Közlekedés, 1980 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

1980. január Kiváló gépkocsivezetők járnak az élen az üzemanyag megtakarításban — Igyekeztünk mindent meg­tenni annak érdekében, hogy részleteiben is teljesítsük a ter­vet, amely közel 580 milliós áru­­fuvarozási és személyszállítási bevételt jelent — mondja Né­meth Antal, a Volán 5. sz. Vál­lalat forgalmi igazgatóhelyettese. — Amikor a tervet készítet­tük, még nem számolhattunk az útépítés, az egyéb építkezések ütemének lassulásával, a vele já­ró csökkenő fuvaroztatási igé­nyekkel. Ezért, bár végösszeg szerint teljesítjük az éves tervet, részleteiben lesz eltérés. A sze­mélyforgalom az előirányzatát túlteljesíti, a teherforgalomnál lesz bizonyos mértékű lemara­dás — folytatta a forgalmi igaz­gató, majd hozzátette, hogy fu­varhiány miatt, az elszállított súly várhatóan 7—8, az áruton­na kilométer 2—3 százalékkal lesz kevesebb. Hogy milyen­­ intézkedésekkel próbálta ellensúlyozni a vállalat a kedvezőtlen hatást? Mindenek előtt a lakossági fuvarozási igé­nyek teljesebb kielégítésére tö­rekedtek. — Újsághirdetést ad­tunk fel a lapokban, szervezési intézkedéseket is tettünk a szom­bat, vasárnapi fuvarvállalások érdekében. Növeltük a vidéki te­­hertaxik számát, felkerestük a megyében levő vállalatokat, ke­resve a lehetőségeket, hogy fu­varozási igényeik elvállalásával teljesítsük a terveinket. A víz­üggyel kötött új szerződés sze­rint nekik 10 kocsival fuvaro­zunk. Úgy szerveztük a kon­zervgyári szállítást, hogy a tar­tálykocsikkal éjjel-nappal dolgo­zunk. Az őszi mezőgazdasági csúcs idején átlagosan 75 teherautót a konzervgyárnak, a termelőszö­vetkezeteknek, az ÁFÉSZ-eknek irányítottunk, Tuzséron az alma­­szállítás irányítására, ellenőrzé­sére diszpécserszolgálatot szer­veztünk, ami kiterjedt a más megyékből ott dolgozó Volán­­gépkocsik irányítására és ellen­őrzésére is. Más megyékben, pél­dául Nógrádban 10 Skodával vál­laltunk szállítást. A személyforgalomról szólva Németh Antal forgalmi igazga­tóhelyettes elmondta, hogy 1979- ben újabb 24-gyel gyarapodott a korszerű Ikarusok száma, s már az autóbuszállomány 65 százalé­kát ez a típus jelenti. Javult az eszközkihasználás, a termelé­kenység, például az egy autó­buszra jutó kilométer másfél százalékkal, a férőhely-kihasz­nálás 0,8 százalékkal nőtt. A csúcsidőszakban növelték az au­tóbuszok számát, így javult a kulturált utaztatás feltétele, ugyanakkor csökkentették a gyengén kihasznált autóbuszjá­ratok számát. Másfélszeresése, 11 millióról 17 millióra nőtt a különjáratos au­tóbuszok bevétele. Külön öröm, hogy a valami­kor elmaradt agrár megyében már csak három községnek nincs autóbuszjárata, ezeknek a közsé­geknek viszont jó a vonatközle­kedésük. A személyszállítás 207 milliós tervét több mint 220 mil­lióra teljesíti a vállalat, s az előző évi 53 milliónál mintegy 2 millióval több utast szállít. — A karbantartók segítsége nélkül, akik szakszerűen javít­ják a gépjárműveket, s ha kell, éjjel és vasárnap is dolgoznak, nem összegezhetnénk ilyen ked­vező eredményeket — hallottuk a továbbiakban. — A javítószá­zalék az autóbuszoknál az 5 szá­zalékot sem éri el, a tehergép­kocsiknál ugyanez 8,7 százalék. A pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyben a fő figyelmet a minőségi munkára, az energiatakarékosságra irányí­tottuk. Ennek a kívánalomnak leginkább a személyforgalomnál tettek eleget, ahol a második félévben 10 százalékos tervtúl­­teljesítést vállaltak, és már a 13 százaléknál tartanak, a férőhely­kihasználást 0,6 százalékkal tel­jesítették túl. Az ésszerű telep­hely-áthelyezéssel 316 ezer fo­rint gurulóköltség-megtakarítást szintén magasan túlteljesítették. A teherforgalomnál a lakossági fuvarozás növelésével a második félévben egymilliós többletbevé­telt vállaltak. A Balassagyarma­ton tíz billenős Skodával dolgo­zók azt vállalták, hogy 2100 ezer forintos termelési értéket érnek el, ezt már novemberre 900 ezer forinttal túlteljesítették. A