Közlekedés, 1975 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

4 KÖZLEKEDÉS A FŐTAXI-nál így foglalkoznak a nyugdíjasokkal A KSZDSZ központi vezető­ségének nyugdíjasbizottsága legutóbbi ülését a Fővárosi Autótaxi Vállalatnál tartotta. Lontai Dezső tiszt­titkár és Horváth Géza igazgató adott tájékoztatást a FŐTAXI szak­szervezeti nyugdíjasbizottsá­gának tevékenységéről, illetve a vállalati nyugdíjasok hely­zetéről, az érdekükben tett és teendő intézkedésekről. A nyugdíjasbizottság ülésé­re a Fővárosi Autótaxi Válla­latnál olyan időpontban került sor, amikor már ismertté vált az MSZMP KB 1974. novem­ber 20-i ülésén hozott határo­zata a párt XI. kongresszusa összehívására, és a kongresz­­szusi irányelvek is eljutottak a dolgozókhoz. Ez a beszámo­lóban és a hozzászólásokban egyaránt tükröződött. A be­számolókban és a hozzászólá­sokban kedvező visszhangot váltottak ki a kongresszusi irányelvek azon megállapítá­sai, melyek szerint pártunk a soron következő ötéves terv­ben javítani kívánja a szociál­politikai ellátást, biztosítja a nyugdíjak reálértékének meg­tartását, csökkenti nyugdíj­­rendszerünkben a korábbról megmaradt különbségeket. Horváth Géza igazgató töb­bek között elmondotta, hogy a korábbiakkal ellentétben ma már a vállalat dolgozói 2400— 2500 forintos havi összeggel kerülnek nyugállományba. Ebben természetesen szerepe van a megváltozott szemlélet­nek, valamint a nyugdíj össze­gébe is beszámító, 25 000 kilo­méteres balesetmentes veze­tés után járó jutalmaknak is. Ez a kérdés a Fővárosi Autó­taxi Vállalatnál mintegy öt­ezer dolgozót és több mint 650 nyugdíjast érint közvetlenül. Lontai Dezső, a vszt titkára e szempontok figyelembevé­telével mutatott rá arra, ha valóban segíteni akarunk a nyugdíjasoknak, akkor ezt a se­gítséget a még nyugdíjazás előtt álló dolgozók anyagi helyzetének, él­etkörülményeik figyelemmel kísérésével, s bi­zonyos előkészítő lépések meg­tételével kell kezdeni. Ez két okból is indokolt. Egyrészt a dolgozók sok eset­ben kifogásolják, hogy a nyugdíjat megállapító eljárás a kívántnál hosszabb ideig tart és ez a legnehezebb idő­szakban — az átmenet idején — bizonytalanságban tartja a dolgozókat. Másrészt a dolgo­zók nyugdíjigényének felvéte­lére a dolgozó munkahelye a legalkalmasabb — a SZOT elnöksége 1963-ban hozott ha­tározata is ebből indul ki —, mivel a dolgozót a munkahe­lyén ismerik a legjobban, s a dolgozók munka- és életkörül­ményeinek védelmével, javí­tásával foglalkozó szervek: a szakszervezeti bizottság, a tár­sadalombiztosítási tanács, a nyugdíj előkészítő bizottság a munkahelyen vannak. A Fővárosi Autótaxi Válla­lat gazdasági vezetői és szak­­szervezeti bizottsága, felismer­ték ennek jelentőségét és megkülönböztetett figyelmet fordítanak a védett korban le­vő dolgozók helyzetére. Ezt tükrözik azok az intézkedések, melyek szerint az szb mellett működő bérbizottság köteles évente vizsgálni a nyugdíjazás előtt álló dolgozók bérbeállását és biztosítani kell az adminiszt­ratív dolgozók esetében a leg­alább 50 százalékos, gépko­csivezetők és más fizikai dol­gozók esetében pedig a lega­lább 80 százalékos bérbeállást. Ez azt jelenti, hogy a védett korban levők bérét az átlag felett rendezték. Ezt kollektív szerződésben is rögzítették. További segítség, hogy évente 400 000 forintot, szemé­lyenként 1000 forintot biztosí­tanak nyugdíjpótlék címén a védett korba lépő dolgozók részére. A termelőmunkában részt vevő nyugdíjasok ugyanolyan bérfejlesztésben részesülnek, mint az aktív dolgozók, füg­­getlenül attól, hogy milyen órabérük