Közlekedés, 1974 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

1974 január (Folytatás a 2. oldalról.) nek ott mindenről átfogó ké­pet adni, de éppen ezért a nem elhanyagolható részlet­­kérdéseknek, a munkásokat érintő és érdeklő, mindenna­pos munkájukkal összefüggő kérdések megtárgyalására nem jut idő és nem nyílik le­hetőség. Ebből a szempontból vizsgálva, igen helyesen teszik a pécsiek, hogy ott a brigá­dokkal vitatnak meg minden lényeges kérdést. Ezt a ta­pasztalatot és módszert érde­mes átvenni és másutt is al­kalmazni. Nem az a fontos, hogy ünnepélyes keretek kö­zött tanácskozzunk, hanem az, hogy értsünk szót az embe­rekkel, beszéljük meg velük a dolgos hétköznapok apróbb és nagyobb kérdéseit, a munka javításának, a feladatok jobb megoldásának módozatait. Felmerül a kérdés, hogy va­jon a gazdasági és a politikai vezetés megfelelően látja-e az üzemi demokrácia alkalmazá­sának jelentőségét, meg tud­ja-e változtatni ennek célra­vezető, hatékony módszereit. Arról is érdemes szót ejte­nünk, hogy vezetői magatar­tásunkban nemcsak a felada­tok meghatározására fordí­tunk-e elegendő figyelmet, gondolunk-e arra is, hogy tá­jékoztassunk és tájékozódjunk, s közösen jussunk elhatározás­ra, közösen jelöljük meg meg­­dásra váró teendőinket. Szóvá tette a továbbiakban, hogy a vezetők túlságosan sok­ értekezleten, megbeszélésen vesznek részt, ez is közreját­szik abban, hogy kevesebb időt és energiát tudnak fordí­tani a munkásokkal való köz­vetlen tanácskozásra és talál­kozásra. Javasolta, hogy a párhuzamosságok kiiktatásá­nak lehetőségeit vállalaton­ként vizsgálják meg, mert eb­ben rejlik a vezetők teher­mentesítésének egyik legfőbb tartaléka. DR. VEROSZTA IMRE, a központi vezetőség tagja, a KPM osztályvezetője igen fon­tosnak minősítette a napiren­den szereplő témát. Emlékez­tetett arra, hogy a X. párt­­kongresszus állást foglalt a szocializmus magasabb szin­ten történő további építése mellett. Ennek a munkának szerves része a szocialista de­mokrácia teljesebb kibontako­zása, amelynek abból a szem­pontból is nagy jelentősége van, hogy hozzájárul a dolgo­zó tömegek politikai tudatá­nak fejlődéséhez, tulajdonosi szemlélete erősítéséhez. Ez a változás összhangban van a kialakult termelési viszonyok­kal. A gyakorlati tevékeny­ségben éppen azzal érhetünk el jelentős fejlődést, hogy a tömegek nagyobb öntudatra tesznek szert, s így minőségi­leg változik a munkához való viszonyuk, s a tudatformálás eredményeképpen hatéko­nyabbá, céltudatosabbá válik tevékenységük. Ebben nagy szerepe van a vezetésnek. Aki száz vagy ezer embert irányít, az min­denkor gondoljon arra, hogy a munkahelyi problémák megismerésében száz vagy ezer ember véleményére, a dolgozók összességének véle­ményére támaszkodhat. Fon­tos, hogy erre képesek legye­nek a vezetők. Mint ismere­ ,­tes, kiválasztásuknál hármas követelményt alkalmazunk: a­­ politikai, szakmai és vezetési , készség és alkalmasság szem- , pontjából továbbra is vizsgál- ,­ni kell, hogy a vezető bevál- , totta-e a hozzáfűzött remé- j nyeket és megfelel-e az előbb­­ említett követelményeknek. ( Bizonyos, hogy e követelmé- j nyek utólagos és folyamatos számonkérése jelentősen javí­­­­taná a kádermunkát, s átfo­­­ góbb értelemben hozzájárul­ , na ahhoz, hogy a vezetők ha­ ,­tékonyabban segítsék érvény- ,­re jutni az üzemi demokrácia­­ menésére meg kell tanítani