Közlekedés, 1975 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
1975. január Társadalmi juttatások A KÉT ESZTENDŐ FORDULÓJÁN, december végén, január elején országszerte számvetés és tervezgetés zajlott le. Az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi üléseinek határozatai, az országgyűlés téli ülésszaka, továbbá a kormányzati szervek fontos döntései, a szakszervezetek állásfoglalásai egyrészt felmérték a végzett munkát, másrészt útmutatást adtak a jövőre, pontosabban szólva az azóta immár megkezdődött 1975. évre. Az egész ország tapasztalhatja, hogy a megannyi tervszám és határozott elképzelés között egyik legfontosabb célkitűzésként szerepel népünk jólétének, a dolgozók élet- és munkakörülményei további javításának programja. Az eddigi gyakorlat is meggyőzően bizonyítja, hogy a párt és a kormány — a szakszervezetek tevékeny közreműködésével — céltudatosan munkálkodik a dolgozók életkörülményeinek, megélhetési viszonyainak rendszeres és állandó emelésén. A szocializmus építése együtt jár a dolgozók életszínvonalának folyamatos emelésével, javításával. Ez pártunk életszínvonal-politikájának egyik sarkalatos alaptétele és alapelve. Éppen központi vezetőségünk legutóbbi ülése szolgáltat példát arra, hogy az életszínvonal emelése, a dolgozók élet- és munkakörülményének javítása döntő mértékben a népgazdasági tervek megvalósulásának függvénye. Az ország lakossága megismerte a terv idei főbb célkitűzéseit és láthatja a termelés, a termelékenység és az életszínvonal alakulása közötti szoros összefüggéseket. Ismeretes, hogy a reálbérek 2,5, a reálfédelmek 3,5 százalékos növekedése szerepel az idei tervben. Viszont az is világos, hogy a pénzbeni társadalmi juttatások növekedése szintén hozzájárul az életviszonyok javulásához. A nyugdíj, a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, a lakás-, óvoda- és bölcsődeépítés, az üdültetés, a munkaidő-csökkentés, az oktatás fejlesztésére, az egészségügyi ellátásra, valamint a kulturális célokra fordított összegek is hozzájárulnak népünk anyagi helyzetének, életkörülményeinek javulásához. Az idei tervet fontos ebből a szempontból is értékelni. VEGYÜNK SORRA néhány, várható intézkedést. A kormány elhatározta, hogy 1975. július 1-i hatállyal felemeli a saját jogú és az özvegyi nyugdíjakat, valamint az árvaellátás alsó határát. Ennek megfelelően differenciáltan kerül sor az 1971. előtt megállapított nyugdíjak emelésére. Az említett intézkedés elsősorban azokat érinti kedvezően, akik már hosszabb ideje nyugdíjban vannak, vagy pedig alacsony összegű nyugdíjellátásban részesülnek. Ennek teljes évi költségkihatása 1,7 milliárd forintra tehető. Ezen kívül az idén is sor kerül a nyugdíjak 2 százalékos — minimálisan havi 30 forintos — emelésére. Ezeknek az intézkedéseknek elsősorban az a célja, hogy elősegítsék és biztosítsák a nyugdíjak reálértékének megőrzését. Emellett a nyugdíjasok többsége esetében a reáljövedelem növekedését is eredményezik. Fontos társadalompolitikai intézkedés a munkidő-csökkentés bevezetése, folytatása, amely szakmánk területén mintegy 36 ezer dolgozót érint. Igen jelentős feladat a lakásépítési tervek megvalósítása. Országosan ebben az évben 90 ezer lakás épül. Az óvodai férőhelyek száma — elsősorban a fővárosban és a vidéki nagyvárosokban — mintegy 17 ezerrel, a bölcsődéké pedig 3700-zal bővült. Az iskolai tantermek, a diákotthoni helyek, a tanműhelyek építése, létesítése ugyancsak jelentős helyet foglal el 1975 programjában. A középiskolákba megközelítően 55 ezer, a szakmunkásiskolákba 61 ezer tanulót, a felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatára pedig 16 ezer elsőéves hallgatót vesznek fel. MINT ISMERETES, a népesedéspolitikai intézkedések