Közlekedés, 1971 (61. évfolyam, 1-24. szám)

1971-01-03 / 1. szám

s Köszönet a jókívánságokért Az 1971-es esztendő bekö­szöntése alkalmából levélben, telefonon és dísztáviratok út­ján sokan fejezték ki jókíván­ságaikat a KSZDSZ elnöksé­gének és titkárságának. Az el­nökség és titkárság köszönet­tel nyugtázza az újévi üdvöz­leteket, és ezúton kíván az 1971. esztendő, a negyedik öt­éves terv indulása éve megnö­vekedett feladatainak megol­dásához a választott szakszer­vezeti testületeknek, a tiszt­ségviselőknek, a tagságnak, szakmánk gazdasági vezetői­nek, a hozzánk tartozó ágaza­tok valamennyi dolgozójának eredményes munkát, jó erőt, egészséget és sok sikert. INGÁZÓK Az elmúlt húsz év alatt Bu­dapest lakossága 22 százalék­kal, Pest megyéé pedig 27 szá­zalékkal nőtt meg. A statiszti­kák szerint a keresőképesek nagyobb része naponkénti in­gázással jár be a környékről fővárosi munkahelyére. IDÉNYJÁRATOK Mint köztudomású, meg­nyílt Szófiában a MALÉV új irodája. Ebben az évben to­vábbfejlesztik a két ország közötti légi összeköttetést is, idényjáratokat indítanak Bu­dapest—Várna, és Budapest— Burgasz között. Negyvenötezer forint a borítékokban Akik most a hosz­­szú, vörös bársony­nyal letakart aszta­lokat körül ülik, nem tanácskozásra, hivatalos értekezlet­re gyűltek össze itt a Teherautójavító Vállalat kultúrter­mében. Van, aki sötét ünneplőbe öl­tözött és van, aki egyenest a munká­ból, olajos pufajká­­ban sietett ide. Né­melyik asszony ölé­ben kisgyerek — szendvicset majszol­va, tágra nyílt szemmel figyeli, mi történik itt... — Harminchárom családot hívtunk meg — köszönti a vendégeket Bor­sos Gyula szb-titk­ár. — Harminchárom olyan családot, ahol sok gyerek nevelke­dik. Tudjuk, hogy ez mennyi örömmel, de mennyi gonddal és fáradsággal is jár. Azt , az összeget, Almit ,most adni tu­­dnak, nem is meg­oldásnak, valóban csak segítségnek szántuk. Eddig éven­te nem több, mint 12 000 forintot tud­tunk elosztani a nagycsaládosok kö­zött. Igyekeztünk jól gazdálkodni és most 15 000 forint van a borítékokban. Sorra fölhangza­­nak a nevek: Ko­vács István... Ba­logh Imre ... Bóta Pál... Kolompár János, akinek tíz szép, egészséges gye­reke van... Tóth Imre... Végül elfogynak a borítékok. Az asz­talok körül csöndes, halk beszélgetés kez­dődik. Ki a feleségé­vel, ki a mellette ülővel beszél, és van, aki csak csöndesen ül, talán azt szá­molja magában, mi mindenre telik majd ebből a pénzből. Jut télikabátra, ruhára, cipőre, és most még pótlólag a kért ba­bát, kisautót, köny­vet is meg lehet venni. Lassan szedelőz­­ködnek a vendégek, de mielőtt indulná­nak, sorra megkö­szönik az ajándékot. — Nekem ugyan csak­ három gye­rekem van — mond­ja Tóth Imre, a 111-as üzemegység kovácsa —, de én magam kilencgyere­kes családban nőt­tem fel. Az én gye­rekeim jól tanulnak, segítik egymást min­denben. Mert aki nagy családban ne­velkedik, az ezt az egyet biztosan meg­tanulja: segíteni kell egymást, figyelni kell egymásra. És jó volna, ha — úgy, mint itt — törődné­nek a nagycsaládo­sokkal minden vál­lalatnál, ha a mun­kahelyeken a veze­tők gyakrabban oda­mennének