azokat a gazdasági vezetőket is, akik eddig még nem jutot­tak el. Rá kell mutatnunk, hogy a termelésben, a bér­kérdésekben, a dolgozók moz­gósításában csakis akkor lehet eredményt elérni, ha a szak­­szervezet kezdeményezésére a munkahely valamennyi fontos kérdését sorra-rendre megvi­tatják a dolgozókkal Jól tudjuk, hogy a gazdasá­gi vezetőknek soik az elfog­laltsága és nagy a felelőssé­g­e. Vegyék azonban figyelem­be, hogy munkájukban nin­csenek egyedül, mert támasz­kodhatnak a dolgozói kollek­tívára, a szocialista brigádok­ra, a szakszervezeti aktivis­tákra. Fontos és kívánatos, hogy ilyen vezetési módszert alakítsanak ki és alkalmazza­nak. Nem feledhetik, hogy ve­zetői megbízatásuk erre köte­lezi őket. Ha így dolgoznak, nem marad el megbecsülésük sem. PESTALICS BÉLA szocia­lista brigád­vezető, a Volán 1. sz. Vállalat 1. sz. üzemegységé­nek gépkocsivezetője — aki meghívottként vett részt a központi vezetőség ülésén — felszólalásában az üzemi de­mokrácia fejlesztésének két tényezőjére mutatott rá. Az egyik: az üzemi demokrácia szoros összefüggésben van a szocialista brigádértekezletek rendszerével. A másik ténye­ző: biztosítani kell, hogy a munkahelyen megfelelő lég­kör uralkodjon, s olyan mun­kakörülményeket teremtsenek, amelyek között a dolgozók szívesen, készségesen végzik napi munkájukat. Náluk min­den fontos kérdésben kikérik a brigádvezetők és a brigád­tagok véleményét. Amikor például a közúti balesetek megelőzésének témája került napirendre, amikor éppen a brigádok adtak hasznos út­mutatást ehhez. Azóta javult a baleseti helyzet. Sok kezde­ményezést indítanak el az ilyen kisebb kollektívák. Az ő brigádjuk például elhatározta, hogy udvariassággal segíti a budapesti tömegközlekedést. Ezt úgy kívánják megvalósí­tani, hogy fokozottabb mér­tékben elősegítik az autóbu­szok, a villamosok és a trolik zavartalanabb haladását, gyorsabb közlekedését. Az üzemi demokrácia fej­lesztése szempontjából fontos­nak tartja, hogy a termelés tanácskozásokon és a brigád értekezleteken ne csak a fel­adatokról essék szó, hanem értékeljék is a végzett mun­kát, részesítsék elismerésben dicséretben, jutalomban azo­kat, akik erre érdemesnek bi­zonyultak. Náluk ez az utóbb időben már így megy s ez ked­vező hatással van az üzem­egység munkájára. A másik dolog, hogy a szűkebb köri tanácskozások elsősorban olyan témákat tűzzenek napi­rendre, amelyek a részvevő­ket közvetlenül érintik, ame­lyeket a részvevők alaposan ismernek, s így hozzáértőei meg is tudnak vitatni. SZÖLLŐSI TIBOR brigád­­vezető, a BKV troli üzemegy­ség dolgozója — aki színtér meghívottként jött el a köz­ponti vezetőség ülésére — a tanácskozások tartalmi kérdé­seihez szólt hozzá. Elmondot­ta, hogy nem várható kellő aktivitás olyan megbeszélésen ahol az előadó számadatok tömkelegét sorakoztatja fel ahelyett, hogy közérthetőe­n tájékoztatná a részvevőket a gazdasági egység helyzetéről, a tett erőfeszítésekről és a to­vábbi tennivalókról. