Közlekedés, 1980 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

4 Irányelvek a párt XII. kongresszusára A gondok legyőzése jelenti ma az elsőrendű gazdasági feladatot H­olnapunk és holnaputánunk útmutatóját jelentik a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának irányelvei a párt XII. kongresszusára. Ez a december 9-én megjelent doku­mentum minden területen az előttünk álló feladatokra irányít­ja a figyelmet. Nyíltság és őszinteség, ez sugárzik az irány­elvek minden sorából, minden mondatából, hiszen e dokumen­tummal helyzetértékelést ad a Központi Bizottság, mérleget tár elénk, s megmutatja a fejlődés irányát. S ugyanakkor véleményt kér a közvéleménytől, az állami és társadalmi szervektől, a tö­megszer­vezetektől, az egész dol­gozó néptől, párttagoktól és pár­­tonkívüliektől. Nyíltság és őszinteség, írtuk az előbb, s ez mutatkozik meg ab­ban is, hogy a Központi Bizott­ság vitára bocsátja az irányelve­ket. A vita pedig azt jelenti, hogy véleményt kér eddigi politikájá­ról, a XI. kongresszus óta eltelt időről, az ötesztendős időszakról. Mit írnak erről az irányelvek? „A Központi Bizottság javasol­ja, hogy a XII. kongresszus hagy­­­a jóvá az elvégzett munkát, erő­sítse meg a párt eddigi fő poli­tikai irányvonalát, és a program­­nyilatkozatban megfogalmazott távlati célokkal összhangban, va­lamint az elmúlt időszak tapasz­talatait is figyelembe véve, jelöl­je ki a fejlett szocialista társa­dalom építésének további felada­tait .. E pártdokumentum feladatot adó, hiszen kimondja: „az előt­tünk álló időszak fő feladata az, hogy támaszkodva eddigi nagy vívmányainkra, tovább erősítsük társadalmunk szocialista voná­sait, megszilárdítsuk a termelés, az életszínvonal és az életkörül­mények területén elért eredmé­nyeinket és­ biztosítsuk népgazda­ságunk fejlődését, szocialista épí­­tőmunkánk sikeres folytatását”. E néhány szóban benne van az eddigi szocialista építésről mon­dott vélemény is. A Központi Bi­zottság sikeresnek minősíti a szo­cialista építés eddigi korszakának legutóbbi ötesztendős időszakát is. Hiszen az elmúlt öt év munká­ját alapvetően az eredmények jel­lemzik. S ez így igaz, akkor is, ha az utóbbi időszakban megsűrű­­södtek az ország gazdasági gond­jai. Erről már szó esett sokszor, a gondok legyőzése jelenti ma az elsőrendű gazdasági feladatot. Rendkívüli nehézségek közepette telt 1979 is, s az így felmutatott eredmények azt jelzik, hogy a magyar népgazdaságnak olyan — sokszor tőlünk független eredetű — bajokat sikerült legyőzni, ame­lyek addig a szocialista építés ko­rábbi szakaszaiban ismeretlenek voltak. A gazdasági építőmunka fel­adatairól szóló rész alaposan elemzi a ránk váró feladatokat. Megállapítja: „A gazdasági tevé­kenységet a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljesebb nö­velésére kell összpontosítani. Kö­vetkezetesebben kell folytatni a termelési és termékszerkezet adottságainknak megfelelő ,korsze­rűsítését, a termelés népgazdasá­gi jövedelmezőségének emelését A hazai szükségleteknek megfe­lelő és nemzetközileg versenyké­pes, gazdaságos termelés dinami­kusan fejlődjön. Gyorsuljon a műszaki és tudományos eredmé­nyek hasznosítása, az új, korszerű technológiák bevezetése, s javul­jon a termékek minősége. A gaz­daságtalan, tartósan veszteséges termelést a társadalmi érdekkel összhangban, a munkaerő és az­ eszközök tervszerű átcsoportosí­tásával gazdaságossá kell tenni, vagy fokozatosan meg kell szün­tetni.”­szinte, nyílt beszéd. Olyan, amely megmutatja a gondok­ból, a nehéz helyzetből kivezető utat. Hiszen a kedvezőtlen világ­­gazdasági folyamatok hatásainak ellensúlyozása megköveteli a gaz­daságpolitika fejlesztését, rugal­masságát, célratörő megvalósítá­sát. Rólunk, a szakszervezetünkhöz tartozó vállalatokról is szól az irányelvek néhány szakasza. Íme: „Az áruszállítást jobb munka­­megosztással, nagyobb szervezett­séggel, s ennek révén jelentős üzemanyag-megtakarítással kell lebonyolítani.