a több gyereket nevelő dol­gozókhoz, és meg­kérdeznék, milyen gondjaik-bajaik vannak. Hát csak ennyit akartam mondani, most pe­dig — siessünk a gyerekekért az óvo­dába ... Óvodába, bölcső­débe, bevásárolni, vacsorát főzni — mindegyikükre munka várt még... Petriné KÖZLEKEDÉS Hári Béla, az MSZMP Központi Bizottsága Párt- és Tömegszer­vezetek Osztályának helyettes vezetője a X. pártkongresszus határozataiból adódó feladatokról tartott előadást decemberben a KSZDSZ Politikai Akadémiáján. Jobboldalt: Tóth István fő­titkár, a kép bal oldalán Vigh János titkár. (Katkó István felv.) Ünnepi ajándék Kedves ajándékkal lepte meg a VOLÁN 8. sz. Vállalat KISZ- szervezete és a VOLÁN Utazá­si Iroda az Ecsegfalvához tar­tozó nagy­osztályi tanyasi is­kolát. Szépirodalmi kiskönyv­tárat adtak át a békéscsabaiak az iskolásoknak és nevelőknek. A szakszervezeti bizottság ezenkívül az oktatást segítő szemléltető eszközöket és tan­szercsomagokat ajándékozott a tanyasi gyerekeknek. Hasonló ajándékozásról tájé­koztatta lapunk szerkesztősé­gét Borsod megyei tudósítónk. Mint írja, nem mai keletű a VOLÁN 3. sz. Vállalat „Forra­dalom 50 éve” szocialista bri­gádjának és Újharangod kisis­kolásainak kapcsolata. A „Te­levíziót minden iskolának” mozgalom óta többször talál­koztak a brigád tagjai az iskola tanulóival. A gyermekek ké­résére hozzásegítették az isko­lát egy játszóhinta birtoklásá­hoz, amelyet a vállalat ipari tanulói készítettek el. Nem maradt el decemberben az ünnepi ajándékozás sem. A miskolci brigád tagjai egy 550 forint értékű, 30 kötetből álló kiskönyvtárat adtak át a gyer­mekeknek. Közösen, a közösség érdekében Az Autó- és Alkatrészkeres­kedelmi Vállalat munkahelyei a szélrózsa irányában, szét­szórtan helyezkednek el az or­szágban, így aztán nem kis gond a közel kétezer dolgozó munkáját irányítani, mozgal­mi tevékenységét a mindenna­pok gyakorlatához igazítani. Ám mégsem lehetetlen. A sok társadalmi munkás közül most csupán egyet mutatunk be ol­vasóinknak, akinek szorgalma, emberismerete, mint cseppben a tenger, jelzi az AUTÓKER- nél folyó szakszervezeti mun­kát. Közvetlen emberi kapcsolatok Jellegzetes régi házban levő irodahelyiség a Nagymező ut­cában. Itt találkoztunk Gárdás Istvánnal, az szb bérbizottsá­gának a vezetőjével. Gárdás elvtárs 14 éve dolgo­zik a vállalatnál, de itt minden­ki úgy ismeri, akár az alapító tagokat. Mert az igazsághoz tartozik, hogy a vállalat mind­össze két évtizedes múltra te­kinthet vissza. Mint üzem­gaz­dasági csoportvezető érthetően jó kapcsolatot épített ki a dol­gozókkal. Ez a közeli, emberi kapcsolat nem csupán a köz­vetlen beosztottjaira vonatko­zik, hanem azokra is, akiknek érdekében lelkiismeretesemn végzi mindennapos munkáját. A jó emberismeret és az em­berek szeretete vezérli minden tevékenységét. Ez pedig nem a véletlen műve, mert a dol­gozó ember megbecsülését, sor­suk megértését még gyermek­korában, a vidéki kovács kis­iparos házában tanulta meg. Aztán ahogy felcseperedett, jött az embertelen háború. A ször­nyűségekből, a borzalmakból, a temérdek szenvedésből ugyancsak kijutott neki, így