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy a be­számoló után nincs hozzászó­lás, mert ugyan mihez szól­janak hozzá a járművezetők. S ha már a tanácskozáson nem került sor munkájuk érdemi megvitatására, akkor az indí­tóknál vagy a végállomásokon hozzák szóba közös dolgaikat. Hibaként említette meg azt is, hogy a termelési tanácskozá­sokon aránytalanul hosszú beszámoló hangzik el, így a vitára, a dolgozók észrevéte­leinek, javaslatainak elmon­dására nem marad kellő idő. Ennek következtében az újabb tanácskozásra már ne­hezebb mozgósítani őket. Mindenképpen az a feladat, hogy váljanak tartalmasabbá az üzemi demokrácia fórumai, a termelési tanácskozások, a briigádértekezletei­, s azokon a kellő hatáskörrel rendelkező gazdasági vezetők vegyenek részt s adjanak tájékoztatást is, útmutatást is a dolgozók­nak, vezetők szemléletének, felfo­gásának és vezetési módszeré­nek. Ha igénylik, kérik a dol­gozók véleményét, akkor mó­dot is adnak rá, hogy a dol­gozók elmondhassák észrevé­teleiket javaslataikat kíván­ságaikat Nemcsak a legfel­sőbb vezetőkről van itt szó, hanem a középszintű és a ter­melést közvetlenül irányító vezetőkről is. Fontos, hogy mindnyájunkat abban a szel­lemben neveljék és irányítsák feletteseik és a társadalmi szervek, hogy az üzemi de­mokrácia gyakorlati kérdéseit világosan felismerjék, munká­juk során alkalmazzák. Ebből a szempontból szükségesnek mutatkozik, hogy szervezett formában, tanfolyamok kere­tében ismerkedjenek meg az üzemi demokráciával, mint a szocialista demokrácia szerves részével. De az is szükséges, hogy mások, szakszervezeti tisztségviselők, brigádvezetők, brigádtagok is tanulmányozzák a vezetés, tudnivalóit, s tan­folyamokon sajátítsák el az ezzel összefüggő elméleti és gyakorlati tudnivalókat. Mint mondotta­m, náluk az a gyakorlat honosodott meg, hogy nem az üzemi háromszög vagy négyszög, hanem a szo­cialista brigádok közössége tesz javaslatot a kiváló dolgo­zó kitüntetésekre. Bevált mód­szer az is, hogy a verseny­­eredmények alapján a kollek­tívák ítélik oda a jutalmakat, sőt ők maguk osztják el a rendelkezésre álló összeget. Fontos, hogy mindenütt tá­maszkodjanak a szocialista brigádokra, de vigyázni kell, hogy minden kérdés megoldá­sát ne tőlük várják a gazda­sági vezetők. Azt sem helyes kitűzni, hogy mikor hívják össze értekezletre őket, ehe­lyett célszerű abban megál­lapodni, hogy akkor tanács­koznak velük, amikor éppen megbeszélni való kérdés vagy téma adódik: maszkodás, a brigádértekezle­tek rendszeres megtartása. Ezeken a fórumokon még a fő kérdéseket is egyszerű nyelven, a dolgozók számára érthetően kell ismertetni, mert csak ez segíti elő, hogy a munkások hozzáértően szól­janak bele e kérdéseik megol­dásába. Az érdemi eszmecsere ki­bontakozásának az is előfel­tétele, hogy a dolgozók ide­jében kapják meg a szüksé­ges tájékoztatást, az üzem egészét érintő kérdésekről, s mindarról, ami a brigádnak, az egyes embernek a felada­ta. Teljesen világos, hogy en­nek biztosításában a szakszer­vezeti szerveknek is megvan a maguk sajátos feladata. A ha­tás- és jogkörök alapján ki kell alakítani a helyes munka­­megosztást, és közösen kell munkálkodni az üzemi de­mokrácia fejlesztésén. Sokszor előforduló olyan je­lenség, hogy az üzemien belü­li nehézségekért, rendellenes­ségekért az illetékes vezetők másokat bírálnak a belső szer­vezésből eredő bajokat má­sokra igyekeznek áthárítani. Ebben is a helyi vezetés a hibás. Éppen a demokratizmus kibontakozása teszi lehetővé, hogy ezeket a bajokat a dol­gozói kollektívák feltárják és útmutatást adjanak e nehéz­ségek felszámolásához, meg­szüntetéséhez. Azok a vezetők járnak el helyesen, akik az ilyen véleményekre odafigyel­nek, a közösségre támaszkod­nak s meg is valósítják a­ ka­pott javaslatokat. A pártnak a szocialista