Közlekedés, 1974 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
2 (Folytatás az 1. oldaltól)vábbítása, a dolgozók véleményének előzetes meghallgatása után akkor lehet hatékony, ha a döntések időben eljutnak oda, ahol végrehajtásukra sor kerül. Rendszeres tájékozódás és tájékoztatás * - " Mindezt jól tudják a gazdasági vezetők, a szakszervezeti szervek, és mégis azt tapasztaljuk, hogy problémát jelent az információ szükségességének felismerése, hatékonyságának növelése. A megfelelő tájékoztatás nélkül pedig alig várható el a dolgozók tevékeny részvétele a vállalati ügyekben. A közelmúltban tartott szocialista brigádvezetői tanácskozásokon több helyen elhangzott, hogy a munkával, az egyes intézkedésekkel kapcsolatos információk későn vagy nem jutnak el a dolgozókhoz. Jogosak azok az észrevételek is, hogy a munkások a mindennapi tevékenységükkel összefüggő feladatokról, a gondokról és nehézségekről nem, vagy csak felszínesen kapnak pontos tájékoztatást. A legfontosabb kérdésekben az egységes értelmezés megteremtése jelenthet garanciát. Az üzemi demokrácia fejlődésének fokmérője az is, hogy a vezetők milyen felkészültséggel rendelkeznek, hogyan tudják a közösség igényeihez, színvonalához igazodva, differenciáltan tartalmassá, közérthetővé tenni a feladatok ismertetését. A dolgozók nagy többségére ugyanis az a jellemző, hogy tudatosan, a gazda szemével és felelősségével végzik feladataikat. A kötelességtudaton felül az áldozatkészségükben sincs hiány. Az elmúlt évek során dolgozóink ennek számtalan tanújelét adták a szolidaritási akciókban, a kommunista szombatokon, a bölcsődék, napközik építéséhez való hozzájárulás tekintetében, vagy környezetük szebbé, kulturáltabbá tételében. Ha ennek okait vizsgáljuk, az okok között minden esetben ott találjuk a vezetők helyes, demokratikus munkamódszerét, azt, hogy bíznak a munkások öntudatában és támaszkodnak a kollektívákra. A munkahelyi demokrácia fejlesztésében tehát nagyon sok függ a vezetők szemléletétől és magatartásától. • Nagyon lényeges, hogy a vezetők ismerjék a dolgozókat foglalkoztató problémákat, hogy a közvetlen munkahelyi irányítók gondolkodásában erősödjön és belső szükségletté váljon a véleménykérés, az üzemi demokrácia igénylése, és az ebben rejlő lehetőségek hasznosítása. A szakszervezeti szervek ne fogadják el és harcoljanak azok ellen a nézetek ellen, hogy az egyszerű dolgozóknak nincs áttekintő képességük. Ha ez ténylegesen létezik, akkor az csak azért fordulhat elő, mert vállalatuk, üzemük és közvetlen munkahelyük helyzetéről, problémáiról semmiféle tájékoztatást nem kapnak. Ebben kell alapvető változást elérni, biztosítva azt, hogy minden munkaterületen legyen felelős vezető, ,aki a szükséges tájékoztatást minden időben biztosítani tudja. Szakszervezeti szerveinknek tudniuk kell, hogy a jó munkahelyi légkör, az egészséges kritikai szellem, a mások véleményének elfogadása és tiszteletben tartása nemcsak az üzemi demokráciának kedvez, hanem a politikai munkának is nélkülözhetetlen tényezője. Hatása kisugárzik mind a mozgalmi szervek, mind pedig a munkahelyi kollektívák tevékenységére. Mindezek mellett tudnivaló az is, hogy a demokratizmus fegyelmezettséget is követel a feladatok kijelölésében, és még inkább a végrehajtásban. Feltételezi ugyanakkor a központi akarat maradéktalan végrehajtását. Szocialista rendszerünkben a központi akarat a dolgozó tömegek alapvető érdekeit szolgálja, ennélfogva a központi döntések megvalósítását minden területen a leghatékonyabb eszközökkel és módszerekkel szükséges elősegíteni. Érdekvédelmi feladat is A továbbiakban szóvá kell tenni azt is, hogy