­­ Folytatjuk a vas­út korszerűsítését, a rakodás gé­pesítését, a csomópontok és köz­utak kiépítését. A személyszállí­tásban a jövőben is a tömegköz­lekedés kapjon elsőbbséget. Fej­lődjék a nagyvárosok tömegköz­lekedése, a fővárosban folytatód­jék a metró, a közlekedési háló­zat építése. A személygépkocsik száma a népgazdaság lehetőségei­vel összhangban növekedjék . . .” Pontos megfogalmazása mindez az előttünk álló feladatoknak. S nem mindegy hogyan, mi módon, milyen munkaerővel, erre is fe­lel a dokumentum. „Az előttünk álló feladatok megoldásához el­engedhetetlen a munkaerőnek a jelenleginél hatékonyabb fog­lalkoztatása. Nagyobb össz­hangot kell teremteni a mun­kahelyek száma és a rendelke­zésre álló munkaerő között. A szabad munkavállalás jogának tiszteletben tartásával ösztönözni kell, hogy a munkahelyek egyé­ni megválasztása jobban igazod­jék a népgazdaság szükségletei­hez. A termelési és termékszer­kezet átalakításával összhangban gondoskodni kell a munkaerő üzemen belüli és üzemek közötti szervezeti átcsoportosításáról, át­képzéséről. A központi és a he­lyi irányító szervek, a gazdálko­dó egységek mindenütt és min­den beosztásban követeljék meg a munkaviszonnyal járó kötele­zettségek teljesítését, a fegyelme­zett és jó minőségű munkát.” Milyen természetes ez, mennyi­re magától értetődő mindez. De hát ettől is függ majd az élet­­színvonal eddigi eredményeinek megtartása, és az újabb előrelé­pés feltételeinek megteremtése. A jobb munka többet eredményez, s hogy a dolgozók, a munkások érezzék a viszontszolgáltatást, ar­ról is szól a dokumentum, hogy „a bér- és jövedelempolitika az eddiginél eredményesebben ösz­tönözzön a társadalom számára hasznos, jobb minőségű, fegyel­mezett munkára”, s ugyanakkor, mert a dolgoknak másik oldaluk is van, hangsúlyozzák az irányel­vek, intézkedéseket, kell tenni a nem munkából származó vagy az­zal nem arányos jövedelmek visszaszorítására. S az irányelvek minderről be­szélnek. Az építőmunka felada­tain túl részletesen szólnak az életszínvonal, az életkörülmények és a szociálpolitika tennivalóiról, az ideológia, a művelődéspoliti­ka és a szociális életmód helyze­téről, feladatairól, közöttük az ok­tatás jelentőségéről. És a szakszervezetekről mit mondanak az irányelvek? Először is megállapítja a dokumentum, hogy ,,a szakszervezetek betöltik­­szerepük­et a szocializmust építő társadalmunkban”. Majd ezt mondja: ,,A magyar szakszerve­zeti mozgalom, amely soraiba tö­möríti a dolgozók igen nagy többségét, fontos szerepet tölt be szocialista társadalmunkban. Eredményesen járul hozzá a munkáshatalom politikai és gaz­dasági alapjainak erősítéséhez, aktív részese a politika alakítá­sának és végrehajtásának. A szakszervezeti mozgalom tevé­kenysége fejlődött, ereje, társa­dalmi megbecsülése és súlya nö­vekedett. Pártunk számít a szak­szervezetek önálló, kezdeménye­ző, felelősségteljes munkájára a szocializmus építésében, az előt­tünk álló feladatok megoldásá­ban. Politikai befolyásukkal, moz­galmi eszközeikkel továbbra is­­segítsék a szocializmus építését. Fordítsanak nagyobb figyelmet tagságuk politikai nevelésére, szakmai és általános műveltségé­nek gyarapítására. Az üzemi de­mokrácia fórumainak tartalmas működtetésével biztosítsák, hogy a dolgozók véleményükkel, ja­vaslataikkal érdemi módon járul­hassanak hozzá a munka meg­javításához­­. Igen, a dokumentum megszab­ja feladatainkat s éppen a közel­gő választások előtt. Minden szakszervezeti tag, mostani és majdan megválasztandó tisztség­viselő elé szép feladatokat tűz. Hiszen ránk bízza továbbra is a pártdokumentum, hogy a szak­­szervezetek a jövőben is legye­nek aktívabb szervezői a szocia­lista munkaversenyek és brigád­mozgalomnak. Amikor arról szól, hogy elő kell