Közlekedés, 1982 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Két olyan kollektívával is büszkélkedhetnek a szombathelyi XII-es autójavító vezetői, amelyek már elnyerték a Szakma Kiváló Brigádja címet, Szita Andorné vállalati munkaverseny-felelős mégis egy harmadik brigád bemutatását ajánlja. Van egy közösség a gyártóműhelyben, ők ebben az évben ugyancsak kitettek magukért. Gazdasági munkájukat magas színvonalon végzik, mindig újra törekedve. Közösségi életük — lehetőségeikhez mérve — példás, társadalmi tevékenységük nemcsak a kapun belül, hanem a városban is méltán aratott elismerést — hangzottak a versenyfelelős meggyőző érvei, amelyekről hamar kiderült hogy cseppet sem túlzóak. A nyolc éve alakult Radnóti Miklós brigádban jelenleg 16 férfi dolgozik. Valamennyien a vasas szakmákban szerezték képesítésüket, ami nem is csodálható, hiszen a gyártóműhelyben gépi fémmegmunkálás, szerelés a fő feladat. Noha voltaképpen még rövid a kollektíva pályája, mégis három aranyfokozat és vállalati kiváló brigád cím jelzi, hogy az itt dolgozók a mozgalomban is sokkal többre képesek az átlagnál. Köbli Imre, aki öt éve vezeti a kollektívát, azt tartja, hogy a jó eredményeknek a brigád egysége a legfőbb alapja. Mindannyian úgy gondoljuk, a tennivalók adottak, de az nem mindegy, hogy hogyan végezzük el. Ha azt mondom, hogy gyorsan, pontosan, hiba nélkül, ezzel még nem mondtam sokat, hiszen ez a kötelességünk. Amit viszont hozzátehetünk, az , hogy gondolkodunk. Törjük a fejünket, miként lehetne ésszerűbben, olcsóbban, jobb hatásfokkal dolgozni. A vállalat újítási feladattervét a brigád tagjai ismerik. Tavaly négy ötletüket ismerték el és díjazták újításként, idén pedig máris öt elfogadott javaslattal dicsekedhetnek. Olyasmivel például, mint a szennyvíztisztító forgatásához szükséges szerszám elkészítése, amely a brigádvezető és két társa: Pataki Gábor, valamint Horváth Tibor munkájának eredményeként született meg. Pedig az ötlet nem is tartozik szűken vett munkakörükhöz, legföljebb annyiban, hogy a víztisztítókat maguk készítik, szerelik, s mert emiatt sűrűn járnak vidékre is, látták , hol tudnának célszerű megoldással mások dolgában könnyíteni. Két műszakban, sok kiszállással tarkított munkaidőben dolgozva is jut erejük — és kedvük — társadalmi munkavállalásra. A most épült új szerviz víztisztító berendezésének beszerelését például teljes egészében társadalmi munkában végzik, s október végéig több mint 900 munkaórát fordítottak e feladatra. Az egyik városi általános iskolával kötött szocialista szerződésük alapján a tanintézményben adódó szerelési, javítási munkákat, a karbantartást vállalták. Meghívják a gyerekeket üzemlátogatásra, megismertetik velük a műhelyt, a szerszámokkal való bánásmód alapvető fogásaira is szívesen megtanítva a kíváncsiskodókat. — 11 hármas követelmény közül a közösségi életre tartozó részben akad még tennivalónk — állítják a brigádtagok, arra utalva, hogy ritkán tud az egész brigád együtt lenni a közös programokon. — A munkabeosztásból és az ingázásból adódóan bizony nehéz megfelelő időpontot találni egy-egy öszszejövetelre — magyarázza a brigádvezető. — De azért évente kétszer, néhány napra összejövünk a Balaton mellett, természetesen családostól, s a BNV meglátogatása is minden évben a programban szerepelt. A műhelyben jó kis focicsapatunk is van, a brigádtagokból, s persze, alkalmanként a fehér asztal mellett is megbeszéljük a brigád dolgait. No meg most a megyei művelődési központ által szervezett vetélkedő újabb fordulójára készülünk. Ebbe, az év elejétől tartó, négyfordulós versengésbe a vállalattól 17 brigád nevezett, s mi jutottunk a levelező formában