Közlekedés, 1980 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
4 Irányelvek a párt XII. kongresszusára A gondok legyőzése jelenti ma az elsőrendű gazdasági feladatot Holnapunk és holnaputánunk útmutatóját jelentik a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelvei a párt XII. kongresszusára. Ez a december 9-én megjelent dokumentum minden területen az előttünk álló feladatokra irányítja a figyelmet. Nyíltság és őszinteség, ez sugárzik az irányelvek minden sorából, minden mondatából, hiszen e dokumentummal helyzetértékelést ad a Központi Bizottság, mérleget tár elénk, s megmutatja a fejlődés irányát. S ugyanakkor véleményt kér a közvéleménytől, az állami és társadalmi szervektől, a tömegszervezetektől, az egész dolgozó néptől, párttagoktól és pártonkívüliektől. Nyíltság és őszinteség, írtuk az előbb, s ez mutatkozik meg abban is, hogy a Központi Bizottság vitára bocsátja az irányelveket. A vita pedig azt jelenti, hogy véleményt kér eddigi politikájáról, a XI. kongresszus óta eltelt időről, az ötesztendős időszakról. Mit írnak erről az irányelvek? „A Központi Bizottság javasolja, hogy a XII. kongresszus hagya jóvá az elvégzett munkát, erősítse meg a párt eddigi fő politikai irányvonalát, és a programnyilatkozatban megfogalmazott távlati célokkal összhangban, valamint az elmúlt időszak tapasztalatait is figyelembe véve, jelölje ki a fejlett szocialista társadalom építésének további feladatait .. E pártdokumentum feladatot adó, hiszen kimondja: „az előttünk álló időszak fő feladata az, hogy támaszkodva eddigi nagy vívmányainkra, tovább erősítsük társadalmunk szocialista vonásait, megszilárdítsuk a termelés, az életszínvonal és az életkörülmények területén elért eredményeinket és biztosítsuk népgazdaságunk fejlődését, szocialista építőmunkánk sikeres folytatását”. E néhány szóban benne van az eddigi szocialista építésről mondott vélemény is. A Központi Bizottság sikeresnek minősíti a szocialista építés eddigi korszakának legutóbbi ötesztendős időszakát is. Hiszen az elmúlt öt év munkáját alapvetően az eredmények jellemzik. S ez így igaz, akkor is, ha az utóbbi időszakban megsűrűsödtek az ország gazdasági gondjai. Erről már szó esett sokszor, a gondok legyőzése jelenti ma az elsőrendű gazdasági feladatot. Rendkívüli nehézségek közepette telt 1979 is, s az így felmutatott eredmények azt jelzik, hogy a magyar népgazdaságnak olyan — sokszor tőlünk független eredetű — bajokat sikerült legyőzni, amelyek addig a szocialista építés korábbi szakaszaiban ismeretlenek voltak. A gazdasági építőmunka feladatairól szóló rész alaposan elemzi a ránk váró feladatokat. Megállapítja: „A gazdasági tevékenységet a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljesebb növelésére kell összpontosítani. Következetesebben kell folytatni a termelési és termékszerkezet adottságainknak megfelelő ,korszerűsítését, a termelés népgazdasági jövedelmezőségének emelését A hazai szükségleteknek megfelelő és nemzetközileg versenyképes, gazdaságos termelés dinamikusan fejlődjön. Gyorsuljon a műszaki és tudományos eredmények hasznosítása, az új, korszerű technológiák bevezetése, s javuljon a termékek minősége. A gazdaságtalan, tartósan veszteséges termelést a társadalmi érdekkel összhangban, a munkaerő és az eszközök tervszerű átcsoportosításával gazdaságossá kell tenni, vagy fokozatosan meg kell szüntetni.”szinte, nyílt beszéd. Olyan, amely megmutatja a gondokból, a nehéz helyzetből kivezető utat. Hiszen a kedvezőtlen világgazdasági folyamatok hatásainak ellensúlyozása megköveteli a gazdaságpolitika fejlesztését, rugalmasságát, célratörő megvalósítását. Rólunk, a szakszervezetünkhöz tartozó vállalatokról is szól az irányelvek néhány szakasza. Íme: „Az áruszállítást jobb munkamegosztással, nagyobb