között a múlt évben sor került a családi pótlékok növelésére. A reáljövedelem idei növekedésében ennek kedvező hatása továbbra is érvényesülni fog. A pénzbeni társadalmi juttatások ebben az évben csaknem 6 milliárd forinttal haladják meg a múlt évi összeget. Ezen belül az idén mintegy 7,8 százalékkal növekszenek az egészségügyi és szociális ellátás, üdültetés, valamint az oktatás céljaira fordítandó összegek. Külön is figyelmet érdemelnek az egészségügy, ezen belül az üzemegészségügy fejlesztését szolgáló tervek. Országosan 25 ezer orvos és 80 ezer középfokú végzettségű egészségügyi dolgozó őrködik népünk egészségén. Ez a lakosság létszámához képest nemzetközi viszonylatban is lírja az összehasonlítást. A Minisztertanács éppen a múlt évi utolsó ülésén határozott úgy, hogy a készülő új társadalombiztosítási törvény egyik alapvető cikkelyeként javasolja az országgyűlésnek: a társadalombiztosítási ellátást nyilvánítsa állampolgári jognak. Ez azt jelenti, hogy minden magyar állampolgár törvényben biztosított jogként veheti igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat. Az orvosi kezelés, a gyógyszer, a kórházi ápolás és az utógondozás egyaránt ilyen szolgáltatásnak minősül. Ezt az általános egészségügyi, társadalombiztosítási ellátást csak a Szovjetunióban és a Bolgár Népköztársaságban iktatták törvénybe, nyilvánították állampolgári jognak. AZ IDEI TERVEKKEL összefüggő intézkedések, az ismertetett átfogó adatok és a részletes programok a társadalmi juttatások növekedését ígérik. Ismételten hangsúlyozzuk azonban, hogy az életszínvonal-politikai célkitűzések elérésének, megvalósításának előfeltétele a termelési, gazdálkodási tervek maradéktalan teljesítése. Ehhez a dolgozók céltudatos, folyamatos munkájára, a gazdálkodás hatékonysága növelésére, a népgazdaság, a vállalatok belső tartalékainak minél jobb kihasználására és minden szinten ésszerűen takarékos gazdálkodásra van szükség. Tanulás, művelődés — közösségben Országos üggyé vált a közművelődés fejlesztése. A vállalatoknál, intézményeknél, a munkahelyeken a szakszervezeti bizottságok más szervekkel karöltve, igyekeznek elősegíteni az ezzel összefüggő feladatok megoldását. A szolnoki Volán 7. sz. Vállalatnál e témáról szólva hangsúlyozzák: „Jól szőlgalja az alap-, közép- és felsőfokú iskolai végzettség, az általános és szakmai műveltség megszerzését, növelését a szocialista brigádmozgalom. A brigádok behatóan foglalkoznak tagjaik politikai, szakmai és általános műveltségének fejlesztésével. Ezek a kollektívák egyre jobban művelődési közösségekké is válnak". A szolnokiak évekkel ezelőtt elkészítették oktatási és iskoláztatási tervüket, amely több év tennivalóit foglalja magába. E kitűzött célok megvalósításához szervezetten hozzáfogtak. Eredménynek számít, hogy a vállalat mintegy háromezer dolgozója közül már csak alig több mint négyszázra tehető azoknak a száma, akik nem végezték el az általános iskolát. Döntő többségük már ötven éven felüli, örvendetes tapasztalat, hogy a nyolc általános befejezése után sokan tovább folytatják tanulmányaikat. A továbbtanulóknak csaknem kétharmada fizikai dolgozó. A legnagyobb arányban és számban az újszászi Autóforgalmi és Közlekedési Szakiskolába iratkoznak be. A vállalatnál szorgalmazzák a művelődés még hiányzó tárgyi feltételeinek megteremtését. Joggal sérelmezik, hogy kevés az ilyen célokat szolgáló helyiség. A múlt év nyarán átadott hétemeletes irodaházban a könyvtárnak mindössze egy húsz négyzetméteres helyiség jutott. Klubtermük pedig egyáltalán nincs. Ezért javasolja a szakszervezeti bizottság, hogy a készülő tanműhely épületének első emeletén létesítsenek klubot, olvasótermet és megfelelő könyvtárat. . A MALÉV holofzsii