lebonyolított vetélkedőn a legtovább. Titkos álmunk: díjazott helyezés a megyei döntőn... Jövőre pedig — amit szerénységből nem említ a brigádvezető — újabb előrelépés a brigádok ranglétráján. Schöffer Jenő Köbli Imre öt éve a Radnóti Miklós brigád vezetője Miletics József és Pataki Gábor lakatosok nem érik be rutinmegoldásokkal, több újítás, ésszerűsítés gazdái Az 1-es Volán egyik kis telepén, a 7-es üzemigazgatóság szállítmányozási fődiszpécserségén dolgozik a Münnich Ferenc nevét viselő szocialista brigád. Hírük azonban már túljutott az üzemegység, a vállalat határán. Közelebbről megismerkedni velük — ez volt a cél, amiért leültünk beszélgetni Parti Benjámin brigádvezetővel, Havasi Tiborral, a brigád tagjával, a helyi KISZ-alapszervezet titkárával és Edelényi Péter fődiszpécserrel, a telep vezetőjével. — Hogy foglalnák össze a brigád önéletrajzát? — 1969-ben alakultunk, 3 taggal — summázza Parti Benjámin. — Ma 33 tagja van a brigádnak, szállítómunkások, illetve kilenc szellemi, adminisztratív dolgozó. Két éve ugyanis brigádjaink összeolvadtak, úgyhogy most tulajdonképpen komplex brigád vagyunk. Két ízben nyertük el a vállalat kiváló brigádja címet, egyszer a Volán Tröszt kiváló brigádja lettünk. Az átlagéletkor 30 év körül van. — Milyen munkát végez a brigád? — A szellemi dolgozó tagjaink a fődiszpécserség adminisztratív feladatait látják el — folytatja a brigádvezető —, a szállítómunkások két helyen dolgoznak, a Bútorértnél és a Labor Műszeripari Műveknél. Kisgép-, műszer-, illetve bútorszállítással foglalkozunk. A gazdasági munkában a számunkra megszabott mutatók 3—3,5 százalékos túlteljesítését vállaltuk. Ma 4—5 százalékos túlteljesítésnél tartunk. — El kell mondanom — szól közbe Edelényi Péter —, hogy igen sok köszönőlevelet kaptam már a brigád munkájával elégedett megrendelőktől. S én, mint gazdasági vezető, bármikor, bármiben, számíthatok rájuk. Nekem egy-egy feladat, ha a Münnich-brigádra bízom, feleannyi energiámba kerül, s nyugodt lehetek felőle. Rendesen elvégzik, s nem nézik, mikor jár le a munkaidő. — Úgy tudom, a társadalmi munkában sincs szégyenkezni valójuk. — Ez évi kötelezettségeinket már túl is teljesítettük. Nem dicsekvésképp mondom, magunk vállaltuk — veszi vissza aszót Parti Benjámin. — Társadalmi munkaszerződést kötöttünk a XIII. kerületi Tanáccsal, évente 50—60 ezer forint értékben segítünk. De volt ez már 110 ezer értékű is, amikor annyira volt szükségük. Patronáljuk a népfront egyik XIII. kerületi szervezetét. Épp ma lesz ünnepségük, megsúgták, hogy a brigádunk elismerést kapott. A Munkásőrség szállító zászlóaljával is van megállapodásunk, segítünk a lőtér karbantartásában, más munkáknál, együtt kirándulunk, szórakozunk a munkásőrökkel. De dolgoztunk az idén négy szombatot a Budapesti Nagy Sportcsarnok építésén, dolgoztunk iskolákban, sőt pénzt is adtunk a gyermekintézmények céljaira. Természetesen a fődiszpécserségen is mindent megteszünk, amire szükség van, s erőnkből futja. — Fontosnak tartjuk a tanulást, a művelődést — kapcsolódik a beszélgetésbe Havasi Tibor. — Ketten egyetemre, hárman középiskolába járnak a brigádból, a 8 általánost már régebben elvégezte mindenki. A szakszervezet, a párt, illetve a KISZ politikai képzésében mindnyájan részt veszünk. Brigádvezetőnk most jár a Marxizmus—Leninizmus Esti Középiskolába. Múzeumba, kiállításokra, színházba közösen megyünk, családostól. Látja, Bercinél — így hívjuk a brigádvezetőt — most is ott egy marok színházjegy. ♦ — Szinte nem győzik sorolni, mi mindent tesz a Münnich Ferenc brigád ... — Mi úgy gondoljuk, a brigádmozgalom nagy erő. A mi erőnk, aminek a legfőbb eredménye, hogy magunk is változunk, alakulunk, teljesebb