aztán nem csoda, hogy a há­ború végnapjaiban nem várta tétlenül a helyzet alakulását, hanem sokadmagával átszökött a felszabadult országrészbe és a jobb világ reményében lá­tott munkához. Ebből fakad, hogy piros kis könyvecskéjé­ben ez a bejegyzés áll: Párt­tagságának kelte 1945. január 3. Választott tisztségben írásunkban szinte lehetelen Gárdas elvtárs életútját végig­kísérni, ezért jobbára a közel­múlttal, a jelennel, és a jövő­vel foglalkozunk. Előző mun­kahelyén párttitkárként dol­gozott, a szakszervezeti tevé­kenységet itt kezdte. De erről hadd valljon inkább ő maga. — Első ízben, mintegy öt év­vel ezelőtt választottak be a szakszervezeti bizottságba és éveken át a termelési bizott­ság vezetője voltam. Újabban változás történt a reszortokban, így a bérbizottságot vezetem és szükség esetén az szb-tit­­kárt helyettesítem. — Mi foglalkoztatta legtöb­bet mint szakszervezeti tiszt­ségviselőt? — Azt hiszem, kézenfekvő a kérdés, hiszen a munkahelyek szétszórtan helyezkednek el, és nem a legideálisabb körülmé­nyek a jellemzők mindenütt. Azért az utóbbi időben tettünk egyet, s mást. Például a szo­ciális létesítmények, öltöző, mosdó vonatkozásában léptünk előre, de még sok a teendőnk. Aztán a gazdasági reform kö­vetkeztében ugyancsak sike­rült kezdeti eredményeket el­érnünk a differenciált bérezés megvalósításában. Igaz, ez sem megy magától, mert sokat kell érte vitatkozni, és mehet köz­ben alakítgatni a legjobb for­mákat De, hogy jó úton já­runk, arra bizonyíték a törzs­gárda fokozottabb megbecsülé­se. Nem csupán a törzsbérnél kerülnek előnyösebb helyzetbe a régi dolgozók, hanem a nye­reség felosztásakor és a jutal­mazások esetében is. Ennek pe­dig igazán kedvező a hatása. A mindennapok gyakorlatában ez a kedvező hatás azzal is le­mérhető, hogy az elmúlt esz­tendőben csökkent a fluktuáció. Ezt pedig jelentős eredmény­nek tartjuk, mert az egyre nö­vekvő forgalmat csak gyakor­lott és elégedett dolgozókkal tudjuk lebonyolítani. Lakásakciót szerveztek — Mit tettek még? — Nem szeretném azt a lát­szatot kelteni, hogy a szakszer­vezet részére kisajátítsam egyik igen fontos vívmányunkat, mert csak vállalati közös ösz­­szefogással léphettünk ebben is előre. Ez pedig az igen nehéz lakáshelyzet enyhítése. Nálunk is tartalékoltunk erre a célra bizonyos összeget, és már eddig is jól sikerült KISZ-lakásépíté­­si akciót szerveztünk. Ezt a te­vékenységet Tóth Árpád szb­­tag irányításával egy külön bi­zottság végzi igen eredménye­sen.­­ Bizalmiak, osztó­­bizottságok — Milyen további terveik vannak? — A IX. kerületben már épül a vállalat központi telepe. Amikor az szb az építési ter­vekhez a jóváhagyást megadta, akkor gondoltunk arra, hogy a munkahelyekkel párhuzamo­san épüljenek a szociális léte­sítmények is. Ott tehát való­ban kulturált környezetben vé­gezhetik majd dolgozóink mun­kájukat. — A mozgalmi élet milyen változáson megy át? — Pontosan a választások kellős közepén vagyunk. A bi­zalmiak újraválasztása már megtörtént és körülbelül 20 százalékos a cserélődés. Ezt jó­nak és egészségesnek tartjuk. Most a szakszervezeti munka hatékonyságának a fokozása érdekében a 96 bizalmi mellett hét osztálybizottság létrehozá­sát szorgalmazzuk. Az élet ezt parancsolóan követelte tőlünk. Érthető is, hogy a fokozottabb gazdasági önállósággal a moz­galomnak is lépést kell tar­tania.