szervezettséggel, s ennek révén jelentős üzemanyag-megtakarítással kell lebonyolítani. Folytatjuk a vasút korszerűsítését, a rakodás gépesítését, a csomópontok és közutak kiépítését. A személyszállításban a jövőben is a tömegközlekedés kapjon elsőbbséget. Fejlődjék a nagyvárosok tömegközlekedése, a fővárosban folytatódjék a metró, a közlekedési hálózat építése. A személygépkocsik száma a népgazdaság lehetőségeivel összhangban növekedjék . . .” Pontos megfogalmazása mindez az előttünk álló feladatoknak. S nem mindegy hogyan, mi módon, milyen munkaerővel, erre is felel a dokumentum. „Az előttünk álló feladatok megoldásához elengedhetetlen a munkaerőnek a jelenleginél hatékonyabb foglalkoztatása. Nagyobb összhangot kell teremteni a munkahelyek száma és a rendelkezésre álló munkaerő között. A szabad munkavállalás jogának tiszteletben tartásával ösztönözni kell, hogy a munkahelyek egyéni megválasztása jobban igazodjék a népgazdaság szükségleteihez. A termelési és termékszerkezet átalakításával összhangban gondoskodni kell a munkaerő üzemen belüli és üzemek közötti szervezeti átcsoportosításáról, átképzéséről. A központi és a helyi irányító szervek, a gazdálkodó egységek mindenütt és minden beosztásban követeljék meg a munkaviszonnyal járó kötelezettségek teljesítését, a fegyelmezett és jó minőségű munkát.” Milyen természetes ez, mennyire magától értetődő mindez. De hát ettől is függ majd az életszínvonal eddigi eredményeinek megtartása, és az újabb előrelépés feltételeinek megteremtése. A jobb munka többet eredményez, s hogy a dolgozók, a munkások érezzék a viszontszolgáltatást, arról is szól a dokumentum, hogy „a bér- és jövedelempolitika az eddiginél eredményesebben ösztönözzön a társadalom számára hasznos, jobb minőségű, fegyelmezett munkára”, s ugyanakkor, mert a dolgoknak másik oldaluk is van, hangsúlyozzák az irányelvek, intézkedéseket, kell tenni a nem munkából származó vagy azzal nem arányos jövedelmek visszaszorítására. S az irányelvek minderről beszélnek. Az építőmunka feladatain túl részletesen szólnak az életszínvonal, az életkörülmények és a szociálpolitika tennivalóiról, az ideológia, a művelődéspolitika és a szociális életmód helyzetéről, feladatairól, közöttük az oktatás jelentőségéről. És a szakszervezetekről mit mondanak az irányelvek? Először is megállapítja a dokumentum, hogy ,,a szakszervezetek betöltikszerepüket a szocializmust építő társadalmunkban”. Majd ezt mondja: ,,A magyar szakszervezeti mozgalom, amely soraiba tömöríti a dolgozók igen nagy többségét, fontos szerepet tölt be szocialista társadalmunkban. Eredményesen járul hozzá a munkáshatalom politikai és gazdasági alapjainak erősítéséhez, aktív részese a politika alakításának és végrehajtásának. A szakszervezeti mozgalom tevékenysége fejlődött, ereje, társadalmi megbecsülése és súlya növekedett. Pártunk számít a szakszervezetek önálló, kezdeményező, felelősségteljes munkájára a szocializmus építésében, az előttünk álló feladatok megoldásában. Politikai befolyásukkal, mozgalmi eszközeikkel továbbra issegítsék a szocializmus építését. Fordítsanak nagyobb figyelmet tagságuk politikai nevelésére, szakmai és általános műveltségének gyarapítására. Az üzemi demokrácia fórumainak tartalmas működtetésével biztosítsák, hogy a dolgozók véleményükkel, javaslataikkal érdemi módon járulhassanak hozzá a munka megjavításához. Igen, a dokumentum megszabja feladatainkat s éppen a közelgő választások előtt. Minden szakszervezeti tag, mostani és majdan megválasztandó tisztségviselő elé szép feladatokat tűz. Hiszen ránk bízza továbbra is a pártdokumentum, hogy a szakszervezetek a jövőben is legyenek aktívabb szervezői a szocialista munkaversenyek és brigádmozgalomnak. Amikor arról szól, hogy elő kell segíteni a munkához