de­mokrácia fejlesztésére, az üze­mi demokratizmus továbbfej­lesztésére vonatkozó határoza­tát nemcsak a vezető szervek­ben, hanem a munkahelyeken is már többször napirendre tűzték. Elérkezett az ideje, hogy a szakma központi veze­tőségének ülése után minden érdekelt tartson megfelelő ön­vizsgálatot, s döntsön arról, hogy hogyan igyekszik a ma­ga területén tovább erősíteni a demokratizmust. Javasol­juk, hogy ezt az útmutatást és állásfoglalást, amelyet a központi vezetőség ad és ki­alakít, tárgyalják meg szak­­szervezeti tanácsüléseken, vi­tassák meg a szocialista bri­gádokkal, s ezek alapján ha­tározzák meg saját helyi ten­nivalóikat Bátorítás a dolgozóknak CSEPEL RUDOLF, az AFIT IV. sz. Autójavító Vállalat szocialista brigádvezetője meghívottként vett részt az ülésen, s hozzászólásában k­ét megtörtént esetet ismertetett Az egyik: vállalatuk egyik bri­gádvezetője másfél évvel ez­előtt beadta felmondását, el akart menni más munkahely­re. Az szb-titikár kezdeménye­zésére szakszervezeti tisztség­­viselőkből alakított három ta­gú bizottság megvizsgálta ügyét Kiderült, hogy munka­helyének művezetőjével — annak kifogásolható vezetési módszerei miatt — nem tud együttműködni. A gazdasági vezetők is megvizsgálták ezt a dolgot, s úgy találták, hogy a művezetőt le kell váltani. Ez meg is történt A távozni készülő maradt, azóta is szor­galmasan dolgozik, a műhely­ben megjavult a légkör, s a művezető más munkakörben ugyancsak helytáll. A másik eset: a vállalat egyik üzemegységében azt ta­pasztalták, hogy akadozik a termelés. Ugyancsak alapos vizsgálat kezdődött az okok felderítésére. Vizsgáltaik azt is, hogy mikor, milyen módon vehetnek részt a szakszerve­zeti tisztségviselők a műhely, az üzemegység termelési fel­adatainak meghatározásában, a soron következő időszak munkaprogramjának elkészí­tésében. Arra is választ vár­tak, hogy a művezetői érte­kezleteken jelen vannak-e a vezető bizalmiak. A vizsgálat ezen a téren fo­gyatékosságokat állapíthatott meg. Kiderült, hogy az üzem­egységvezető, aki egyébként ilyen jól képzett szakember, az egyre fokozódó nehézségeket jóformán egyedül akarta meg­oldani. Nyilvánvaló, hogy a további bajok ebből adódtak. Azóta itt is megváltozott a helyzet, s a dolgozókra való támaszkodás, bevonásuk az üzemegység problémáinak a megoldásába azt eredményez­te, hogy magukénak érzik a gondokat is. Éppen ezért ere­jük megfeszítésével, legjobb tudásuk szerint részt vesznek azok megoldásában. Ez a pél­da azt bizonyítja, hogy az üze­mi demokrácia kibontakozta­tása nélkülözhetetlen lendítő­erőt jelent egy-egy munkahe­lyen belül. De a tapasztala­tok arról is tanúskodnak, hogy ilyen eredményeket csakis ak­kor lehet elérni, ha a gazda­sági és társadalmi szervek ve­zetői összefognak, jól együtt­működnek, közösen munkál­kodnak a közös célokért. GÁBOR ZOLTÁN, a köz­ponti vezetőség tagja, a KPM pártbizottságának titkára rá­mutatott: elvi jelentőségű té­máról tárgyal a központi ve­zetőség. A szocialista demok­rácia, az üzemi demokrácia érvényesítése igen fontos poli­tikai kérdés. A párt éppen ezért mind a X. kongresszu­son, mind pedig központi bi­zottsági ülésen részletesen fog­lalkozott ezzel, s állandóan, napirenden tartja az összes fontos tapasztalat mérlegelé­sét és a további célok és ten­nivalók meghatározását. Nagyon jó dolog az, hogy szakszervezetünk e mai ülése előtt az