a vállalati belső irányítási rendszer felépítése, jellege, továbbfejlesztése az üzemi demokrácia érvényesülésének is alapvető feltétele. A vállalaton belüli egységek, a közép- és alsószintű vezetők jog- és hatáskörének növelésében, mint tapasztaljuk, van előrelépés. Azonban ennek eredményével nem lehetünk elégedettek. Ahhoz, hogy ezeken a szinteken irányító gazdasági vezetők a rájuk bízott feladatokat megfelelően oldhassák meg, szükséges, hogy intézkedéseik végrehajtásához kellő önállóságot kapjanak. Meg kell oldani azt is, hogy a közép- és alsószintű gazdasági vezetők kapjanak olyan fórumot, ahol rendszeresen elmondhassák problémáikat, a felsőbb vezetők intézkedéseivel, elvárásaival kapcsolatos észrevételeiket. Nem elég ugyanis csak a kötelességek oldaláról követelményeket támasztani velük szemben, ha azok nem párosulnak a jogokkal. Ugyanakkor szükséges ezen vezetők politikai és szakmai továbbképzése. Fontosnak és követendőnek ítéljük meg ezért jó néhány vállalat olyan irányú törekvéseit, hogy rendszeres továbbképzésben részesíti a közép- és alsóbbszintű gazdasági vezetőket. A tanfolyamokon a szakmai kérdések mellett tág teret biztosítanak politikai ismeretek bővítésére, az üzemi demokrácia elméleti és gyakorlati oktatására. A dolgozók gondolkodásának céltudatos irányítása, véleményük befolyásolása ugyanis nemcsak a politikai és mozgalmi szervek feladata, hanem a gazdasági vezetők kötelessége is. Politikai felelősségük alapján elsődleges feladatuk a demokratikus munkaszellem megteremtése, együttműködés a gondjaikra bízott kollektívákkal. Az üzemi demokrácia továbbfejlesztése, érvényesülésének és feltételeinek biztosítása az állami, gazdasági szervek és vezetők, a társadalmi szervek — köztük a szakszervezetek — együttes feladata. Következésképpen szakszervezeti szerveinket abban kell erősíteni, hogy állítsák érdekvédelmi feladataik középpontjába az üzemi demokrácia fejlesztését. Tudatosan és fegyelmezetten fel kell készülni arra, hogy a közvetlen demokrácia intézményei felzárkózzanak a képviseleti demokráciához, tegyenek koncentrált erőfeszítést a gazdasági vezetők befolyásolására. Mindehhez kérni kell — és e helyről is kérjük, a központi vezetőség nevében is — a vállalati pártbizottságok, az üzemi és munkahelyi pártszervezetek támogatását, iránymutatását. A közlekedés politikai és gazdasági feladatainak jövőbeni megvalósítása, a magasabb szintre való jutás is megköveteli az üzemi demokrácia fejlesztését. Ahhoz, hogy e téren is előbbre jussunk, szükséges a dolgozók részvétele, beleszólása az ügyek intézésébe, valóságosan és nem formálisan. A növekvő felelősségtudat bizonyítéka Ismételten hangsúlyozzuk, hogy hamis az a felfogás, mely szerint a kétkezi dolgozók, a munkások nem tudnak beleszólni az üzem, a vállalat előtt álló feladatok kialakításába, azoknak a közös dolgoknak a megoldásába, amelyeket csak együttesen lehet jól elvégezni. Igenis, segítenek a dolgozók, szólnak, s elmondják észrevételeiket, ha érdemesnek tartják őket arra, hogy meghallgassák és figyelembe vegyék állásfoglalásukat, és ennek alapján meg is tegyék a szükséges intézkedéseket. A közlekedés dolgozói 1973-ban is eleget tettek az ágazattal szemben támasztott követelményeknek. Pozitívan értékelhető, hogy kiegyensúlyozottabbá vált a gazdálkodás, folytatódott a fejlődés, és előrehaladás tapasztalható a közlekedési ágazatok, a vállalatok munkájában. Mindez igazolja, hogy a dolgozók felkészültek a feladatokra, segítették, hogy céljaink, a közlekedéspolitikai koncepcióból származó, időarányos célkitűzések megvalósuljanak. A közös ügyért érzett felelősség megnyilvánulásai ezek az