volt a nyugdíjazás­kor. Ez az intézkedés különö­sen azoknak kedvező, akik ré­gebben alacsony, nem ritkán 3,90 forintos órabérrel mentek nyugdíjba, s ha feleségük nem dolgozott, egy nyugdíjból kell megélniük. A nyugdíjazás előtt álló dol­gozók ügyei intézésének cél­jára létrehozták a nyugdíj­­előkészítő albizottságot, mely a munkaügyi osztály jelzése alapján felméri, hogy év köz­ben kik kívánnak nyugdíjba menni. Részükre úgynevezett váro­mányi lapot állítanak ki, megismertetik velük az új nyugdíjtörvényt, hogy a szá­mukra legkedvezőbb formát választhassák. Van rá példa, hogy mindössze egy hét to­vábbi munkában maradással magasabb összeggel kerülhet egy-egy dolgozó nyugdíjba. Azoknál, akik nem kíván­nak tovább dolgozni, megkez­dik a szükséges okmányok be­szerzését, és értesítik a dolgo­zót a nyugdíjazás pontos idő­pontjáról. Ebbe a munkába a már négy év óta működő jogi tanácsadó szolgálatot is be­vonják. A nyugdíjba kerülő dolgo­zókat negyedévenként az üzemegységek társadalmi, po­litikai és gazdasági vezetői közösen búcsúztatják, s a le­hetőségek szerint egy-egy dol­gozó kitüntetésével is megkö­szönik a több évtizedes, ki­emelkedő munkát. A nyugdíjasok ügyeinek jobb intézése céljából egy, a vszt hatáskörébe tartozó, önálló nyugdíjas alapszervet hoztak létre, amely külön se­gélyezési és üdülési, illetve beteglátogatási albizottsággal dolgozik. Segélyként a szakszervezeti költségvetés terhére évente mintegy 60 000 forintot fizet­nek ki. Ez az összeg 150—160 segélyezésre ad lehetőséget. Itt is elsősorban az 1969, illet­ve 1945 előtt nyugdíjazottak jöhetnek számításba, tekintet­tel alacsonyabb nyugdíjukra. A beteglátogatási albizott­ság rendszeresen felkeresi a fekvő betegeket és a tapasz­taltak alapján javasol segélye­zést. Van olyan nyugdíjasuk, aki már hét éve fekvőbeteg, neki tévékészüléket bérelnek. Ugyancsak hagyományossá vált a FŐTAXI-nál a fekvőbe­teg nyugdíjasok karácsony előtti meglátogatása. Ők ez al­kalommal 200—200 forint érté­kű ajándékcsomagot kapnak, melynek összeállítására külö­nösen figyelnek. Ebből a mun­kából a tanműhelyi KISZ-esek is derekasan kiveszik a részü­ket. A vállalatvezetés és a szak­­szervezeti bizottság minden évben, a szezon elején és vé­gén a hajdúszoboszlói meleg­vizes vállalati üdülőben he­lyet biztosít a nyugdíjasoknak. Ezzel együtt évente több mint 120 nyugdíjast tudnak üdül­­tetni. A nyugdíjasok is kaphatnak az üzemi konyhán ebédet 6,50, illetve vacsorát 8,20 forintos té­rítés mellett. Mintegy 30-an rendszeresen igénybe veszik ezt a szolgáltatást. A négy év óta működő jogi tanácsadást a nyugdíjasok is igénybe vehetik, amely a vál­lalat terhére is ellát képvise­letet. A veterán nyugdíjaso­kat a vállalat ünnepi rendez­vényeire rendszeresen meg­hívják. Az évente rendezett KSZDSZ hajókirándulás költ­ségeihez a vszt is hozzájárul, s így mintegy 80 nyugdíjas rész­vételét biztosítják. Évente egyszer műsorral és vacsorá­val egybekötött nyugdíjasta­lálkozót rendeznek, ezen álta­lában 300—350-en szoktak megjelenni. A jutalmazások­nál figyelembe veszik a nyug­díjas albizottságban dolgozó aktivistákat illetve tevékeny­ségüket. Rendszeresen a heti két alkalommal — tartanak klubnapokat a nyugdíjasok részére, amelyeken általában 30—35-en megjelennek. Min­den lehetséges eszközzel, pél­dául használaton kívüli kabá­tok, paplanok, stb. térítésmen­tes odaadásával is segítik az alacsony nyugdíjas rászoruló­kat. . Az ülés részvevői nagy fi­gyelemre méltatták azt a kez­deményező javaslatot, hogy kívánatos lenne a közlekedési tárca különböző ágazataihoz