Közlekedés, 1982 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

Két olyan kollektívával is büsz­kélkedhetnek a szombathelyi XII-es autójavító vezetői, amelyek már el­nyerték a Szakma Kiváló Brigádja cí­met, Szita Andorné vállalati munka­­verseny-felelős mégis egy harmadik brigád bemutatását ajánlja.­­ Van egy közösség a gyártómű­helyben, ők ebben az évben ugyan­csak kitettek magukért. Gazdasági munkájukat magas színvonalon vég­zik, mindig újra törekedve. Közössé­gi életük — lehetőségeikhez mérve — példás, társadalmi tevékenységük nemcsak a kapun belül, hanem a vá­rosban is méltán aratott elismerést — hangzottak a versenyfelelős meg­győző érvei, amelyekről hamar ki­derült hogy cseppet sem túlzóak. A nyolc éve alakult Radnóti Mik­lós brigádban jelenleg 16 férfi dol­gozik. Valamennyien a vasas szak­mákban szerezték képesítésüket, ami nem is csodálható, hiszen a gyártóműhelyben gépi fémmegmun­kálás, szerelés a fő feladat. Noha voltaképpen még rövid a kollektíva pályája, mégis három aranyfokozat és vállalati kiváló brigád cím jelzi, hogy az itt dolgozók a mozgalomban is sokkal többre képesek az átlagnál. Köbli Imre, aki öt éve vezeti a kollektívát, azt tartja, hogy a jó eredményeknek a brigád egysége a legfőbb alapja.­­ Mindannyian úgy gondoljuk, a tennivalók adottak, de az nem mind­egy, hogy hogyan végezzük el. Ha azt mondom, hogy gyorsan, pontosan, hiba nélkül, ezzel még nem mond­tam sokat, hiszen ez a kötelessé­günk. Amit viszont hozzátehetünk, az , hogy gondolkodunk. Törjük a fejünket, miként lehetne ésszerűb­ben, olcsóbban, jobb hatásfokkal dolgozni. A vállalat újítási feladattervét a brigád tagjai ismerik. Tavaly négy ötletüket ismerték el és díjazták újí­tásként, idén pedig máris öt elfoga­dott javaslattal dicsekedhetnek. Olyasmivel például, mint a szenny­víztisztító forgatásához szükséges szerszám elkészítése, amely a bri­gádvezető és két társa: Pataki Gá­bor, valamint Horváth Tibor mun­kájának eredményeként született meg. Pedig az ötlet nem is tartozik szűken vett munkakörükhöz, legföl­jebb annyiban, hogy a víztisztítókat maguk készítik, szerelik, s mert emiatt sűrűn járnak vidékre is, lát­ták , hol tudnának célszerű megol­dással mások dolgában könnyíteni. Két műszakban, sok kiszállással tarkított munkaidőben dolgozva is jut erejük — és kedvük — társadal­mi munkavállalásra. A most épült új szerviz víztisztító berendezésének be­szerelését például teljes egészében társadalmi munkában végzik, s októ­ber végéig több mint 900 munkaórát fordítottak e feladatra. Az egyik vá­rosi általános iskolával kötött szocia­lista szerződésük alapján a tanintéz­ményben adódó szerelési, javítási munkákat, a karbantartást vállalták. Meghívják a gyerekeket üzemláto­gatásra, megismertetik velük a mű­helyt, a szerszámokkal való bánás­mód alapvető fogásaira is szívesen megtanítva a kíváncsiskodókat. — 11 hármas követelmény közül a közösségi életre tartozó részben akad még tennivalónk — állítják a bri­gádtagok, arra utalva, hogy ritkán tud az egész brigád együtt lenni a közös programokon. — A munkabeosztásból és az in­gázásból adódóan bizony nehéz meg­felelő időpontot találni egy-egy ösz­­szejövetelre — magyarázza a brigád­vezető. — De azért évente kétszer, néhány napra összejövünk a Balaton mellett, természetesen családostól, s a BNV meglátogatása is minden év­ben a programban szerepelt. A mű­helyben jó kis focicsapatunk is van, a brigádtagokból, s persze, alkal­manként a fehér asztal mellett is megbeszéljük a brigád dolgait. No meg most a megyei művelődési köz­pont által szervezett vetélkedő újabb fordulójára készülünk. Ebbe, az év elejétől tartó, négyfordulós versengésbe a vállalattól 17 brigád nevezett, s mi jutottunk a levelező formában