segíteni a munká­hoz való szocialista viszony erő­södését, a munka szerinti elosz­tás elvének érvényesülését, akkor is a szakszervezetek segítségét kéri. S felszólítja a szakszerve­zeteket, képviseljék, védjék a dolgozók törvényben biztosított jogait, szorgalmazzák a munka­feltételek és -körülmények javí­tását. F­elszabadulásunk 35. évében ta­nácskozik majd a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa. Számvetést és út­mutatást jelentenek a kongresz­­szus előtt az irányelvek, iránytűt, amely eligazít munkában, jele­nünkben és holnapunkban. Tud­juk mihez igazítani a ternivaló­kat, tudjuk a feladatokat. Amikor a kongresszusra készülünk — tet­tekkel és jól végzett munkával — akkor egyúttal az elmúlt 35 esz­tendő mellett teszünk hitet: bé­kés korszak van mögöttünk, a szocializmus építésének békés korszaka, társadalmunk olyan fej­lődésének vagyunk tanúi, amely­re 35 évvel ezelőtt kevesen gon­doltak. Az irányelvek kimondják: külpolitikánk alapvető célja to­vábbra is az, hogy biztosítsa a kedvező külső feltételeket a szo­cialista építőmunkához, s hozzá­járuljon az egyetemes béke, a tár­sadalmi haladás ügyéhez, a szo­cializmus térhódításához. /v . KÖZLEKEDÉS Kiállítás Miskolcon Az MKV-klub tanácsának kez­deményezésére hobbikiállítás nyílt a vállalat klubjában ,,Ki mit készít szabad idejében” cím­mel. A vállalat dolgozói­ és szocia­lista brigádjai érdeklődéssel lá­togatták a kiállítást, és elisme­réssel nyilatkoztak a bemutatott tárgyakról. A többi között nagy sikert arattak Szegedi Miklós fafaragásai, Tóth Károly suba­szőnyegei, Krizsán Erzsébet mak­ramé faliképei és Kertész István fotói. A klubtanács reméli, hogy a vállalat dolgozói sok jó ötle­tet merítettek a szabad idő hasz­nos eltöltésére. 1980. január Ez a szakma az életem, a szerelmem, a szenvedélyem... A szakmában úgy tartják szá­mon Jaisch Nándort, a Volán 1. sz. Vállalat igazgatóját, hogy rengeteget dolgozik el, hogy a sa­ját munkabírásához szabja má­sok iránti követelményeit is. Sző­kébb munkatársai körében, a 14 ezres 1-es Volán kollektívájá­ban persze akadnak, akik pa­naszkodnak a magas mérce miatt, hogy ezt nem lehet sokáig bír­ni ... Tényleg, meddig lehet bírni ilyen magas hőfokon? — Leginkább az eddigi életem lenne a kérdésre a válasz — mo­solyog az igazgató, aki ki tudja hányadszor került szembe ha­sonló „vádakkal", hogy tudniil­lik túl sokat követel. — Tudja ugye, hogy munkás voltam, gépkocsivezető. Ez a szakma az életem, a szerelmem, a szenvedélyem, a hobbim. Hát hogyne annak élnék! Másoktól is ezt várom? Nem lehetne más­ként jól dolgozni. Az 1-es Volán elért eddigi eredményeinek meg­tartása pedig ma jobb munkát kíván a tegnapinál, és meggyő­ződéssel állítom, a mai teljesít­mény holnap már kevés lesz. Joggal juthatott ilyen követ­keztetésre. Mindig a közlekedési szakmában, kormánnyal a kezé­ben dolgozot­t. Tehergépkocsi­­vezetőként a Belspednél, a Tefu megalakulásánál és vidéki igaz­gatóként, 14 éve az 1-es Volán élén a közösség érdekében azzal együtt kormányoz. A Volán 1. sz. Vállalatnál az első tíz év kemény idő volt — emlékezik. Erre esett a tárgyi, a szubjektív és objektív feltételek megteremtése. Ekkor fejlődött korszerű nagyvállalattá az 1-es. Fiatal szakma a közúti közleke­dés. A növekvő fuvarfeladatok ellátásával egyidőben vált a munkásosztály részévé a teher­gépkocsivezető, a gépjárműveket javító szerelőgárda. — Az élet követelte tőlünk a fejlődést. A mind nagyobb fel­adatok sikeres ellátása viszonzá­saként a vezetőség elsőrendű ten­nivalója lett a dolgozókról való mind színvonalasabb gondosko­dás. — Amire számos követen­dő példával szolgál a vállalat — vetjük közbe. — Ha így van, az a kollektíva érdeme. Közösen alakítjuk ki el­képzeléseinket, s utána, ha már döntésre jutottunk, együtt, közö­sen munkálkodunk a megvalósítá­son. Mintha csak a mi szakmánkra