tartozó vállalatok összefogásá­val közlekedési nyugdíjasok otthonát létesíteni egy-egy ke­rületi körzetben, ahol egész­ségügyi ellátásban és egyéb szolgáltatásokban (étkezés, fodrászat stb.) is részesülhet­nének azok az egyedül élő nyugdíjasok, akik rokkantság, betegség vagy egyéb okból tá­mogatásra szorulnak. Példa már van rá a vállalatok által támogatott lakás-, bölcsőde- és napközi építések területén. Va­lószínűleg ez a kérdés a­zSZ­DSZ soron következő kongresz­­szusán is szerepel majd. Dr. Bíró Mihály Az 1975. év első külföldi küldöttsége Finn vendégek szakszervezetünknél A KSZDSZ idei első vendégei a Finn Kom­munális Szakszervezet küldöttei voltak, akik január 5-től 12-ig tartózkodtak hazánkban. A küldöttséget, amelyet Ralf Wahlroos, a finn szakszervezet központi vezetőségének tagja vezetett, a KSZDSZ központi vezetősége kép­viseletében Mátyási Árpád titkár fogadta. A küldöttség látogatásának célja a magyar közlekedés, ezen belül a városi tömegközleke­dés helyzetének, a dolgozók munkakörülmé­nyeinek, szociális ellátottságának megismeré­se, valamint a­zSZDSZ szervezeti felépítésé­nek, a szakszervezeti jog- és hatáskör érvé­nyesülése gyakorlati tapasztalatainak tanulmá­nyozása volt. Ezekről a kérdésekről Mátyási Árpád titkár szakszervezetünk központjában részletesen tájékoztatta a küldöttség tagjait. A vendégek ezt követően ellátogattak a BKV szakszervezeti tanácsához. Jártak a met­rónál, a vasúti járműjavító gyáregységben és a Szemlő-hegyi úti gyermekotthonban. Vidék­re is ellátogattak. A Miskolci Közlekedési Vállalatot keresték fel, ahol ugyancsak mód­juk nyílott a nagyvárosi közlekedéssel össze­függő szakmai kérdések tanulmányozására. Pekka Kivinen és Ahti Rantanen, a küldött­ség tagjai a városi tömegközlekedésből az au­tóbusz üzemág és a műszaki szakterület iránt érdeklődtek. Az itt töltött egy hét alatt vendégeink is­merkedtek fővárosunk nevezetességeivel, az új létesítményekkel is. A program befejeztével a finn szakszerve­zeti vezetők úgy összegezték magyarországi látogatásuk tapasztalatait, hogy tanulmányút­­juk elérte célját. Sikerült ismerkedniük a­zSZDSZ munkájával, a magyar közlekedési dolgozók élet- és munkakörülményeivel, s ké­pet kaptak a magyar főváros tömegközlekedé­sének helyzetéről, a XXVIII. kongresszusunk óta tapasztalható, erőteljesebb fejlődésről, a közlekedési dolgozók érdekében hozott intéz­kedésekről. A miskolci tapasztalatok ugyan­csak hozzájárultak munkánk, szakmánk telje­sebb megismeréséhez. Elismeréssel nyilatkoz­tak a további fejlesztési tervekről, s ezzel együtt sokrétű programjuk szervezéséért kö­szönetet mondtak azoknak a gazdasági és szakszervezeti vezetőknek, akik tapasztalataik átadásával hozzájárultak magyarországi ta­­nulmányútjuk sikeréhez. Végül jókívánságaikat nyilvánították azok­nak a céloknak a megvalósításához, melyeket a fővárosban és a miskolci tömegközlekedés fejlesztésére magunk elé tűztünk. Finn vendégeink látogatásukkal népeink és a szakszervezeteink közötti baráti kapcsola­tokat is erősítették, mely, mint visszautazásuk előtt elmondották, a világ békeszerető népei­nek összefogása érdekében is szükséges. S. Gy. Szakszervezetünk finn vendégei városnéző sétájukon ellátogattak a Népstadionba is A brigád ajándéka A 18-as Volán tatai üzem­egysége Klapka György sze­mélyforgalmi, szocialista bri­gádjának tagjai karácsony előtt felkeresték a komáromi szociális otthon gondozottait. Régi ismerősként üdvözölték őket, hiszen a brigádtagok gyakori vendégek náluk. A kapcsolatot a gépkocsivezetők­ből, kalauzokból álló tizenhét