életet élünk általa — mondja Parti Benjámin. — Ezért nem is értjük a brigádmozgalom „válságáról" gyakran hallható hangokat. A fejlődésnek, az emberi tökéletesedésnek nincs határa. Ez a brigádmozgalom önként vállalt célja, s így — azt gondolom — a brigádmozgalom fejlődése előtt is roppant távlatok állnak. Persze ami ezt akadályozza, azzal szakítani kell. — Több támogatás, törődés és kevesebb korlát — szól szenvedélyesen Havasi Tibor —, s kevesebb formalizmus. Egyedi elbírálás kéne az értékelésnél. Egy baleset — ha nem is a mi hibánk — már semmivé teszi 33 ember egész évi munkájának elismerését. Vagy valaki kilép a brigádból, s az értékelésnél már labdába se rúgunk. De el lehet-e ítélni azt a fiatalt, aki lakásra gyűjt és elmegy több pénzért? S el lehet-e ítélni miatta harminc kollégáját? Az ilyen formális kötöttségek talán az értékelőkdolgát könnyítik, de a brigádmozgalmat csak sújtják! — A fejlődés útja? Nálunk az az elképzelés, a távlati cél a brigádban, hogy kommunista brigáddá váljunk. Kilenc párttagunk van, négyen kérték felvételüket — s valamenynyien kommunistává akarunk lenni. Mindig előbbre — mi kommunista brigáddá akarunk válni! “ Bernhardt Péter A Münnich Ferenc brigád családtagokkal együtt az idei vöröskői emléktúrán Különleges feladatokra is alkalmas brigádként tartják számon a XIII. sz. AFIT-nál a Kossuth szocialista brigádot. — Bár minden brigádunk ilyen volna, és ennyire szem előtt tartanák a minőséget, mint ők — mondja Prém Ernő üzemvezető, akivel a szocialista brigád eredményeiről beszélgettünk. — Szembe szeretem mondani a véleményemet — néz Ráczempek Lajos brigádvezetőre és Komlósi Józsefné meg Káplár Ferenc brigádtagokra az üzemvezető. — Ők — folytatja — a fődarab-felújító műhelyben speciális munkát végeznek: a vas hengertömbök, hengerállványok hideghegesztését és megmunkálását. Másik speciális feladatuk az alumínium hengerfejek és egyéb alumínium alkatrészek védőgázhegesztéses felújítása. A brigád szakmai összetétele a különleges feladatokhoz igazodva alakult ki. Hatan univerzálisak, és ha szükség van rá, más üzemrészek munkájába is bevonják őket. Jó a brigádban a munkamorál. Egymást megértik és segítik, mindenki tisztában van vele, hogy a feladatokat csak úgy tudják jól és időben végrehajtani, ha vigyáznak a minőségre, ha kifogástalanul dolgoznak. Meg kell mondani, hogy DH-kartonjukra még minőségi kifogást nem kellett feljegyezni, pedig a brigád évek óta túlteljesíti éves tervét, 1980-ban például 105,6 százalékra. A brigád vezetője hallgat. Látszik, jobban otthon van a munkában, mint a beszédben. De amikor megszólal, a szavára oda kell figyelni. — Nem egyik napról a másikra alakult így a brigád élete — mondja. — 1969-től dolgozunk együtt, eddig ötször ezüst-, háromszor aranyfokozatot értünk el, az elmúlt évben is. A fejlődés tehát fokozatos, egyenletes, de azt hiszem, most már ideje előbbre lépni a brigádnak. — Volt idő, amikor a mi munkánkkal kapcsolatban is voltak minőségi kifogások. Nálunk is volt olyan szemlélet, hogy a mennyiség az első, de nem engedtük. Tudtuk, hogy előbbutóbb úgyis át kell váltani a minőségi munkára. Jelenleg 8 szakmunkás dolgozik a brigádban, de hogy a minőségi követelményekkel lépést tudjunk tartani, a többi brigádtag is megszerzi a szakmunkás képesítést.