Közlekedés, 1974 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

2 (Folytatás az 1. oldaltól)­vábbítása, a dolgozók véleményének előzetes meghallgatása után akkor lehet hatékony, ha a döntések időben eljutnak oda, ahol végrehaj­tásukra sor kerül. Rendszeres tájékozódás és tájékoztatás * - " Mindezt jól tudják a gazdasági vezetők, a szakszervezeti szervek, és mégis azt tapasz­taljuk, hogy problémát jelent az információ szükségességének felismerése, hatékonyságá­nak növelése. A megfelelő tájékoztatás nélkül pedig alig várható el a dolgozók tevékeny részvétele a vállalati ügyekben. A közelmúltban tartott szocialista brigád­­vezetői tanácskozásokon több helyen elhang­zott, hogy a munkával, az egyes intézkedések­kel kapcsolatos információk későn vagy nem jutnak el a dolgozókhoz. Jogosak azok az észrevételek is, hogy a­­ munkások a mindennapi tevékenységükkel összefüggő feladatokról, a gondokról és nehéz­ségekről nem, vagy csak felszínesen kapnak pontos tájékoztatást. A legfontosabb kérdések­ben az egységes értelmezés megteremtése je­lenthet garanciát. Az üzemi demokrácia fejlődésének fokmé­rője az is, hogy a vezetők milyen felkészült­séggel rendelkeznek, hogyan tudják a közösség igényeihez, színvonalához igazodva, differen­ciáltan tartalmassá, közérthetővé tenni a fel­adatok ismertetését. A dolgozók nagy többsé­gére ugyanis az a jellemző, hogy tudatosan, a gazda szemével és felelősségével végzik fel­adataikat. A kötelességtudaton felül az áldo­zatkészségükben sincs hiány. Az elmúlt évek során dolgozóink ennek számtalan tanújelét adták a szolidaritási ak­ciókban, a kommunista szombatokon, a böl­csődék, napközik építéséhez való hozzájárulás tekintetében, vagy környezetük szebbé, kul­turáltabbá tételében. Ha ennek okait vizsgál­juk, az okok között minden esetben ott talál­juk a vezetők helyes, demokratikus munka­módszerét, azt, hogy bíznak a munkások ön­tudatában és támaszkodnak a kollektívákra. A munkahelyi demokrácia fejlesztésében tehát nagyon sok függ a vezetők szemléletétől és magatartásától. • Nagyon lényeges, hogy a vezetők ismerjék a dolgozókat foglalkoztató problémákat, hogy a közvetlen munkahelyi irányítók gondolkodásá­ban erősödjön és belső szükségletté váljon a véleménykérés, az üzemi demokrácia igény­lése, és az ebben rejlő lehetőségek hasznosí­tása. A szakszervezeti szervek ne fogadják el és harcoljanak azok ellen a nézetek ellen, hogy az egyszerű dolgozóknak nincs áttekintő ké­pességük. Ha ez ténylegesen létezik, akkor az csak azért fordulhat elő, mert vállalatuk, üze­mük és közvetlen munkahelyük helyzetéről, problémáiról semmiféle tájékoztatást nem kapnak. Ebben kell alapvető változást elérni, biztosítva azt, hogy minden munkaterületen legyen felelős vezető, ,aki a szükséges tájékoz­tatást minden időben biztosítani tudja. Szakszervezeti szerveinknek tudniuk kell, hogy a jó munkahelyi légkör, az egészséges kritikai szellem, a mások véleményének elfo­gadása és tiszteletben tartása nemcsak az üze­mi demokráciának kedvez, hanem a politikai munkának is nélkülözhetetlen tényezője. Ha­tása kisugárzik mind a mozgalmi szervek, mind pedig a munkahelyi kollektívák tevé­kenységére. Mindezek mellett tudnivaló az is, hogy a de­mokratizmus fegyelmezettséget is követel a fel­adatok kijelölésében, és még inkább a végre­hajtásban. Feltételezi ugyanakkor a központi akarat maradéktalan végrehajtását. Szocialista rendszerünkben a központi akarat a dolgozó tömegek alapvető érdekeit szolgálja, ennél­fogva a központi döntések megvalósítását min­den területen a leghatékonyabb eszközökkel és módszerekkel szükséges elősegíteni. Érdekvédelmi feladat is A továbbiakban szóvá kell tenni azt is, hogy a