A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium és a Magyar Légiközlekedési Vállalat mély megrendüléssel jelentette, hogy a MALÉV IL—18-as típusú repülőgépét Berlinből hazatérőben január 15-én, 17 óra 22 perckor leszállás közben, a Ferihegyi repülőtéren, szerencsétlenség érte. A repülőgép kilencfőnyi személyzete életét vesztette. Őszinte részvéttel hajtunk fejet az áldozatok, barátaink, munkatársaink emléke előtt, akik feladatuk teljesítése közben életüket vesztették. Mély együttérzésünket fejezzük ki az áldozatok hozzátartozóinak. A magyar repülés, a magyar közlekedés minden velük együttérző dolgozója meghajtja fejét. Szerencsés András repülőgép-parancsnok. Lengyel György másodpilóta. Ágoston Lajos navigátor. Szatmári István rádiótávirász. Pogány Béla hajózószerelő, Vona János légi-utaskísérő, Lichtblau Péterné Pálfai Erzsébet légiutaskísérő, Hámori Andrea légi-utaskísérő és Benkő Péterné Varga Katalin légi-utaskísérő emléke előtt. A hivatásuk teljesítése közben életüket vesztett légiközlekedési dolgozók tiszta emlékét szívünkben megőrizzük. Szakszervezetünk központi vezetőségi ülésének résztvevői egyperces néma felállással adóztak emléküknek. A központi vezetőség táviratban fejezte ki részvétét az elhunytak családtagjainak. A Budapesti Közlekedési Vállalat III. sz. üzemegységének szakszervezeti tagjai januárban már új tagkönyvbe ragasztották a bélyeget. Az elmúlt év utolsó hónapjának közepére befejeződött a tagkönyvcsere. Az aktív dolgozók még decemberben, a nyugdíjasok pedig január első felében kapták meg az új könyvecskéket. A szakszervezeti mozgalom e jelentős feladatát az elsők között hajtották végre. Hogy miként, arra Séllei Ferencné szb-titkár adott választ. Mindenekelőtt elmondta, hogy ehhez az üzemegységhez három állomás tartozik: a Fogaskerekű, Szépilona és Óbuda. A szervezettség majdnem eléri a 100 százalékot, amely megközelítően 1000 szakszervezeti tagot jelent. Az aktív dolgozókat 58 bizalmi, a 370 nyugdíjast három csoport fogja össze. Intézkedési terv alapján — A tagkönyvcsere lebonyolításához milyen központi és helyi segítséget használtak fel? — A KSZDSZ elnöksége országos, a vszb vállalati irányelveket adott. Az elmúlt év közepén titkári értekezlet napirendjén szerepelt e téma, amikor is megismertük az elveket, megkaptuk a feladatot, az útmutatást. A végrehajtáshoz bőséges idő állt rendelkezésünkre. A közös feladat gyakorlati megvalósítása üzemegységenként mást és mást kívánt. Nálunk például a tagdíjbesorolás a tagkönyvcserével együtt ment. Forgalmi üzemegységről lévén szó, így láttuk helyesnek. A KSZDSZ elnökségének határozataként valamennyi szakszervezeti bizottságnak intézkedési tervet kellett készítenie. Az önöké mit tartalmazott? — A vállalati szakszervezeti bizottság intézkedési terve mellett valamennyi üzemegységi alapszervezet is készített ilyen tervet. Ez a lebonyolítás módját és ütemét tartalmazta, természetesen a helyi sajátosságokat figyelembe véve. Vagyis: a munkatervet, az adminisztrációs munkát és az ellenőrzést. A bizalmiak december 10-ig összeszedték a tagkönyveket. Mindössze 25— 30 dolgozónak volt egy-két ,,nyitott ablaka”, vagyis hiányzó bélyege. Az is tíz évvel ezelőttről. A Fogasnál viszont senkinek sem volt lemaradása. Szinte valamenynyi könyv volt a kezemben, és a legtöbb bélyeghiányzásnál látszott a ragasztó nyoma, ami egyértelmű. Megvolt, de kiesett. A bizalmiak nagyon lelkiismeretesen álltak hozzá ehhez a témához. Humánusan, meggyőzően, a hangulatot nem rontva igyekeztek megoldani a jelentkező problémákat. Nemcsak most, a tagkönyvcserénél dolgoztak lelkesen, hanem előtte is. Éppen ma beszéltünk az szb-ülésen arról, hogy a bizalmiak a szakszervezeti mozgalom alappillérei. Nem csupán tagdíjbeszedők, hanem