eredmények, elérésük közös erővel, céltudatos munkával, az üzemi és munkahelyi demokrácia kibontakoztatásával valósulhatott meg. Szakszervezeti szerveinkre az a feladat vár, hogy a gazdasági vezetéssel közösen munkálkodjanak azon, hogy minden becsületes dolgozó, munkás, gazdának és nélkülözhetetlennek érezze magát a munkahelyén. El kell érni, hogy minden gazdasági vezető a mozgalmi szervek, a munkások ellenőrzését célszerűnek és szükségesnek érezze. Vegyék figyelembe, hogy csak a dolgozókkal együttes tevékenység oldhatja meg azokat a feladatokat, amelyek pártunk X. kongresszusának határozataiból a közlekedésre is hárulnak, és azok, amelyek még a Központi Bizottság 1973. novemberi ülésének értékeléséből adódóan előttünk állnak. A SZOT elnökségének irányelvei megszabják az üzemi demokrácia fejlesztésével kapcsolatos szakszervezeti feladatokat. A Minisztertanács határozata pedig a Központi Bizottság 1972. novemberi állásfoglalásának szellemében állami rangra emeli az üzemi demokrácia kérdéseit. A továbbfejlesztésre irányuló munkában szakszervezetünk kialakította a KPM-mel az együttműködés kereteit. Elvi megállapodásra jutottunk abban a kérdésben, hogy a minisztérium útmutatásai szakszervezetünkkel egyetértésben kerüljenek kiadásra. Ebből következik, hogy a minisztérium iránymutatásai a gazdasági szervek és vezetők részére szabják meg a követelményeket. Ez a körülmény azonban nem csökkenti feladataink fontosságát, mert az irányelvek megvalósítását nekünk, mint szakszervezetnek politikai eszközökkel, az ellenőrzés eszközeivel és a gazdasági vezetők befolyásolásával kell elősegíteni. Ugyanakkor a központi vezetőség nevében is kérjük a minisztérium és a trösztök vezetőit, ösztönözzék az irányításuk alá tartozó vállalatok gazdasági vezetőit, hogy munkájukban honosítsák meg a demokratikus módszereket, tegyék mindennapossá, hogy együttműködjenek a fizikai és szellemi dolgozókkal. A hatalom részeseiként A Minisztertanács határozatának és a SZOT elnöksége irányelveinek gyakorlati megvalósítása, tudatossá válása sokrétű feladat. Előbbre úgy juthatunk, hogy ha tartalmassá tesszük azokat a fórumokat, amelyeken a dolgozók valóban a lényeges kérdésekben jutnak hozzá az állásfoglalás és a beleszólás lehetőségéhez. Az üzemi demokrácia leglényegesebb és legfontosabb fórumának változatlanul elsősorban a termelési tanácskozásokat, munkaértekezleteket és a szocialista brigádvezetők és brigádok tanácskozását tartjuk. A helyi sajátosságoknak és körülményeknek legjobban megfelelő egyéb fórumok azonban még kialakításra várnak. Abból kell kiindulni, hogy a gazdálkodásra jellemző folyamatok, mint a szállítás, a karbantartás stb. ,milyen szinteken valósulnak meg, hogy a termeléssel és az élet- és munkakörülményekkel, a dolgozók szociális helyzetével összefüggő kérdések közül melyek legyenek azok, amelyekben véleményezésre, a dolgozók egyetértésére tartanak igényt. Ezért a közvetlen fórumokat azokon a szinteken célszerű megszervezni, ahol az érdekeltség, az aktív közreműködés a dolgozók ismeretei folytán leginkább biztosíthatók. Előbbre vivő az is, hogy felismerjük és lássuk, hol van elmaradás az üzemi demokrácia lehetőségeinek kihasználása terén. Eredménynek tekintenénk, ha a szakszervezeti szervei még következetesebben lépnének fel és meggyőznék a gazdasági vezetőket arról, hogy munkájukhoz nagyobb biztonságot is az nyújt, ha megteremtik az üzemi demokrácia gyakorlásának feltételeit. Mindezekkel összefüggésben olyan üzemi légkört kell kialakítani, hogy a dolgozók — fizikaiak és szellemiek — az eddigieknél is jobban érezhessék, hogy részesei a hatalomnak, hogy tulajdonosként