üzemekben, vállala­toknál sok tapasztalatot gyűj­tött össze, hisz ezek összege­zése, értékelése hozzásegít ah­hoz, hogy a helyes elvi célki­tűzések a gyakorlatban haté­konyan érvényesüljenek és valósuljanak meg. A jövőben is ilyen elemzésre, a tapasz­talatok mélyreható vizsgála­tára van szükség. Bátorítani kell az üzemi vezetőket, dol­gozókat, hogy nyíltan mond­ják el tapasztalataikat, elkép­zeléseiket. A gazdasági vezetők felelő­sek mindenért, ami a vállalat­nál történik. Természetesen felelősek az emberekért, a munka- és életkörülmények alakításáért, a jó üzemi légkö­rért. Éppen ezért úgy kell po­litizálniuk, hogy minden mun­kájukban, egész tevékenysé­gükben juttassák kifejezésre: tudják, hogy a munkásosztály bizalmából, a dolgozók iránti felelősségből töltik be tisztsé­güket. Törekedjenek arra, hogy a munkásokkal osszák meg vezetési gondjaikat, tájé­koztassák őket a gazdasági problémákról, a termelési kér­désekről, s mindarról, ami őket közvetlenül érinti. Az üzemi demokrácia a szakszervezeti szervek tevé­keny közreműködése nélkül nem fejlődhet, nem erősödhet, nem bontakozhat ki. A szak­­szervezeti tisztségviselők fon­tos kötelessége, hogy azokban a dolgokban ők nyújtsanak tájékoztatást a tagságnak, a dolgozóknak, amelyek a szak­szervezet hatáskörébe tartoz­nak. • Az üzemekben, a vállalatok­nál azt tapasztalhatjuk, hogy a szocialista brigádok nagyon komolyan veszik vállalásai­kat, igyekeznek gazdag tarta­lommal megtölteni a hármas jelszó adta keretet. Ebből a szempontból nemcsak a ter­melési és tanulási kérdések érdemelnek figyelmet, hanem az olyan példás cselekedetek is, amelyek azt bizonyítják, hogy a brigádtagok megtanul­tak szocialista emberként él­ni, készek áldozatot hozni a közösségért, egymásért, társai­kért. Segítik a gyengébbeket, gyermekeket, öregeket patro­nálnak, a magaik módján gon­doskodnak róluk. (Folytatás a 4. oldalon.) Az ülés részvevőinek egy csoportja át.­­ A vezetői beosztás kötelez K.UVA1U KEÄ5U, a KOZpon- i ti vezetőség tagja, a FOSPED nyugdíjasa elmondotta, hogy­­ a gazdasági munkában és a­­ mozgalmi tevékenységben el­­­­ért eredmények a társadalmi­­ aktivisták, a dolgozók helytál­­­­lásáról tanúskodnak, s azt bi­­i­zonyítják, hogy a dolgozók,­­ az aktivisták értek, tudják,­­ hogy vállalatuk terveinek tel­­­­­esítése becsületbeli ügyük. A­­ termelés és az ö­zömi demok­­­­rácia összefüggésének fétis­­t KÖZLEKEDÉS A demokratizmus erősítése: állandó jellegű feladat DUSCHEK LAJOSNÉ, a SZOT titkára felszólalása be­vezetőjében rámutatott: a szo­cialista fejlődés mai szaka­szában, a szocializmus teljes felépítésének időszakában el­engedhetetlenül szükséges a szocialista demokratizmus to­vábbfejlesztése. Az MSZMP Központi Bizottsága 1972. no­vemberében felmérte, hogy meddig jutottunk el ezen a téren a X. kongresszus óta, s megjelölte a soron következő feladatokat. A KB 1973. no­vemberében számba vette az utóbbi egy év alatt elért ered­ményeket, s meghatározta, hogy mit kell a továbbiakban tennünk a szocialista demok­rácia fejlesztése érdekében. Csak helyeselni lehet, hogy a Közlekedési és Szállítási Dol­gozók Szakszervezetének köz­ponti vezetősége ezen az ülé­sen szintén mélyrehatóan elemzi a helyzetet és keresi az üzemi demokrácia tovább­fejlesztésének lehetőségeit, igyekszik meghatározni annak tennivalóit. Ezzel kapcsolatban nem té­veszthetjük szem elől, hogy a szocialista