­­ Ha már a mozgalmi tevé­kenységnél tartok, elmondom azt is, hogy a szervezettség vállalatunknál 93 százalékos. Ezzel nem vagyunk megeléged­ve. Az előbb vázolt temérdek­ű intézkedés hatására az ará­nyunk hamarosan változni fog, hiszen a vándorlás megszűnt, s ugyanakkor a szervezeti fel­építés következtében körülte­kintőbben tudja ellátni megbí­zatását a nagyszámú aktivista is. Aztán tervezzük a bizalmi­ak és az újraválasztott reszor­­tosok oktatását és továbbkép­zését is. Erre szükség van azért is, hogy a IV. ötéves terv cél­kitűzéseit és a pártkongresszus határozatát valamennyien ala­posan megismerjük. Eredetileg egy emberről akartunk írni, de a helyes mun­kamegosztás következtében csaknem az egész szakszerve­zeti tevékenységet érintettük. És ez így van rendjén, mert csak ott tudnak jól és hatáso­san fáradozni a közösség javá­ra, ahol tízek és százak érzik megtiszteltetésnek a dolgozók bizalmát. Gárdas elvtárs pedig egy a sokak közül, aki nap, mint nap megdolgozik ezért a bizalomért Ábránkő End«* Sm. Stafin& m A Hungarocamion gépkocsivezetői , az IRU legjobb sofőrjei HÁROM KONTINENS for­galmában vesznek részt a ma­gyar gépkocsivezetők is. Az International Road Transport Union (IRU) a nemzetközi köz­úti fuvarozás világszervezeté­nek elnöksége, mint minden évben, 1970-ben is pályázatot hirdetett a nemzetközi közúti személy- és árufuvarozásban résztvevő IRU-tagegyesületek gépkocsivezetői részére. A pá­lyázat feltételei nem sokasod­tak, legfeljebb teljesítésük lett a telített országutakon, közuta­kon jóval nehezebb. A pályá­zat feltételei: 500 ezer kilo­méter teljesítmény és 10 éves balesetmentes szolgálat a nem­zetközi közúti forgalomban, valamint a vám- és a közigaz­gatási előírások betartása. A feltételek nem könnyűek. Mégis, a 32 tagország több ezer gépkocsivezetője pályá­zott, hogy év végén megkap­hassa az IRU szép aranyjelvé­nyét és az azzal járó pénzjutal­mat, valamint díszoklevelet. Nem véletlen, hogy a VOLÁN Tröszt szépen díszített kultúr­termében jórészt „deresedő”, vagy már egészen ősz férfiak ülték körül azt az asztalt, ame­lyet a rendezés a most kitün­tetett magyar gépkocsivezetők számára tartott fenn. Idő, ren­geteg tapasztalat, a munkahely megbecsülése és még sok más hasonló tényező volt szüksé­ges ahhoz, hogy 1970-ben is 18 magyar gépkocsivezető érje el a megtisztelő kitüntetést és jutalmat. Mindannyian a Hungarocamion gépkocsiveze­tői! Erről beszélt Skonda Ödön, az IRU magyarországi titkára is a kiváló gépkocsivezetőket köszöntő felszólalásában. Mint mondotta, a nehéz helyzetek­ben, itthon és messzi idegen­ben magát mindig feltaláló, magán és a bajba jutottakon segíteni tudó egész embert kí­ván a camion vezetése.