való szocialista viszony erősödését, a munka szerinti elosztás elvének érvényesülését, akkor is a szakszervezetek segítségét kéri. S felszólítja a szakszervezeteket, képviseljék, védjék a dolgozók törvényben biztosított jogait, szorgalmazzák a munkafeltételek és -körülmények javítását. Felszabadulásunk 35. évében tanácskozik majd a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa. Számvetést és útmutatást jelentenek a kongreszszus előtt az irányelvek, iránytűt, amely eligazít munkában, jelenünkben és holnapunkban. Tudjuk mihez igazítani a ternivalókat, tudjuk a feladatokat. Amikor a kongresszusra készülünk — tettekkel és jól végzett munkával — akkor egyúttal az elmúlt 35 esztendő mellett teszünk hitet: békés korszak van mögöttünk, a szocializmus építésének békés korszaka, társadalmunk olyan fejlődésének vagyunk tanúi, amelyre 35 évvel ezelőtt kevesen gondoltak. Az irányelvek kimondják: külpolitikánk alapvető célja továbbra is az, hogy biztosítsa a kedvező külső feltételeket a szocialista építőmunkához, s hozzájáruljon az egyetemes béke, a társadalmi haladás ügyéhez, a szocializmus térhódításához. /v . KÖZLEKEDÉS Kiállítás Miskolcon Az MKV-klub tanácsának kezdeményezésére hobbikiállítás nyílt a vállalat klubjában ,,Ki mit készít szabad idejében” címmel. A vállalat dolgozói és szocialista brigádjai érdeklődéssel látogatták a kiállítást, és elismeréssel nyilatkoztak a bemutatott tárgyakról. A többi között nagy sikert arattak Szegedi Miklós fafaragásai, Tóth Károly subaszőnyegei, Krizsán Erzsébet makramé faliképei és Kertész István fotói. A klubtanács reméli, hogy a vállalat dolgozói sok jó ötletet merítettek a szabad idő hasznos eltöltésére. 1980. január Ez a szakma az életem, a szerelmem, a szenvedélyem... A szakmában úgy tartják számon Jaisch Nándort, a Volán 1. sz. Vállalat igazgatóját, hogy rengeteget dolgozik el, hogy a saját munkabírásához szabja mások iránti követelményeit is. Szőkébb munkatársai körében, a 14 ezres 1-es Volán kollektívájában persze akadnak, akik panaszkodnak a magas mérce miatt, hogy ezt nem lehet sokáig bírni ... Tényleg, meddig lehet bírni ilyen magas hőfokon? — Leginkább az eddigi életem lenne a kérdésre a válasz — mosolyog az igazgató, aki ki tudja hányadszor került szembe hasonló „vádakkal", hogy tudniillik túl sokat követel. — Tudja ugye, hogy munkás voltam, gépkocsivezető. Ez a szakma az életem, a szerelmem, a szenvedélyem, a hobbim. Hát hogyne annak élnék! Másoktól is ezt várom? Nem lehetne másként jól dolgozni. Az 1-es Volán elért eddigi eredményeinek megtartása pedig ma jobb munkát kíván a tegnapinál, és meggyőződéssel állítom, a mai teljesítmény holnap már kevés lesz. Joggal juthatott ilyen következtetésre. Mindig a közlekedési szakmában, kormánnyal a kezében dolgozott. Tehergépkocsivezetőként a Belspednél, a Tefu megalakulásánál és vidéki igazgatóként, 14 éve az 1-es Volán élén a közösség érdekében azzal együtt kormányoz. A Volán 1. sz. Vállalatnál az első tíz év kemény idő volt — emlékezik. Erre esett a tárgyi, a szubjektív és objektív feltételek megteremtése. Ekkor fejlődött korszerű nagyvállalattá az 1-es. Fiatal szakma a közúti közlekedés. A növekvő fuvarfeladatok ellátásával egyidőben vált a munkásosztály részévé a tehergépkocsivezető, a gépjárműveket javító szerelőgárda. — Az élet követelte tőlünk a fejlődést. A mind nagyobb feladatok sikeres ellátása viszonzásaként a vezetőség elsőrendű tennivalója lett a dolgozókról való mind színvonalasabb gondoskodás. — Amire számos követendő példával szolgál a vállalat — vetjük közbe. — Ha így van, az a kollektíva érdeme. Közösen alakítjuk ki elképzeléseinket, s utána, ha már döntésre jutottunk, együtt, közösen munkálkodunk a megvalósításon. Mintha csak a mi szakmánkra szabták volna a