vállalati belső irányítási rendszer felépítése, jellege, továbbfejlesztése az üzemi demokrácia érvényesülésének is alapvető feltétele. A válla­laton belüli egységek, a közép- és alsószintű vezetők jog- és hatáskörének növelésében, mint tapasztaljuk, van előrelépés. Azonban ennek eredményével nem lehetünk elégedet­tek. Ahhoz, hogy ezeken a szinteken irányító gazdasági vezetők a rájuk bízott feladatokat megfelelően oldhassák meg, szükséges, hogy intézkedéseik végrehajtásához kellő önállósá­got kapjanak. Meg kell oldani azt is, hogy a közép- és alsószintű gazdasági vezetők kap­janak olyan fórumot, ahol rendszeresen el­mondhassák problémáikat, a felsőbb vezetők intézkedéseivel, elvárásaival kapcsolatos ész­revételeiket. Nem elég ugyanis csak a köteles­ségek oldaláról követelményeket támasztani velük szemben, ha azok nem párosulnak a jogokkal. Ugyanakkor szükséges ezen vezetők politikai és szakmai továbbképzése. Fontosnak és követendőnek ítéljük meg ezért jó néhány vállalat olyan irányú törekvé­seit, hogy rendszeres továbbképzésben része­síti a közép- és alsóbbszintű gazdasági vezető­ket. A tanfolyamokon a szakmai kérdések mel­lett tág teret biztosítanak politikai ismeretek­ bővítésére, az üzemi demokrácia elméleti és gyakorlati oktatására. A dolgozók gondolkodásának céltudatos irányítása, véleményük befolyásolása ugyanis nemcsak a politikai és mozgalmi szervek feladata, hanem a gazdasági vezetők köteles­sége is. Politikai felelősségük alapján elsőd­leges feladatuk a demokratikus munkaszellem megteremtése, együttműködés a gondjaikra bízott kollektívákkal. Az üzemi demokrácia továbbfejlesztése, ér­vényesülésének és feltételeinek biztosítása az állami, gazdasági szervek és vezetők, a társa­dalmi szervek — köztük a szakszervezetek — együttes feladata. Következésképpen szak­­szervezeti szerveinket abban kell erősíteni, hogy állítsák érdekvédelmi feladataik közép­pontjába az üzemi demokrácia fejlesztését. Tudatosan és fegyelmezetten fel kell készül­ni arra, hogy a közvetlen demokrácia intéz­ményei felzárkózzanak a képviseleti demokrá­ciához, tegyenek koncentrált erőfeszítést a gazdasági vezetők befolyásolására. Mindehhez kérni kell — és e helyről is kérjük, a központi vezetőség nevében is — a vállalati pártbizott­ságok, az üzemi és munkahelyi pártszervezetek támogatását, iránymutatását. A közlekedés politikai és gazdasági felada­tainak jövőbeni megvalósítása, a magasabb szintre való jutás is megköveteli az üzemi demokrácia fejlesztését. Ahhoz, hogy e téren­­ is előbbre jussunk, szükséges a dolgozók rész­vétele, beleszólása az ügyek intézésébe, való­ságosan és nem formálisan. A növekvő felelősségtudat bizonyítéka Ismételten hangsúlyozzuk, hogy hamis az a felfogás, mely szerint a kétkezi dolgozók, a munkások nem tudnak beleszólni az üzem, a vállalat előtt álló feladatok kialakításába, azoknak a közös dolgoknak a megoldásába, amelyeket csak együttesen lehet jól elvégezni. Igenis, segítenek a dolgozók, szólnak, s el­mondják észrevételeiket, ha érdemesnek tart­ják őket arra, hogy meghallgassák és figye­lembe vegyék állásfoglalásukat, és ennek alap­ján meg is tegyék a szükséges intézkedéseket. A közlekedés dolgozói 1973-ban is eleget tettek az ágazattal szemben támasztott köve­telményeknek. Pozitívan értékelhető, hogy ki­egyensúlyozottabbá vált a gazdálkodás, foly­tatódott a fejlődés, és előrehaladás tapasztal­ható a közlekedési ágazatok, a vállalatok munkájában. Mindez igazolja, hogy a dolgo­zók felkészültek a feladatokra, segítették, hogy céljaink, a közlekedéspolitikai koncepcióból származó, időarányos célkitűzések megvaló­suljanak. A közös ügyért érzett felelősség megnyilvá­nulásai ezek az eredmények, elérésük