­­ Ha ezeknek a pályázati feltételeknek mélyebb értelmét kutatjuk — hangsúlyozta Skon­da Ödön —, akkor döbbenünk még csak rá, mi is, az autó­közlekedés ma már katonás fe­gyelmet megkövetelő dolgozói, hogy a félmillió kilométer több mint tizenegyszeres földkörüli utat jelent az egyenlítő men­tén. A tíz szolgálati év egy munkásélet majdnem egyhar­­mada. Mindezt három konti­nens országútjain, télen-nyá­­ron, éjjel-nappal, hol a siva­tag hatvan fokos hőségében, hol az északi országok hófú­vásában, síkos utakon, ködben. A TOVÁBBIAKBAN az IRU magyarországi titkára beszá­molt arról, hogy a nemzetközi szervezet 32 tagországának több ezer pályázója közül 207-en — közöttük 18 magyar gépkocsivezető — érdemelte ki az IRU elnöksége arany jelvényét, díszoklevelét, pénz­jutalmát. Kérte, ne szegje a magyar autóbuszvezetők ked­vét, hogy ezúttal a személyfor­galom nincs képviselve a ki­tüntetettek között. Javasolta, hogy fogjanak össze a jövő­ben is árufuvarozási szaktár­saikkal nemzeközi közúti fuva­rozásunk színvonalának továb­bi növelése érdekében. Nevel­jék az utánpótlást, tegyék ma­gukévá a szervezet célkitűzé­seit, a biztonságosabb közúti közlekedés érdekében. Tapolczai Kálmán, a VOLÁN Tröszt vezérigazgatója osztot­ta ki a 18 gépkocsivezető ki­tüntetését és jutalmát. Mielőtt átadta a kitüntetéseket, őszin­te szavakkal fejezte ki elisme­rését a Hungarocamion Nem­zetközi Autóközlekedési Válla­lat kollektívájának. „Büszke vagyok a 18 gépkocsivezetőre — mondotta, a többi között — hi­szen az elmúlt tíz évből többen a mi vállalatunknál is eltöl­­töttek jó néhány évet.” A VO­LÁN Tröszt vezérigazgatója büszkén ismertette, hogy az NSZK után a magyar gépkocsi­­vezetők kapták a legtöbb ki­tüntetést, sőt — ha vállala­tok szerint nézzük a statiszti­kát — úgy az derül ki, hogy az IRU-hoz tartozó vállalatok között a Hungarocamion gép­kocsivezetői álltak 1970-ben az első helyen. A nagydíjat két osztrák ca­mion vezető, Hans Roedler és Hans Ziegler kapta. A két oszt­rák camionos 25 ezer liter pet­róleummal teli tartályt vonta­tott Linz és Graz között, ami­kor egy alagútban összeütköz­tek egy szembe jövő jármű­vel. Kocsijuk kigyulladt, de bá­tor lélekjelenléttel és helyzet­­felismeréssel nemcsak a rako­mányt tudták megmenteni, ha­nem elérték azt is, hogy a szűk alagútban nem esett emberélet­ben kár. VÉGEZETÜL KÖZÖLJÜK — szakszervezetünk és lapunk ré­széről is őszinte elismeréssel — a kitüntetett Hungarocami­­on-gépkocsivezetők örvendete­sen hosszú névjegyzékét: Ba­jusz Gyula, Balogh Mihály, Balogh Zoltán, G. Farkas Sán­dor, Gyüre Zoltán, Hajnal Jó­zsef, Horváth III. László, Ka­rácsonyi József, Kremm Ist­ván, Krizsán László, Kulcsár Pál, Monostori Balázs, Németh I. László, Paláczki József, Sim­­kó János, Tóth Lajos, Tuza Joachim, és Vinyárszki Béla. Vedres József FIGYELEM! VOLÁN VÁLLALATOK, ÁLLAMI GAZDASÁGOK, TERMELŐSZÖVETKEZETEK! BUDAPEST, X., KŐBÁNYAI ÚT 49/B. és a Csongrádi Üzemegység Csongrád, Bacsó Béla u. 18. Vállalja : • Önindítók • Dinamók • Irány­jelzők • Gyújtómágnesek • Kürtök • Tápszivattyúk • Fesz szabályozók • Porlasztók •• Nyersolajadagolók 0 Főszűrők • Porlasztótartók 0 Ablaktörlők 0 Porlasztó-Vizsgáló készülékek 9 Próbapadok javítását, cseréjét, felújítását Pontos munka, teljes garancia!

Next