vállalat dolgozói, megértve az üzemanyag-takarékosság fon­tosságát, 0,3%-os megtakarítást vállaltak, ezt 2 százalékra telje­sítették, és a háromnegyed év alatt benzinből 60 000 liter, a fel­használt mennyiség 1,44 százalé­kát, testi gázolajból 56 000 litert, a felhasznált mennyiség 1,92 százalékát, autóbusz gázolajból 162 000 litert, a felhasznált meny­­nyiség 3,93 százalékát, azaz 1 330 000 forintot takarítottak meg. Olyan ki­váló gépkocsiveze­tők járnak élen, mint Engli Zol­tán és Szendre István autóbusz­­vezetők, akik két hónap alatt egyénenként 1692 liter gázolajat takarítottak meg. Ferenczi Ká­roly pótkocsis Skoda teherautó­jával 2872 liter gázolajat, Sán­dor György ZIL 130-asával 2042 liter benzint, és Nyitrai Miklós­gyancsak két hónap alatt ZIL 130-asával 2056 liter benzint ta­karított meg. Jól szolgálta az üzemanyag-ta­karékosságot a vezetéstechnikai verseny, és a tapasztalatátadó bemutató, ahol az élenjárók mód­szereivel ismerkedtek meg a gépkocsivezetők. De segíti ezt a munkát a nagy­­kállói olaj­regeneráló is, ahol a rekonstrukció befejeztével most már új savas eljárással végzik a regenerálást, így nő a felhasz­nálhatósági százalék, és a minő­ség. Ebben az évben 50 000 li­tert, jövőre 90 000 litert akarnak regenerálni mintegy 1 300 000 fo­rint értékben. Tervezik, hogy a MÁV-tól, és a megyében levő üzemektől akár bérmunkában, akár csereként átveszik a rege­nerálandó olajat. Zsurakovszki Mihály A havas, csúszós út próbára teszi az embert A székesfehérvári vasútállomásra a város nagy­arányú fejlesztése céljából naponta mintegy 1500 tonna sóder érkezik. A 20—22 vagon sóder kiraká­sát, valamint elszállítását a VOLÁN 14. számú Vál­lalat végzi.­­ — A helytállás nem kis gondot okoz számunkra .— mondja beszélgetésünk kezdetén Nagy János rakodógép-kezelő, a VOLÁN 14. számú Vállalatá­nak dolgozója. — Különösen a téli időszak, az esős, ködös, havas, csúszós, felázott talaj teszi próbára ,az embert és a szállítóeszközöket, mert az építő­­munkákhoz a folyamatos szállítást minden körül­mények között­ biztosítani kell. — Hat éve dolgozom az állomás területén. Az állomás kollektívájával kialakított jó kapcsolat szerencsére sok nehézségen átsegít. — A mai vasúti szállítmánnya­ 1080 tonna só­der érkezett. Az építéshez szükséges alapanyagot négy Skoda típusú VOLÁN-kocsival fuvarozzuk el a KÖFÉM nyolc kilométerre levő építkezésére — mondja búcsúzóul, majd elfoglalja a rakodófülkét, s rakni kezdi a helyszínre érkező üres kocsit KÖZLEKEDÉS Az elnökség ülése Szakszer­vezetünk elnöksége múlt év december 1­2-én Tóth Ist­ván elnökletével tartotta havi ülését. Az ülésen részt vett Schlembach Gábor, a SZOT szer­vezési és káderosztály helyettes vezetője, dr. Bajusz Rezső, a KPM tervgazdasági főosztály vezetője, valamint Halász József, a KPM főelőadója. Az elnökségi ülés első napi­rendjén a SZOT választási hatá­rozatának és szabályzatának szakszervezetünk területére törté­nő alkalmazása szerepelt. A so­­ron következő választásokkal fog­lalkozó előterjesztés szerint szak­mánk területén a választásokat 1980. április 1. és november 10-e között kell megtartani. Ezen be­lül a bizalmi, bizalmi helyettese­ket választó csoportértekezleteket, a főbizalmi, főbizalmi helyettese­ket választó értekezleteket ápri­lis 1. és 30-a között —­­az üzem­egység­ szintű vezető testületek és számvizsgáló bizottságok vá­lasztását május 1. és 15-e között­ — a vállalati szintű vezető testü­letek és számvizsgáló bizottságok választását május 16. és 31-e kö­zött — míg a középszervi vezető testületek és számvizsgáló bizott­ságok választását június 1. és 30-a között kell megtartani. Az elnökség elé terjesztett ál­lásfoglalás részleteiben foglalko­zott a választások politikai cél­kitűzéseivel; a választások előké­szítésével kapcsolatos kádermun­ka követelményeivel; a választá­sok fő elveivel; az újjáválasztan­dó szakszervezeti szervek, tiszt­ségviselők létszámára vonatkozó javaslatokkal; a választói érte­kezletek