fegyelmezetten, tudatosan, felelősen és önzetlenül tevékenykedő társadalmi munkások. Rengeteg függ a munkájuktól, s ezt ők is tudják, átérzik. Az utóbbi két évben, amióta egy brigád—egy bizalmi rendszer van, tekintélyük nagyobb lett, s ez a tagkönyvcserével még jobban növekedett. Egy brigád — egy csoport — Említette az egy brigád — egy bizalmi rendszert. . . — Ez azt jelenti, hogy akik egy vonalon dolgoznak, egy brigádot alkotnak, amely egyben szakszervezeti csoport is. A brigádot a brigádvezető, a szakszervezeti csoportot a bizalmi irányítja. Például az 56-os villamoson tízen vannak, egy brigádot és egy szakszervezeti egységet alkotva. Ez a vállalat egész területén így van. A közlekedésben csak így lehet a brigádokkal és a szakszervezeti csoportokkal eredményt elérni . A bizalmiaknak igen fontos a szerepük. Minden hónapban tartunk bizalmi értekezletet — az szb-ülést követően —, ahol tájékoztatást adunk a legfontosabb tennivalókról, az szb határozatairól. Például ma volt szbülés, holnap a szépilonai bizalmiakkal ismertetjük a tárgyalt témákat, holnapután délelőtt az óbudaiak, délután pedig a Fogas bizalmijai kapnak tájékoztatást. S ha ők tudnak mindenről, akkor rajtuk keresztül a tagság is. Van egy mondásunk, melyet be is tartunk: „Arccal a bizalmiak felé!” Vagyis ők alkotják az alapot, amely nélkül nincs felépítmény. Akár az épülő háznál, ha nincs vagy rossz az alapozás, összedől. S még egy: eljutottunk oda, hogy ezek a tisztségviselők, aktivisták bátrabbak szakszervezeti munkájukban, mint gazdasági vonalon. Ez pontosan a tagkönyvcserével összefüggő beszélgetéseknél nyilvánult meg legérzékletesebben. Növekvő politikai aktivitást . Miként folytak ezek a beszélgetések? — Az szb és a forgalmi, műhelybizottsági tagok bevonásával. Valamennyi bizalmival külön-külön mi beszélgettünk, ők pedig egyenként a tagokkal. A dolgozókat érintő intézkedésekről, a szakszervezet munkájáról szinte mindenkinek volt véleménye. A bizalmiak beszámoltak erről: elhangzott igény, kérelem, dicséret, kritika. Például üdüléssel, munkakörülményekkel, fizetéssel, nyugdíjjal, szociális gondokkal, végállomási tartózkodással kapcsolatban. Az az általános tapasztalat alakult ki, hogy dolgozóink látják a vállalat fejlődését, előrelépését. S ami nagyon jó dolog: az aktív munkások mellett a nyugdíjasok is nyilvánítanak véleményt. Mert velük is "elbeszélgetünk. — Kik végezték magá a tagkönyvcserét? — Az adminisztratív munkát csak az adminisztratív állományban levő, szép írású nődolgozóink végezték. Természetesen nekik is van valamilyen tisztségük, megbízatásuk a szakszervezetben. Ettől függetlenül eligazításuk, felkészítésük megtörtént. Nálunk, forgalmi területen, lehetetlen, hogy a bizalmi végezze ezt a munkát, aki esetleg kocsivezető. Az ellenőrzés viszont már a bizalmi feladata. Beszélgetésünk a leírtakon kívül számtalan témát érintett, amelyekre részleteiben nem térhetünk ki. Azt azonban el kell mondani: a BKV III. sz. üzemegységénél a tagkönyvcsere időszakában csak tovább nőtt az aktivitás. Ez pedig ennek az akciónak a legjelentősebb, legértékesebb politikai haszna. Markó Gabriella Kiosztották az új tagkönyveket ÓRIÁS SÁTOR — ADTORNAK A gépkocsik tárolása mind nagyobb gondot okoz az üzemeltetőknek, a tulajdonosoknak. Újszerű megoldást keresnek erre a győriek. Az AFIT XV. sz. Autójavító Vállalat 1. sz. karbantartó állomásán felállították az első feszített rendszerű óriás sátrat. A műanyagból készült gépkocsitároló csaknem ezer négyzetméter alanterületű. lev pevideiűbe ötvenhat gépkocsi fér el benne. KÖZLEKEDÉS Két brigád bizalmija Fáth Márton mintegy három évtizede szervezett munkás. A Volán 1. sz. Vállalat 9-es üzemegységénél húsz éve dolgozik. Bizalmi, döntőbizottsági