közös erővel, céltudatos munkával, az üzemi és munkahelyi demokrácia kibontakoztatásával valósulhatott meg. Szakszervezeti szerveinkre az a feladat vár, hogy a gazdasági vezetéssel közösen munkál­kodjanak azon, hogy minden becsületes dol­gozó, munkás, gazdának és nélkülözhetetlen­nek érezze magát a munkahelyén. El kell érni, hogy minden gazdasági vezető a mozgalmi szervek, a munkások ellenőrzését célszerűnek és szükségesnek érezze. Vegyék figyelembe, hogy csak a dolgozókkal együttes tevékenység oldhatja meg azokat a felada­tokat, amelyek pártunk X. kongresszusának határozataiból a közlekedésre is hárulnak, és azok, amelyek még a Központi Bizottság 1973. novemberi ülésének értékeléséből adódóan előttünk állnak. A SZOT elnökségének irányelvei megszab­ják az üzemi demokrácia fejlesztésével kap­csolatos szakszervezeti feladatokat. A Minisztertanács határozata pedig a Köz­ponti Bizottság 1972. novemberi állásfoglalá­sának szellemében állami rangra emeli az üzemi demokrácia kérdéseit. A továbbfejlesztésre irányuló munkában szakszervezetünk kialakította a KPM-mel az együttműködés kereteit. Elvi megállapodásra jutottunk abban a kérdésben, hogy a minisz­térium útmutatásai szakszervezetünkkel egyet­értésben kerüljenek kiadásra. Ebből következik, hogy a minisztérium iránymutatásai a gazdasági szervek és vezetők részére szabják meg a követelményeket. Ez a körülmény azonban nem csökkenti felada­taink fontosságát, mert az irányelvek megvaló­sítását nekünk, mint szakszervezetnek poli­tikai eszközökkel, az ellenőrzés eszközeivel és a gazdasági vezetők befolyásolásával kell elő­segíteni. Ugyanakkor a központi vezetőség­ nevében is kérjük a minisztérium és a trösztök vezetőit, ösztönözzék az irányításuk alá tartozó válla­latok gazdasági vezetőit, hogy munkájukban honosítsák meg a demokratikus módszereket, tegyék mindennapossá, hogy együttműködje­nek a fizikai és szellemi dolgozókkal. A hatalom részeseiként A Minisztertanács határozatának és a SZOT elnöksége irányelveinek gyakorlati megvalósí­tása, tudatossá válása sokrétű feladat. Előbb­re úgy juthatunk, hogy ha tartalmassá tesszük azokat a fórumokat, amelyeken a dolgozók va­lóban a lényeges kérdésekben jutnak hozzá az állásfoglalás és a beleszólás lehetőségéhez. Az üzemi demokrácia leglényegesebb és legfonto­sabb fórumának változatlanul elsősorban a termelési tanácskozásokat, munkaértekezlete­ket és a szocialista brigádvezetők és brigádok tanácskozását tartjuk. A helyi sajátosságoknak és körülményeknek legjobban megfelelő egyéb fórumok azonban még kialakításra várnak. Abból kell kiindulni, hogy a gazdálkodásra jellemző folyamatok, mint a szállítás, a karbantartás stb. ,milyen szinteken valósulnak meg, hogy a termeléssel és az élet- és munkakörülményekkel, a dolgo­zók szociális helyzetével összefüggő kérdések közül melyek legyenek azok, amelyekben vé­leményezésre, a dolgozók egyetértésére tarta­nak igényt. Ezért a közvetlen fórumokat azo­kon a szinteken célszerű megszervezni, ahol az érdekeltség, az aktív közreműködés a dol­gozók ismeretei folytán leginkább biztosítha­tók. Előbbre vivő az is, hogy felismerjük és lás­suk, hol van elmaradás az üzemi demokrácia lehetőségeinek kihasználása terén. Eredmény­nek tekintenénk, ha a szakszervezeti szervei­ még következetesebben lépnének fel és meg­győznék a gazdasági vezetőket arról, hogy munkájukhoz nagyobb biztonságot is az nyújt, ha megteremtik az üzemi demokrácia gya­korlásának feltételeit. Mindezekkel összefüggésben olyan üzemi légkört kell kialakítani, hogy a dolgozók — fizikaiak és szellemiek — az eddigieknél is jobban érezhessék, hogy részesei a hatalom­nak, hogy tulajdonosként mondhatnak véle­ményt