napirendjével; a beszá­molókkal kapcsolatos követelmé­nyekkel; a választás módjával; a jelölést előkészítő bizottságok megbízásának módjával; a jelö­léssel kapcsolatos feladatokkal. Summázta, programba foglalta a választásokkal kapcsolatos szak­­szervezeti tennivalókat Ugyancsak az elnökségi ülés tár­gyalta meg az 1980. évi válasz­tások során az üzemegységi, vál­lalati, intézményi, középszervi, szakszervezeti szervek szervezeti módosításával foglalkozó állás­­foglalás-tervezetet. A dokumen­tumban egyebek között az szere­pel, hogy „A szakszervezeti ta­nácsokat (szakszervezeti taná­csok, bizalmiak együttes ülését) mind középszervi, vállalati, mind üzemegységi szinten meg kell szüntetni. Helyettük a választá­sok során középszervi, vállalati, üzemegységi szinten létre kell hozni a bizalmiak, főbizalmiak, illetve küldöttek testületét.”. Az előterjesztést, amelyet a központi vezetőség, a titkárság, a szervezési és káderbizottság ki­bővített ülése, valamint a köz­ponti vezetőség apparátusa elő­zetesen megtárgyalt, az elnökség elfogadta azzal, hogy végleges jóváhagyásra a soron kö­vetkező központi vezetőségi­ ülés elé kell terjeszteni. Második napirendként az el­nökség a vállalatok 1979. évi gazdálkodásának tapasztalatairól és az 1980. évi feladatokról szóló előterjesztést tárgyalta meg, s el­fogadta azzal, hogy mind az elő­terjesztést, mind az állásfogla­lást kiegészítve az elnökségi ülé­sen elhangzott javaslatokkal végleges jóváhagyásra a soron­­következő központi vezetőségi ülés elé kell terjeszteni. Ezt kö­vetően az elnökség a Szakszer­vezetek Elméleti Kutató Intézete tanulmánya alapján készült „Az ifjúság anyagi helyzete a közle­kedés területén” című témát tár­gyalta. A hozzászólók egyértel­műen foglaltak állást abban, hogy az utóbbi években pozitív irányú a fiatalokkal való fog­lalkozás. Ugyanakkor még min­dig probléma, legalábbis az anyag­készítés során megkérdezett fia­talok válaszaiból ez derült ki, je­lentős részük tájékozatlan, nem ismeri a szakszervezet tevékeny­ségét. E jelenség arra utal, hogy a jövőben a fiatalok szakszerve­zeti munkába való bevonásával, általában nevelésükkel szakszer­vezeti szerveinknek minden szin­ten többet kell foglakozniuk az eddigieknél. Az előterjesztést az elnökség elfogadta. Úgy határo­zott, hogy a felmérések során szerzett tapasztalatokról, a vitá­ban elhangzott javaslatokról tá­jékoztatni kell a szakszervezeti bizottságok titkárait s meg kell határozni e témában feladatai­kat. Az elnökség ezt követően el­fogadta szakszervezetünk 1980. évi költségvetését, amit a köz­ponti vezetőségi ülés hagy jóvá. A továbbiakban a „Munkahelyi Olimpia” tömegtestnevelési és tömegsportmozgalom bevezeté­sével kapcsolatos szakszervezeti feladatokat tárgyalta, s hagyta jóvá az elnökség. Rudits József Erősíteni kell a szocialista vonásokat A brigádmozgalom csak ott vált eredményessé, ahol céljaival, szervezésével és a verseny értékelésével közel került a dolgozókhoz A népgazdasági helyzetből a vállalatokra háruló feladatok megkövetelik a még eredménye­sebb, hatékonyabb, gazdaságosabb és a minőségileg jobb, intenzí­vebb munkát. A szocialista bri­gádmozgalomnak is a minőség és a hatékonyság érdekében kell működnie. A tartalmasabb bri­gádmunka megkívánja a munka­helyi vezetők és a szakszervezeti bizalmiak tevékenységének javí­tását­ is. Erről tárgyaltak a Vo­lán 1. sz. Vállalat igazgató ta­nácsülésén. A munkaverseny-mozgalom ha­tékonyságának növelése érdeké­ben a vállalat közreadta az 1976 —80. évi munka­verseny-szabály­zat második,­ módosított kiadá­sát. Az igazgató tanácsülésén megállapították, hogy a szabály­zatban foglaltak végrehajtása előírásszerű volt, de van még ja­vítanivaló, így például a ver­senyfelhívások gyakorlata még nem egységes, a célkitűzések sok esetben általánosak. A brigádvál­lalások nem eléggé tükrözik a brigádok önálló kezdeményező készségét, gyakran a munkaköri kötelességet is brigádvállalásként kezelik. A vállalások nem igazod­nak