tagú brigád kezdeményezte, s azóta vállalásként szerepel a brigád munkájában a szociális otthon patronálása. Azóta minden karácsonykor ajándékokkal kedveskednek az idős embereknek, és nyáron sem feledkeznek meg róluk. Tavaly nyáron például él­­ményt adó kirándulásra vitte Balatonfüredre a brigád a gondozottakat. Karácsonyra könyvekkel ajándékozták meg az idős embereket. Dömötör Istvánt külön is patronálja a brigád. Ő szép kézimunkákat készít, ezért neki karácsonyra kézimunka anyagot ajándékoztak. Mi valósult meg? A KSZDSZ ELNÖKSÉGE JELENTÉS ALAPJÁN TÖBB ALKALOMMAL VIZSGÁLTA, hogy a különböző vállalatok­nál hogyan alakul a szocialista brigádmozgalom hármas jel­szavának egysége. Különös gondot fordított arra, hogy hogyan valósul meg a „Szocialista módon ... tanulni, élni” célkitűzés. Ezzel kapcsolatban határozatok születtek, és szakszervezetünk titkár­sága a közelmúltban megvizsgálta, hogy mi lett ezeknek a határozatoknak a sorsa, mi valósult meg belőlük és hogyan lépjünk tovább a szocialista brigádmozgalom fejlesztésében. Kitűnt a vizsgálatnál, hogy a BKV-nál az elnökségi hatá­rozat végrehajtása során kiemelkedő eredményeket értek el a brigádok munkájának tartalmasabbá tételében. Intézkedési tervet dolgoztak ki a brigádokban folyó nevelőmunka segíté­sére. Különösen az iskolán kívüli állami felnőttoktatásban ér­tek el kimagasló eredményeket, mert a BKV-nál évek óta ha­gyományosan jól szervezik a 8 általános iskolát, valamint a dolgozók középiskolai továbbtanulását. A nagy létszámú bri­gádokat átszervezték úgy, hogy létrehozták a vonalcsoporti szervezeti formát, amely megfelelőbb kereteket biztosít a po­litikai nevelőmunkának. Jó kezdeményezés a BKV-nál, hogy a könyvtárak kölcsönzési idejét a szolgálati beosztásokkal össz­hangba hozták. A Volán Tröszt szakszervezeti tanácsához tartozó szakszer­vezeti bizottságok is számos jelentős kezdeményezésről számol­hattak be. Főképpen az üzemi demokrácia kiterjesztésében és elmélyítésében kapnak mind nagyobb szerepet a szocialista brigádértekezletek. Nagyon lényeges, hogy nemcsak a felada­tok kiadására hívták össze a brigádértekezleteket, hanem egy­re nagyobb szerepük van a döntések előkészítésében is. A Vo­lán Tröszt szakszervezeti tanácsa ágazati szocialista brigádve­zetői fórumot szervezett. Nagy aktivitás mutatkozik meg a vál­lalatoknál az ismeretterjesztő előadások megszervezésében, va­lamint a 8 általános iskola elvégzése érdekében. A vidéki Vo­lán-vállalatok igen jelentős eredményeket értek el szociálpo­litikai feladatok megoldásában, saját telephelyük, munkahe­lyük szépítésében,, az üzem dolgozói gyermekeit befogadó óvo­dák, iskolák, továbbá a játszóterek karbantartásában és építé­sében. Az elnökség határozata alapján nagyobb erőfeszítése­ket kell még tennünk a szocialista brigádok tapasztalatcseréi­nek megszervezésében. Jó eredményeket értek el a MAHART szakszervezeti bizott­ságai is a szocialista brigádok segítésében. A vállalat sajátos­ságainak megfelelően a folyamhajózásban dolgozó brigádok vetélkedőket szerveztek. Ezek között sor került arra is, hogy a szovjet és csehszlovák testvérszakszervezethez tartozó brigá­dokkal együtt vettek részt olyan feladatok megoldásában, ame­lyek a hajósokat egyaránt érdeklik. Jó kezdeményezésük, hogy a tengerhajózási dolgozókhoz rendszeresen eljuttatják a válla­lat és az ország életéről szóló friss, érdekes információs anya­gokat, valamint érdeklődésre számot tartó olvasnivalót. E NÉHÁNY VÁLLALAT PÉLDÁJA IS MUTATJA, hogy az elnökség határozatainak végrehajtását megkezdték és nagy