lebonyolított vetélkedőn a legtovább. Titkos álmunk: díjazott helyezés a megyei döntőn... Jövőre pedig — amit szerénység­ből nem említ a brigádvezető — újabb előrelépés a brigádok ranglét­ráján. Schöffer Jenő Köbli Imre öt éve a Radnóti Miklós brigád vezetője Miletics József és Pataki Gábor lakatosok nem érik be rutinmegoldásokkal, több újítás, ésszerűsítés gazdái Az 1-es Volán egyik kis telepén, a 7-es üzemigazgatóság szállítmányo­zási fődisz­pécserségén dolgozik a Münnich Ferenc nevét viselő szocia­lista brigád. Hírük azonban már túl­jutott az üzemegység, a vállalat ha­tárán. Közelebbről megismerkedni velük — ez volt a cél, amiért leül­tünk beszélgetni Parti Benjámin brigádvezetővel, Havasi Tiborral, a brigád tagjával, a helyi KISZ-alap­­szervezet titkárával és Edelényi Pé­ter fődiszpécserrel, a telep vezetőjé­vel. — Hogy foglalnák össze a brigád önéletrajzát? — 1969-ben alakultunk, 3 taggal — summázza Parti Benjámin. — Ma 33 tagja van a brigádnak, szállító­­munkások, illetve kilenc szellemi, adminisztratív dolgozó. Két éve ugyanis brigádjaink összeolvadtak, úgyhogy most tulajdonképpen komp­lex brigád vagyunk. Két ízben nyer­tük el a vállalat kiváló brigádja címet, egyszer a Volán Tröszt kiváló brigádja lettünk. Az átlagéletkor 30 év körül van. — Milyen munkát végez a brigád? — A szellemi dolgozó tagjaink a fődiszpécserség adminisztratív fel­adatait látják el — folytatja a bri­gádvezető —, a szállítómunkások két helyen dolgoznak, a Bútorértnél és a Labor Műszeripari Műveknél. Kis­gép-, műszer-, illetve bútorszállítás­sal foglalkozunk. A gazdasági mun­kában a számunkra megszabott mu­tatók 3—3,5 százalékos túlteljesítését vállaltuk. Ma 4—5 százalékos túltel­jesítésnél tartunk. — El kell mondanom — szól köz­be Edelényi Péter —, hogy igen sok köszönőlevelet kaptam már a brigád munkájával elégedett megrendelők­től. S én, mint gazdasági vezető, bár­mikor, bármiben, számíthatok rá­juk. Nekem egy-egy feladat, ha a Münnich-brigádra bízom, feleannyi energiámba kerül, s nyugodt lehetek felőle. Rendesen elvégzik, s nem né­zik, mikor jár le a munkaidő. — Úgy tudom, a társadalmi mun­kában sincs szégyenkezni valójuk. — Ez évi kötelezettségeinket már túl is teljesítettük. Nem dicsekvés­képp mondom, magunk vállaltuk — veszi vissza a­­szót Parti Benjámin. — Társadalmi munkaszerződést kö­töttünk a XIII. kerületi Tanáccsal, évente 50—60 ezer forint értékben segítünk. De volt ez már 110 ezer értékű is, amikor annyira volt szük­ségük. Patronáljuk a népfront egyik XIII. kerületi szervezetét. Épp ma lesz ünnepségük, megsúgták, hogy a brigádunk elismerést kap­ott. A Munkásőrség szállító zászlóaljával is van megállapodásunk, segítünk a lő­tér karbantartásában, más munkák­nál, együtt kirándulunk, szórako­zunk a munkásőrökkel. De dolgoz­tunk az idén négy szombatot a Bu­dapesti Nagy Sportcsarnok építésén, dolgoztunk iskolákban, sőt pénzt is adtunk a gyermekintézmények cél­jaira. Természetesen a fődiszpécser­ségen is mindent megteszünk, amire szükség van, s erőnkből futja. — Fontosnak tartjuk a tanulást, a művelődést — kapcsolódik a beszél­getésbe Havasi Tibor. — Ketten egyetemre, hárman középiskolába járnak a brigádból, a 8 általánost már régebben elvégezte mindenki. A szakszervezet, a párt, illetve a KISZ politikai képzésében mindnyájan részt veszünk. Brigádvezetőnk most jár a Marxizmus—Leninizmus Esti Középiskolába. Múzeumba, kiállítá­sokra, színházba közösen megyünk, családostól. Látja, Bercinél — így hívjuk a brigádvezetőt — most is ott egy marok színházjegy. ♦ — Szinte nem győzik sorolni, mi mindent tesz a Münnich Ferenc bri­gád ... — Mi úgy gondoljuk, a brigád­mozgalom nagy erő. A mi erőnk, aminek a legfőbb eredménye, hogy magunk is változunk, alakulunk, tel­jesebb