szabták volna a szakszervezeti hatáskört, amit nagy vonalakban nálunk hosszú évek óta gyakor­lunk. A szétszórtság, az egyedi problémák gyors, valóságnak megfelelő megoldása csak ott, a helyben, a kis kollektívában le­hetséges. Területünkön ezért már régen megkezdtük a hatáskör le­adását. Négyszáztíz munkáltatói, döntési jogkörrel rendelkező gaz­dasági vezetőnk van. A szakszer­vezettel együtt arra törekszünk, hogy minden gazdasági vezető­nek megfelelően felkészült bizal­mi partnere legyen és­ viszont­ Paisch Nándor igazgató szemé­lyes gyakorlatából őrzi ennek fontosságát. Fiatal munkás korá­ban maga is volt bizalmi, egy évig pedig, amikor még Szolno­kon dolgozott, társadalmi szó­­titkárként tevékenykedett. Akkor még csak körvonalazva volt a szakszervezeti hatáskör, gyakor­latilag annyi beleszólása volt a szakszervezeti tisztségviselőnek, amennyi jogot kivívott. — Most mi a társadalmi kont­rollt is látjuk a bizalmiakban, a szakszervezeti munkásokban. Hogyne segítenénk tevékenysé­güket, mikor az­ össztársadalmi feladatok megoldására mozgósí­tanak — magyarázta. Beszélgetésünkben mindegyre visszakanyarodunk a mai gazdál­kodáshoz. Az 1-es Volán hosszú távú és komplex kiszolgálásra tö­rekvő üzletpolitikája eredménye­ként nem egy nagyvállalattal húsz évre szóló szállítási meg­állapodása van. Ennek a gazdál­kodáspolitikának része van ab­ban, hogy az 1-es Volán a múlt évi létszámmal és eszközzel 8,7 százalékkal magasabb árutonna­kilométer teljesítményt ért el. A 808-as tervben — új fuvarfelada­tok szerzésével — 4 százalékos teljesítménynövekedést határoz­tak meg. A kollektíva szívesen vállalja az évről évre növekvő feladatokat, mert a dolgozók tud­ják: a gazdasági, párt-, szakszer­vezeti vezetőket az a törekvés vezérli, hogy a megtermelt javak mind nagyobb hányadát vissza­juttassák a dolgozóknak. Az igaz­gató ezt úgy fogalmazta meg, hogy ,,a törvényes kereteken be­lül minden anyagi eszközt vissza­adjunk a dolgozóknak”. Érti ez­alatt a teljesítményhez kötött bérnövelést, a munkahelyi szociá­lis, egészségügyi ellátás szüntelen javítását, a sportolási lehetősé­gek bővítését, a dolgozók tanu­lásra ösztönzését, a nekik nyúj­tott támogatást. Ez utóbbi ered­ményességét mi sem tükrözi job­ban mint az, hogy már több mint 1400 fizikai dolgozójuk el­végezte a középiskolát. A Volán 1 sz. Vállalat jó mun­káját számos kitüntetés tanúsít­ja. Paisch Nándor igazgató szin­tén több magas kitüntetés bir­tokosa. Az elismerések sora leg­utóbb november 7-én a Szakszer­vezeti Munkáért arany fokoza­tával bővült, melyet a munkás­ból lett és őértük dolgozó, mun­kásszemléletét megőrző kommu­nista igazgató a szakszervezeti mozgalom elismeréseként kapott meg. P. S. December 8-án a 18. sz. Volán tatabányai üzemegységénél dolgozó, Mező Imre nevét viselő arartykoszorús TEFU-s szocialista brigád, a válla­lati KISZ-bizottság és a Tatabányai Mező Imre Általános Iskola úttörőcsapatának a vendége volt özv. Mező Imréné. A kedves vendég, férje születé­sének 74. évfordulója tiszteletére rendezett ünnep­ségre érkezett. Mező Imréné Tatabányán Mező néni először a KISZ-bizottság által patro­nált Mező Imre úttörőcsapatnál tett látogatást, ahol az iskola igazgatója, az úttörőcsapat, vezetője és a volános brigád tagjainak kalauzolásában megtekintette a Csapat múzeumot és az osztályokat, s elbeszélgetett a pajtásokkal. Ezt követően — út­törők ünneplőbe öltözött sorfala között — az iskola földszintjén elhelyezett emléktáblánál Fülöp Sán­dor, a Mező Imre brigád vezetője emlékezett Mező Imre életére, munkásságára, majd elhelyezték a megemlékezés és a hála virágait. A vendégek ezután a KISZ-klubba mentek, ahol a Volán tatabányai üzemegysége politikai és gazdasági vezetése nevében Markotán Lászlóné párttitkár, és Fülöp Dezső tiszb-titkár köszöntötte Mező Imrénét. Dohai Bálint, a KISZ-bizottság titkára

Next