szakszervezeti hatáskört, amit nagy vonalakban nálunk hosszú évek óta gyakorlunk. A szétszórtság, az egyedi problémák gyors, valóságnak megfelelő megoldása csak ott, a helyben, a kis kollektívában lehetséges. Területünkön ezért már régen megkezdtük a hatáskör leadását. Négyszáztíz munkáltatói, döntési jogkörrel rendelkező gazdasági vezetőnk van. A szakszervezettel együtt arra törekszünk, hogy minden gazdasági vezetőnek megfelelően felkészült bizalmi partnere legyen és viszont Paisch Nándor igazgató személyes gyakorlatából őrzi ennek fontosságát. Fiatal munkás korában maga is volt bizalmi, egy évig pedig, amikor még Szolnokon dolgozott, társadalmi szótitkárként tevékenykedett. Akkor még csak körvonalazva volt a szakszervezeti hatáskör, gyakorlatilag annyi beleszólása volt a szakszervezeti tisztségviselőnek, amennyi jogot kivívott. — Most mi a társadalmi kontrollt is látjuk a bizalmiakban, a szakszervezeti munkásokban. Hogyne segítenénk tevékenységüket, mikor az össztársadalmi feladatok megoldására mozgósítanak — magyarázta. Beszélgetésünkben mindegyre visszakanyarodunk a mai gazdálkodáshoz. Az 1-es Volán hosszú távú és komplex kiszolgálásra törekvő üzletpolitikája eredményeként nem egy nagyvállalattal húsz évre szóló szállítási megállapodása van. Ennek a gazdálkodáspolitikának része van abban, hogy az 1-es Volán a múlt évi létszámmal és eszközzel 8,7 százalékkal magasabb árutonnakilométer teljesítményt ért el. A 808-as tervben — új fuvarfeladatok szerzésével — 4 százalékos teljesítménynövekedést határoztak meg. A kollektíva szívesen vállalja az évről évre növekvő feladatokat, mert a dolgozók tudják: a gazdasági, párt-, szakszervezeti vezetőket az a törekvés vezérli, hogy a megtermelt javak mind nagyobb hányadát visszajuttassák a dolgozóknak. Az igazgató ezt úgy fogalmazta meg, hogy ,,a törvényes kereteken belül minden anyagi eszközt visszaadjunk a dolgozóknak”. Érti ezalatt a teljesítményhez kötött bérnövelést, a munkahelyi szociális, egészségügyi ellátás szüntelen javítását, a sportolási lehetőségek bővítését, a dolgozók tanulásra ösztönzését, a nekik nyújtott támogatást. Ez utóbbi eredményességét mi sem tükrözi jobban mint az, hogy már több mint 1400 fizikai dolgozójuk elvégezte a középiskolát. A Volán 1 sz. Vállalat jó munkáját számos kitüntetés tanúsítja. Paisch Nándor igazgató szintén több magas kitüntetés birtokosa. Az elismerések sora legutóbb november 7-én a Szakszervezeti Munkáért arany fokozatával bővült, melyet a munkásból lett és őértük dolgozó, munkásszemléletét megőrző kommunista igazgató a szakszervezeti mozgalom elismeréseként kapott meg. P. S. December 8-án a 18. sz. Volán tatabányai üzemegységénél dolgozó, Mező Imre nevét viselő arartykoszorús TEFU-s szocialista brigád, a vállalati KISZ-bizottság és a Tatabányai Mező Imre Általános Iskola úttörőcsapatának a vendége volt özv. Mező Imréné. A kedves vendég, férje születésének 74. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségre érkezett. Mező Imréné Tatabányán Mező néni először a KISZ-bizottság által patronált Mező Imre úttörőcsapatnál tett látogatást, ahol az iskola igazgatója, az úttörőcsapat, vezetője és a volános brigád tagjainak kalauzolásában megtekintette a Csapat múzeumot és az osztályokat, s elbeszélgetett a pajtásokkal. Ezt követően — úttörők ünneplőbe öltözött sorfala között — az iskola földszintjén elhelyezett emléktáblánál Fülöp Sándor, a Mező Imre brigád vezetője emlékezett Mező Imre életére, munkásságára, majd elhelyezték a megemlékezés és a hála virágait. A vendégek ezután a KISZ-klubba mentek, ahol a Volán tatabányai üzemegysége politikai és gazdasági vezetése nevében Markotán Lászlóné párttitkár, és Fülöp Dezső tiszb-titkár köszöntötte Mező Imrénét. Dohai Bálint, a KISZ-bizottság titkára