a vállalati, az üzemi, vagyis a minden­napi tevékenységüket érintő kérdésekben. Amikor az üzemi demokrácia kiteljesedé­sében előbbre lépünk, a közlekedéspolitikai koncepció további megvalósításának egyik fontos feltételéről gondoskodunk. Ez pedig szakszervezeti mozgalmunknak is egyik dön­tő fontosságú feladata, mind­ a jelenben, mind a közeli és távolabbi jövőben — fejezte be szóbeli kiegészítőjét Mátyási Árpád, szakszer­vezetünk titkára. A szóbeli kiegészítés után megkezdődött a vita. Nagy érdeklődéssel hallgatják a beszámolót a központi vezetőségi tagok és a meghívottak KÖZLEKEDÉS Hozzászólások az ülésen BOROS ISTVÁNNÉ, a köz­ponti vezetőség tagja, a Volán 20. sz. Vállalat jegykezelője szólt hozzá elsőként a napi­renden szereplő témához. Fel­szólalásában számot adott ar­ról, hogy vállalatuknál az üzemi demokráci fórumain a dolgozókat foglalkoztató, munkájukkal, jövedelmükkel és életkörülményeikkel össze­függő kérdések szerepelnek nagyobbrészt. Elégedetten szólt arról, hogy a gazdasági, párt- és szakszervezeti veze­tők a termelési tanácskozáso­kon, a brigádvezetői értekez­leteken felvetett kérdéseket figyelembe részesítik, azoknak megfelelő jelentőséget tulaj­donítanak és igyekeznek a jo­gos kérések megoldására in­tézkedést tenni. Így például felvetették a dolgozók a nye­reségrészesedés felhasználásá­nak módosítását, javasolták továbbá — forgalmi utazók esetében — a szabadnapok összevonását. Hasonlóképpen hangzott el javaslat arra vo­natkozóan is, hogy jól dolgozó brigádnak ne csak az év vé­gén, hanem év közben is ad­janak megfelelő jutalmat. Elmondotta továbbá, hogy javasolták: a nyugdíjasok jö­vedelmét a vállalatnál vizs­gálják meg rendszeresen. Ez­zel függ össze, hogy külön kí­sérjék figyelemmel azoknak az anyagi juttatásait, elsősor­ban alapbérét, akik az elkö­vetkező években, három-négy év múlva kerülnek nyugdíj­ba. KURUCZ JÁNOS, a köz­ponti vezetőség tagja, a pécsi Volán 12. sz. Vállalat autó­busz-gépkocsivezetője megál­l­­apította: szerinte nem szük­séges az üzemi demokrácia fórumainak bővítése, hanem az a fontos, hogy a meglevő fórumokon valóban érdemi kérdéseket tárgyaljanak meg mindenkor. Náluk a szocialis­ta brigádértekezletek igen jól beváltak, betöltik szerepüket, s a vállalat életében igen nagy a jelentőségük. Arra tö­rekszenek, hogy a brigádok tanácskozásaira elmenjenek az adott egység gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetői is. Ilyen módon ezen a fóru­mon kölcsönös tájékoztatás hangzik el, mondhatni, élénk eszmecsere, hasznos párbeszéd zajlik le. Közvetlen hangulat uralkodik a brigádértekezle­ten, kötetlenül beszélgetnek minden, őket foglalkoztató termelési, bér- és szociális kérdésről. Megismerik közvet­len egységük gazdasági terve­it, célkitűzéseit és ebből min­denkor pontosan megállapít­hatják a brigádtagok, hogy rájuk milyen teendők hárul­nak, mire kell felkészülniük. A pécsi tapasztalatok sze­rint — mint a felszólaló rá­mutatott — a vezetők is szíve­sen vesznek részt a brigádok megbeszélésein, mert ott sok hasznos észrevételt hallanak, s módjukban áll a dolgozók kérdéseire azon nyomban vála­szolni. Az ilyen közvetlen ta­lálkozások alkalmával sort keríthetnek arra is, hogy el­ismeréssel nyilatkozzanak a dolgozók munkájáról, köszö­netet mondjanak nekik példás helytállásukért, mindennapi teendőik becsületes­­ ellátásá­ért. Ez további erőfeszítések­re ösztönöz,­vetlen tapasztalatszerzés lehe­tőségétől, másrészt nem ad módot arra, hogy a munkások kérdéseket tegyenek föl neki. Olyan hiba ez, amelyen sürgő­sen változtatni kell A jogok és a kötelességek összefüggése, kapcsolata, a hatalom gyakorlásának a joga a szakszervezeti munkában is nagyobb helyet