a megváltozott körülmé­nyekhez, a hatékonyság és minő­ségi követelmények fokozásához. Az értékelés rendszere gyakran bürokratikus, formális, nem egy­séges, és az eredmények számba­vételénél az önértékelésnek még nem mindig meghatározó a szere­pe. A nyilvántartási rendszer üzemigazgatóságonként eltérő, az eredmények közzététele, nyilvá­nossága nem éri el a kívánt szín­vonalat, a brigádlétszámokra vo­natkozó vállalati előírások alkal­mazása túl merev, nem minden esetben igazodik a területi, szer­vezeti elvhez. Megállapították: az üzemigaz­gatóságok gazdasági vezetése, il­letve a vezetők egy része nem, csak időszakonként, kampánysze­rűen foglalkozik a munkaver­sennyel. Ezért a szocialista bri­gádmozgalom csak ott válha­tott eredményessé, ahol céljai­val, szervezésével és a verseny értékelésével közel került a dol­gozókhoz és elsősorban a kisebb közösségekben, brigádokban ka­pott mozgalmi tartalmat. A szo­cialista brigádok önálló kezde­ményezései sokfélék. Segítséget nyújtanak iskolák, óvodák, böl­csődék támogatásához, egymást személyes problémáik megoldásá­ban is többször segítik. A beszámolóból kitűnt: mind­ezek ellenére az élenjáró kollektí­vák mellett sok brigádban a szo­cialista vonások még csak kezde­ti fokon vannak. Egyes brigádok­nál még nem kielégítőek a szo­cialista magatartásformák, az em­beri kapcsolatok. A vállalat poli­tikai, társadalmi és gazdasági ve­zetése folyamatosan kiemelt fel­adatként kezelte­­ a szocialista brigádmozgalom fejlesztését, tar­talmának és színvonalának eme­lését. Ennek ellenére a brigád­­m­ozgalom eredményei elmaradtak a­ lehetőségektől. A feltárt hiá­nyosságok kiküszöbölésére, a szo­cialista brigádmozgalom­­ haté­konyságának, színvonalának nö­velése érdekében az igazgató ta­nácsülés meghatározta a tenniva­lókat. Az idővel, az élőmunkával, az anyaggal, az energiával való takarékosság, a korszerű jármű­vek és egyéb eszközök jobb ki­használása, a technológiai és a forgalom­fejlesztés, a fuvarozás, ét szállítmányozás és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások minősé­gének javítása, a munkaszervezés színvonalasabbá tétele, a munka­­fegyelem erősítése nagyon ponto­san meghatározható minden kol­lektívában, brigádban. Ezért a brigádok tevékenységében rend­szeresen helyet kell hogy kapja­nak az előzőek növelésére tett vállalások. A minőség, a haté­konyság javítását segítő brigád­vállalásoknál még nagyobb szük­ség van az öntevékenységre, ön­álló helyzetmegítélésre. A brigádmozgalomban a válla­lásokat nemcsak a munkahely igényeihez, hanem az egyén ké­pességéhez, lehetőségéhez viszo­nyítva kell minden dolgozóval külön, egyénileg megbeszélni. A dolgozó maga és az őt legjobban ismerő bizalmi és a munkahelyi kollektíva, illetve a brigád tudja helyesen megítélni és eldönteni, hogy ki mit vállaljon. A vállalá­sok ilyen előkészítése többet kí­ván az eddigieknél, de bizonyos, hogy a kitűzött célnak, az ered­mények elérésének ez az útja. A gazdaságosság és a minőség javí­tása a dolgozóktól nagyobb fi­gyelmet, hozzáértést és fegyelmet, jobb munkahelyi légkört és ma­gasabb végrehajtási kultúrát kí­ván. A gazdasági vezetésnek a szakszervezet és a KISZ-szerve­­zet bevonásával folyamatosan ele­mezni, értékelni kell, hogy ki hol tart a vállalása teljesítésében. A brigádkollektíva előtt fog elhang­zani az érdem szerinti elismerés, a jövőben ott állapodnak meg az esetleges újabb feladatokban, és ha szükséges, ott elemzik a le­maradások okait is. El kell érni, hogy a szocialista brigádoknak egyre nagyobb szerepük legyen a szocialista magatartási normák és életvitel fejlesztésében, és ennek terjesztésében. Az igazgatói ta­nácsülésen kívánalomként meg­fogalmazták még, hogy a szocia­lista brigádok legyenek hordozói a hagyományokra támaszkodó, a szocialista fejlődéssel együtt ala­kuló munka- és munkáserkölcs­nek, amely megköveteli a gondos és körültekintő munkát és mind kevésbé tűri el a hanyagságot és fegyelmezetlenséget Lener Ilona 3

Next