— Brigádunkban három nő dolgozik, és nagyon büszke vagyok arra, hogy állják a versenyt a férfiakkal — néz rá Komlósi Józsefnére, akitől meg is kérdezzük, hogy érzi magát a brigádban? — Jól — így a kurta válasz. — 1969-től dolgozom a vállalatnál és sohasem volt kisebbrendűségi érzésem. Úgy végzem a munkám, mint akármelyik férfi, és megbecsülnek a brigádban. Mondjak erre konkrétumot? Először is megválasztottak brigádvezető-helyettesnek és szakszervezeti bizalminak. A fizetésem is annyi, mint akármelyik jól dolgozó szakmunkás férfinak. Káplár Ferenc, aki 1963 óta dolgozik a vállalatnál és 1978-ban egy másik brigádból kérte át magát ide, arról beszél, hogy négy újítás is dicséri a brigádkollektívát, az egyik révén 330 ezer forint gazdasági megtakarítást ért el a vállalat. — Egy másik újításunk egy hengerfej-összeszerelő gép, amelynek munkavédelmi szempontból van nagy jelentősége, és emellett kényelmesebb munkavégzést is lehetővé tesz. — De nemcsak erről híres a mi brigádunk. A nagymacsi általános iskolát patronáljuk és részükre politechnikai eszközöket készítünk, valamint karbantartjuk játékaikat, a forgókat, hintákat és ha kell, újat csinálunk részükre. Tanácsokat adunk a végzős nyolcadikosoknak pályaválasztásukhoz, meghívjuk ide az üzembe őket, megmutatva, hogy itt milyen szakmát tanulhatnak. Az is természetes, hogy ha a brigádtagok közül valaki költözik, építkezik, segítjük ebben a munkában. — Arról se feledkezzél meg — szól közbe a brigádvezető —, hogy a nagymacsi tsz-nek répát kapáltunk és az érte kapott pénzből mentünk Salgótarjánba. — Még amire különösen büszkék vagyunk — folytatja a brigádvezető —, hogy brigádtagunk, Komlósi Józsefné Csehszlovákiában, Brnóban bemutatta a hidegrendszerű hegesztést, és jártak itt lengyelek, kubaiak, bolgárok, csehek és a Szovjetunióból is, tanulmányozni azt a módszert, amit a brigád a Losonci Autójavító Vállalat dolgozóinak betanított. Ezért a munkáért kapott kiváló dolgozó, a közlekedés kiváló dolgozója kitüntetést Komlósi Józsefné és a Szocialista Munkaverseny Győztese szovjet kitüntetést is elnyerte. — Úgy gondolom, ha még egy kicsit előbbre lépünk, a mi brigádunk is megszerezheti az aranyfokozat mellé a vállalat kiváló brigádja címet. Zsurakovszki Mihály Dijoni beszélgetés Milyen a francia dolgozók közérzete ? A közelmúltban a KSZDSZ Volán—Szabolcs Táncegyüttessel Franciaországban járt Molnár András, a Volán 5-ös bizalmi testületének titkára. Ottani élményeiről, benyomásairól kérdeztük. — Nos, együttesünk jól szerepelt. De nem erről szólnék, hanem a kint töltött napok alatt arra igyekeztem választ kapni, milyen a francia dolgozók közérzete, hogyan vélekednek a világ eseményeiről. Néhányunkat meghívott otthonába egy kolléga, egy francia közlekedési dolgozó. Baráti beszélgetésen kérdezhettem, s őszinte válaszokat kaptam. — Elmondta francia kollégánk, hogy a legégetőbb gondjuk a munkanélküliség. A dolgozók tíz százalékának nincs munkája, bizonytalan a megélhetése, s a munkanélkülivé válás, az elbocsátás Damokles-kardja szinte mindenki feje fölött ott függ. Ezért küzdenek a munkaidő 38 órára csökkentéséért, hogy növekedjék a vállalatok létszámigénye, s többen állhassanak munkába. Fellépnek a jövedelmek közti hatalmas különbségek csökkentéséért is. Jelenleg egy vezérigazgató bére az átlagos bér 40—50-szerese. Remélik, hogy ehhez a küzdelemhez jobb feltételeket biztosít Mitterand elnöksége, az új kormány és az új összetételű parlament. De azt is elmondta kollégánk, hogy tudják, ezzel együtt is igen kemény és hosszú harc révén érhetik csak el a munkanélküliek számának csökkenését, az igazságosabb jövedelemelosztást. Mint mondta, a francia munkásokat kiábrándította, hogy Mitterand támogatóan nyilatkozott az amerikai atomfegyverkezési tervekről. A béke ügye miatti aggodalom erősödik Franciaország dolgozói, józanul gondolkodó polgárai között is. Dijoni kollégánk maga is úgy véli: mindenkinek, minden munkásnak fel kell emelnie szavát, hogy a béke fennmaradjon és tartós legyen Európában és a világon. Zs. M. KÖZLEKEDÉS 3