mondhatnak véleményt a vállalati, az üzemi, vagyis a mindennapi tevékenységüket érintő kérdésekben. Amikor az üzemi demokrácia kiteljesedésében előbbre lépünk, a közlekedéspolitikai koncepció további megvalósításának egyik fontos feltételéről gondoskodunk. Ez pedig szakszervezeti mozgalmunknak is egyik döntő fontosságú feladata, mind a jelenben, mind a közeli és távolabbi jövőben — fejezte be szóbeli kiegészítőjét Mátyási Árpád, szakszervezetünk titkára. A szóbeli kiegészítés után megkezdődött a vita. Nagy érdeklődéssel hallgatják a beszámolót a központi vezetőségi tagok és a meghívottak KÖZLEKEDÉS Hozzászólások az ülésen BOROS ISTVÁNNÉ, a központi vezetőség tagja, a Volán 20. sz. Vállalat jegykezelője szólt hozzá elsőként a napirenden szereplő témához. Felszólalásában számot adott arról, hogy vállalatuknál az üzemi demokráci fórumain a dolgozókat foglalkoztató, munkájukkal, jövedelmükkel és életkörülményeikkel összefüggő kérdések szerepelnek nagyobbrészt. Elégedetten szólt arról, hogy a gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetők a termelési tanácskozásokon, a brigádvezetői értekezleteken felvetett kérdéseket figyelembe részesítik, azoknak megfelelő jelentőséget tulajdonítanak és igyekeznek a jogos kérések megoldására intézkedést tenni. Így például felvetették a dolgozók a nyereségrészesedés felhasználásának módosítását, javasolták továbbá — forgalmi utazók esetében — a szabadnapok összevonását. Hasonlóképpen hangzott el javaslat arra vonatkozóan is, hogy jól dolgozó brigádnak ne csak az év végén, hanem év közben is adjanak megfelelő jutalmat. Elmondotta továbbá, hogy javasolták: a nyugdíjasok jövedelmét a vállalatnál vizsgálják meg rendszeresen. Ezzel függ össze, hogy külön kísérjék figyelemmel azoknak az anyagi juttatásait, elsősorban alapbérét, akik az elkövetkező években, három-négy év múlva kerülnek nyugdíjba. KURUCZ JÁNOS, a központi vezetőség tagja, a pécsi Volán 12. sz. Vállalat autóbusz-gépkocsivezetője megállapította: szerinte nem szükséges az üzemi demokrácia fórumainak bővítése, hanem az a fontos, hogy a meglevő fórumokon valóban érdemi kérdéseket tárgyaljanak meg mindenkor. Náluk a szocialista brigádértekezletek igen jól beváltak, betöltik szerepüket, s a vállalat életében igen nagy a jelentőségük. Arra törekszenek, hogy a brigádok tanácskozásaira elmenjenek az adott egység gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetői is. Ilyen módon ezen a fórumon kölcsönös tájékoztatás hangzik el, mondhatni, élénk eszmecsere, hasznos párbeszéd zajlik le. Közvetlen hangulat uralkodik a brigádértekezleten, kötetlenül beszélgetnek minden, őket foglalkoztató termelési, bér- és szociális kérdésről. Megismerik közvetlen egységük gazdasági terveit, célkitűzéseit és ebből mindenkor pontosan megállapíthatják a brigádtagok, hogy rájuk milyen teendők hárulnak, mire kell felkészülniük. A pécsi tapasztalatok szerint — mint a felszólaló rámutatott — a vezetők is szívesen vesznek részt a brigádok megbeszélésein, mert ott sok hasznos észrevételt hallanak, s módjukban áll a dolgozók kérdéseire azon nyomban válaszolni. Az ilyen közvetlen találkozások alkalmával sort keríthetnek arra is, hogy elismeréssel nyilatkozzanak a dolgozók munkájáról, köszönetet mondjanak nekik példás helytállásukért, mindennapi teendőik becsületes ellátásáért. Ez további erőfeszítésekre ösztönöz,vetlen tapasztalatszerzés lehetőségétől, másrészt nem ad módot arra, hogy a munkások kérdéseket tegyenek föl neki. Olyan hiba ez, amelyen sürgősen változtatni kell A jogok és a kötelességek összefüggése, kapcsolata, a hatalom gyakorlásának a joga a szakszervezeti