életet élünk általa — mondja Parti Benjámin. — Ezért nem is értjük a brigádmozgalom „válságá­ról" gyakran hallható hangokat. A fejlődésnek, az emberi tökéletesedés­nek nincs határa. Ez a brigádmozga­lom önként vállalt célja, s így — azt gondolom — a brigádmozgalom fej­lődése előtt is roppant távlatok áll­nak. Persze ami ezt akadályozza, az­zal szakítani kell. — Több támogatás, törődés és ke­vesebb korlát — szól szenvedélyesen Havasi Tibor —, s kevesebb forma­lizmus. Egyedi elbírálás kéne az ér­tékelésnél. Egy baleset — ha nem is a mi hibánk — már semmivé teszi 33 ember egész évi munkájának elis­merését. Vagy valaki kilép a brigád­ból, s az értékelésnél már labdába se rúgunk. De el lehet-e ítélni azt a fiatalt, aki lakásra gyűjt és elmegy több pénzért? S el lehet-e ítélni miatta harminc kollégáját? Az ilyen formális kötöttségek talán az érté­kelők­­dolgát könnyítik, de a brigád­mozgalmat csak sújtják! — A fejlődés útja? Nálunk az az elképzelés, a távlati cél a brigád­ban, hogy kommunista brigáddá vál­junk. Kilenc párttagunk van, négyen kérték felvételüket — s valameny­­nyien kommunistává akarunk lenni. Mindig előbbre — mi kommunista brigáddá akarunk válni! “ Bernhardt Péter A Münnich Ferenc brigád családtagokkal együtt az idei vöröskői emléktúrán K­ülönleges feladatokra is alkal­mas brigádként tartják számon a XIII. sz. AFIT-nál a Kossuth szocialista brigádot. — Bár minden brigádunk ilyen volna, és ennyire szem előtt tartanák a minőséget, mint ők — mondja Prém Ernő üzemvezető, akivel a szocialista brigád eredmé­nyeiről beszélgettünk. — Szembe szeretem mondani a vé­leményemet — néz Ráczempek Lajos brigádvezetőre és Komlósi Józsefné meg Káplár Ferenc brigádtagokra az üzemvezető. — Ő­k — folytatja — a fődarab-felújító műhelyben speciális munkát végeznek: a vas hengertöm­bök, hengerállványok hideghegeszté­sét és megmunkálását. Másik speciá­lis feladatuk az alumínium henger­fejek és egyéb alumínium alkatrészek védőgázhegesztéses felújítása.­­ A brigád szakmai összetétele a különleges feladatokhoz igazodva alakult ki. Hatan univerzálisak, és ha szükség van rá, más üzemrészek munkájába is bevonják őket. Jó a brigádban a munkamorál. Egymást megértik és segítik, mindenki tisztá­ban van vele, hogy a feladatokat csak úgy tudják jól és időben végre­hajtani, ha vigyáznak a minőségre, ha kifogástalanul dolgoznak. Meg kell mondani, hogy DH-kartonjukra még minőségi kifogást nem kellett felje­gyezni, pedig a brigád évek óta túl­teljesíti éves tervét, 1980-ban például 105,6 százalékra. A brigád vezetője hallgat. Látszik, jobban otthon van a munkában, mint a beszédben. De amikor megszólal, a szavára oda kell figyelni. — Nem egyik napról a másikra alakult így a brigád élete — mondja. — 1969-től dolgozunk együtt, eddig ötször ezüst-, háromszor aranyfokozatot értünk el, az elmúlt évben is. A fejlődés tehát fokozatos, egyenletes, de azt hiszem, most már ideje előbbre lépni a bri­gádnak. — Volt idő, amikor a mi munkánk­kal kapcsolatban is voltak minőségi kifogások. Nálunk is volt olyan szem­lélet, hogy a mennyiség az első, de nem engedtük. Tudtuk, hogy előbb­­utóbb úgyis át kell váltani a minő­ségi munkára. Jelenleg 8 szakmunkás dolgozik a brigádban, de hogy a mi­nőségi követelményekkel lépést tud­junk tartani, a többi brigádtag is megszerzi a szakmunkás képesítést.