kell, hogy kapjon. De világosan látni kell, hogy beleszólásra csak addig van lehetőség, amíg döntés nem született. A dön­tés után már csak a végrehaj­tás módozatairól lehet beszél­ni, s hozzá kell fogni a hatá­rozat megvalósításához. A munkásosztály mint egész, a beleszólási jogot csak akkor tudja a jövőben folya­matosan gyakorolni, ha erre állandóan felkészülhet. A fel­készítésre általában két szem­pontból van különösen szük­ség. Az egyik: a munkásosz­­tály soraiba állandóan kerül­nek be új emberek; sokan jönnek be faluról, akik ma­gukkal hozzák eddig kialakult szemléletüket. Ezeket fel kell készíteni arra, hogy a mun­kásosztály szemléletét fogad­ják el. A másik probléma: számolnunk kell azzal, hogy a munkásokból lett vezetők, igazgatók lassan nyugalomba vonulnak, átadják a helyüket a fiatalabb nemzedéknek. A vezetői tisztségekbe ennek kö­vetkeztében az egyetemet vagy más magasabb iskolát most végzett fiatal műszakiak és más szakemberek kerülnek, ők nem rendelkeznek moz­galmi, harci tapasztalatokkal, s velük az iskolában sem ta­nították az üzemi demokráci­át. őket is fel kell tehát ké­szíteni arra, hogy a vezetői beosztásban eredményesen tudjanak munkálkodni az üzemi demokrácia erősítésén. Felkészíteni a munkásokat jogaik gyakorlására DÉRI ERNŐ, a központi ve­zetőség tagja, a kulturális, agitációs, propaganda- és sportosztály vezetője felszó­lalásában a központi vezetősé­­­gi, számvizsgáló bizottsági ta­gokkal és szakszervezeti titká­rokkal folytatott csoportos be­szélgetések főbb tanulságait ismertette. A megbeszéléseken többen hangot adtak annak a véleményüknek és megállapí­tásuknak, hogy az üzemi de­mokráciával kapcsolatban a hatalmat gyakorló osztály,­­ a munkásosztály, a tulajdonos beleszólási jogáról van szó. E jog teljesebb érvényesülésé­nek biztosítását igen fontos feladatnak kell­ tekintenünk. Ezzel függ össze, hogy a köz­vetett és közvetlen demokrá­cia aránya sok helyen eltoló­dik, sokkal több dolgot utal­nak a választott testületek, a képviseleti szervek hatásköré­be, mint amiről a munkások személyesen szeretnének dön­teni. Gyakori, hogy testületek helyett üzemi háromszögek vagy négyszögek foglalnak ál­lást a dolgozók széles tömegeit érintő kérdésekben, s őket er­ről csupán utólag, mint kész döntésről tájékoztatják. Az is gyakorta megtörténik, hogy „az üzemi demokrácia fogyatékos­ságait felvető dolgozók bírála­tát az illetékes vezetők nem fogadják el, sőt visszautasít­ják, illetve kifinomult mód­szerrel „válaszolnak” rá. Ilyennek ma már nem volna szabad előfordulnia. A vezetők egy része nem szorgalmazza, hogy a munká­sok beleszóljanak az üzem, a vállalat dolgaiba. Arra sem ad lehetőséget, hogy közvetle­nül tőle érdeklődjenek a vál­lalat helyzetéről, vagy bizo­nyos munkafolyamatok szer­vezésének időszerű kérdései­ről. Szóvá kell tenni azt is, hogy némely üzemi vezető ritkán jár a műhelyekbe, a dolgozók közé, ezzel egyrészt önmagát fosztja meg a köz. 1974 Január Közösen jussunk elhatározásra ARATÓ ÁRPÁD, a központi vezetőség és az­­ elnökség tag­ja, a Budapesti Közlekedési Vállalat tiszt­titkára rámuta­tott: az írásos anyag, a szóbe­li kiegészítés és az elhangzott felszólalások együttesen jól tükrözik a kialakult helyzetet. Helyeselte, hogy két fő terü­letre, a termelési tanácskozá­sokra és a brigádértekezletek­re hivatkoztak a téma tárgya­lása során, mint olyan fóru­mokra, amelyek a leghatéko­nyabban szolgálhatják az üze­mi demokrácia fejlesztését. Véleménye szerint vezetői szemlélet kérdése az, hogy ezek a fórumok hogyan töltik be hivatásukat. Általános ta­pasztalat az, hogy a vállalati szintű tanácskozásokra jól fel­készülnek a vezetők, igyekez­(F­oly­tatás a 3. oldalon)

Next