munkában is nagyobb helyet kell, hogy kapjon. De világosan látni kell, hogy beleszólásra csak addig van lehetőség, amíg döntés nem született. A döntés után már csak a végrehajtás módozatairól lehet beszélni, s hozzá kell fogni a határozat megvalósításához. A munkásosztály mint egész, a beleszólási jogot csak akkor tudja a jövőben folyamatosan gyakorolni, ha erre állandóan felkészülhet. A felkészítésre általában két szempontból van különösen szükség. Az egyik: a munkásosztály soraiba állandóan kerülnek be új emberek; sokan jönnek be faluról, akik magukkal hozzák eddig kialakult szemléletüket. Ezeket fel kell készíteni arra, hogy a munkásosztály szemléletét fogadják el. A másik probléma: számolnunk kell azzal, hogy a munkásokból lett vezetők, igazgatók lassan nyugalomba vonulnak, átadják a helyüket a fiatalabb nemzedéknek. A vezetői tisztségekbe ennek következtében az egyetemet vagy más magasabb iskolát most végzett fiatal műszakiak és más szakemberek kerülnek, ők nem rendelkeznek mozgalmi, harci tapasztalatokkal, s velük az iskolában sem tanították az üzemi demokráciát. őket is fel kell tehát készíteni arra, hogy a vezetői beosztásban eredményesen tudjanak munkálkodni az üzemi demokrácia erősítésén. Felkészíteni a munkásokat jogaik gyakorlására DÉRI ERNŐ, a központi vezetőség tagja, a kulturális, agitációs, propaganda- és sportosztály vezetője felszólalásában a központi vezetőségi, számvizsgáló bizottsági tagokkal és szakszervezeti titkárokkal folytatott csoportos beszélgetések főbb tanulságait ismertette. A megbeszéléseken többen hangot adtak annak a véleményüknek és megállapításuknak, hogy az üzemi demokráciával kapcsolatban a hatalmat gyakorló osztály, a munkásosztály, a tulajdonos beleszólási jogáról van szó. E jog teljesebb érvényesülésének biztosítását igen fontos feladatnak kell tekintenünk. Ezzel függ össze, hogy a közvetett és közvetlen demokrácia aránya sok helyen eltolódik, sokkal több dolgot utalnak a választott testületek, a képviseleti szervek hatáskörébe, mint amiről a munkások személyesen szeretnének dönteni. Gyakori, hogy testületek helyett üzemi háromszögek vagy négyszögek foglalnak állást a dolgozók széles tömegeit érintő kérdésekben, s őket erről csupán utólag, mint kész döntésről tájékoztatják. Az is gyakorta megtörténik, hogy „az üzemi demokrácia fogyatékosságait felvető dolgozók bírálatát az illetékes vezetők nem fogadják el, sőt visszautasítják, illetve kifinomult módszerrel „válaszolnak” rá. Ilyennek ma már nem volna szabad előfordulnia. A vezetők egy része nem szorgalmazza, hogy a munkások beleszóljanak az üzem, a vállalat dolgaiba. Arra sem ad lehetőséget, hogy közvetlenül tőle érdeklődjenek a vállalat helyzetéről, vagy bizonyos munkafolyamatok szervezésének időszerű kérdéseiről. Szóvá kell tenni azt is, hogy némely üzemi vezető ritkán jár a műhelyekbe, a dolgozók közé, ezzel egyrészt önmagát fosztja meg a köz. 1974 Január Közösen jussunk elhatározásra ARATÓ ÁRPÁD, a központi vezetőség és az elnökség tagja, a Budapesti Közlekedési Vállalat tiszttitkára rámutatott: az írásos anyag, a szóbeli kiegészítés és az elhangzott felszólalások együttesen jól tükrözik a kialakult helyzetet. Helyeselte, hogy két fő területre, a termelési tanácskozásokra és a brigádértekezletekre hivatkoztak a téma tárgyalása során, mint olyan fórumokra, amelyek a leghatékonyabban szolgálhatják az üzemi demokrácia fejlesztését. Véleménye szerint vezetői szemlélet kérdése az, hogy ezek a fórumok hogyan töltik be hivatásukat. Általános tapasztalat az, hogy a vállalati szintű tanácskozásokra jól felkészülnek a vezetők, igyekez(Folytatás a 3. oldalon)