­­— Brigádunkban három nő dolgo­zik, és nagyon büszke vagyok arra, hogy állják a versenyt a férfiakkal — néz rá Komlósi Józsefnére, akitől meg is kérdezzük, hogy érzi magát a brigádban? — Jól — így a kurta vá­lasz. — 1969-től dolgozom a vállalat­nál és sohasem volt kisebbrendűségi érzésem. Úgy végzem a munkám,­ mint akármelyik férfi, és megbecsül­nek a brigádban. Mondjak erre konk­rétumot? Először is megválasztottak brigádvezető-helyettesnek és szak­­szervezeti bizalminak. A fizetésem is annyi, mint akármelyik jól dolgozó szakmunkás férfinak. Káplár Ferenc, aki 1963 óta dolgo­zik a vállalatnál és 1978-ban egy má­sik brigádból kérte át magát ide, ar­ról beszél, hogy négy újítás is dicséri a brigádkollektívát, az egyik révén 330 ezer forint gazdasági megtakarí­tást ért el a vállalat. — Egy másik újításunk egy hen­gerfej-összeszerelő gép, amelynek munkavédelmi szempontból van nagy jelentősége, és emellett kényelmesebb munkavégzést is lehetővé tesz. — De nemcsak erről híres a mi brigádunk. A nagymacsi általános is­kolát patronáljuk és részükre poli­technikai eszközöket készítünk, vala­mint karbantartjuk játékaikat, a for­gókat, hintákat és ha kell, újat csiná­lunk részükre. Tanácsokat adunk a végzős nyolcadikosoknak pályavá­lasztásukhoz, meghívjuk ide az üzem­be őket, megmutatva, hogy itt milyen szakmát tanulhatnak. Az is termé­szetes, hogy ha a brigádtagok közül valaki költözik, építkezik, segítjük ebben a munkában. — Arról se feledkezzél meg — szól közbe a brigádvezető —, hogy a nagy­macsi tsz-nek répát kapáltunk és az érte kapott pénzből mentünk Salgó­tarjánba. — Még amire különösen büszkék vagyunk — folytatja a bri­gádvezető —, hogy brigádtagunk, Komlósi Józsefné Csehszlovákiában, Brnóban bemutatta a hidegrendszerű hegesztést, és jártak itt lengyelek, ku­baiak, bolgárok, csehek és a Szovjet­unióból is, tanulmányozni azt a mód­szert, amit a brigád a Losonci Autó­javító Vállalat dolgozóinak betanított. Ezért a munkáért kapott kiváló dol­gozó, a közlekedés kiváló dolgozója kitüntetést Komlósi Józsefné és a Szocialista Munkaverseny Győztese szovjet kitüntetést is elnyerte. — Úgy gondolom, ha még egy ki­csit előbbre lépünk, a mi brigádunk is megszerezheti az aranyfokozat mellé a vállalat kiváló brigádja cí­met. Zsurakovszki Mihály Dijoni beszélgetés Milyen a francia dolgozók közérzete ? A közelmúltban a KSZDSZ Volán—Szabolcs Táncegyüttessel Fran­ciaországban járt Molnár András, a Volán 5-ös bizalmi testületének tit­kára. Ottani élményeiről, benyomásairól kérdeztük. — Nos, együttesünk jól szerepelt. De nem erről szólnék, hanem a kint töltött napok alatt arra igyekeztem választ kapni, milyen a francia dolgozók közérzete, hogyan vélekednek a világ eseményeiről. Néhá­­nyunkat meghívott otthonába egy kolléga, egy francia közlekedési dol­gozó. Baráti beszélgetésen kérdezhettem, s őszinte válaszokat kaptam. — Elmondta francia kollégánk, hogy a legégetőbb gondjuk a munka­­nélküliség. A dolgozók tíz százalékának nincs munkája, bizonytalan a megélhetése, s a munkanélkülivé válás, az elbocsátás Damokles-kardja szinte mindenki feje fölött ott függ. Ezért küzdenek a munkaidő 38 órá­ra csökkentéséért, hogy növekedjék a vállalatok létszámigénye, s töb­ben állhassanak munkába. Fellépnek a jövedelmek közti hatalmas kü­lönbségek csökkentéséért is. Jelenleg egy vezérigazgató bére az átlagos bér 40—50-szerese.­­ Remélik, hogy ehhez a küzdelemhez jobb feltételeket biztosít Mit­terand elnöksége, az új kormány és az új összetételű parlament. De azt is elmondta kollégánk, hogy tudják, ezzel együtt is igen kemény és hosszú harc révén érhetik csak el a munkanélküliek számának csökke­nését, az igazságosabb­ jövedelemelosztást.­­ Mint mondta, a francia munkásokat kiábrándította, hogy Mitte­­rand támogatóan nyilatkozott az amerikai atomfegyverkezési tervek­ről. A béke ügye miatti aggodalom erősödik Franciaország dolgozói, józanul gondolkodó polgárai között is. Dijoni kollégánk maga is úgy véli: mindenkinek, minden munkásnak fel kell emelnie szavát, hogy a béke fennmaradjon és tartós legyen Európában és a világon. Zs. M. KÖZLEKEDÉS 3

Next