen díszített kultúrtermében jórészt „deresedő”, vagy már egészen ősz férfiak ülték körül azt az asztalt, amelyet a rendezés a most kitüntetett magyar gépkocsivezetők számára tartott fenn. Idő, rengeteg tapasztalat, a munkahely megbecsülése és még sok más hasonló tényező volt szükséges ahhoz, hogy 1970-ben is 18 magyar gépkocsivezető érje el a megtisztelő kitüntetést és jutalmat. Mindannyian a Hungarocamion gépkocsivezetői! Erről beszélt Skonda Ödön, az IRU magyarországi titkára is a kiváló gépkocsivezetőket köszöntő felszólalásában. Mint mondotta, a nehéz helyzetekben, itthon és messzi idegenben magát mindig feltaláló, magán és a bajba jutottakon segíteni tudó egész embert kíván a camion vezetése. Ha ezeknek a pályázati feltételeknek mélyebb értelmét kutatjuk — hangsúlyozta Skonda Ödön —, akkor döbbenünk még csak rá, mi is, az autóközlekedés ma már katonás fegyelmet megkövetelő dolgozói, hogy a félmillió kilométer több mint tizenegyszeres földkörüli utat jelent az egyenlítő mentén. A tíz szolgálati év egy munkásélet majdnem egyharmada. Mindezt három kontinens országútjain, télen-nyáron, éjjel-nappal, hol a sivatag hatvan fokos hőségében, hol az északi országok hófúvásában, síkos utakon, ködben. A TOVÁBBIAKBAN az IRU magyarországi titkára beszámolt arról, hogy a nemzetközi szervezet 32 tagországának több ezer pályázója közül 207-en — közöttük 18 magyar gépkocsivezető — érdemelte ki az IRU elnöksége arany jelvényét, díszoklevelét, pénzjutalmát. Kérte, ne szegje a magyar autóbuszvezetők kedvét, hogy ezúttal a személyforgalom nincs képviselve a kitüntetettek között. Javasolta, hogy fogjanak össze a jövőben is árufuvarozási szaktársaikkal nemzeközi közúti fuvarozásunk színvonalának további növelése érdekében. Neveljék az utánpótlást, tegyék magukévá a szervezet célkitűzéseit, a biztonságosabb közúti közlekedés érdekében. Tapolczai Kálmán, a VOLÁN Tröszt vezérigazgatója osztotta ki a 18 gépkocsivezető kitüntetését és jutalmát. Mielőtt átadta a kitüntetéseket, őszinte szavakkal fejezte ki elismerését a Hungarocamion Nemzetközi Autóközlekedési Vállalat kollektívájának. „Büszke vagyok a 18 gépkocsivezetőre — mondotta, a többi között — hiszen az elmúlt tíz évből többen a mi vállalatunknál is eltöltöttek jó néhány évet.” A VOLÁN Tröszt vezérigazgatója büszkén ismertette, hogy az NSZK után a magyar gépkocsivezetők kapták a legtöbb kitüntetést, sőt — ha vállalatok szerint nézzük a statisztikát — úgy az derül ki, hogy az IRU-hoz tartozó vállalatok között a Hungarocamion gépkocsivezetői álltak 1970-ben az első helyen. A nagydíjat két osztrák camion vezető, Hans Roedler és Hans Ziegler kapta. A két osztrák camionos 25 ezer liter petróleummal teli tartályt vontatott Linz és Graz között, amikor egy alagútban összeütköztek egy szembe jövő járművel. Kocsijuk kigyulladt, de bátor lélekjelenléttel és helyzetfelismeréssel nemcsak a rakományt tudták megmenteni, hanem elérték azt is, hogy a szűk alagútban nem esett emberéletben kár. VÉGEZETÜL KÖZÖLJÜK — szakszervezetünk és lapunk részéről is őszinte elismeréssel — a kitüntetett Hungarocamion-gépkocsivezetők örvendetesen hosszú névjegyzékét: Bajusz Gyula, Balogh Mihály, Balogh Zoltán, G. Farkas Sándor, Gyüre Zoltán, Hajnal József, Horváth III. László, Karácsonyi József, Kremm István, Krizsán László, Kulcsár Pál, Monostori Balázs, Németh I. László, Paláczki József, Simkó János, Tóth Lajos, Tuza Joachim, és Vinyárszki Béla. Vedres József FIGYELEM! VOLÁN VÁLLALATOK, ÁLLAMI GAZDASÁGOK, TERMELŐSZÖVETKEZETEK! BUDAPEST, X., KŐBÁNYAI ÚT 49/B. és a Csongrádi Üzemegység Csongrád, Bacsó Béla u. 18. Vállalja : • Önindítók • Dinamók • Irányjelzők • Gyújtómágnesek • Kürtök • Tápszivattyúk • Fesz szabályozók • Porlasztók •• Nyersolajadagolók 0 Főszűrők • Porlasztótartók 0 Ablaktörlők 0 Porlasztó-Vizsgáló készülékek 9 Próbapadok javítását, cseréjét, felújítását Pontos munka, teljes garancia!