lé­pést tettek előre a megvalósítás útján. Ugyanakkor azonban a titkárság azt is megállapította, hogy a szocialista brigádmozga­lom hármas jelszavából még legtöbb helyen csupán a terme­lési feladatok szocialista módon való megoldására, a munka­végzésre vonatkozó követelmény kap megfelelő helyet és a hármas jelszó másik két elemével kevesebbet törődnek. Fel­lelhető számos brigád vállalásában bizonyos sablonszerűség, formalizmus. Ez főképpen abban nyilvánul, meg, hogy minden­ kollektíva azonos vállalásokat tesz, holott a brigádok között nagy a különbség a benne részt vevők szakképzettségét, álta­lános műveltségét és főképpen érdeklődési körét illetően. Van­nak, akik szívesebben olvasnának könyvet, mások egyéni to­vábbképzésüket tervezik, mégis sok helyütt azon mérik a kultu­rális vállalásokat, hogy a brigád kollektív színház- vagy mo­­zilátogatásokat tűz maga elé. A szocialista brigádmozgalom hármas jelszava érdekében a szakszervezeti bizottságok akkor tehetnek sokat és nyújthat­nak még nagyobb segítséget, hogyha a brigádban jelent­kező igényeknek megfelelő rendezvényeket szervezik, amelyek iránt a dolgozók a legjobban érdeklődnek. Azokon a helye­ken, ahol lehetőség van a 8 általános iskola vagy a szakmun­kások középiskolájának elvégzésére, ott ahhoz segítsék hozzá a brigádok tagjait. Ahol szervezik a gépkocsivezető és karban­tartó szakmunkás tanfolyamot, az ezen való részvételt fogad­ják szívesen a vállalásoknál. Nincs olyanfajta munkamegosztás, hogy a termelési felada­tokat a gazdasági vezetők segítik vagy tartják szemmel, a po­litikai vállalásokat pedig a párt- és tömegszervezetek. Vala­­mennyiüknek együttes feladatuk a hármas jelszó minden ele­mével egyenrangúan, tartalmasan foglalkozni. Titkárságunk azt ajánlotta a szakszervezeti bizottságoknak, hogy ne várjanak központi intézkedésekre, hiszen az országos általános intézke­dések éppen az ellenkező hatást érnék el. Ha minden brigád egyfajta vállalást tenne, megszűnne a lehetősége annak, hogy valóban élő, eleven, csak arra az egy brigádra érvényes vál­lalások szülessenek. A PÁRT XI. KONGRESSZUSÁRA ÉS A FELSZABADULÁS 30. ÉVFORDULÓJÁRA indított szocialista munkaverseny, az év során megrendezésre kerülő kiemelkedő politikai esemé­nyek újabb lehetőségeket és javaslatokat adnak a brigádmun­ka tartalmasabbá tételéhez. A brigádok vállalásai pedig egyre nagyobb sikert hoznak a gazdasági életben és a közösség poli­tikai fejlődésében egyaránt. Szekszárd­on is megkezdődött az első szakmásító tanfolyam Lapunk hasábjain már több­ször foglalkoztunk a gépkocsi­vezetők szakmásításának kér­désével, az országszerte bein­dult tanfolyamokkal. Ezúttal a szekszárdi Volán 11. sz. Válla­lat a „soros”, hiszen náluk is indítottak szakmásító tanfo­lyamot. A múlt év őszén kezdték meg tanulmányaikat az első tanfolyam hallgatói. A több mint hatvan jelentkezőből egyelőre csak huszonegyen juthattak be az első tanfo­lyamra. Közülük tizenketten autóbusz-vezetők, a többiek tehergépkocsit vezetnek évek óta. A szekszárdi vállalat gépko­csivezetőinek képzése az 505-ös tanintézetben folyik. A rész­vevők szorgalmasan tanulnak, és tanulmányi eredményük ki­elégítő. A 34 hét letelte után kézhez kapják a gépjárművezető és -karbantartó szakmunkás-bi­zonyítványt és fizetésük is emelkedik havonta körülbelül 200—230 forinttal. A 11-es Vo­lánnál csakúgy, mint más köz­lekedési vállalatoknál, ösztö­nözni szeretnék a többi gép­kocsivezetőt is a tanfolyam el­végzésére. Hiszen nagyobb tu­dás birtokában a dolgozók eredményesebb munkát végez­hetnek. 1975. január

Next