és brigádtag. — A szakszervezettel az Óbudai Hajógyárban „találkoztam", ott lettem szervezett dolgozó. De igazán a bizalmi tisztségem tíz esztendeje alatt ismertem meg a mozgalom lényegét. Jelenleg tizenkilencen vagyunk a szerelőműhelyben, két brigádban és egy szakszervezeti csoportban. Nagyon jó kis közösség. Régi kollégák így aztán volt időnk egymást alaposan megismerni. Az szinte természetes, hogy a munkahelyen kívül is rendszeresen összejövünk. — A törzstagok mellett négy fiatal — huszonéves — autószerelő dolgozik a műhelyben. — mondja, majd hozzáfűzi —: nemrég alapították meg brigádjukat, hogy ebben is egy legyen a közösség. Bánki Donát nevét vették fel, s mint ifjúsági KISZ- brigád működnek. A miénk, a Csonka János aranykoszorús szocialista brigád, közel tízéves. Rendszeresen újítunk. Beadott újításaink kilencven százalékát elfogadja a bizottság. Az elmúlt hónapokban nyolc újítást adtunk be, s valamennyi hasznosítható. Javarészt kollektíven dolgozunk az újításokon, de természetesen akad egyéni „vállalkozó” is. Felajánlásban vállaltuk a karambolos kocsik javítását, ami társadalmi munkát jelent. Például egy-egy motorcsere komoly fizikai erőt igényel, s bizony időben sem egy-két óra. Az ilyen munkákat kommunista műszakban vagy munkaidő után végezzük. Az üzemegység hosszú idő óta IFA típusú tehergépkocsival szállít, ami megkönnyíti a szerelést: jól ismerik, szinte a motorhangról megállapítják a hibát. A szerelőműhely munkáját jelenleg a műszaki vizsgára kerülő kocsik felkészítése adja. — El kell mondanom, hogy nem autószerelőként kezdtem, hanem hegesztőként a lakatosműhelyben — folytatja. — Egy évre rá, ahogy a vállalathoz kerültem, indítottak egy helyi tanfolyamot, amire én is jelentkeztem, így lettem szerelő. Azóta eltelt két évtized, ami meghozta a rutint. Javítottam minden típust. Talán a Csepelt szerettem a legjobban, az IFA-t viszont alaposan ismerem. Persze akad olyan hiba is, amikor ugyancsak összedugjuk a fejünket, míg megtaláljuk. Társadalmi feladatáról, a teendőkről ugyanolyan könynyedén beszél, mint gazdasági munkájáról. Úgy tetszik, mintha nem jelentene neki különösebb megterhelést e funkció. — Ebédidőben, munkaidő után, esetleg otthon foglalkozom a szakszervezeti ügyekkel. Ez inkább adminisztrációt jelent, hiszen napközben óhatatlanul beszélgetünk közösségi témákról. Ez rendszerint brigádtéma, ami egyet jelent a szakszervezettel. Üzemegységünknél hatvanegy szocialista brigád van, itt a Hegedűs Gyula utcában hét. Mint mindenütt, nálunk is verseny van, és senki sem akar utolsó lenni. Brigádtagság, bizalmiság. A kettőt nem lehet különválasztani, így láthatja el igazán jól feladatát abban a közösségben, ahol bizalmat kapott, így töltheti be a közvetítő szerepet a szakszervezeti bizottság és a munkatársai között, így lehet Fáth Márton az, akinek ismerik: az árvízplakettes, kiváló dolgozó. M. G. Munkásvédelmi vetélkedő A Volán 3. sz. Vállalatnál számos intézkedést hoztak a munkásvédelmi helyzet javítására. Az 1974-es év utolsó három hónapját munkásvédelmi és egészségügyi negyedévvé nyilvánították, s annak végén nagyszabású munkásvédelmi vetélkedőre került sor. A munkásvédelemmel kapcsolatos jogszabályok, a vállalati utasítások tanulmányozásában a vállalat dolgozóinak nagy többsége részt vett. A vetélkedő selejtezőin 99 brigád vett részt, s az azokban dolgozó kilencven ember jutalomban részesült. A vállalati vetélkedőn 16 brigádból összesen nyolcvan részvevő versengett. Az első helyezett a miskolci személyforgalmi üzemtől került ki, s a brigád kilencnapos szovjetunióbeli társasutazáson vesz részt. Erre az időre a vállalat jutalomszabadságot is biztosít részükre. A további helyezettek pénz- és könyvjutalomban részesültek. 3