demokrácia fejlesz­tésében tulajdonképpen sosem mondhatjuk, hogy elértük a csúcsot, a demokratikus ele­mek erősítése állandó jellegű feladat, hosszú időszakra vo­natkozó teendők összessége, s úgy is mondhatjuk, hogy hosszadalmas folyamat. A szemlélet alakításának igen fontos jelentősége van. Nem helyes az, ha némelyek az üzemi demokráciát leszű­kítik termelési kérdésre. Sok­kal többről van szó. Termé­szetesen igen jelentős a ter­melés, a szolgáltatás felada­tainak minél eredményesebb megoldása, a gazdaságosság biztosítása. De az üzemi de­mokrácia szempontjából fi­gyelembe kell venni a szak­mai képzést, a dolgozók be­leszólási jogát, a tudat erősíté­sét is. Tehát az egész üzemi életet áthatja az üzemi de­mokrácia. A gazdasági vezetők fontos feladata, hogy mindig abból induljanak ki döntéseik előtt, hogy megítélésük szerint ho­gyan fogadják azokat a mun­kások, illetve kell, hogy a dol­gozókhoz forduljanak, ismer­jék meg véleményüket, állás­foglalásukat és csak utána hozzák meg a döntést. Ennek lényeges előfeltétele, hogy a dolgozókat az üzemi élettel összefüggő minden fontos kér­désről rendszeresen tájékoz­tassák. Erre nagyon alkalmas a termelési tanácskozás és igen gazdag lehetőséget kínál mind a tájékoztatásra, mind a kölcsönös eszmecserére a szocialista brigádokra való tí- 3­ ­ A termelési viszonyokkal összhangban MÓNUS GÁBOR, a közpon­ti vezetőség tagja, a SZOT osztályvezetője arról beszélt, hogy az üzemi demokrácia fejlesztésében vannak jelentős eredményeink, tehát nem kell mindent elötről kezdeni. Mun­kánkban szem előtt kell tarta­nunk azt az alapelvet, hogy a szocializmus attól szocializ­mus, hogy a dolgozók a ter­melőeszközök tulajdonosaivá váltak. Az üzemi demokrácia fejlesztése és érvényesítése tehát egyfelől összefügg a ter­melési viszonyokkal, másfelől pedig a dolgozók állampolgári jogaival. Éppen ezért figye­lembe kell venni, hogy ezzel kapcsolatban kinek-s kinek mi a kötelessége. Az üzemi, munkahelyi kér­dések demokratikus megvita­tása és rendszeres megbeszé­lése abból a szempontból is elenged­hetetlen, hogy azonos dolgokat másként látnak a dolgozók és megint másként a vezetők. Az egységes szemlé­letet és megítélést éppen a gyakori eszmecsere, az alko­tó jellegű üzemi demokratiz­mus biztosítja. Szóba került a központi ve­­zetőségi ülésen — mutatott rá a felszólaló —, hogy a demok­rácia a döntések előkészítésé­nek szakaszában kaphat teret. A végrehajtásban meg kell­­követelni a fegyelmet. Ez ter­­mészetesen vonatkozik az üze­mi demokrácia fejlesztésével összefüggésben a középszintű gazdasági vezetőkre is. Szük­séges, hogy ők is teljesítsék ezzel kapcsolatos kötelezettsé­geiket. Az egységes értelmezés vé­dett szükséges arról is beszél­ni, hogy a demokrácia megva­­ósításának, gyakorlásának van közvetett és közvetlen formája. Nem hiba az, hogy sem minden kérdésben, csak 12 őket közvetlenül érintő problémákban szavaznak a munkások. Az üzemi demok­ratizmust ebből a szempontból­­ kell vizsgálni és célszerű az ezzel kapcsolatban kialakult, kipróbált és bevált módszere­ket széles körben terjeszteni. Ez eligazítást adna abban a tekintetben, hogy hol mit csi­nálnak jól és mit nem. BAKSA LÁSZLÓ, a közpon­ti vezetőség tagja, a miskolci Volán 3. sz. Vállalat oszt-tit­­káina megerősítette azt az ál­láspontot, miszerint az üzemi demokrácia gyakorlásában nagy szerepe van a gazdasági

Next